l937-SZÍ3PTEaiBE3l 23.
AZ alkonyat ugy lepte bo a íáldct, jnínt csy örlís' "zlta szttvctc. S a homüly azonlíöp cUrüsÜdött. mintha ebbe a ezü-votbo egy roppant taUfica ísUrltcnő a ózdiakat. Csend volt. Az ég füstazlnUvő ;váll.Mert as tfgr mindig fUstaslnUvd válib, mielőtt a csillasolt megjelennének. A nyArfák álltak. Mert Mt mit la tÉlíctnéaek egyebet, S a nyűrfalevclck parcfftclt, Sárgiln, kcrlngösvc. A cora eso-kolt Így peregni: a Icpko la Így buli lo jagyan, halálosan, ha aslvenlövl a Jág. ■ Tán erro gondolt Kaszai Gábor la.'Er-ra o holáloa plllangőra, meg arra a nagy tárna szitára, amelyet áz cmbsrek alko-syalnak ncvemek. Lehet, hogy nem la 0S emberek nevezték el annak. Szita volt ea eredetileg, meg flbt. A nevezett sredcti fisl gyÖltercUbc víbz, minek.azt Mgozni? mt fUat volt, na!... éa kész, Mert aki megteremtette, szeret a füat-Isen elrejtőzni éa szeret as emBsrekre clyan apr^ Iyul«i!«3n át nézni, rolat amilyen a esltán van,
' 11 aszal Gábor la keresett egy aprö lyukat Bs árlásl czJtőn^ hogy ason ke-sresstUl ifilásson az égfelá. Do nem lolto. ií^stán cazéba jutott, hogy a czitán follit csak fUat van. mit bámuljon hát arra?.., f^lsca la értelme!... Ninca, oszt nincs! v: Magára hagyta hát az ^get — hlaz ^iért ne lehetne as 6s la egyezer ma-gártos? — éa odafordult aa aaazonyhoz:
— Na, no félj, Eszterem, jönnek c-23k már mlngyárt!
< Az asszony jajgatott:
— Jaj*, jajj, do piszkos ez az élet! Kaflzal Gábor utána mondta:
~- Igen, Eoztcrcm: plozUoa... olyan
(Folytatda a 0. oldalrél) •
Iwr Jííttél nekem.
Üti a fejét, ököllel 4.S nyitott tenyérrel, válogatva. Műnként abbbahagyja, hogy a torkát fojtna a kitörni aliaró ü-viíitéat. '
'A oarokrói fllttyfízó hallattuzlk, utána l&bdobogáa, mintha íutna valaki, i — Ml volt ez? Hő, nem beszélsz? ... >Jem? Ml,...
— A.,. a másik.,. cinkelt, blztoa jön valaki,,. zsaru... jaj nokom!
Elengedi a nyögő, hovorö ombort. Pel-VC531 a revolvert éa vlsazaül a pamlag ra.
— Nahát. Mondd to,., to Lcaák.....
; Navot, vidáman, klelögUlten, Jól coott © blrközáu, megkönnyebbült. A rabló rjögvo tápdazltödlk, vöröa éa kék az arca. í52ája Bzcglotén Bzlvárog a vér.
i — Szóval íólnz a dologháztól ?
Loaák az ablak folő. plalog. Szabadon Éli. Do aa utcáról blclkllkerokclt porcc-^Jao hallattflzik. Korókpároo rendörök. Igen nagyságoHur, félek. '
Könyörgő fizoraébon remény cHÜlon.
■llát Jól van Lcíiák, nem fogaz Ul-nj. Nom adlak At a rendőröknek. No kö-aáöngcfla! To jól jöttél nekem Lcsdk, nla ölni volt kedvem. Sajnos nom volt njódom rd. mert blldös egy kulturvildg C8, mondom nokűd. Nna,..
IElhúzza a plsztolytárca zdvdrjdt. be-lonéz, Stimmel, Szóval nem korülaz dologházba, ^,ól van 7.., -~ Nevet.
Lóndk hálásan, do némi Dzorongánaal Inmétli a novotént.
flzopeay nézi a hdlds novotéare gör-CGÖoködö arcot & mdr kacag. Harsányan, hnhotdava,
' A. blclkliborregóa moat mirran cl az ablak alatt.
, Do mogöllok. Mert talán ebben az egö.'jz rohadt életbon nem leoa még ogy Ilyen alkalom, hogy bünIotlonUl moggyll-Uolhatnók volaklti Nálad oWlgőn UIvUl vagyok. önvődolom;'Még mog lo küazö-nllh Egy Ilyen Elccort nem hagyhatok hl.'Eat mogárthotod...«. '
Losáli arcán megolvad, a novotéa. A oáá ja;tátogd hangtalanul..iQsonyat. növok-rslk a fiscmóben, mint a torjcdötüa, a báEd kacagdoa főlvcótthototlcn. Aa ©bla-kot korcoi gyora pUlantűoBal, ugrili, U-vüU...
FUlo mögött éli a golyó. A fallR vágódik a toato. ttzinto röptében találja ol-tlalon a hátaimon moDtoicn Ub. lOlncn-«unnó nnyvololn bomooiiUotJu a Imivány,
pOszkoa, mint cz a répafdld, Dc azért coak csattantsd össze a fogadat, oszt tUrj.
— Jajj. aanjit tUrtcm mán, mint az állat Dél óta peiíg. Hogy mért nem la jönnek mdn!.., Ugy döglök meg Itt, mintha kutya lennék... Csupa vir vagyok, Gábori Vizet!
Gábor nízte a fetrengő asszonyt, aztán nagyot köpött a szitaifelé: '
— Hasadj nicg! mondta. Da az nem hasadt mc^, hanei|í annál mélj-cb-ben borult ráJuIi.S ölt baUgattaU a azlta alatt, mint két megriadt ö3zl bogdr.
— Vizet, Gábori — könyörgött fel újra aa asaainy ■ liangja, — Vizet, mert, meggyulladok!
Kaszai Gábor raegcsörrentfitte a kor-eóban a golyót:
— NInca. Eszterem! Vlz az nincs! Oszt ] kut Blncs pedig Itt közel,
— 6, hogy vesszzn a világ;
— Hát hova- menjek, Eszterem: Be a majorba? Messzi van!
Az asszony nem felelt. Vaimak olyan Uérdáselt, amelyekre nehéz felelni, kivált a pusztán, ott is a répaföUeken, Mert minek lo minden kérdésre felcüií? A kérdések meggörbUlnelr, mint aa akasztófa B a felelet könnyen kötéllé válik rajta. Az altasztófán pedig erős a kjitél éa fojt
Kaazai is tudta mkidezt.
Tehát hallgattak.
Nyelvük olyan lett, mint az ólom.
Az egyikét tűzbe dobta a kin, a má-olkét meg a tehetetlenség. Merthogy az a büdös kutlC Is elfogyott. Hogy mért
nem i3 lehet olyan xxagyot.ordítani, aml--töl cloazlaaa a homőJy, vagy amitől megrebbenne as aica annali, altít elrejtőzött a homályban.
Vlz! Vlz! Nincs vla! Elapadt. Apadjon el ez a rongyos világi Apadjon cl a major, apadjon cl a répasor, amelytől tla-gadtak éa rtpedteU lesznek az ujjalr, a-padjon cl a sár. amely reggelcnltéat gőzt vet a tcsUöl... a testtől, amely este izzadtan omlik a sárra és savanyu és szagos lesz, mint a kapca.
— Na. dc azért lesz vlz, Eszterem, megyünk azonnal. Hailod-c, lelkem: jönni kelt neki! mert ha ^im jön. bemegyek, oszt megölöm azt ii tjandát ;
Az ass^ny megint csalcnstí; felelt Pár nap óta. bomyadözott már. Ahogy Wjöttek répát czednl, mingyárt kezdte. Persze, ugy van, hogy as asssonyoU a répaföldön betegek lesznek. Fclhütl őket á hid^ Ö32l sár. Hycnltor cleröUenednek s valami különöa fdtyoloa át szembenéznek a halállal. Ha még hozzá Jövendő életet i3 hurcolnak, annál inkább. így jártr & Kaszál: G4Í»r asszonya la. Felhült Mellé még iöréöeny lg volt Finomcsoa-tosatíL S a ílnomcscatozatualt sái^a jegyével, a heptUtával.
Amikor két napig mászta a répasorok között a sarat, amibor két Cjjel vetett gőzt testétől a föld, akkor azt mondta az urának, hogy valami Ismeretlen félelem riogatja, s azt is érzi, mintha csontjának eresztékel megrendültek votaa. Am ez csak panasz maradt A pusztán széthull a panasz, olyan lesz. mint az esőcsepp. Halkan koppan éa beissza a föld. Üyen lett a Kaszainé panasza is. Utána még két napig szedte a répát, de a második nap végefelé mindig sUiübb jajjal. Harmadnap délfelé lefeküdt a ujjaival kínjában belegyurt a földbe. Ugy
érezte, hogy cslpcjáben megreped ^-ala-ml, hogy megindult bcnno cjy holt folyó s cttöl nagyon hideg €3 nagyon csa-nya Icsa.
Aa ura, Gábor, öcUzcnt a majorba: jöjjön ki kocsi, aa asszonya rcsssul lett; de jöjjoa azonnal!...
Azóta várjált!.
£s azóta este lett
Most csak egy kis viz kellene legalább. Addig is, amig a szekCr jöa... Egy kis viz, ami cayhitcné az asszony meggyulladt száját De S2 vlz, se szekér. Most meg már nem. nem lehet aa asszonyt magára hagynL Hiszen az nem lehet, hogy az ispán elfelejtkezzék róla.
itó a^
As őtók lassan teltek.
Kassai Gábor letérdeli: s ujjiúvat meg-ringatta aa asszony vállát:
— Bírod még, Eszterem?
Aa asssoiQr utolső erővel feljajgatott:
—. Jaj, Gábor, na hagyj!
Ea volt 03 utolsó erőlködés. A szó Is 02 utolsó volt.
S az utolső szó után hajnalig viaskodtak. Kaszai Gábor as ójszaltával s aszal, oki ű3 éjszakát teremtette, aa ass-S2ony meg a holt folyóval, ami belőle eredt csúnya'fekete forrással elmosta as életét
23 hajnalban megszűntek a küzdelemtől. As - asszony végképpen, Gábor meg felerészben. •
Igen. csak felerésaben. A másik réss küzdött tovább.
Ott kucorgott Gábor o nalott asszony mellett s ui^ait a homlokán pihentette, szeme pedig bámulta, hogy rltkulfölöttc a szita... a szita, suoaely fölött fUst van s a fÜstben ott rejtőzik az. alti megengedte, hogy az asszonyban megindulhasson a holt folyó.
Alig. alig vártam, hogy taldlkoz-hasaunk, .sógor.
~ Na, már megint mi van, itt valami újságolni'valója van kendnek amint látom?
— Ezt már eltalálta.
— Na. halljuk azt az uj.'íágot.
— Nem tudom, sógor, hogy mit fog szólani hozzá, mert bizony 'egy kicsit kényes kérdés.
— Amint Idtom, még kényesebb lesz, ha még nagyobb feneket kerít a bevezetésnek. Szokjon lo már egyszer o hl-mezá'a-hámozáaról. Mondja meg egy-két szóval, hogy mit akar.
— Kend most éppen abba á hibába esett. Nekem mondja, hogy ne nyu.1t3am
;a beszédet éa moat kend la azt csinálja.
— No de, halíjuk, miről van szó?!
— Hdt ugy történt a dolog, hogy es-to amint megyek haza, mcgdllottam az ajtón kívül, hogy azt a két szippantást, ami még a pipámba volt, kiszippantsam. Ahogy ott ülök a verandán, hallom, hogy a kend örzaéjo a Tecámnak nagy titokzatosan magyarázza, hogy ráár a Munkás körül lo baj van. > Elszámolták a pénzt a fejelek. De ez már nem la titok.
— Hej! felcsattan erro a Teca! Kezdi Bzcdnl a Hzontoltvb.ot azoknál ott bont, bogy Igy, meg ugy, hdt már itt is az.a baj, mint a Híradónál.
Bizony, kedves sógorasszony, bizonyltja a kend örzséjc., Most mdr tanulja meg, hogy ne higyjen senkinek.
Do még azt sem tudja magyarázta örzse —. hogy mdr Winnipegről is itt voltak, hogy elszámolják a pénzt, de bizony, ott mdr nem volt mit elszámolni. Fuccs a sok pénznek.
Aztán mint aki jól végezte a dolgát, menni akart tovább, de útjába álltam és mondom, hogy aki áldója van! de innen már el nem mész addig, amig el nem mondod, hogy kitől hallottad. Követeltem, hogy mondja el, ahogy hallotta. -
—- Do bizony elakadt as asszonyság, mert neveket nem tudott s^ondani és igy haza engedtem.
— Ennye azt a teremburájdt, hdt i-lyenekben törik ezek a aemmireltcllő asz-szonyok a fejüket, olyan dolgokat szapulnak, amihez nem értenek.
— Bizony, sógor, most meg én sem bírok a Tccával, állondóan azt vagdossa a fejemhez és ez nem clílg, hogy engem macerál, do másoknak is elmondja. Rossz állapot ez -Bógor, most, a választda idején.
— Na, sógor, kend éppen olyan, mint a Teca meg az örzse, egy cséppel sem különb.
— Mdr miért, sógor?
— Azért, mert kend sem tudta megmagyarázni, hogy oa Ilyen híreket azok koholják, akik soha nem adnak a munkásmozgalomra egy centet sem. Akik éjot-napot összetevő dolgoznak, azok nem almák, mert azok tudják, hogy ott lopni nom lehet. Mindenkinek ott van a
A büszke: MAMA: "A nzUláa olOtt nacyon vABytam a aöW borsóra".
Marlano, Pdrlii.
könyv rendelkezésére, amikor tetszik, akkor nézik keresztül. Az igaz, begy itt voltak Winnipegről, hogy elszámoljanak, csak nem a Munkásnál, hanem a Híradónál fennmaradt adósságot számolták ösz-fize, hogy a részvényeseket megnyugtassák, kogy van, aki rájuk is gondol, meg-:
emlékeznek róluk, hogy áldozatok is vannak és kopnalt egy bus sóhajtöst és ezzel vége.i -■, v
— De, sógor, azt mőr kend Is tudja, hogy nem zörög a haraszt, ha a szél nem fujja.
— Hogyne tudnám, kedves sógor.hogy zörög a haraszt, ha a szél fújja, de a haraszt akkor la zöröghet, ha csendes idő van éls pedig ugy, hogy megzörgetik, a-klk unják a békés csendes életet Ilyen ember, de különösen asszony, elég van, aki pont az firzse füle mellett zörgette meg a harasztot, örzse' pedig Tecándl zörgetett az uj hírrel ős mivel a haraszt-zörgetésnck nem volt több hive, a vihar elmaradt, nem tud erről csak egy-kettő azok közül, akik szeretnék, ha ugy volna, ahogy ők útnak indították a pletykájukat. De ne búsuljon, sógor, ebből a választásnak semmi kára nem lesz.
— Gondola, sógor?
— Ml az, hogy gondolom! Tudom határozottan, hogy Salsberg bekerül, hisz olyan lelkesen megy a munka, hogy ö-röm nézni.
— Ennye sógor, hát kend nézi, hogy mdsok mint dolgoznak?
—• Mdn hogy nézném, dolgozom én magam is és csak ugy közben nézem, hogy mint folyik az- a lelkes munka, ami biztosan győzelemre viszi a választást.
— Í.Iallja, sógor, az én nézetem az, hogy Jó volna, ha a két asszonyt összehoznánk és kend az egész históriát megmagyarázná nekik is, hogy fognák be a szájukat, hogy lenne nekem la nyugtom aesaládban.
Nem- bonom én, ^sógor,' -valamelyik estei >amUco9 a'Választási irodán nem lesz mtiizlta,. ekkor 'elmegyek kendtek-hez.
Jóac3a,.:^6gori mert -máskülönben még az'asszony a^'fiaavaaatát Ib máara •^togja-'adnl.
Ej-dehogyadjay csakfenyegetöBlk, de könnyeit meg 4ehet kendet ijeszteni. Kend csak akkor legény talpán, ha lazlk, do nem sokat mert ha többet iszllc egy kicsivel, akkor sztntön nem ér aenmiit a, Itdtorodsa, tuert nont' blrja ér-
vónyro Juttatni.
19S7 SZEPTEMBER 25
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldéi a nyárfa az ablak előtt, De látod amottan a téli világot? Már hó takará el a bérci tetőt Még ifjú szívemben a lángsugarú nyár S még benne virít az egész kikelet, De ime sötét hajam őszbe vegyült már, A tél dere már megüté fejemet.
Elhull a virág, eliramlik'az él Ülj, hitvesem, ülj az ölembe ide!
♦ ♦ ♦
Holnap nem omolsz-e sírom fölibe? Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre Könnyezve borítasz-e szemfödelet? S rá bírhat-e majdan egy ifjú szerelme, Hogy elhagyod érte az én nevemetí
Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,^ Fejfámra sötét lobogóul akaszd, Én feljövök érte a síri világból éj közepén, s oda leviszem azt,
let
lén
Se szív sebeit Még akkor is, ott. is,
• »4 4 «*
/ -s?
re
e-í.3-
g .a -a *^
SS É §81
g
ti!III mni.
1min .t^mm \ '