1965 augusztus 12
KANADAI MAGYAK MUNKÁS
B. oldaT
Az Econömic Goün of Canada felentése
A MULT ÉV oszéii adta ki első jelentését az ^Eeonomlc Gouncil of Ganada,melyet Deutsch--ielentésnek neveinek Dr. John Deutsch jeles közgazdászról, az Ecpnomic Cöuncil of Canada elnökéről. A Deutsch-jélentés számos gazdasá-ffi kérdés megoldását javasolja, s ezek nagyobb részét 1970-re kell megoldani. Első feladatul a munkanélküliség megszüntetését tüizte ki a jelentés, s leszögezte, hogy a dolgozó-emberek 3 c/c-ánél több semmilyen körülmények között sem lehetnek munkahélkül, ha Kanada gazda-<!ád növekedését biztosítani akarjuk. Ennélfogva ha 1963-bán 6,634.000 férfi és nő dolgozott, akkor 1970-re 7,883.000 férfinek és nőnek kell munkát biztosítani, vagyis 1,500.000 uj munkát kell teremteni 1970-ig.
A kormány által kinevezett és Dr. Deutsch vezetése alatt működő Econömic Councilof Cana-" da (ECC) szerint másfélmillió uj munkalehető-, sé'g létrehozásának első feltétele ár- és bérrög-zités lenne. Hivatalos és nem hivatalos statisztikai adatok bizonyítják, hogy nemcsak nagyon nehéz lenne az árakat és munkabéreket befagyasztani, hanem ennek végrehajtása egyszerűen lehetetlen. Az ECG ennek ellenére abban reménykedik, hogy (1) a kereskedelmi sorompók eltávolítása révén fokozódni fog a nemzetközi kereskedelmi vei-seny és (2) növekedni fog a termelékenység a következő néhány év alatt. Ezt tételezi fel az ECC és ezen feltételekhez fűzi reménységét.
Ebből kiindulva sürgeti az ECC a termelékenység legalább 3%-kai való növelését 1970-ig. Ezt az ECC szerint a következőképpen lehet
elérni: ^
1. Az emberi munkaerő fokozott hasznosítása a munkások tudásának, szakmai képzettségének fokozott felhasználásával, ami feltételezi, hogy a munkások kiképzésére megfelelő összegek lesznek befektetve.
2. Az erőforrások (különösen a munkások) mozgósithatóságának meggyorsítása, hogy a lehető legelőnyösebben lehessenek hasznositva.
3. A termelés tökéletesebb specializálása és a termelés jobb megszervezése.
4. Gyorsabb és hatékonyabb technológiai ha-
5. Több befektetést rögzített tőkébe (gyárakba, ui gépezetekbe, uj felszerelésbe).
6. Több kezdeményezésre, leleményességre, a gazdasági fon-ások újféle, jobb termelékenységgel való hasznosítására, versenyképesség biztosítására, a magasabb jövedelmi lehetőségek megragadására van szükség.
A 6. pontban foglalt érvelések természetesen a kapitalista "szabad" vállalkozói rendszer (free enterprise) örökké hangoztatott szólamai. Szólamai annak a szabad gazdasági vállalkozásnak, amely tulajdonképpen nem szabad és sokszor nem is vállalkozás. Az ily rendszerben a verseny, különösen a külföldi államok által ránk kényszeritett verseny lenne a termelés irfeggyorsító sarkantyúja és a termelés önköltségének csökkentője. A magasabb profit elérésének lehetősége lenne a másik ösztönző tényező az egy emberórára jutó termelékenység fokozására.
Azt a benyomást kelti bennünk az ECC, hogy Mányzik belőle a vaíóságérzék. Nem látja az ECC, hogy a kanadai nemzetgazdaság nem' önálló, nincs önrendelkezési joga,- nem autonóm gazdaság, mivel a gazdaságunk nagy részét külföldről irányítják. Kanada gazdaságára vonatkozó döntő határozatokat a kanadai határokon kivül hoznak azon vállalatok igazgatóságai, melyeknek Kanadában fiókgyáraik vannak.
Az automáció kérdése
. Az ECC jelentése a különböző technológiai "jitások között foglalkozik az automatizálás-vagy automáció kérdésével ís, amikor például a következőket mondja:
/'Bizonyos értelemben ezek a technológiai yáltozások, a termelés meggyorsítása csak-folytatódása azoknak az újításoknak, amelyeket az ipan forradalom vezetett be, amelynek eredményeképpen drámai módon emelkedett a nyugati vUag életszínvonala."
Felesleges lenne hangsúlyozni, hogy ezzel az állítassál nem értenek egyet a következetes társadalomtudósok és mások sem,- hanem kijelentik, hogy az automáció mindenestől fogva uj je-
* Kanada gazdaságának 1970-re kitűzött céljai között van az is, hogy 1,SOO.OOO ember részére kel! uj megélhetési lehetőséget biztosítani. Az alanti cikkben részleteket közlünk egy szakszervezet tudományos kutató intézetének a **Labor Facts" című folyóiratban megjelent tanulmányából, melyet más munkáslapok is közöltek, vagy közölni fognak. '
lenség, uj gazdasági fejlemény, természeténél fogva különbözik az eddigi technológiai újításoktól, amelyeket az ipari forradalom vezetett be.
Az ECC nézete szerint a technológiai újítások, a technológiai haladás, beleértve az auto-mációt is, uj munkaalkalmakat, uj foglalkozáságakat, uj szakmákat, uj termelési módozatokat és uj termékeket szülnek,, csökkentik az á-rakat és bővítik a piacokat.
Willard Wirtz, az Egyesült Államok munka-Ügyi minisztere, röviddel ezelőtt kiadott "Labor and the Public Interest" cimü könyvében kijelenti, hogy "veszedelmes mese" az, hogy az automáció uj munkákat teremt amíg régi munkákat elpusztít. Megjegyzi Wirtz továbbá,hogy "azokat a munkaalkalmakat, amelyeket gépek teremtenek, nem azoknak a munkásoknak teremtik, akiknek a munkáját megsemmisítették*"
Arthur V. Piggot, a Canadian . Scholarship Trust Foundation elnöke megállapította, hogy az automáció évente 200.000 munkást fog feleslegessé tenni a következő két év során, később pedig többet.
Ami Gs ECC-t ssorongafja
Amikor az ECC 1970-re másfélmillió uj munka létrehozását sürgeti, akkor az szorongatja, hogy növekszik a munkások létszáma, de ugyanakkor a munkanélküliséget a munkások létszámának 3%-ra kellene csökkenteni. Az ECC nem veszi számításba ugyanakkor, hogy a most létező munkaalkalmak jelentős része meg fog semmisülni, így például az .alapiparokban (mezőgazdaság, bányászat, erdőkitermelés), szakemberek becslése szerint 1970-re 100.000 munkás fog feleslegessé válni. Szerencsétlenségünkre nem készítettek még a szakemberek becsléseket arról, hogy a gyáriparokban hány ember fog feleslegessé válni 1970-re. Ha Mr. Piggot jóslata megvalósul, akkor 1970-re nem másfélmillió uj munkaalkalmat kell teremteni, hanem 2,-500,000-et, mei-t nemcsak az iskolákból kikerülő ifjúságnak kell kereseti lehetőségeket teremteni-, hanem azoknak az embereknek is, akiket az automáció foszt meg munkájuktól.
Különös tekintettel van az ECC jelentése ar-
Acélipari (STELCO) veterán munkások tanleteso Hamiiltonban 1946-ban a nagy sztrájk idejcn, a szak-"^ezet védelmében. Csak idő kérdése lehet, m.kor szorítja ki őket az automatizált gep.
i*a, amit **munkaeröpiac"-nak nevez. Az ECC iíézete szerint a munkaei<őpiac lenne hivatva ai*-ra, hogy szabályozza a munkaei^készletet, az emberi munkaerő iránt jelentkező keresletet és kínálatot. "Minden vidéken és helyen a munkaerőpiacnak kell megfelelően szabályoznia az emberi munkaerő, vagyis munkásemberek iránti keresletet és kinálatot, a íoglalkozáságakat, a szakmákat, hogy minden helyen a legelőnyösebben legyen hasznositva az emberi munkaerő," mondja az ECC jelentése.
Ez alatt tulajdonképpen azt érti az ECC,hogy a munkaerő mozgósithatóságának három fő típusának kell léteznie:
1. Gyors mozgás egyik munkahelyről a másikra, egyik mestei^égböl a másikba gyoi-s ujra-képzés révén.
2. Gyors áthelyezkedés egyik iparágból a másikba, ami szintén átképzést foglal magában.
3. Gyors átköltözés egyik vái'osból a másik-ba» ami megintcsak sok esetben szakmai ujra-képzést követel meg.
Nyomatékosan kijelenti az ECC jelentése, hogy az emberi munkaerő gyors mozgósithatóságának megvalósítása nem egyedül az illető munkások, városok és falvak feladata.
"A mozgósithatoság problémájának megoldása nemzeti feladat, az egész társadalom feladata, s politikánkát ennek megfelelően kell alakítani," mondja az ECC.
Javasolja ^az ECC jelentése a kormánynak, hogy létesitseh állami pénztárt a munkások e-gyik helyiségből a másikra, egyik szakmából a másikba való áttelepülésének, vagyis a mobilizáció költségeinek fedezésére, a többi európai országban gyakorlatban levő mintára.
"összevont szolgálatot kell nyújtani a munkásoknak és családjaiknak egyik munkahelyről a másikra, egyik foglalkozáságból a másikba kell költözniök, és nemcsak ennek költségeit kell állami pénzekből fizetni, hanem a munkáscsaládok költöztetéséből szármázó veszteségeit is," mondja iiz ECC javaslata.
Az ily célokra eddig nyújtott segítséget elégtelennek minősiti az ECC, noha több a semminél. Javasolja a munkások ujraképzése összes költségeinek állami pénzekből \aló fedezését, és javasol kártérítést minden oíyan munkásnak, aki kényszerű munkahelyváltás következtében elveszti előbbi munkahelyén szerzett elsőbbségi jogát (seniority right), vakációs fizetését és bérszintjét.
Wirtz amerikai munkaügyi miniszter is hangsúlyozza ezen tennivaló végrehajtásának szükségességét mostanában megjelent könyvében.
Kif terhelien a feleiősség
Az amerikai kabinetminizster (Wirtz) szerint az ipar tulajdonosaira kell hárítani a felelősséget. Fizessen elegendő kártérítést a munkásembernek az a munkaadó, aki uj gépezetével megfosztja a munkást keresetétől. Fedezze a gyáros a munkás ujraképzésének minden költségét, s az uj szakma elsajátításának ideje alatt fizesse a gyáros a munkás előbbi munkabérét.
El kell ismernünk, hogy az ECC és élén Dr. Deutsch látják a problémákat.
Az ECC-jelentés végén felsorolva találhatók a legbonyolultabb problémák is. A változások vagy változtatások és az emberi munkaerőnek az egyik helyről a másikra való mozgatása rengeteg problémát szül. Ennek figyelembe vételével mondja az ECC a következőket:
1. Kerülni kell azt, hogy a munkásokra elviselhetetlen terheket rójunk a munkahely és szakma megváltoztatásával. A változásokból fakadó gazdasági előnyökben a munkásokat is részesíteni kell.
2. Parancsolóan szükséges, hogy minden változást jó előre elkészített tei*vek alapján hajtsuk végre, hogy a munkások idejében és rendben nyerjenek ujraképzést.
3. Elkerülhetetlen, hogy az tízemigazgatóságok és a szakszervezetek vezetői közös hozzájárulásával készüljenek a tervek a változásra.
Ilyenformán az ECC javaslatai sok tekintetben azonosak a szakszervezetek javaslataival, amelyek a küszöbön levő alapvető változásokra idejében elő akarják készíteni az érintett feleket.
Hiányossága azonban az ECC-jelentésnek az, hogy nyelvezete nem eléggé világos, számos problémát burkoltan emleget.