:'Qz itó<iin»Ao«t ecet
linbntTiaw sy^íanw mvaovw ivovnyíi
@^ oldal
iji , ^IRftSAO Cűok mvatoll ejaaltK!r,ekkeI !**,tdí^U. A Bövdnylitolák ííiWtíSjttt«-',i iMi'v^ilt^'ltt. Btrdjuk a /^ávÁiy^Ktei'.U:;'. :|iadt^|jni' tiezt Volt, ,akl az it^lkcztf luraK' *'íi8atalán« ült. A möcsényl^^blíö caa» íi .MssiöMn dlUiatott, lovott U(Xtapj[uú, Ie> llíórgttóEtott fojjel, mint a btti^öattk ma--
vjo^^JSgjrseerre Indultak ol a dor^sjpielis bz^s j|tóbtt©kB Rqngy|jacsavart láhufeíi^ompftn ^ I Ipuffant. A lőpcfiflnől elsírtak magukat az iMSZonyok, Hangos Jajjal íutpttajt.; fér-jlólkot oMtzvo, a falta, Ott ino'gálUak tő-tovAij. Do idOMiikadt az emclotröl Caep-. teghy. Addin azava a vlaUva, elvatkodva. ^ngyoa asnkny&Jukat a ,8KomVVht^ Csap* vá'a voBBtÖhóly elő. R&boruUak. ildjuk-loaattant az o1b5 Ut«s. Mintha dlaiatöt tíl-tó'nok, aaúrt d levegöbo éles aUio^-tík, iMAr hurkakönt duzzadt mogkináott iu- : ^uk, do n cHftttó30k ntíklazUaJbdya idol-, goztftk. BátányböraUvegVlk nlól' Izzaüaftg; pUngyttzütt. :
. IstAti fúrflak >s utánuk Ismőt aaszo-pyok Jöttök. A hadnagy kemönyen szAmv;; \4Vt, A lovMSór mozdulatlanul dllt. Gaor pwint <isg?*Qt^an tlprddott a IclJóWSníU::. 00 doAk nagy, kik azenve az&razoni ta-",'. jpadt a fal,fcW, Aztftn kót nevet Idái-, tott tv pincébe,       ■ , ^
A falon,x^Uaró körül, öaszekovcredve liovcrtok. n.mogklnzottak, KI hasmfluin fcWWt,l)il térdolt, kl mog oldalra fekve avyujtdzkodott. Az asszonyok szipogva JmAdkoalok.       • ,
A dercBcket clhordlAk. Két azölca fa« tönköt gurítottak helyUkro. A lovaasör oa udvaron öaszóbbhueódott. A pincéiül Icdt rongyos, homokos paraszt bukkant ki. Hunyorgatva nöztok körUÍ.
— Monjotck ... oda föl men,V5tek mondta i^gvc Csor. BAUnt s caak fejé<* Vol mutatta 02 licAnyt.
SHndultak, Murga MAt6 fogadta őket. Megfogta á tenyerüket. A Jö istent 'em« logotle 3 elfordította a fojét.
KANADÁI JVfAGYAiR MUNKÁS
ELKl
Kardok villantak^ fölöttük. Caont re-CBOg(ítt. A: pcngíSki átvagtdk a caüklöt s a fába szorultak. Két kézfej zuhant a földre ,s .két ember, magaaodott a tönk' mellett a lavegöbo. Mltha valami láthatatlan erö lökto volna Őket fölfelé. Aztán eldőltek, okára tua^ók.
Sokáig csönd volt.' utóbb feltápászkodott Sásdl. Előbb ködmöne üresen fityegő J6bb ujját, utána vétes balcauklö-Ját nézte. Darabosan süni kezdett. A nyársak alá terelt asszonyok sikoltoztak. Az udvaron a lovak   táncolva rázták
emeletre,vezető ajtőlg álltok föl. Elfogták a falról a kilátást s ott mégis suttogva Járt szájről-iszájra a hir a megboto-zottak között, hogy most ment föl törvényt hallgatni írfe'gí^jájtipaieiáaya, Sára. öt az éjjel hozta a. yárbá Csépreghy A-dám Wt huszárja. Külön pincébe zárták. : Mint ahogy külön' Tekesztett üregben.' várták Ítéletüket Iregl meg SAsdl is.
Az urak* előredőltek és könyökükre nehezedve nézték a bűnöst. A várnagy az asztalfőn felállt, de vissza is zökkent ülésébe. A möcsényl plébános kövéren,
-hangzott belülről, felelt Iregl a lomhán
— Ircgl JAno3
— íün volnék -a kUszöbro AUt,
— SAadl Antal...
" — fiin vagyok — azölt vissza fArndtíín
cri«iicBü.i>;v; '^'\-M£y, • ^-^; : ^-^^^r >■
'Ab urak összedugták fejüket. Szék a parasztok nagy bünt követték ol. iregl JAnoa halászott, SAsdl .Antalt njiillcsen iísipték cl. SAsdl aztán igozAn tudhatnA, ^ogy mekkora bünteités vAr rájc| hiszen A JobbjAt már olcaaptAk vadAszat ml-^tt,, ,
NemsokAig tárgyaltak. Aiá 'Asztalfőn tülAllt a vAmagy .tenyerébe töi-ülte sza-JvAlltalan, baJusztAlan arcAt, \;
' — Ahelyett,üiogy urdolgárajAjrnAnak kendtek, erdőkbe, vágy a töra kóborol-ivak. Azért olynn szegény a nép.
— Ncin a! azért halászik kérem a népj lixort szegény -r szólt közbe Iregl. Mondani akart még valamit, a szeme is BstkrAsott, do Murga elibe állt és dörmögve tuszkolta kifelé.
A lépcső, felöl kardcsörtetve négy hu-tísAr Jött. Közrefogták a két parasztot vitték őket a» falra, a fatönkök mellé, A káplAn alrAnkozó Im&ba kezdett. A;Mt elitélt sApkdtan Alit a fegyveresek
■-líözött. z.:^       . '
A falak alatt megmozdult a. tábor é : Őre a vArAtok felé hömpölygb.tt. A-zászlókJ lobogtak. Mintha ostromló se-; reg mcnhé rohamra. Ircgl lenézett Az e^bereirdő térd^ehul^t^ Mellükét dönget-> ték^a hangos szóval a Miatyánkot mod-:r ..:íák.--':
— Testvérek — tört Ul Iregiböl a kl-űlltds. — Eljön a prímás Icöveto. Uton yan mór. Bucsut hirdet nektek és-Átkot Ü2 uraknak. A kezemet stratora. Slm-tom, mert elcsapják a pogAtvy elöl. Az wripogAny csapja el,..
A p.nlota felöl Idevágott a hadnagy szava. Két huszilr ráugrott a két p.t-xadztra és téi^drcnyomták őket. .    ^ \
— Vedd le a sUvoged ~ mondta .íz; egyik csatlós.
— A süveget? — riadt mog Sásdl. — Kern fövételt rendeltek.
Levették^ süvegüket s az ég felé néztek. Szemük fehérje is kifordult. Aztán rAJuk szóltak, hogy tegyék baltenyerüket -;a frissen vAgott fAra. Jeges volt a tapln-íjtata. Szinte egyszerre húzták vissza ke-aUket. De parancsra a két ember mega-d(^an visszarakta balját. UAr nem láttak esnunlt, eenklt b nem bollottAk az irtó-ISAtbaesett asszonyok fullasztó sUrAsAt.
cimü» 368 oldalas történelmi regényét, amely hűen lük-rözt visasEa a Dózsa-féle parasztforradalom korát, most megkaphatja (szürke vászonkötésben) 60 CENTÉRT!
Kérje irodalomterjesztő bizottságaink tagjaitól, vagy rendelje meg egyenesen a
i Magyar Konyvtár-tól
24 WELLINGTON ST. WEST TORONTO ONTARIO
gaedAik alatt farukat. A ifalak. mélyén kardöt^rAnttíttak ft^Alwrt k MArpk. A ftdon magaara emelte a feszületet a kAplAn 3 dörgő szóval hálát mondott a két ember :nevében-a várnagynak, amiért nagy bünük miatt nem Jobbjukat, tőből, amiként azt a törvény előírja, ha.-nem csak balkezük fejét szeletté le.
A Mt véres embert oft asszonyok közé támogatták, A várbeli érvágó vette ö-ket^gondozAsba.
A fégyveYesek most a plncegAdovtól az
.ezékÓbe.iJfagadva ült, csak apró szeme mozgott szüntelenül. A sövényhAtí bíró, Meszely Jönos tiszttartó ur fölkelt, né-hAny lépéssel elindult a küszöb felé, de VisszatiTt helyére és nyögve leeresztette potrohos niagAt karszékébe. Az urak szeme csillogott, némelyikük a bajszát pödörte. Lószy Müiály az előtte bevertS-pcrgiunénteket vizsgálta!. Mintha onnan olvasná le a.leány vétltét.
— No — mondta hangosan — szépen, sorjában könftyits lelkeden. Mond el bü-
BiegtoitsAk nemzeti szofcásalkatv Képüi&ön lOtluxtö kfit hdInM lAi^^ HeSen Scgrenga és Anna Von Ark, mlmJlmttG torontói lAny, d^at nyertek parosztvlseletükkeL AnnaK eHeaéie, íiogy KcnaaStara BzOlettc^ nüttdkettea tKszéUb a holland nyelvet^ ^
193d november 25.
nődet;     ■      . ; y;.
A leány átlépett a küszöWrt^ szobába az asztal eié.; Aprón toppantva állt meg az urak eióttí;' ' yr.'' --'yii/.
— Meghalt a vén kaiü — kézdté Sára.
— Mond el lányom mitől halt meg az . apátur! Krisztusurunk   bocsásson meg néked lányom, mond el osak sorjában, a bűnödet — tanácsolta- Izgatottan'plébános. v
■ ií,;
— Már elmondtam — plilult a leány és megrázta két nehéz szőke varkocsát --T eünpndtam ismételte a vámagy-ra nézett.'      v '
:,. :AjBli^ üramék Is tudni akarják— szólt rá'féddően a pap —, könnyits lelkeden lányom,
A nyitott ablakon behalMtszott a lovak nyühogása és a falakon heverők fojtott zaja. A szobában meleg volt. A kandaléban nagy hasábfák égtek. A lány a lángokra b&mult. A nyitott ablakból visszahatott Caepreghy Adám, hadnagy ur. ■ ;
— Beszélsz mái ,te?,— kiáltott és a-mlnt megemelte széles, szoborszerű vállát, ugyiátszott: a leányra gázol.
Sára beszélni kezdett,
—Az apám halászni volt a Fertőn. Befogták a huszárok. Amikor megtudtuk, azt mondtaaz anyaöl:'eredj lányom a möZsl klastromba az apáturhoz. Instáld meg szivét, járjon el abban, hogy ne bántsák az apádat. En mennék, de én beteg vagyok. De ő minek inent volna! Nem szeretik az urak a szegény öregasszonyt. Elmentem Mözsbe, a nap má delet mutatott, de az apátur még feküdt. ■Vén ember sokáig fekszik. De csak betoltak hozzá. Azt mondták a barátok, csak menjek be, mintha az Úristenhez mennék. Mondtam az'apátumak térdelvé, bocsássa meg az apám vétkét, aki éhes volt, az anyám meg halálán van. Nekünk akart ö táplálékot szerezni. Kidugta a takaró alól kezét, megbocsát mondta, csak feküdjek mellé, mert ő nem szeret kiabáhii, jobb ha a közelibe vagyok. Azt mondta, mindegy úgyis nekem, mer ha' férhez megyek, először a földesúrral kell: társalkodni, csak utánna az emberemmel. > 2ÁiJd^^ az urnák, hogy'
iőnála vótam. i^ektidtem az apátiirhoz,, ' de nem vót ois mA ember. Köhögött csak. Menjek csak haza, mondta és estére -meghit.ott legyek. Majd akkor megbo-
Lányom, sirt az anyám, mer elmondtam neki;. Ahiikor visszsimentem egy szakállas barát akart lenyomni az árokba. Kőromolt, hogy ördögé a lelkem, a-mlért égy ilyen vén emberrel hálok me-nyekzőt. Kiáltottam. A szakállas eleresztett. Mégin bekerültem az apáturhoz. A hálóházban meleg volt. A földön, medvebőrökön feküdt az   apátur. Nagyon ronda volt, meg szőrös a hasán, mint á kutya. Meg hurkás volt a bőre. Hus volt mellette, még bor. Sok hus, meg sok bor. Ettem meg ittam is vele. Olyan volt az arca, mint a pipacs.. Az enyém is olyan: lehetett. A bortól meg a szégyentől. Mer ruhátlanul voltam ín is.   Aztán csak rámrogyott, megcsókolt. Nem bántam, láttam má, nem lesz; ö. ember fölöttem. Lefeküdt a hátára ég aZt parancsolta, üljek csak a mellére. Mit csinálhatok én? Azt mondta: lovagoljak rajta, ö fogta a hajamat Jobb markába vette ezt a jobbik varkocsomat    Hallottam, hogy ronda hangok jönnek ki a száján. &n nem láttám, mer én háttal voltam a fejétől. De csak rúgott egyet, aztán csönd lett; Megfordultam.    Egy kicsit, -csali, níer nagyon fogta hAtulrölVáiíiaJíi^^ Akkor láttam, kimeredt a szeme, - m^ leesett az ála. /Űdíoíát'rfkitotta^ Összeszaladt a klastrom". Akftoris^-rajta volt a marka a hajamon.   A "barátok, meg nekemestek.Gyiirtak. gyömöszöltek, a meztelen testemet verték és. becsuktak egy cellába. Egész nap ott ültem, étlsn-szomjan, nva, hog>' ml lesz niast az a-pámmal. Est ere eljött értem két huszár és idehoztak két 16 között ~
A leány most elfordította a' tűztől az arcát és az urakra nézett Előredulledt szemeket látott. Meszely István, ur szája mozgott, mint mikor a tehén ráff, rfig, rág,., Sára a nyakához kapott és összerántotta szégjrcnlösen a:k.endőjét.
— Eridj kl,lányom— mondta fáradtan a vAmagy.
Az utak krákogtak és ajkuk kéjesm zAngatódzott
(Gerg<elySAndor ,45t4" clmÜ tnavéból.)^
1939 november 25.
KANADÁI MAGYAR MONKAS MELLÉKLET
B. oldeil
IRIGYLEM az oi-oszokat és csodálom őket. * Olyan mohósággal tudnak ünnepelni, mint a franciák és olyan áhítatosan, mint a gyermekek. Biizohyosán minden nagy kultúrával rendelkező friss népnek tulajdonsága, hogy merészen él szellemi javaival, szinté 'hivalkodva, más, népeket ingerelve. Az oroszok az élőket is ugy ünnepelik, mint mi a halottakat, úgyannyira, hogy szellemi nagyjaik ünneplése formáiban, méreteiben nekünk bátran fantasztikusnak tűnhetik.
Két év előtt az „Eugen Anyegin" halhatatlan költőjének, Puskinnak rendeztek országvilág előtt páratlan ünnepségei. Most Puskin legközelebbi szellemi rokonának, Lermontov-nak hódolnak az oroszok s e hódolatban, magát Európa és a világ bonyodalmaitól nem zavartatva, Moszkva város népe jár elöl.'
Nikolaj Jurjevics Lermontov százhuszonöt évvel ezelőtt, 1814 október másodikán Moszkvában látott napvilágot.
Mig a Búgon innen október a légvédelem, a bizonytalanság, az -ágyuszó, a tengeri háború és a parlamenti beszédek hónapja, az ő számukra október — Lermontov hava.
A Gorkijról elnevezett irodalmi intézet e hó 13-án és 14-én, két napon keresztül Lermontov jubileumi gyűlést rendez, melyen O-roszország teljes irodalmi élete hódol e byroni szellemnek. Az irodalom és a művészetek müvelőnek ünnepségét mintegy betetőzendő, a következő napon, október 15-én a nép találkozik Lermontov géniuszával a szakszervezeti ház oszloptermében megtartandó ünnepi ülésen. A költő életét, irodalmi és társadalmi működését, müveit és világirodalmi szerepét a moszkvai irodalomtörténeti múzeum egy külön Lermontov-kiállitása szemlélteti. A Szovjetunióban szerte ötven iró és irodalomtörténész tart városról-város-ra és kolhozból-kolhozba jái-va előadást Lermontov müveiről és szellemi jelentőségéről. Lermontov müveinek teljes olcsó kiadásait éjjel-nappal ontja az állami nyomda és az Unió nem orosz népei számára költők és f io-. lógusok hadserege kilenc nyelvre forditja le müveit.      . .
•A '„Mcyri" (A szerzetes) cimü munkáját egy cserkesz fiúnak a szabadságért való lángolásától „Korunk hőse" cimü regényét az emberről, aki fölöslegessé vált, olvasni fogják a Donec bányászai éppúgy, mint a baskis állattenyésztők, vagy az üzbegisztáni mező-
Irta: MÉLIUSZ József
gazdasági munkások. Vaszilievics Iván cárról szóló dalát a Puskin haláláról való megrázó versek a Finn öböltől a Hering-tengerig lelkes tűzszemű fiatalemberek szavalják. A-zokat a verseket, amikért kikergették a költőt a moszkvai egyetemről, amikért szibériai deportálásra Ítélték — csupán előkelő barátainak megfeszített közbenjárása mentette meg az egyébként beteges és rossz fizikumú Lermontovot a biztos pusztulást jelentő Szibériától —, azok a költemények kelnek most szárnyra száz év után, & szabadság versei.
A helyeken, ahol valaha álmodozva, szabadságért, népéért s a vers varázsáért lángolva járt, most emléktáblákat emelnek. Em-
SZÁMON KÉRJ ÜK!
Iría: BALÁZS Béla .
Viruló, ragyogó, daloló, nevető, Hívogat gyönyörű tavaszi dus mező. —• De Spanyolország véres temető.
Asszonyok, kedvesek, bájosak, kéjesek, Mámorom magosra lobogna véletek, — De a német munkások éhesek.
Muzsika jnélysége, márványok, szépsége. Elandalítana versek édessége. —-De a zsidónak nincs menedéke.
Boldog Szovjetföldőn duzziad az élet örülnöd, örülnöd adatott faenékéd. De jaji megfojtják a magyar népet. '
Ha van is jó falat, akad is jó pohár, Nem telik önimed örömedben se-már. Meg van méirgezve már a napsugár;
Nemcsak a vért és kint, uraságtok szennyét, Ha majd számon kérjük szivünk szabad .^kedvéi.
Ninccen az az ördög, aki takkor megvéd.
léktáblákat helyeznek el a moszkvai egyetemen és'lent a Kaukázusban, valami város-báii, az Elbruz alatt, ahová mint gyermek gyögyulm járt 8 ipint felnőtt száműzetésbe került visszia. Külön ünnepli öt e táj, melynek, hőséit és szépasszonyait nemcsak Puskin, de Lermontov is megdicsőítette, erdőit^ hegyeit és iölgyéit kora romantikájának fényével övezve. Puskin és Lermontov nyoma-bah zarándokólt Tolsztoj a Kaukázusba, a-honnan ö ttiár csak a csend és egy békességes szegény nép hírét hozta cl, a „Kozákok'* cimüjélbeszélésbén.
Nézem Kosztolányi antológiájában Lermontov arcképét, ezt a pasztelszcrü, kissé feminin, vagy inkább gyermekded arcot, melyet férfiassá csak a gyönyörű boltozatos homlok varázsol. Merengő sötét szemek, hü-sos, szépen formált száj, fölötte puha, egészen ifjüi bajusz, mely a kerek, sima nw gyermekésségét mintha, játékosságával csak növelné. Talán csak a finom rajzú, de alapjában egyenes orr az, amely skót arisztokrata apjára emlékeztethet, Kissé komikus e fej a cár tisztjének uniformisa fölött, annyira nem talál á magas kemény gallérhoz, a bozontos prémátalvetöhöz és a kikandikáló vállrojthoz, mint Lermontov egész Nyugattól és szabadságtól ittasult költészete a kaiicsu-kás, feudális birtokos cárizmushoz,
Puskin örököseként élt, folytonos viszályban a főúri világgal, igazán és komoran, mint aki az őt környező világban semmi kedvezőt, semmi biztatót nem talál. A Puskin halálára Írott versben azon a Jeremiás hangon fordul népe felé, amit mi a legnagyobb magyar költőkből igen jól ismerünk.
Minden nagy költőnek Van egy titokzatos és végzetszerű alkotása, mely hangulatával és tartalmával a költő halála körülményeit vetiti előre. A Puskin halálára irott vei-sében elátkozza a párbajozok álmorálját, de négy évvel később, 1841-ben, akárcsak Puskin, párbájban esik el.
Az oroszok mellett nemcsak az üzbégek 63 baskírok joga Lermontovot ünnepelni, de n magyaroké is. Hiszen Lermpntpv, akáitsak Puskin éppúgy egy-egy virágzó ága ama törzsnek, mely a nyugati szabadságeszmék-böl sarjadva, legnagyobbjaínk sorát bocsátotta ki magából, Bacsányít, Petőfit, Adyt. József Atillát, Puskin és Lermontov méltó emberi és szellemi rokonait.
A HATALMAS kalifa gondterhes arc-**■ cal rótta palotája, márványtermeit. Súlyos államférfiúi gondok gyötörték. Pedig az adók pontosabban folytak be, mint valaha, kincstára tele-volt, a papok kötelességszerűen áldották valamennyi cselekedetét s ami a legfontosabb: tatár zsoldosainak hűsége rendit-heteUen. Nem hiába költötte r«ájuk két tartomáziy adóját s tUrte el garázdálkodásukat a köznép leányai és asszonyai közt
Rendőrfőnöke mégig aggasztó eseményekről számolt be. Keringő dervisek Járják az országot s amerre megfordulnak, meglassudnak a takácsok szövőszékei, a fegyverkovácsok összebújnak a suszterokkal. Éjjelenkint titokzatos csoportok járják be a várost s reggelre kelve adószedők és csauszok holttetemeit veti fel a folyó.
Az egészben az volt a legérdekesebb, hogy a rendőrfőnök jelentése szerint nem őt átkozták az elővárosok piszkos lakói, hanem minisztereit Mingyárt kísz is volt a magyarázattal. Ugylát-szik, hogy a nép egyszerű gyermekei hálás természetűek és nem feledkeztek meg arról, hogy saját házi kincstárából, saját felséges kezeivel osztott segélyt az árvízkárosultaknak. Igaz, hogy ezzel szemben felemeltette az adót a déli tartományokban, de ezt cnár a bimbasi (kincstárnok) • ha3totta végre.
Van Is valami.igazsága a népnek, állapította meg tárgyilagosan. Mégis csak kegyetlenség, amit például ez a btohasi is csinált ugjranezékbea a déli megyékben a paiasztokkcü, mert nem el^ gyorsan íizett& meg a fölemelt adókat. Min-
AVAGY Ml TÖRTÉNIK, HA A BIMBASI JÓ EMBER
(Mese felnolickneíi)
Irto: TENGŐDI Endre
den családfőre huszonötöt húzatott, a szájaskodóknak meg kitépette a nyelvét. Elég lett volna, ha minden faluban csali egyet csapatott volna meg.
a nagyvézirje is találhatna más szórakozást magának, mint hogy szolgáival összefogassa a környék fiatal^, leányait s éjjelenkint véresre verje őket'- Ha szemlét tartott udvari föméltóságainak jelleme; fölött, mindegyiknél talált valamit, ami alkalmas volt arra, hogy szájas dervlgek lefetyeljenek róla a nép egyszerű gyermekeüiek.
Elküldeni azonban nem lehetett Ől;et. Szükség volt reájuk. a blmbasl megtöltötte a kincstárát. Igaz, hogy a sajSt-ját is, dehát nem az övéből. a nagyvezír megrendszabályozta a kisebb-nagyobb emireket és sziklaszilárddá tette batal-• mát. Végiüis azoknak a megkorbácsolt leányoknak nem voltak előkelő rokonai.^ Minden minisztere nagyszerű eszköze volt hatalmának. Csak nem fogja elcgap-ni Őket néhány dervis lármája miatt
Gondolataiból a sejk ül ulema (főudvarmester) tiszteletteljes köhécselése verte fel.
— Fura ember kér meghallgatAat Tőled, hatalmas Uram. Azt Állítja, hogy
olyan gépezetet talált fel, amelyik'megjavítja az embereket Akármilyen gonosz • embert ültetnek belé, egynapi használat után a hatás kezd m\itatkozni s rövid idő alatt a gazember olyan Jó les?,- mint Allah gyönyörűséges hurijai.     [   , ■
A kalifa arca felragyogott, mint az'' ég pereme napfelkeltekor. Ezt a, találmányt kipróbáljuk a minisztereimen. VégÖlis nincg semmi szükségem, a go-' noszkodásaikra. ,.       . .
Mindenesetre óvatosság'bólcsak ablm-basit és a rendörminisztert paraiicsolta be a Jóságterjesztö gépbe. Mindkeittcn erősen szabadkoztak, ök nem tartották magukat gonoszoknak és üikább kollégáikat akarták megjavíttatni. De minden ellenállásuk hiábavaló volt.
Egy hónap telt el' a miniszterek megjavítása óta, a kalifa gondjai és szórakozásai közepette már meg is feledkezett a kisérletről. a nép lázadozása csillapodott 3 semmi sem késztette, hogy miniszterei jelleme felett gondolkodjék.
Am a letelt hónap után kellemetlen meglepetés és ezzel egyideJüleg^ bhnbasl-ja képét hatalmas pofon érte, A bhn-basi az állami pOudigyeket Ismertette
és kiderült, hogy a ;havi adóbevételek á felére csökkentek.
\a kalifa'dühöngve ordított a blmba-slra; «|
— Wt csináltatok? Elloptátok 02 a-dók felét?
A biinbasl hétrét görnyedve válaszolt;
— Hatalmas Uraml Az aszAlysujtotta vidéken elengedtem az adót és rendeletet bocsátottam ki, hogy mindenki haladó-kot kaphat, aki igazolja, hogy nem tudja az adóját azonnal kifizetni.
"—Megőrültél, miből fizetem akkor Q zsoldosaimat?
— Arra gondoltam, hatalmas tJram, hogy aá emlrckre nagyobb adókat ío-•gtolcl kivetni, magam lemondok fizető-sem feléről ís majd rcáblrjuk a többi
-állami méltóságokat, sőt talán te is lemondhatnál... ;    Tovább már nem folytathatta. a kall-
;lfamagáhbí1ntettc a rendőrfőnököt:
\ ■
— Verd bilincsbe ezt az embert! Ae ' emireket adóemeléssel akarja fellázítani
Gllcnehi, minisztereimét és főpapjaimat ftzetéscrökkcntéEScl böszlU iám. anyagi nehézségekbe dönt, hogy zsoldosaim hűsége meginogjon. a lusta pórokkal cimborál 8 még azt hiszi, hogy nem lAtolc keresztül aljas tervein!
a meglepett rcndöríönbk zavarában még eleget sem tett a parancsnak, amikor berontott a nagyvczlr. Izgalomtól lihegve szólt a kalifához:
— Hatalmas Uram, gzép kis rendőrfőnökre bízod szcntsíges életedet fipp as
'imént bocsátotta szabadon legelkeseredettebb ellenségünket, OmArt. Ez az cm-V bcr. volt OS, aki uton<'Utfélon hirdette, (FolytatAs a 8. oldalon)