1937 május-27.
KANADAI MAG Y A R
3. OLDAL
Mm
^í:BES PÉTER:
HOGYAN KERESIK; A fALUSI LÁNYOK
A SELYEM HARISNYA
Tavaiv nyáron nagy port vert ftl hogy a kunszentmikiősi lányok az°ért nem mennek napszám-jnezei munkára, de még niarok-jiedBi sem. mert szép ruMban. fi-.,om cipóben és selyemharisnyában keretnek járni. Hogy ebben Kun-czentmiklóson mennyi az igazság, .em tudom, mert eUenkezöleg. én ^óldi átlagban azt tudom, hogy: a falusi lányok azért törekszenek dolgozni járni, cselédnek, gyárba, nühelybe, s ha ez nincs, a mezőre, hogy szép ruhában járhassa-
Az persze magától értetődik, Iiogy szivesebben mennek cselédnek, ahol a koszt is jobb, a mmika is kényelmesebb .ahol "se nem e-jik se nem fú", de szivesebben nennek a textilgyárakba, csipke-vagy varrómühelyekbe is, mert ha ezekben is hosszú a mimkaidő, de még mindig rövidebb, mint a mezei munkán. S ami a fő, a ruha
sem nyüvik és piszkolódik annyira, mint a mezei munkán. Ez. pedig nagyon fontos, mert a falusiba vagyoni viszonyok fölé tör.
lányok egész élete és egész képzelete ekörül foVog.
Egjctlen cél: férjhez menni,..
Egyetlen őszinte központi cél: egy szegényembemek való szobabútort és néhány rend tartalékruhát szerezni, hogy férjhez mehessenek. A szegény parasztoknál hozomány nincs, sőt nemhogy a szülök gondoskodnának a lányok ki-házasitásáról, ellenkezőleg, a lányoknak maguknak kell megkeresni azt, amire szükségük van. Aki erre nem képes, az nem "jóravaló", mint mondani szokták: "nem eire a világra való" lány. Persze, a szülök, a "rendes szülök" nem is veszik el a gyerekek keresetét, költsék csak magukra mind. Sajnos, az utóbbi években a szegény napszámosok ezrei szorulnak rá ,hogy cselédkedö vagy napszámoló gyerekeik keresetéből vegyenek néha egy-egy sütet lisztet, vagy néhány kiló kenyeret. I-lyen helyen aztán pokol - az élet, van sok sirás és veszekedés, amiért elveszik a gyerekek bérét.
A szegények is szeretnek szépen ültözködni...
Hogy a szegényebb falusi lá-lyok is szeretnek szépen öltözköd-li, az természetes. Jaj már annak i népnek, jaj annak á faji közös-iégnek; amelynek a lányai elhagy-ák magukat és nem törődnek a esti erejükkel, a szépségükkel és :sinosságukkal. Az a nép a halál ltjára került. Hogy hogyan, milyen
drágán öltözködnek, az külön kérdés, az mindenütt a polgárosodás, a városiasodás adott fokától, a mezőgazdasági _;é3 ipari árak viszonyától és a keresettől függ. de mindig és mindenütt van egy norma, amely megszabja az osztály nihastilusát. minőségi és mennyiségi szempontjait, s ehhez a normához minden egészséges fiu és lány, de icülönöseh^ a lányok ragaszkodnak. A legsúlyosabb a dologban az. hogy á; parasztság teljes osztálytagoziódása még ma sem fejeződött be, a parásztfiatalság ösztöneiben még egységesnek érzi az egész parasztságot, s ez a szer gényébbeket valami elvadult versenyben arra kényszeríti, hogy a nivót a módosabbakkal tartsák. E-zért mondják \áztán konzervatív vidéki urak és gazdag parasztok, hogy a szegényeknek az a bajuk, hogy cifráikodnak, rangon felül öltözködnek, ök persze nem értik meg az osztálylélektant, még ke-vésbbé a biológiai vitalitást, ami
"Keressetek magatoknak!..."
A lányoknak ez á normához és osztályetiketthez való ragaszkodása (nem beszélek itt a sznobokról, akik egy magasabb osztály normája felé törekednek, mert ez kivétel) még a gazdag családoknál is rengeteg házi perpatvart okoz. hát még a szegényéknél. Akinek lányai vamiak. annak a nyakában "nehéz koloncok lógnak." EUkép-zelhetö, mi van annál a szegény családnál, ahbl 2t-3. sőt 4—5 lány is van. "Keressetek magatoknak" — ez a jelsző. Meimek is ezek, hacsak tudnak. Cselédnek, gyárba, mezei napszámra, s ha nincs a közelben, elmennek 3r-400 km-nyire is sommásnak, csakhogy ne egyenek panaszos Ttenyeret, s főleg hogy ruhájuk-legyen.
Annyira moh^.,^annyira törekvők, a biológiai törvény, a párválasztás vágya annyira hajtja őket, hogy legyőzik'a fiat&l test lusta-ságf éslftényélmi' vágyait.'szorgalmasak, dolgosait' "íóvérüek" lesznek — sokkal iíikább, mint a fiuk, akik nehezebben törnek bele az egyenleteis munkába —. sőt még a bérrel sem törődnek. Nekik mindegy, csak keressenek valamit, s csak akkor keserednek el. ha a megkeresett filléréliből nem siJce-rülniegvásároiní a vágyott ruhát.
A parasztság testi l^'pmlása
Ez a nagy.inunkamphóság.az^ ban egy bizonyos határon tul inár faji veszedelem. Á nagyon alar
icsony bérek s a, ruha drágasága 'miatt a lányok rosszul táplálkoznak, a nagy verseny és mimka-hajsza iniatt túlsókat és tulnehe-2et dolgoznak, s így elsatnyulnak. A testük fejletlen marad, sem keblük, sem csípőjük, sem lábuk nem erős, az acyá típus mind-mind jobban kivész. Ha 50 évvel ezelőtt csináltak volna egy általános nép-sulystatisztikát és ma csinálnának egyet — de még most sem csinálnak! —, megdöbbentő számokat kapnának az alföldi parasztság testi leromlásáról.
Napfeljöttétöl-naplemeatéig való nehéz muQlca...
Van abban valami szörnyű ellentmondás, hogy amikor világszerte 40. sőt 36 órás munkahétről beszélnek, söt amikor a magyar Iparban is valósággá válik a 48 órás és a hivatalokban a 44 órás munkahét, a mezőgazdaságban a legelvadultabb mimkaverseny dühöng. Már a "napfeljöttétöl naplementéig" való mxmka is sok. mert 12—16 órai munkát jelent, de ha ehhez hozzászámítjuk, hogy naponta ki és haza 4—6—8 kilométer utat kell megtenniök, ez megint 2—4 órai munkát jelent.Hogy ez njiit jelent azokra a 12—16 é-ves lánykákra, akiknek éppen a testük arányos fejlődése érdekében napi 8—9 órát kellene alud-niok, azt elképzelhetjük. HajnaU 2—3 órakor kell felkelniök, s a hűvös, harmatos hajnalokon, amikor a hajnal méze szinte leragasztja a szémhélyakat, akkor kell kibotorkálniok az uradalmakba. Napfeljötte előtt a csengő alatt s napfeljöttre a tábla végén kell lenniök, ez a törvény.
A_ spanyol éj&ialráb'tus" mésszőiál c2z „^^tavos^döFFrent^" — HalIo«unlí és megértettünk benneteliek!** — Tizenkét szökevény e(jy8zerre
— Madrid, Spanyolország —
Az ut mellett fehér virágokkal telisteli kis cseresznyefa áll, mellette pedig terebélyes nagy fa rózsaszín virágokkal. Jó órányi ut után végrre megáll az autónk. Friss tavaszi szántás barázdájában, szőlőtőkék és olajUltetvények között bukkantimk fel a dombokra, melyek gerincén végig húzódnak el a lövészárkok, a jaramal front első vonala.
Régi barátokkal találkozunk. Ott ülnek földbeyájt barlangjaikban. „Maradjatok kint. éjjelre — mondja Ubalido — ma éjfélkor az ÁJ-tayoz del Prente, a. front-hangszóró a szomszéd századnál lesz és beszélni fog az ellenséghez ..
A ynXA AmEI SANOS
Csak természetes, hogy maradok. Áthívják Urbanot, a szomszéd század parancsnokát, aki átkísér állás&ikba. Ujabb barlangút;-
De ha künn hálnak a távoli tanyák istállóiban, akkor sem jobb. Este a béres és napszámoslegények hancúroznak velük, s hogy ezt nem tfudják visszautasítani, az érthető. Elvégre, fiatalok s egyéb örömük smcs az életben.
Olesó mnimka '-^ gyenm^anonka...
Az utóbbi években ez a gyermekmunka már majdnem az egyediéi napszámmunka a falvak határában. Á férfiaknak május derekáig, kaszálásig nem igen van munkájuk. A kis lánykák azonban acatolnak, répabogarat szednek, kapálnak, répát egyelnek és ebben a mtmkában nemcsak, felveszik a férfiakkal a versenjrt, de meg is haladják őket. A cukorré-paegyeiésben a gyorsmozgású, gyorskezU és rugalmag derekú lányok többre haladnak, mint a fér-
fiak. S megesett már, hogy férfiakat nagy rimánkodásra ugy vettek fel répaegyelnl, hogy lánynapszámot kaptak.
A napszám ? ...
A napszám különben ma 70t-80 fillér. Közben az eső mindig esik, a cipő elázik, a kartonruha szét-máJlik a csatákban s hetenként jó. ha 3—4 napot lehet .dolg:oznl. Két-három pengő hetikeresetük-ből mikor lehet egy szol>abutort és néhány rend ruhát beszereiaal? Egy pár vasárnapi cipő 1^14 pengő, egy közepes szövetruha 15 —18 pengíő, egy olcsó kabát 25-80 pengő, s mi minden kell még, ami
cák. Az egyiket némi nagyzással Capltania ílériéralnák. főhadiszállásnak nevezték el. mivel ott lakik a század parancsnoka. Mellette a könsrvtár, a VUla Aire Sanos, a Jólevegö villa, ami azért kapta ezt a nevet, mert ha szünetelnek a harcok, egyszerre egész tucat ember gubbaszt benne.
ITT A HAJ>ÍGS2»JMi.aCT<>
A harlangimk bejáratánál egy fej jelenik meg: ..Itt a hangszóróautó".
Koromsötét az éjszaka. Átfutnak egy kisebb mezőn, két fa között valami fekete szörnyeteg sötétlik: a hangszóróautó. Három részből áll: a mikráfőn-áutó. a villamos erőtelep és a tulajdonképeni hangszóró. Hét ember kell a kezeléséhez. A kocsik páncélozva vannak, hiszen berendezésük egészen vagyonba kerül, azonban megérik a pénzt, amibe kerültek, Mióta a hangszórók működnek. többszáz
nélkül a parasztlány sem láhy,;B ami nélkül nem érdemes neki élni.
El kell menekttltü a faluból!...
Anaelyik egészséges, sz^p parasztlány még ezt sem tudja beszerezni, az elmenekül, e! JiélL mij-nekülnie a falujából, ki az osztályából, be a városi szegényéletbe vagy a fertőbe, ahol mások a törvények ,ahol ócskán vásárolt vagy kölcsönzőből hozott ruhákban la el lehet a bálba menni, ami falun erkölcsileg lehetetlen. A falusi osztályerkölcs és osztályéletforma kibékíthetetlen ellentétbe került a mezőgazdasági b^r- és árviszonyokkal, s ennek az árát a legszegényebb parasztság, de még e-zek között is, különösen a közösség biológiai alapját alkotó parasztlányok adják meg.
ember, szökött átt hozzánk.
Az ösvényen libasorban etnbcrek közelednek. A szotoszédos századok politikai biztosai — ök. fognák beszélni. Egy arab is van köztük,
KIADÓDIK. A'l^Ap^
Az-őj3zaUa,.csppidJében felharsan a spanyol nemzeti.himnusz, Vidám taköusok. Hirtelen pokoli golyózápor. Puskák, ropognak; golyók sípolnak a f^ünk felett, valahol ákha robban...De ainikor az, első szónok beszéli^l kezd és szE^vait. a környező dombok százszoros ^vlssz-hang/a zengi vissza, elnémul a lövöldözés. A szónok azokról beszél, akik a spanyol parasztokat^ katonaruhába kényszerítik és arra flze retnék fclbasínálnl, hogy segítségükkel .vlaa?aáUltsák a spanjrDl nép évezredeg elnyomóinak régi előjogait. iS2ónok következik: szónok után. Spnki sem beszél öt percnél tovább. A fasiszta bombákról beszélnek, melyek ,8Zétmor* zsölják a spanyol falvakat és városokat s az olaszokról és németekről, akik ennek az Istenáldotta országnak kincseit szeretnék kizsákmányolni. A katonák szüleiről, testvéreiről beszéltek, az a-nyákról és feleségekről, akik testvéreik, fiaik, férjeik miatt aggódnak.
JO^;IFr^ AT!
Ss felszólítják őket, hogy jöjjenek át ide, testvéreikhez. Hajuk szála sem fog meggörbülni, kapnak ruhát, ennivalót, dohányt. Ha ha-
(14.)
nyomják vele a partizán mozgalmakat.
A partizánok, mint rendesen, nagy .lelké-edéssel mentek a támadásba. Amikor elhagy-uk a bányát, a másik különítmény főnöke, íutepov, nyomban felállított egy faágyút a őbánya előtt, hogy megijessze a fehéreket, ^mint a vonat velünk egy vonalba ért, kiadták ' parancsot:
„Előre, elvtársak!"
„Hunáh! Hurráh!" — kiabálták az emierek.
A vonat megállt és az ellfsnség vagy' húsz épf egy vert tett le a vasútvonal mögött. Ek-or a vonat visszatolatott és mink szembe állunk a töltés mögött elhelyezett gépfegyverekel, melyekkel már meg is indították ellenünk a üzelést.
„Feküdj I'
kiáltott Denisszov.
„Löyészárkot ásni!"
De egyikünknek sem volt ásója. Laposan eküdtünk a földön és hosszú időközönként tü-eltünk. Az ellenség lövései mindenfelé röp-ödtek körülöttünk. Halhattuk a sebesiiltek yögését. Köztük volt Khpvrin elvtárs is. A^n obb szakasz lovas jött az ellenség se^tségére. ^_ Halszámyról, felemelt karddal káromkodva íifeiíituik felénk. Elállt a szívverésünk. Helyetünk reménytelennek látszott. De hirtelen a avasok kezdtek keresztülbukni a lovuk fején.
vi^zavonulni a vasút niögé és ebben a helyzetben nem tudtak jól célozni.
Mi felhasználtuk ezt az előnyt és visszavonultunk.
Néhány órával később, a hatalmasan megerősített ellenség, ostromzár alá vett bennünket a kőbányában. Úgy bezárt bennünket, mint valami kősírba.
XV. FEJEZET. Qstromzár és propaganda
A fehéreknek a Bagyeí-ovo kőbányák elleni támadása eltökélt és vád volt. Közelről nyomtak bennünket, kétségbeesett kísérletet téve arra, hogy benyomulhassanak a kőbányába. De ahányszor csak visszavertük őket, mindig vitték magukkal a halottaikat és sebesültjeiket. Kitkán történt, hogyha valamelyik fehérgárdista bejött a járatba, hogy az élve kikerült volna.
A bolthajtások alatt ülve figyeltük őket és észre nem vehető nyílásokon keresztül bombákat dobtunk, más nyílásokba.
„Nézd azt a gépfegyvert, amit ezek a disznók hoznak!"
Az Alexejevszky tiszti ezred géppuskás százada volt az; maga az ezred most mászott felfelé a vasúti töltésen. A fehéreknek egy másik, kevésbbé számos vonala, a domb felől közeledett, á kőbánya másik oldalánál.
Gyorsan mozogtak, azon igyekeztek, hogy minél hamarább teljesen körülzárják a kőbányát.
Mereven néztük a tisztek közeledő alakjait és vártuk a parancsot a tüzelésre. De nem adtak parancsot Befutott a szakasz parancsnok, s mondta: „i:gyetlen lövést se! Ezek ujjak és be fognak jönni. És akkor lelőjjük őket,"
Figyeltük a n3riIásokhoz közeledő tiszti csoportot. Volt köztük egy vörös keresztet viselő
^Sy eldőlve lógni a nyeregben. A Iovak;.4tür önböző irányban szétvágtattak.
A Kutepov és Abazaly által vezetett külö- csinos nő is. Egy nagy dán kutya futott mellet-
útmény ütött az ellenség lovasságára, nehéz te- A tisztek bombát tartottak a kezükben és
özet zúdítva rája. Kutepov kereszttüze alatt lopakodva jöttek. Jó kilátásunk volt a széles
^2 ellenség gépfegyverei ís kénytelenek voltak nyílásra. Két tiszt előrelépett, belenézve a fe-
kete mélységbe eldobták a bombáikat. Kékes fény csapott fel, utánna robbanás hallatszott. Vártunk, hogy tüzelhessünk a búvóhelyünkről, de Denisszov, aki velünk volt nem engedte meg. ^ ,
„Ez a mi titkos megfigyelő helyünk lesz." mondta.
Ott hagyott hármunkat és amint a kijárat felé futott, mondta:
„Lehet, hogy megöltek valakit az embereink közül. Me^ek, ríiegnézem."
A tisztek hípugrottak a bombájuk után a nyílásba. (Lövések elmosódott hangját hallottuk. Aztán egy asszonyi kiáltás hallatszott felülről, y
„óh istenem! Megölték, megölték! Megölték a férjemet!"
Aztán láttuk a vöröskeresztes asszonyt berohanni a nyílásba.
Egy másik tompa sortüzet hallottunk be-lülrőí.
„Mí történt?" — kérdezte egy izgatott hang éppen fölöttünk.
„Két tiszt meghalt, ezredes, és «gy vörös keresztes ápolónő, ö befutott utánnuk."
A na^ kövérhasú ezredes, torkaszakadtából kiabálta:
„Hozzátok ki őket mindén áron. Gyerünk, hozzátok ki, tí csirkefogók!" ordított a szolgákra, aHik erőszakkal verbuvált katonák voltak. , [ ' ,
Egy tiszt beugrott, a'nélkül, hogy várt volna a tiszti szolgákra. Egy másik sortűz ropo-gását hallottuk beliílről. Az ezredes felfutott a tiszti szolgákhoz egyet megütött közülük és kiabálva nyomta őket a bejárat felé;
„Hozzátok kí őket azonnal, ti kutyák!"
A tisztiszolgák bejöttek'a nyílásba, az ezredes követte őket. A partizánok kiáltottak: „Fel a kezekkel!" A tisztíszolgákat egyetlen lövés nélkül foglyul ejtették. Már képtelenek voltunk, hogy tétlenül álljunk, rálőttünk az ezredesre, aki mint meglőtt fogoly esett össze.
za aliamak mennj, kapnak szabadságot, ha magukicai hozzák fegyvereiket, pt'.nzt is kapnak ért^. Vé-gül az. utolsó szónok egy elvtárs-nő elmondja Giinther Lünlilng berlini repülőtiszt'esetét, akit a milícia elfogott s aki niost ott van Valenciában a többi elfogott német repülővel együtt Á valenciai szakszervezeti leadó minden este bemondja német nyelven, hogy kéri azokat, akik hallgatják a leadást, értesítsék' Lönhlng szüleit, hogy fiuknak semmi baja, jó dolga van a „vöröseknél". Mindazoknak, akik kényszerbő^l harcolnak a sapnyol köztársaság ellen, semmi bándódása nem l^^z. ha leteszik a fegyvert.
Egyetlen lövés ssm hallatszik. Pár percig néma csend, aztán tisz tán áthaílátszik egy kiáltás: ilTest-vérek, hallottunk és megértettünk titeket!"
ZENK A LOVCSZAIlKOIi KÖZttTT
: Elvtársak kúsznak hozzánk az árkokból. „Egy kis zenét kérünk még" — kunyorálnak. É!a a hangszóró két ótón át muzsikát ad. Forradalmi dalokat, meg tánczc-nét, népdalokat. A sötétben az e-gyenetlen talajon párok állnak ösz-sze és •táncolni kezdenek, mások a ritmust verik hozzá.
Az egyik énekelni kezd s utána a másik, a harmadik... és egy-szercsak odaátról Is felhallatszik egy hang B együtt énekli a következő szakaszt.
fiSjJel egy órakor végre vissza-
VARSÍ>, Lengyelország. — U-jabb zsidóüldözés seper végig az országon a gazdasági bajok fokozódásával. Komién Koszyrskiböl menekülnek a zsidók a heves támadás elől. Brzescben lefolyt vérengzések megismétlődésétől tartva a zsidóság voiíul fel a fővárosba, hogy segítségért könyörögjön. Komién Koszyraklbcn a 6p, ezer lakosból több. natat 30.0001: zsidó.
autózunk a szállásunkra. Holtfáradtan vetjük magunkat a szalmazsákra s csak reggel ébredünk, midőn már süt. a nap és dörögnek az ágyuk.
TIZEiNK&T SZÖKEVÉNY
Mikor beállítunk a vezérkarhoz, épp akicor vezetik elő a tizenkét katonát, akik az éj folyamán átszöktek. Haliották a hangszórónk szavát: egyikük volt az. akt vlsz-szaénekelt, együtt énekelt velünk.
Szinte könnyeztek az örömtől, hogy köztünk lehetnek. Hallották a propagandánkat s klhas^málva a koromsötét éjszakát, hasoncsuszva átszöktek.
Robogunk vissza Madridba. E-lőttUnk zötyög a hatalmas hang-ezóróautó. Hirtelen egy virágzó Cseresznyefa alá kanyarodik és megáll. A mi autónk is fedezőket keres: felettünk nem messzp két Junkers-bombavctő ezüstös teste esillog. Néhöny kört írnak le, azután elrepülnek. Már csak a virágzó fákat nézzük, már csak a tizenkét átszökött katonára gondolunk. A Jarama völgyébon megkezdődött a tavasz.
J. W.
a SpBfEIffl
—.Múrkos Ifltván riportja-H Lapunk május 18-i számában beszámoltunk a windsori Young-féle rugógyár munkásainak elszánt harcáról, a sztrájkról. A munkások lelkesen, önfeláldozóan és elszánton kitartottak utolsó percig követeléseik mellett; béreik fel emelése és szakszervezetek, a CIÓ elismerése érdekében. A gyár tulajdonosai, részvényesel mindent el követtek, hogy a munkások egyse-fiégét, elszánt harcát letörjék, de ez nem sikerült nekik. Bár több ízben nem voltak hajlaindók a sztrájkolok bizottságát fogadni ki egyezésre, végül te jobbnak látták beadni derekakat, fogadni á bizottságot, mégadni követeléseiket, elismerni azok szakszervezetét, a CIO-t, mig komolyabbra nem változik a helyzet.
Május 18-án Cohen. a munkások Ugsrvédje, Hepbum tartományi miniszter, a Young-gyár kiküldöttje, a munkások részéről a sztrájkbizottság gyűlésezett és az ott hozott határozatukat, közös megegyezésüket, hogy a munkásnők béreit 00 százalékkal, a férfi munkások béreit 40 százalékkal és a darabszámos munkások bérelt la fel keli emelni, a szakszervezetet
b munkások nem :kap/4k munkájukat, hanem azt pénzért veszik meg. Ebben az iizcmben te coak uey kaphattak munkát a munkások, ha az ott lévő bószoknak 20 vagy 50 dollárt fizettek. Sok c-setben még 80-at te, csakhogy munkát kaphassanak. Eze^nkivUl a munkásoknak kötelezni kellett ma gukat, hofi:y mítulcn fizetésültböl 5 dollárt fognak adni sörre, meg bagóra, mert máskülönben kiesnek a munkájukból. A niAinkások-nak ezldelg nem volt védí4íUk,mert nem volt még harcos szervezetük. Mpst, hogy szervezetük vnegula-kult, meg fog szűnni a bósíwk önkényuralma Is, mert az u7tcmbí-zottság működik és a munkásoknak ha sérelmeik, panaszaik vannak a munkák vagy hajcsárok felől, azt a, munkások a bizottságon keresztül fogják elintézni szerződésük értelmében.
Ezen üzem munkásainak harci győzelme uj lelkesedést adott a Walker Foundryban sztrájkoló munkások részérc és minden reményük megvan ahhoz, hogy, e-zcn gyár vezetősége 1» be fogja adni derekát. Bármennyire Is ka^ pálódzott a követelések ellen, a munkások erejét, egységét és har-pedig elismerni, mely határozatot cl elszántságát nem tudják le-a sztrájkbizottság május 19-én a tömi, még akkor sem, ha nem-
magyar Munkásotthonban a munkások elé terjesztett, amit azok elfogadtak éa délután 2 órai kezdettel lelkesen visszamentek munkájukba.
Sem lesz sör meg bagó ezentúl a bószoknak
Manapság nem ritka eset hallani arról a szomorú tényről, hogy
csak Wlndsor, de az egész Ontario rendőrségét ellenük so'raíkoztatjáít ís fel, mert egy hatalmas-szervezet, a CIO áll a hátuk mögött, meg az egész elnyomott munkásosztály. Kitartani harcos sztrájkoló munkástestvérelnk. mert ha kitartotok, minden reményetek meglehet ahhoz, hogy a tl l^arco-tók te győzelemmel vég^sődjön.
LEGMEGBÍZHATÓBB!
KABELDU 25 CENT — GYORSKÁBEL 35 CENT!
ICEDVE^MÉNYES HAJÓJEGYEK* KöZJEGVZm
T már senki sem vonhatja kétségbe a magyar urak nagy emberszeretetét. Ennyi szivjóság ritka ország uraiban van, mint a mi szeretett' hazánk vezető államférfiáiban: igaz, nem a munkabérek emelése vagy a szegényparasztok adójá-naH elengedése terén, hanem egymás iránt. Ha valamelyik bajba kerül a tőzsde, kártya, lóverseny és más, ehhez hasonló "hazafias" cselekedeté miatt, akkor a közpénztárak kárára, a nép rovására segítik ki.
Minden olyan grófi palotát, amelyet az örökösök nena tudnak kellő fényben fenntartani, azokat Biída>-pest főváVos vezetősége meg veszi úgynevezett "potpm áron." A Károlyi-palotát is ilyen potom áron sózták a város nyakába, csekélyke, 5 milliócskáért. A Wencheím-palotát is csel^ély egymillió, pengéért vették át. Most pedig a Rarátsonyi-palotá van a soron, az Örökösök egymillió százezer penfirőt kérnek érte, ami elég humánus, mondja a Közmunkatanács átirata, amit a fővároshoz intézett és nincs kizárva, ho^ még egy palotával fog gazí-dagodni a főváros.
Palotává sárlásra van pénz, de munkáslakások pitésére' nincs. Az ágyrajárókra nem érdemes költekezz ni, hisz azok csak szégyent hoznak a "nemzetre" a szegénységükkel. Meg aztán az uri palotákat csak az urak használják, azokból lehe,t' egy kis overtájmot csinálni, de a munkáslakásokból nem lehet annyira zsebelni, mert ott nincs annyi zsebelni való, mint á drága paloták bérbe* adásánál.
olasz és francia fasiszták tör vény tiszteleléfőli újra lehullt a lepel. Az alábbi kis hir arról tesz tanúságot, hog'y az államiránii hűség igen szűk határok közé vall szorítva, amelyen nagyon könnyen tultalálják az urak,a hazaszeretet hirdetői, magukat.
Korzika, az Olaszorszáer-hoz tartozó, földközitengeri szigetről díszes koporsó érkezett Marseille-be, Francia országba. A koporsót á kikötőben feketeruhás gyászolók egész tömege várta. A halottszáUításra előirt szokások elintézése után a. ko^^ pórsót kiszállították a hajóról a partra, ahol már egy kocsi várta. A temetkezési vállalat emberei fölemelték a koporsót és a gyászolók zokogásától kisérve ráhelyejs-ték á kocsira. Egy vámtiszt^ azonban, aki néhány lépésnyi távolságról figyelte az ügyet, kissé túlzottnak találta a gyászolók megrendiir lését és éppen ezért gyanút fpgótt. Odalépett a ko'tsi mellé és a gyászolók protés-' tálába ellenére követelte, hogy nyissák fel a koporsót; Ez.meS^ is történt s ekkor kiderült, hogy a gyászoló gyür lekezet könnyei ^ egy hatalmas szállítmány olasz cigarettának ' szóltak. Ezek-utáh természetesen a vámtiszt azonnal rendőröket hívott és isikerült is a gyászoló gyülekezet néhány tágjájt letartóztatni.
A népfront-kormány emberei nem, engedik az urak garázdálkodását. Az állam becsapása, a, közérdek megsértése, miatt ma az urak Tförmére koppantan^k. De így van ez, jól.
GYAKORI ESP,T
„Drágám, — mondja, az öreg ember — ma van a gyémántlako-; a^immíí és egy kte meglepctési tartogatok számodra!
— Igen? — kérdezte az esUst>; hajú feleség.
Kezébe vett« a fíelecége líezét
— Látod ezt a Jegygyűrűt,'e-i melyet 7G évvel ezelőtt adtam ne- , ked? 1
'—: Igen.'
• — Nos, ma kifizettem r& az u«:j tolsó részletet is és most bUszk£n;> jelentlietem kl, hogy most mávi tőljcssn a iíúái " ' \