1955 JÜNKJS 1^ CSiöTöRTöK
KANADAI MAGYAR MUNKÁS
7. OJŰDAL
Al MÓR
rróleány, a ki egy tt szálláson: s a ki lek a kíséretében a 'Ihagyott szállására )t váltottam is vele, lent a folyosóra, lak az arczát? ;ain; mert a hóziva-jvolt burkolva, s a llt.
I ön arról, hogy ez a ki azelőtt a váltó-
fiehezea tudók meg-[■& házban tartottam aobában, a melyben íás bényilÓ kamrát. Ifoztam vele, mikor llconyhán keresztül i varrónő mindig a ajolva s nekem nem lyok arczába akara-szállásadóink, férj előttem, hogy:a;z el-eány hazakerült, a őbbi eltűnését épen ekem semmi gyanu-mást hinni. Másnap őkönyvet vettem fel ttam először az ar-ozott varróleánynak [)tt róla adni, hogy vettem rajta észre ányt meghazudtolta Y dolgozott szorgal-i, szobát sepert, ká-varróleányok szok-
n:ófnő. Én őszintén r segélyéhez kell főit avatnom szomorú itta ön valaha an-iz h-ását?:
s á szállásadóitól mkinek sem irt. ezt a levelet, ta a leánya bucsu-- ,
és aztán visszaa'd-
itt kigyulladt a fér-
legforditó villany-r Tarafás uram azt nak, hogy »perso-:,alakitott belőle, a ész; ez a levél pe-?ta Clarát, a kiben i vena.
ott utána: megvár-^ mély harangkón-a tizenkét órát
délben. A kisértetek órája fényes, nappal. . — És ar grófnő ennek a levélnek a nyomán indult el a leányát keresni? --5 Ez volt az egyedüli útjelző.
— És aztán bejárta a grófnő a^ detektív :társaságá|)an'aiŐyárösnak azokat a mulató helyeit, a hol azok a leányok találhatók, á kik mindenütt ottiion vannak és mégis sehol sincsenek otthon.
— Igen..
-~ Elment a grófnő, az orpheumókbá; a táncziskolákba: á »kék macska*, meg a »veres.macska* helyiségeibe; a Victoriák-ba, meg áz Eldórádókba?
-r- Mindenütt megfordultam.
--Azután leszállt még mély^^ A bumszti pinczékbe, az éjjeli kávéházakba: a csárdába, a lw)l a szépségek börzéjét . tartják, mint égy rabszolgavásáron. Ott kereste az. él£ünt leányát?
— Sehol sein tálaltam.
— És aztán örült rajta ugy-e, hogy nem találta ott? Hát az'tán, mondja csak a grófnő: azok a nők, a kik éjjeli világítás mellett, vakmerő öltözetekben, fehérre, pirosra kifestve; a fejükön bolondok sipkájával, tivornyázó közönség mulattatására, csintalan dalokat énekelnek í a kapott bu-kétpt a keblük szögletébe tüzík:: a kik trapézben lóbbálják magukat, üveg meden-czékben úszkálnak, kerékpáron nyargalásznak, a kik kiállnak eleven képeket játszani: egész öltözetük égy jarretiére . . . ezek azok a képek, a mik az ön leányához iiasonlitanak ?
— Nem! Nem hasonlítanak hozzá.
— Hát talán azok a leányok, a kik a pezsgős poharakat a falhoz hajigálják, lábaikkal az asztalon dobolnak és a hajukkal a földet seprik, a kiket egyik ittas vetídég a másiknak az ölébe hajigál, a kik az asztal közepén csárdást tánczolnák, a kilckiveszik a közbaka szájából a Virginiát s tovább szíják, a kik a czipőjük orrával leütik a tánczosuk feiéről a kalapot, s az őrült táncz végezte" után, ott hevernek a lép-csőkön eszméletlenül . . . ezek a képek hasonlítanak a grófnő leányához?
— Oh nem: irtózat visszagondolni rá!
— Hát talán azok a szerencsétlen teremtések, a kik a lámpagyujtás hajnalára megjelennek áz utczán, s végig húznak a járdákon: feltűnő viseletben, csábító ka-•csintásokkal: a kik a hátuk mögé nézegetnek, s-a szembe találkozó férfinak elkezdenek halkan dalolni. A kik belelépnek a sárba, mert éheznek, s á kenyerük oda van dobva . . . Ezek az alakok hasonlítanak a grófnő leányához?
— Nem. Nem! Nem azok!
—• És még is azoknak av világában kereste a grófnő, egyetlen leányát: a kit a
grófnőnek kellett volná legjobban ismer mi
— Elismerem, hogy tévedtem. Az ő saját levele tévesztett meg. De hát utasi^on ön jobb ösvényre.
— Lássa grófnő: az a leány, a ki ama végzetes éjszakán azon a hófuvattól megkésett vonaton ínegérkézett; áttól a naptól fogva el nem hagyta á dolgozó asztalát, csak a mikor a kész müiákát hazavitte a^ kereskedőnek. Én láttam őt náp-háp u-tán egy keserves lélekölő miinkában fáradni kitartóan. Valami föüri menyasszony kelengyéjéhez kellett a családi cziíhert száznegyvennégyszer felhiniezrii.a6ső azt végezte zúgolódás nélkül, — Hasonlit ez a vonás a grófnő leányához?
— Minő czinier volt az ? kérdezé á gróf-
Égy fekete hat^ü arany m^
--Szentséges Jézusom! Az én családi czimerém!
És elhiszi a grófnő, hogy még sem látta senki á leányt könnyezni, ámig azt a munkát;végezé? Száznegyvennégyszer^ ugyanazt á fekete hattyút arany mezőben, grófnő asszonyom I^Hat hétig éjjel-nappal ugyanazt a családi czimert! i^jel a kőolaj lámpánál, nappal a mosókonyha lúgtól bűzös ködében!: Hasonlít ez a Vonás az ön leányához, grófnő asszonyom?
— Oh igen! igen! rebegé a grófnő, s most már engedé a könnyeit szabadon folyni s megszorítá ,az egyszerű katonaember kezét:
— Mindenki szerette azt a leányt :-mert mindenkihez jó volt. Nem úgy, a hogy leányt szokás szeretni, hanem a hogy egy szentet.^— Üres kézzel is tudott jótéteményt osztogatni. — Szállásadó' gazdáját, hü feleségével együtt az Öngyilkosságtól tartá vissza, mikor azok egyszerre kenyerüket vesztették, s a szegény hajótörötteket elvezette olyan boldog menhelyre, a hol most már megnyugszanak, — Bálványa, őriző angyala volt a szegényeknek, a kik körülvették, a kiért még az a szegény malterhordó napszámos is tűzön vízen kész volt keresztül törni, valóságos-világító fény volt a koldusok nyomorult társaságában ... Hát ez a vonás hasonlít-e ~ az ön leányához, grófnő asszonyom?
Itáliai
IxJF^^^* sokszo-öoott >ruszin« fal-
Dadsá^ és jólét ön-ívegőjét
fPW költők és írók meznek egymás u-wgelső Bakó Lász-2 élre kerülne. Itt fnöa, szép meg-fÍJ ma és forrná-►Sr*^^^ tanulaá-
bokra: ^l'Wogna,
révlik, ö íénylilr, tózíalt, 1-
^«vigaaztalt.
örömmel olvastuk a kötet többi költŐ-j'ének írásait is, ha művészi szempontból nem is mind egyformán kíelégitőek. B. Bí-. hari Sándor, Bakos Róza, Győri Endre, Ka-lós Sándor, Lengyel Rozália, Marton Zoltán, Sánsor László, Sütő Kálmán, Szálai Borbála, Vántus Bertalan, Zsolt Ádám, valamint a gyermekverdeket iró Kincses István és Nemes János —.megannyi alig iá-mert, de sok reménnyel biztató név, akiknek kívánunk munkájukhoz további alkotó kedvet (— közülük néhánynak valami-velrtöbb műgondot is—).
A kötet prózaírói Csengén Dezső, Geréb György, Iván Tihamér, Kerekes Erzsébet, Kiss Béla és Szenes László, — ^ megformálás tekintetében rutinosabbak,.^nyil* ván újságírói gyakorlat is van már mögöttük éa tiurgyválasztásukban ia sok Ichetőr Bég xéjlik. Bizonyosan még sokszor találkozunk neveikkel eg3rre'érdekesebb írások alatt, Barzsó Tibor Hidas Antal Petőfi-tanulmányát ismertette, Tóth István pedig Gorkij »Anya« című remekéről irt helyes szemléletű tájékoztatót.
Szerető üdvözletünket küldjük szovjet-magyar irótársainknak és várjuk az Uj Hang n^előbbi folytatását. -—US,
—1 Az! az! 6 az valóban!
— És azután nem hogy önmagát dobta volna oda a bün fertőjébe, hanem a mikor megtudta, hogy egy ártatlan gyermeket, ki ugyanazon házban lakott, a saját elvetemült nagyanyja a vétek útjára akár csábítani ; — nem tűrte, kiragadta a nagyanyja kezéből: nem irtózott a rendőrségre felmenni, feljelentést tenni: a nagyanya őiült volt: azt a tébolydába vitték, és ekkor ez a szegény varrónő a magára hagyott gyermeket magához vette: csekély keresményét, szűk lakását megosztotta vele; dolgozni tanítá, munkát szerzett neki, ho^ megmentse testét, lelkét, — Ráismer-e ebben a vonásban a leányára, grófnő asszonyom ?
—. Ez ő! Ez ő I szólt a grófnő nevetve és zokogva eyyszerre. Mondja ön, hol találok reá?
És nem tartózkodott a közvitéz kezét niínd á két keze közé szorítani, s a hangjának teljes érző reszkétésével beszélni hozzá.
Paczal János felállt a karszékből s hivatalos arczot öltött. —
— A bécsí-utczában van egy nagy divatárus kereskedés.
— Tudom. Annál szoktam megrendeléseket tenni.
— Tehát tegyen a grófnő ottan ismét megrendelést valami öltönyre í akkor aztán majd meg fog tudni — többet.
— Köszönöm. Nagyon köszönöm önnek. /Szólt a grófnő, nyugodt kedélyt erőltetve, s mintha helyre akarná ütni azt a hibáját, hogy ez ember előtt ennyi elérzékenyülést mutatott, ismét fölvette az előkelő soup* lesset, délczegséget s kegyes leereszkedés-jsel monda: >Én fényes dijat tűztem ki annak, a ki eltűnt leányomat feltalálni segít: ön tapasztalni fogja, hogy X. X. grófnő^ a szavát be szokta váltani*.
Azzal kegytelj'esen ínte a konstáblemek a kezével, hogy vége a fogadtatásnak: elmehet.
Hanem ezúttal a nagy ur magánál urab-bal talált összeakadni.
MREK ROMilNUBft
Erdélyi és més $ieniélvényeic
A MÁROSVASABHELYI Állami Székely; ^ Színház .nagy sikerrel mutatta be Bukarestben, a Szakszervezetek Központi Tanácsának székházában Illyés Gyula Kossuth-díjas írónak 1848-as tár^u >FákIya-láng« cimü drámáját. Kossuth Lajos szerepét Kovács György állami díjas színész, a Román Népköztársaság érdemes művésze alakította nagyszerűen.
A BOLYAI Tudományegyetem 190-tagu *^ szakszervezetid kulturegyűttese erdélyi körúton járt. Aradon, Nagyváradon, Szat^ maron és Nagykárol^rbán mutatkozott be a kolozsvári egyetemisták kulturcsoportja és szereplésével ^pindenűtt nagy sikert a-ratott. ^
iST ROMÁN Népköztársaság néptanácsai-nak Bukarestben megjelenő »£lőre« ci-mű napilapjában a Leninre váló emlékezéskor jelent peg az alábbi vers.
LENIN
IRTA VICTOR TULBURE
Ki mondtttt hogy ax erdő kpljen útrat a medréből Á folyam csapjon ki zúgva?
Ki törte te merészen mind a. zárat a iény elől, mely most szivünkbe árad?
M^sés hősként ki áll és néz merőn^ iéklyát lóbálva fent a szirttetőn?
Az éjben kószáltunk^ kínzott az éhség: ' föld rabjai, vak, mezítlábas népség,
S lám hajnalban megállunk. Itt vagyunk. Kiássuk tapst rejtett talentumunk.
Minden hegycsúcs,' minden lankás halom nevétől visszhangzik magasztalon.
Falun, városban, szájról-szájra száll áldott neve, mint óriás madár.
Lenin: töretlen földet szánt a' traktor,'
Lenin: a buza görnyedez á magtól,
-
Lenin: a dinamó zümmög, xénél. Lenin: a fán gyümölcsöt ráz a szél,
Lenin: a rétről dallal jön a lányhad, Lenin: virágos dombok muzsikálnak,
Lenin: égŐ zászlókat hord a gyár, Lenin: a lelkünk csupa napsugár,
. Lenin: a fűben gyermekek cicáznak. Lenin: tűz lobban kelyhében a máknak,
Lenin: zászlónk, dalunk, kenyerünk. Lenin: holnap új csúcs felé megyünk,
Ford.: Jáíiosházy György m * *
»A FOLYAMOK éneke« című nagysza-básu filmalkotást nagy sikerrel mutatták be a bukaresti >Patria€ és >Elena Pavel« filmszínházakban. A 32 ország filmeseinek közreműködésével készült filmben Paul Robeson világhírű énekes is szerepel.
pBBEN az évben a rugonfalvi (Udvarhely rajon) »Vörös csillag* kollektív gazdaság kertészbrigádjának tagjai 190 négyzetméter melegágyat készítettek elő. A melegágyban paradicsom, paprika, karfiol, nyári káposzta és sárgadinnye-palántát neveltek. A kollektivisták 6 hektáron kertészkednek s ebből 2,50 hektárt leszerződtek a szövetkezettel. • ^ . • • ♦
XTAGYVARAD tartomány küldöttei kö-•^^ zött volt az országos békeértekezletre: Páll Antal, az Infratirea szerszámgépgyárnak már 1963-ra termelő dolgozója, Bör-dős Magda borsi kollektivista asszony, dr« Sándor János, a TBC-kórház igazgató-főorvosa és mások.