§. oldal
KANADAI MAGYAB MUNKÁS
1963 iulius 18
— Amiiit hallottam — fogadta nénje — már megismerkedtél a némettel.
— Igeti, és képzeld, valahogy ugy alakult a dolog; hogy kénytelen voltam meghívni feketére; ' .
' — Ha lirtár igy van, mondd meg azt is, hogy honnét vegyem a feketét?
Márta meglepetten csettintett az ^ujjával,- - ' . ' «í
— Erre igazán nem. számítottam. Még nem fordult elo, hogy ne lett volna kávé. Miért nem gondoskodott Boriska utánpótlásról? - ? X .
— Vendég ritkán fordul meg nálam, én pedig, megvoltam fekete nélkül, és ha Ré-hák Ilonkát nem kellett volna kisegitenem, ma is Összeszednék félkilót. • - ^
—- Ilonkát segítetted kí? És egyszerre mindjárt fél kilóval?
— Szüksége volt rá szegénynek, alacsony a vérnyomása. Egész nap dolgozik a postán, kettő vagy három helyett is. Hi-széh á Kdpko már több mint egy éVé ka-: toha, a főnöke meg nem törődik semmivel. Leginkább a kávéházban hivataiöfeko-dik. Ilonka anyja jár be hosízám a^ógy-szerekért'és egyszer elpanaszolta, hogy nem tud Ilbiika részére kávét szerezni, pedig az örvös tanácsolta. Hát odaadtam az enyémet.
-^ó; Zsuzsanna, te jótevő angyal, most aztán mit csináljak ?
— Megkínálod snapsszal, meg Boris süt valamit.
— De én feketére hívtam, és magam is meginnám a jó kávét. Tudod mit, elindulok beszerző körútra, hátha sikerül Összekaparnom pár dekát.
, Márta magára kapta bundáját és a kerti ajtón kilépett a házból: A kapuig vezető uton tegnap éjjeli lábliyomait kereste, de a hajnali havazás szűzsimává varázsol-ta a kertet: ■
X — Majd felhergelem kicsit Boriskát, Jiogy még nem söpörte el ~ gondolta. Visz-szanézett a piros paprikáiüzén-el diszitett
Íconyhaablak felé, dé á lány fejét nem pil-ántotta meg mögötte. A paprikafüzért n^iiidig ott látta takarosan felakasztva a ^onyhaablakban, mintha évek óta ugyanaz a paprika piroslott ^3íolna ott, de csak most nézte mé^ jól. í Milyen kedves ez az
egész, a ház, a kert — érzékenyedett el ujra — még így virágok nélkül, télen is. A béha\azott bokrok és fák, a filagória hó alól kikandikáló zöld rácsa, mind a bekét lehelték és idézték a nyár zöld, illatos pompáját.
A barátság fája — akadt meg szeme a tulípánfán. Ennek a fának története volt. Kelen körorvos, akivel Korláth nemcsak^ hivatalból volt jóbarátságban, Gyurka és Zsuzsa esküvője után első látogatása alkalmával ajándékozta Korláthéknak a ritka fácskát. Az orvos, aki vidéki fogalmak szerint már jól benne járt a korban — hiszen: a harminchatodikat taposta —-, agglegény volt. Csöndes ember, szabad ide jenek nagy részét kertészkedéssel^ virágokkal, fákkal való bibelődéssel töltötte. Késő éjjel volt már, de a két jóbarátnak még mindig akadt beszélni valója. Zsuzsa élénk figyelemmel kisérte csevegésüket. Mindhárman érezték akkor, hogy őszinte barátság szálai fűzik egybe őket. Mikor végül kikísérték Kelent a derengő tavaszi hajnalba, a kerten áthaladva Zsuzsa egy bimbózó- nefelejcskörre mutatott :
Gyurka, István, már tudom hová ültetem a tulipánfát! Itt fog állni a nefelejcsek között.
A -férfiak mosolyogtak és együtt lelkesedtek Zsuzsával.
^ Zsuzska Kelen hangjában kérés volt — tudom, hogy fáradtak már, de o-lyan kedves lenne, ha most mindjárt elültetnénk a fát ... '
Kérdőn, várakozón nézett az asszonyra.
Zsuzsának tetszett az ötlet, Korláth máris szaladt az ásóért.
—r. Gyere István, hozd a fát, én nem merek az ilyen kényes jószághoz hozzányul-
ni. :
Zsuzsa velük szaladt be a házba, s míg a két férfi a szerszámkamrában matatott és kivitte a gj^öhge fácskát, ő három pohár konyakot tett tálcára és várta, míg körülményesen behelyezik az uj talajba Kelen ajándékát. A zsenge fa már ott is állt a nefelejcságy közepén, karcsún, üdén és szemérmesen, mint egy fiatal lány. Zsuzsa meghatva nézte.
— Ez lesz a mi barátságunk fája. Nőj-kis fácska, lombosodj, virágozz. Mi pedig most kiisszuk a barátság poharát.
A három pohár összecsendült. Kezetfog-
tak. Nem érezték a jelenetet érzelgősnek, nevetségesnek, mert mámorosak voltak -kissé, dejoem az éjjel fogyasztott alkoholtói; hanem a tavaszi hajnal mámora kapta el őket.
— Milyen fiatalok — nézett rájuk Kelen — milyen.fiatalok, kedvesek és boldogok, örülök, hogy Gyurka feleségét is szeretni tiidom.
Mikor Korláth megnősült, Kelenben kis féltékenység támadt, nem tudta, hogy,barátja házassága,nem hoz-e majd.kettőjük viszonyában változást. Ez az együtt töltött első este, az első hosszabb beszélgetés Zsuzsával eloszlatta kételyeit. Kedves és közvetlen volt az asszony. Rokonszenvesnek,, szépnek, \'onzónak -találta. Továbbra-is gyakran voltak együtt, míg egy napon az orvos, -mikor estefelé lassan baktatott a kerti uton és cipője orrával a nagyobb ka^ vicsokát háritötta, rugdalta félre az utacs-ka szélére, — rájött, hogy Korláthékhoz menet mindig nyugtalan örönunel várja, hogy viszontlássa Zsuzsát." Többé nem tagadta maga előtti hogy többet érez Gyurka felesége iránt, mint puszta barátságot. Viszonyuk változatlan maradt, csak az orvos lett valahogy szűkszavúbb, zárkózot-tabb. Korláthéknak ez eleinte nem tünt fel, később pedig annak tulajdonították, hogy nyugtalanító híreket kapott Szlovákiából,; ahol az édesanyja és nővére élt. Odaát erősödött a zsidóellenes hangulat és Kelen Uónká, aki maga is orvosi gyakorlatot folytatott, aggódott anyjuk egészségi állapota miatt. Az öregasszony cukorbajos volt, a szíve is gytfinge, minden izgalom ágynak döntötte. Zsuzsáék mélyen égyütt-éreztek barátjukkal és ez a saj'gó pont kapcsolatukat "még meghittebbé tette; '
Zsuzsa tjulajdonképpen csak akkor döbbent rá, milyen indulatok kavargását és szennyes áradását indította el a hitleri Németországból márkákkal is jócskán támogatott tért hódító szellem, mikor egy délután kinn járt a községben az uj szolgabíró, aki valamikor a gimnáziumban Gyurka
osztálytársa vdtí mmdig, aznaíTi egy félórára, langyos, iUatoif szolgabttó mii" Zsuzsa sokat iitffi *».?e?e huiDoiosi
Nyílt az ajtó, len léí)ett bf'' ^ — Kezét cs Gyurival, azoi
Zsuzsa b( fit.
— Csak Bede, — mert' kell s még sze tatni valamit^ húzott ki. — Ne "Egyedül vagp cikkre szerefe
— Nem, biztcu te a lapot Zsuzai szereti, demag
— óriási té\. Az uj, egészségei az "Egyedül vag
■ szavába a szoig
— Nekem ai — szólt közbe "Egyedül vaép a végén csakug, sernyés mosollyá)* Szeme a szolgafe sával találkozott | i
■ —- Hihetetleii,l|'^ része még ma isi, ' maradi, hanemb'; értelmezett haz^^
Vizsgálódva Kelen, — ttinődöSB óta a megyéhez ijí:^^ a nevet, \"agy legílil| kozásban, hogytórj gyeznié. Az orvo!|;-S ság ült; most tái:" ' retthusu hamvasiiV be. A mag kopi
J^ÓOTWALÍDÍOVBAN^ " íöldí és külföldi kereskedelmi piac számára 196.4-re és 65-re, készített cipőmintá-kat. Mindkét teiTnélési gazdaság egység— a Svit és az Augusztus 29. üzem olyan kollekciókat nyújtották be, amelyeknek mintái a műszaki, képzőművészeti és divat világszinvonál szempontjából teljesen kí-elégitíietiká bel- és külkereskedelmi igényekét.•
Á Z OSTRÁVÁ—•Karvina-i szénmedence Doubrava* bányájában a szén 80—90 százalékát kombájnok segitségével jövesz-tik. Juniusi'a a bányászok teljesítették az 196á-as évre tett Ígéretüket — 80 ezer tonna szénnel termeltek kí többet a tervben előirt mennyiségnél.
A PRÁGAI Karolinumban felavatták a ^ Népgazdáiság Tervezési Intézet mellett működő uj főiskolai-gazdasági tanszék első 17 végzett növendékét,
A ROZSNYÓI vasércbányákban megkezd-^ ték az automatikus ércszállító berendezés szerelését. Az automatizált szállító berendezés évente százezer koronával teszi olcsóbbá a termelést.
yiTKOVICÉN a Klement Gottwald Kohó. ^ müvekben két uj hengersort helyeztek üzembe. A hengersorokon nyolc nappal a tervezett határidő előtt hengerelték az első termékeket. A szerelés 120 napig tartott
A MELLÉTÉI szövetkezet naponta terven f-felül 144 liter tejet ad a közellátásnak. A termelés tervét 174 százalékra teljesiti. A szövetkezetesek szép eredményeiket főleg annak köszönhetik, hogy egészséges fizarvasmarha-állományuk van, s a takarmánnyal is jól gazdálkodnak.
DRÁVA zajlott. Formátlan jégtáblák tolakodtak a mocskos vízen, vinnyogott, 'csikorgott a jég, és olyan volt a folyó, mintha egy félelmetes futószalag mo-zo^a a hóval fedett fehér partok közt.
A szél szakadatlan hajszólta rohamait, kavarta a jégkristályokká fagyott havat s egy-egy nagyobb hóförgéteg eltakarta á folyó lenyűgöző ééf félelmetes masírozáisát is. Váratlanul elnyújtott ,kétségbeesett kiáltás hallatszotta • —Katonááák . L .
A szakaszvezető azonnal megla^itotta nyakán az őrbunda prémgailérját és felhajtotta a katonasapka fülét is. Először azt hitte, nem jól hallott, hogy a szél süvölté-se hangzott furcsán, az emberi hanghoz hasonlóan.. De a kiáltás ismétlődött; ;
— Katonááák ...
Ez már félreérthetetlen emheri hang volt. A szakaszvezetőt mintha villamos á-r^m rázta volna'még. Tovább nem voltak nehezek a csizmák, sem az őrbunda, sem a géppisztoly, a viharos széllel sem törődött, gyoraah, frissen kapaszkodott fel a figyelőtorony létrafokán,
— Hallottad? — kérdezte társától, amikor felért.
—-Mit?kérdezte az őrvezető.
— JEj, micsoda határőr vagy te!—- szólt mérgesen a szakasz\ezető és a Dráva felé fordulva most már fentről figyelte a kavargó förgeteget. Kereste az embert, aki kiáltott. De csak a segítségkérés kétségbeejtő hangját hallotta újra, és fentről még félelmetesebbnek látta a Dráva jégtábláinak masirozását.
— Valaki kiabál a határon túlról — mondta az őrvezetőnek s mig tekintetével további-a is a túlsó partot kutatta, felvette a telefonkagylót és hívta az őrsöt.
Az őrs azonnal jelentkezett.
— Százados elvtái-s ? — kérdezte a szakaszvezető. — Itt négyes figyelő ... Jelentem, hogy . . .
— Igen, csak hangot ...
^ — De nem! Nem! Százados elvtáre! . . . Éppen most látom. Egy férfi,.. Igen, polgári ruhában, télikabátban...
A SZAKASiZVEZETŐ telefonálás közbeni
— is a folyó túlsó partját figyelte; Amikor kicsit alábbhagyott a szélroham és ritkult a hőförgeteg, a Dráva túlsó partján a f hérségbő) kibontakozott egy fekete: cscp-mó. Előbb formátlanul, azután egyre tis^-tábbán/ Látni lehetett, hogy a határon tül, közvetlenül a zajló folyó partján egy féf ketekíicsmás, télikábátos férfi áll. A szélrót hamók lankadtabb perceiben hangja is tisztábban hallatszott. ^
—. Katonááák Halló ... Katonááák... Nagyon fontos . . . segítsenek!
A szakaszvezető a telefonon át mindent közvetített a századosnak, s közben állandóan figyelte a férfit.
— Tud vele beszélni ? — kérdezte a százados.-— kérdezze meg, mi a baja, milyen . segítséget kér.
— Igen, értettem, százados elvtárs;
Az előbb még annyira nehéz katonacsizmák most már gj'orsan mozogtak. Ásza-. kaszvezető leereszkedett a figyelőből és méteres hóban gázolt a folyó széléig. De szelet, hideget most már nerii érzett. A folyó partján hirtelen megtorpant. Ment volna tovább is, de a csikorogva vonuló jégtáblák és a jégtáblák közül előbukkanó mocskos örvények megijesztették..
— Mi baj ? — kérdezte ordítva a szakaszvezető.
A férfi már látta a katonát, két tenyerebői tölcsért formált a szája elé és úgy kiáltott vissza.
— Nagyon fontos! ... A kislány negyven fok ... Haldoklik.
^ A szakaszvezető egy pillanat alatt mindent megértett.
—^ A férfi kislánya haldoklik, százados elvtárs . . .
A százados nem felelt azonnal. GondoK kozott, aztán kérdezte.
IRTASZÍ?^
— Át tud meiiE|^ A szakaszvezefef
Az előbb még oIj»^' Most, mintha szft|f
~ Igen, — próbálom.
— Akkor mey
— Igen. Érte. A szakaszvezi
A FOLYÓ szélé}
^ amikor egy J ródott a parthoz,
rott és már sodOí-együtt. Most mar
szalagon és csaf a másikra. Koz csak mindig arWr ugrani, mert in^ kockáztatta. A
menyek voltak, a szakaszvezető
kor a
Egy pillaMira nem is tudpnak ^Sztepanfii
aztán magyawf^ kerestem a n« valahol azok zik a határt, den bokorban Tolt Tőlük akartam.-után kezdtem ^
a kicsi lái^ • V A tanyábanr
asszony f^fl^-j ban feküdt^
apja. Ag3^«^