OLDAÍi
A felolvasás alatt egészen átalakult a vézna emberke. Elfeledteté a hunyorgó félszemét, a savószinü.bajuszát, az esetlen alakját.
De hisz ez igen szép volt! monda Lidi kisasszony.
— Van ilyen több is, monda Makár, öntudatos arczragyogással.
Miért nem adja Ön ki?
— Kiadni? Hol? .
— Valami hírlapban.
— Az Isten engem attól őrizzen meg I Hiszen ha »én€ valamiféle poétái terményt napfényre hoznék, ugy elvernének, mint a kétfellekü dobot. A kritikusok azt mondanák: >hogy mer meséket imi egy dfumista ?« a hivatalnokok meg azt mondanák: »hofi3r mer egy diumista meséket imi ?« s innen is kidobnának, meg amonnan is.
^ Hát csak ugy czél nélkül irogat ön?
— Oh nem, drága szép kisasszony. Elmondom igazán..De nagyon kérem, hogy el ne mondja senkinek, mert ha kipattan a dolog, holt ember lesz belőlem. Hát ^ a hivatalfőnököm ugyanabban a házban lakik, a hol én, d az első emeleten: én pedig a padlás-szobában. Annak van egy
szép leánya. , i— Ahá! Értem.
— Annak szoktam én ezeket az én me-
séimet elmondani, a inikor a kertbe lejön — a dajkájával. .
— A.dajkájával? Hát hány fsztendőa.a
kisasszony?. - , ,..^ » t x
— ügy három és négy év kozott.lehet. Hát az engem nagyon szeret. Ha méglát, már "messziről kiált eléni: »mondjon szép mesét, Makár bácsi U Hát majd ha én nekem efib^szer annyira felviszi isten A dolgomat, hogy a ranglajtorján, felkapaszkodom a titkári állásig, akkor* kiadhatom egyszerre a két kötetre szaporodott költői elbeszéléseimet. Akkor már ném csúfolnak ki érte. Akkorra a kis leányból is nagy leány lesz. Hát aztán lehet még belőle valami. — Tizenöt esztendő múlva. v
Ilyen emberek is vannak még a világon!
IRTA Jólkl
XXIVl FEJEZEa?.
ték a leányok hiyt_
fcet. A Gag^^ 4t keflé^^^ 8zony« termetéhez, A feloívasáji Idejét azonban nem töltőt-  fejtette, a Lidi u;
»NECE$SITAS« MESTER SEGVÉB TITKOK^ A MIKET NEM SZABAD TOVÁBB APNL
A "Meiőgozdosági kidllitds és vásár"
MAGYARORSZÁGRA érkezésünk élsö nápj^án éppen az utolsó napjára értünk oda a Mezőgazdasági kiáílitás és vásár* nak. S az a rövid félnap, amit e kiállítás megtekintésére fordíthattunk, még hosszú időkre elevenen élni fo^: az emlékezetünkben. Még e néhány hónap távlatából is itt zsibong, nyüzsög és tarkálík előttem á* szeptembervégi lanyha, őszi napsütésben pompázó kiállítás, ami egy teljesen újonnan épült, mondhatnánk külön kis város-
A népi Mi
ftl.Al ilóval i )8 merii barany la Csics' i, s aztj
A híres
AZ.OTTHONI utazásunk alatt Heves vár-megyében elkerültünk Mezőkövesdre is, a hires >Matyóországba«. Ennek a népnek a szokásai, de különösen a népviselete és népművészete az, ami messze földön is híressé tette őket. Az én szülőföldem is ezen a tájon van, így ismerem jól az é-letüket.
Ezekről a szép varrottas férfi és női ruhákról jut eszembe egy eset, amikor a szép hímzett blúzokra a nők >Jancsi ragy^ogó-kat« varrtak, ami filléresnél kisebb, fémből készült díszítés volt, mindenfélé színben. De az a szemet kápráztatta, ha a nap rásütött. 1925-ben történt, mikor ezeket á ragyogókat a házaknál összeszedték, a piactéren tüzrerakták. Ez az akkori öreg katolikus papnak a parancsára történt, aki azt gondolta, hogy ezt a művészies nép-. viseletet, amit ez a nép évszázadokon át mind mostanáig megtartott, egy ilyen intézkedéssel elintézi. De bizony tévedett és pedig nagyot, mert a ragyogókat beadták, de Siokan a templomba bizony azután sem mentek. Ami pedig megmaradt, azt őrzik ma is és megbecsülik, ugy mint soha ezelőtt.
Megnéztük a matyó Népművészeti Muzeumot is, ami a Matyó-Házban van.
Mikor belépünk á múzeumba, az első, amit Játunk, egy tulipános láda, ami olyan nagyságú, mint valamikor a katonaláda volt. A láda kívül-belül szép virágmintákkal díszített. Ez volt a kövesdi lányoknak az egyetlen bútora.
pZ A CIFRA láda azonban a régi siral-mas multat idézi fel. Ezt a ládát vitte magával a kövesdi lány tavasszal, mikor a summásmunkára indult, hogy valamelyik hercegi, grófi vagy földesúri nagybirtokon, a nyáron üresen állt ököristállóban, vagy juhhodályban egy sarokban elhelyezze, ami 6—8 hónapig a ilakásac volt. Ebben a kis ládában volt a ruhája és ebben volt az úgynevezett ünneplője is. De mikor volt ott arra szükség ...
Jól mondta valamikor az iró. A »cifra nyomoruság« földje volt ez. Mezőkövesd és környékéről minHen tavasszal több mint tízezer ember ment summásnak hat, hét, nyolc hónapra. Ennyit töltött a trágyabü-zös »lakásnak< nevezett ököristállóban, vagy juhhodályban.   Az >ágynak« nevezett fekhely szalmából állt — de sok helyen már az sem volt tavaszra — azt szórták a földre, és egy pokróccal terítették le. Ezen feküdt 15(>-—200 summás egymás mellett, öreg és fiatal, mint az éjszakára beterelt nyáj. így »pihenték* a napi fá-radalnias munkát, *ami napfelkeltétől napnyugtáig tartott És még na csak a robot lett volna, de nem hiányzott az ispánok, vagy intézők durva szidalmazása és nem ritkán még az Ütlegelés sem.
Ezt a »jóvilágot« sírják vissza, a magyar nép volt vérszivóí, ezt a summásnak jutott állati sorsot, akiknek a verejtékéből tömték zsebeiket a magyar föld bitorlói.   • ; .
De az a világ is megszűnt a népi demokratikus Magyarországon és az emlékét itt őrzik ebben a múzeumban. A kísláda mellett ott van a kapa, kasza, sarló és egyéb kéziszerszámok, amivel a summások a kenyerüket keresték; ott vannak az edények, amelyeket főzésre, evésre használtak. És mindezek mellett ott fékszik a tulipánoa ládában, most már eltemetve, a summésok és méginkább a fiatalok szégyenérzete. Mert bizony ezek a dolgos* emberek le voltak nézve úrtól parasztig mindenki által és nem ritkán még az urasági cselédektől is. Meg az a megszégyenítés, amit a féij-hezmenő síunmáslányokról beszéltek, azt mind már csak a múzeum őrzi. Ez fogja hirdetni a jövő nemzedéknek, hogy milyen v.olt a munkás és paraszt sorsa a feudális-kapitalista Magyarországon.
pZZEL SZEMBEN mi van most Magyar-országon, ahol most még csak épül az uj élet a régi maradván^ín? Ma.is men-
ka, a magyar népi demokráciának egy nagyszerű . vivniánya, a inezőgázdaság büszke felíegváráv
Még mielőtt kimennénk vidékre,^ hogy a mezőgazdaság<)t, a falu életét ia még-néz35űkj igen fontos és nagoyn tanulságros csak futó pillantást is vetni erre á kiálli-tásra, náert hisz éz ad némi elképzelést air-ról, hogy miit éri el a magyar mezőgazdaság a felszabadulás óta és még inkább arról, hogy mit tartogat számárába néin is' olyan távoli jöt^Ő, hogy a maígyar föld egy valóságos kis kánááh földje legyeii.
Az első,-anut érdemes e kiállítással kapcsolatban niégémliteni, hogy ezt az egész, valaíni 76 holdon fekvő nagyszerűen megépített és rendezett intézményt, a k,örmány gyors retídelkezéséré, rövid hat hónap a-latt építették fel, az uj mezőgazdasági politika követelményének me^elélően.. Budapest északi részében a semmiből emelkedtek ki^á tágas, szép pávillönok, istál-" lók és mindenféle más épületek, a növénytermesztési parcellák, a tágas stadion be- , mutatók. Versenyek részére, félszérek, szabadtéri színpadok, s ki tudja még nük.
TpARKA, káprázatos látványosság a bejár
ratnál, amint a villamosok, autók, mo- . torkerékpárok, autóbuszok hosszú sora önti magából a népet és özönlenek be a ki--
-r- Lát^gotéslilszámo
ISi UWOV&t Ánc
öltözötl en részé száma oha eze i vidék: sak a ] a másfé amit vi n TTiezoi lg tartó egyed r
ézes,!
állításra. Aíz tinnépí tőmeg'ék a5s ország égy nagy látvány núsködtak arról, ho közelítőleg.sem volt kiállitásoh, mint napján a látogatók több, mint a rekor jegyesek Magyaro: kiáUitáson. S a két összesen valami 1 és ber látogatta meg.
S rieín is kell talán dékiek mellett a bu voltaka
ndani, h ;i dolgoi gatók k
érthető is, hiszen azqii dolgoz lii akarták az elért ndményel^ lyékhez.ok is sokkalIfczájárult a mindenféle mezŐgiBasági g< miitrágyát, ia sokféléi It szolga anyagokat adják a fői dolgozói Ez az óriási érdekli s bizony denekelőtt, hogy a>i ány azor tikája, híOgy az orszáí )lgozóina mét a mezőgazdaságii irányított melynek a lafejlesztéa legalább
A MEZŐKÖVESDI NépmSvészeÜ Saovet-kez«tí Matyó H&xábali «bb«n a «xép t«-r«mb«ti dolgoznak a nóatyó asszonyok. Ax előtérben a linm«(v«« Kisjai^6' Börí nénit láljuk mÜTésai utmkája koxl»on,raki a da-l«|&a6 otUárta el^t balt meg 93 évet kő-
nek Mezőkövesdről és környékéről — ált lami gazdaságokba dolgozni. De ezekbe már mint szabad. dolgQZÓk "mennek munkavállalásra, mint szakszervezeti dolgozók és jó fizetést kapnak. Ingyenes orv.os , és kórház áll á rendelkezésükre. Rendes lakásokban éln^k, külön ágyon alusznak; van moádójuk és fürdőhelyük. Szép üzemi étkezdében, teritett asztal mellett eszik meg a reggelit, ebédet és vacsorát. A munkaidejük 8 óra, csak az aratásban dolgoznak hosszabb időt. A munkaután pedig; szórakozhat, művelődhet a dolgozó; a fiatalok sportolhatnak, amihez kedvűk tart-ja, vagy aki tanulni akar, ott vannak a könyvtárak, s válogathat a könyvek ezreiben. Esté vagy ott helyben, vagy a közeli faluba moziba mehet. Most már van szabad idejük mindenre a munka után, mert megszűnt a látástól vakulásig robot, ts-büszkén mondják is, hogy a régi summásélet a múzeumba került.
Van is mire büszkélkedniök, mert most* érzik már azt, hogy emberekké lettek. Kiemelkedtek az évszázados elnyomatásból és ezt a Szovjet Hadsereg felszabadítása hozta meg nekik, a magyar népi demokratikus kormány és Magyar Dolgozók Pártja pedig vezeti őket a mind jobb élet felé.
Sok egyebet látni még itt ebben a múzeumban, ^« régi viseletek, régi szerszámok, a jobbágykínzó eszközök. Van ott matyó menyasszony- és vőlegényi öltözet. S emlékszünk, hogy az elmúlt rendszer a-latt mennyit olvastunk a Budapesten tartott matyó lakodalomról, ami nem volt más, mint kicsúfolása a matyó népnek.
J\E A MATYÓ nők nemcsak a víaelétük-tol híresek az egész világon: a matyó kézimunka még híresebb talán.
A jMatyó Ház« a >Matyó és házipari szövetkezete tulajdona és a múzeumon kívül ebben van a matyó bolt éa a szövetkezet kézipari műhelyei is. 1951-bcn alakult a szövetkezet és ina kb. 800 tagja van. E-zekböl valami 100 állandó benti dolgozó,
A szövetkezeti elnöknőnek a szobájá-
ban, amely káprázatci matyómi Van kidíszitve, látunk gy nagy pet, ez Kisjankó Borii li.Amul halt meg balesetben jjankd B 93 éves korában, ö voB , matyó i mestere, ő. festette a i itákat a és edényekre. A sz'ótí ezet kini zói Utcák szerint vam beosztví
Í'ámalc össze dolgozni, y végzik LÍmzést. Az anyagot a ovetkezet a tagok a kész tárgyi rt kapjál rendes ^nunkadijat. A 'melésük sze exportra megy, a budap kereskedelmi vállalati ay.olit le.
A Matyó Ház másü esze olyj egy kis gyár, külön n elyek vai . hol gépen kötnek sz^ sreket, h kat és más dolgokat; i egy mű hol az üvegdemizsono fonják 1 szővel. Mindezekből 1 öldre is szállítanak és nem gya ek elegei ni, oly nagy a kereslet
Ezek a munkások ezl különfél szetet már régóta csinfi k. A köv( kényszerből kezdte el» lüvészeté a summásoknak télen i i volt mii niok és valamivel pótoi kellett a nyári keresetet. Kendő nem tudi melni, mert nem voltJ djük, hog fonhattak,, szőhettek y« a es igy ] a hímzéshez és a kéziPHioz, ami is sokat, de hozott ,Nem tanította őket sí hogy mondani szoktafcj művészetüket. Azelőtt r senki. Csak jött a k( te, hogy a rengeteg gyönyörű portékát i tudja venni a szcgéníj busásabb hasznot csii
Ma már ez is mef támogatja őket, köU nyagokat beszerzi nei is a megérdemelt AroM|32i fit tő zért mondják ma ?      k<;zct dc hogy most már érdeiní^oigozni.
Tóth J
»t a ko mesterségük fözt törödöt aki a lkával elk
olcsóbba -Ptöl és i
rajta.
[• Ha a k(
[ct kapna].
^3 a kész