16
1967 február 16
kanadai biagyar münkis
8. oldal
sz> is
i
■M,
i"
lEGSZtimiEM i SlGENfSEC? Ki á ÍEUíIÍÍLÉS. MSZOi^^^
HiLYI TEHEÜVeSELÉS
AZT, HOGY a HELYHÁTóSáGOKÓN, városokon, falvakon éafarmvidék«ken" mily §ok közszolgáltatást kényszerítenek ki a helyhatóságok jövedelméből jés mily nagy mértékben 'terhelik meg adóval a földeket és a lakóházakatv az kitűnik abból, hogy az összes kormánykiadások 42%-át ház- és földadókból fizetik és>sak 34 5^-át a sziöyetségi -kownány adójöVedeUnéből, s mindössze 24 %^t a tertömánjd kormányok a-dójövedelméböl.
Ez a fonák adófelépitmény okozza azt, hogy egy olyan helyhatóság mintapéldául Metro-Tor-ronto, kénytelen majdnem annyi adót behajtani egyetlen forrásból -— ingatlanokból —: mint a-mennyit a tartományi kormány hajt be 40 különböző foiTasból.
iiirs
1
MIVEL A TARTOMÁNYI KORMÁNY hatáskörébe tartózik a magas jövedelmek, a vagyonnö-velv'edés mégadózásá, kötelessége lenne a tartományi konnánynak, hogy fizesse a közoktatás, egészségvédelem, közsegélyezés, igazságszolgáltatás költségeit, szükség esetén a szövetségi kormány segitségével,,
A demokratikusnak egyáltalán nem nevezhető, idejétmúlt adórendszer alkotmányunk Achilles-sarka, Éppen ilyen íryéhgéjé: alkotmányunknak persze az is, hogy nem veszi tudomásul a francia-kanadai nemzet létezését.
Azt. hogy mily nyöniasztó; ez a helyzet, mutatja James: N. Alleh ta;rtómányi péii^ügymiltiisz-tér jelentésé, miszerint 11 esetben volt miniszteri konferencia megtartva és 90 esetben folytak tárgyalások a szövetségi kormány főtisztviselői és a tartományi kormányok megbízottai kö7,ött, de az adójövedelen^ől val_ó részesedés kérdése ma is megoldatlan.
Most készül — állitólag megoldás céljából — a szövetségi kormány áítal kinevezett ' Royal Commission és az Ontario TaxCommittee adóügyi tanulínánya. Az ilyén tanulmányokat egészítették ki a miniszteri konferenciák szövetségi és tartomány^ téren.
De mi gátolja azt, hogy a tanulmányokat, a jelentéseket, a javaslatokat komolyan vegyék ? Mi akadályozza az adóreformok végrehajtását ? Világos, ugyebár^ hogy semmi makftiint az,hogy a Tiemzeti vagyont mohoípóliumok uralják, s e-zek a kormány hozzájárulásával, ügy szövetségi, mint tartományi téren, nerii engedhetnek meg demokratikus adóreformokat.
A monopóliumok nem akarnak jövedelmükhöz mért adót fizetni. Nem hajlandók hozzájárulni az iskolakiadások, kórfrázfenntartási költségek, bírósági kiadások fedezéséhez. A niagy-üzlet egyre több profitot akar behajtani, s ehhez megkapja cinkostársának, a kormánynak minden segitségét.
A monopóliumok, a nagyüzlet figyelmen ki-vül hagyja a közszükségleteket, figyelmen ki.^ vül hagyja az ország érdekét, s a Vele összeházasodott koraiánnj^al a nemzet kárára növeli jövedelmét. A nemzeti jövedelem nagyobb része a kül- és belföldi milliomosokéi © . e ■ © . •• AZ ELSŐ CIiaCüNKBEN vázolt állapotok szülték az ár—profit-infláéiót, melyet gyorsít a kormány azzal, hogy minden eddiginél jobban melg:-adózza az alacsony j.övedelm'eket és a fogyasztó közönséget.
Dr. John Due professzor, a jeles adóügyi szakember, a Conference of the Canadian Tax Foundation 1963- évi értekezletén ezt mondotta:
"Nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a befektetések soi"sát nagy mértékben a fogyasztás, a kitermelt áruk megvásárlása szabályozza, s az adó, amelyet a fogyasztásra vetnek ki, jelentékeny részben hatátrozza meg a befektetések sorsát, sokkal nagyobb részben, mrrit az az ^dó, amelyet a befektetés jövedelmére vetnek ki.**
MUNKÁSOK ELLEN
ONTARIÓBAN AZ ÉRVÉNYBEN LEVŐ törvény 48 órás munkahetet ir elő, hemzseg ez a törvény kibúvókkal. Alkalmazhatja minden munkaadó majdnem tetszése szerint. Dolgoztathatnak a munkásokkal akár heti 100 órát is. Határtalan
lehetőséget nyit túlóráztatásra; Szerelmesek ebbe a törvénybe á hatalmas vállalatok. A 48 órás munkahetet kimondd tprvényt gátlás nélkül / megtörhetik. Büntetéstől félniök nem kell. Többnyire csak a törpe \állalatok tartják^ be a 48 ó-rás munkahetet. .
Éppen ilyen jelentéktelen a minimális béit előíró törvény is, amely -kimondja; hogy 1 dok Járnál alacsonyabb órabért fizetni tilos, az építkezési munkákon pedig tilos $1.25-iiélalacsó-: nyabb órabért fizetni. Se^zeri, se száma azok-nak a dolgoztatóknak, akik ezt a törvényt büntetéstől való félelem nélkül hagyják figyelmen kívül. :
De hogyan képzelhető el, hogy egy családos ember megélhet heti $48 keresetből, feltéve, hogy megkapja 48 órai munkáért a $48-t ? Még a hitelintézetek (loan companies) is elutasítják az ilyen embereket, holott a munkások egyötöde nem keres ennél többet. Kevés keres "ennél többet a kisíizemekben. Abból ai 132.000. dolgozóból, aki heti: 48 dollárnál, illetve $1 ói^bérnél kevesebbet keres, 100.000 a kiszolgáló iparokban és szakmákban dolgozik, 19.000 pedig gyárakban, 13.000 földmüvelésben és egfyébb munkahelyeken. Az egy dollár órabérnél kevesebbet keresők több mint fele nő. •
A kanadai bérmunkások egyharmadának nincs adózható munkabére, pedig kevés az a munkabér, amely adómentes. Akiknek a keresete eléri az adózható összeget, azok csak Valamivel több mint felét teszik ki azok létszámának, akiknek évi keresete eléri a $4.000rt. .
Adómentes á vállalatok profitja, ha befektetik, illetve nem fizetik ki osztalékokban a rész-vényesek'nek. így tehát adómentesen gyarapodhat a vagyon. Ugyanis a vagyonnövekedést nem adózzák, '
"Másfelől a bérmunkásokát,'^vagyis az adófizetők többségét, tehát a fogyasztók többségét több mint tízféleképpen megadózzák .azon kívül, hogy munkabérüket már a forrásnál meg^ adózzák,'' mondta naz Ontario Federatipn of Labor nyilatkozata.
TERÜLETI EGYENLŐTLENSÉG
ONTARIO GAZDASÁGFEJLESZTÉSÉNEK vi-dékekkénti egyenlőtlensége nyilvánvaló. A tartomány északi térségein csak feleannyit 'keresnek a munkások mint a tartomány legdélibb részét képező "Golden Horseshoe" városaiban, vagyis az Ontario tó partvidékein.
A timminsi aranybányákban igén nehéz munkát végző munkások órabére $1.59-néí kezdődik, holott- a megélhetés költsége Timminsen. magasabb. Az éghajlat kegyetlen. Az utazás költséges. A benzin ára Észak-Ontarioban gallononként 10 centtel magasabb mint Dél-Onta-riöban. • ^
A szerződéses alapon termesztő, vagyis Tce-reskedelmi farmok száma az utolsó 10 év alatt 3.712-ről 2.250-re apadt Ontario északkeleti részén. Az egykor^ hímeves agyagos vidékek, a brit birodalom egykori burgonyakertje, ma már csak S%-át állítja elő a burgonyaszükségletünknek, s burgonyánknak és sertéshúsunknak 95%-át külföldről hozzuk be. Az egyetlen északi é-ielmiszergyárunk a Thornloe-i sajtgyár. Csomagolt, konzervált élelmíszerszükségletek túlnyomó részét az Egyésült Államok küldi Ontario é-szaki területeire.
Ontario északi téi*ségein vannak a-legnagyobb bányavárosaink és falv aink: Sudbury, Tímmins, Kírkland Laké stb. Ezen városok és falvak lakossága termeli ki a tartomány ásványaínak kétharmadát. -
Amíg az Ontarióban kibányászott ásványok értéke 1964-ben meghaladta az $582.500.000-t, addig á farmtei-mékek értéke csak $15,000.000 volt, ami csak 8%-a annak, amit erdőink jövedelméből kaptunk. Eladott fatermékeink értéke meghaladta a $185,000.000-t.
POLGÁRJOGAINK
HOGY A MOSTANI konzervatív konnány korlátozni szeretné demokratikus- polgárjogainkat, azt ml sem bízonyitja jobban mint az, hogy rendőrhatalmi törvensi; kísérelt meg életbeléptetnL Ezt a lakosság felháborodása meghiúsította.
Hogy ezt és a terjedő bűnözést, amely politikai atyáskodásból, a kormánykiörökben és a nagyüzleti berkekben gyakorlatban levő rom-
^ lottságból származikj, leplezze előttünk, egy másik kivizsgáló bizottmányt (Royal Commission) állított munkába, melynek vezetője Mc-Ituer, a Legfelsőbb Bíróság tagja, ki tudja mikor iog jelenteni bizottmányának munkájáról, a visjszaélések, bűnözések és az emberi szabadság-jpgok^állásáról?
SZAKSmVEZETe JOGOK
A MUNKÁSOK ÉS SZAKSZERVEZETEIK iránti -ellenszenvét ez a konzervatív kormány 1964-ben nyilvánította ki legjobban, amikor három sztrájkoló erdőmunkást meggyilkoltak sztrájktörők, a Kapuskasing várostól pyugatra fekvő ReesorSiding mentén. A gyilkosokat nem vádolták emberöléssel. Bíróság elé csak 6 hónappal gaztettük elkövetése után állították. Nem akart az esküdtszék állást foglalni a vádló ü-gyész előterjesztésé alapján. Az esküdtszék tagadta, hogy bizonyítható lenne á vádlottakra gyilkosság elkövetése. Később a 20: lövöldöző sztrájktörő közül hármat elítéltek, azt a hármat, akinek fegyveréből a gyilkos golyók kirepültek; azt a hármát, aki három embert megölt és 20 embert megsebesített és fejenként 100 dollár birságra ítélték, nem gyilkosságéit, hanem csak azért, mert engedély nélkül használtak lőf égjrvert. Ennél nagyobb pénzbirságra ítélik azokat, akik tilos évadban szarvast lőnek.
Ez ellen a szégyenteljes ítélet ellen nem e-melt szót a kónzervativ kormány legfelsőbb ü-; gyésze. - '
Arra azonban volt gondja, hogy hajtóvadá-szatot rendeljen el a sztrájkoló munkások ellen, akik közül a rendőrség 254-et letartóztatott törvénytelen gyülekezéssel vádolva őket. A bíróság sebtében ítéletet mondott ki 138 munkásra. Ezeket $200 birságra ítélte személyenként.
Ki ne emlékezne; az oshawai és a peterbo-roughi eseményekre, meg a sok többire, amikor sorra tartóztatta le a rendőrség a sztrájkoló murikások békésen szolgálatot teljesítő őrségeit* Peterboroughban forrpontra jutottt, a bíróság és rendőrség beavatkozása ellen forduló elkeseredés. Innen indult ki az egész szakszervezeti mozgalom hadjárata a bírósági beavatkozások (íhjunctions) ellen. Ez a hadjárat ma már általános népi hadjárat, amelynek vége nem lehet más, mint az, hogy kénytelen lesz a kormány lefújni a bírósági beavatkozásokat.
A szakszervezetek követelik az idevonatkozó töi-vény (Judicatiire Act) reformját, az injunc-tíon alkalmazásának törlését, hogy ne használhassák, fel a monopóliumok a bíróságot és rendőrséget sztrájkok leverésére. 9_ szakszervezetek és a nép ezefn követelése elől most azzal a-kar elrejtőzni a konzervatív kormány, hogy a szakszervezeti harcok kivizsgálására "Commission Inquiry Into Labor Disputes" címmel bizottmányt nevezett ki. Ennek a bizottmánynak teljhatalmú vehetője The Public Inquíries Act nevű törvény alapján a főméltóságu IVan C. Rand.
Alkalom nyílik a Rand-bízottmány vizsgálódása során a monopóliumoknak arra, hogy hamis propagandájukkal elkenjék az ügyet és megrágalmazzák a szakszervezeti mozgalmat. Él-veiket —- semmi kétség <— szívesen fogja hallgatni a Rand Commission és szívesen fogja kö- . zölní a kapitalista sajtó, hogy védelmet nyújtson a kormánynak.
Egyebek között abból is tisztán látható a konzervatív kormány népelle'nes-voltai, hogy tisztességtelenül manőverezik a medícare ellen, pénzt csal ki az adófizetőktől, kielégíti a me-dícare-ellenes érdekcsopoi-tokat a közérdek kárára, a biztosító cégek és az orvosi szervezet kiszolgálója.
A Hall Commission on Health néven ismert állami bizottmány becslése szerint 1966-ban 24 dollár és 91-centbe került volna az egyetemes, minden egyes kanadaira kötelező^ állami egészségvédelmi (medícare) biztosítás.
A minden tekintetben felelős Hall Commis-sion-t figyelmen kívül hagyva állítja az onta-rióí kormány, hogy a medícare $40-ba keriil-ne, ennélfogva $40 tagsági díjjal akar a tartományi medicare-törvényt csinálni, vagyis $15 többlettel akarja megzsarolni a lakosságot fejenként.
(Folytatjuk a következő számban)