A PáMTóL sokszor hallottam, hogy mi- tülHuzzam a kocsit.« s mindig a részeg ^ kor_-jö utazni kezdett, akkor még embernek kell engednie.
nem volt vasút. Mikor az első vasutat építették, akkor nálunk, akkor ütögetett a bajusza. Erről jegyezte meg az időpontot. Mikor az eísö vonatok jártak, akkor már a szakálla is nőni kezdett. Egy-egy vasutazás alatt ki is nőtt, le is t)oi-otváll;i. megint kijiött. A masinisztái akkoi- nagyságos urnák liivták, mert ritka eml)er értett még e mesterséghez, s azért mog kellett hecsiihii és jól megfizetni. A konfluktor inái" csak tekihtetes ur volt. mert ahhoz nem kelleti annyi ' ész és lu(l(mián\-. A \'!isuligazgató pláné csak t. c. \(>ll. s i\ masiniszta tegczle öt.
Jgy l)es/élte az (hegem. Manapság éppen megfordítva van. Masiniszta annyi van. hogy kettő jut egy mozdonyra, s a gyöngéi>líiknek csak fűteni szal>ad. Most ezek a l. c-k. Kondukloil szintén bőven válogathatnak, mert temérdek ember elvégezte az omnibuszi- és lóvasúti konduktoíságut. a mi a vasúti kalauzoknak az eh'mi iskolája. Az ö fizetésük és cimiik is lejebb száMl. csak a bori-avah) emelkedi'tt. Marad ;i xasutigazgató.Most ö a nag\ ur. Manapság, ugylátszik. már eliliez értenek kövesen, azéit őket kitűnően fizetik és megnagyságolják. Első osztályú kupében. egyedül utazik s mielőtt elindul, a k<mduktor()k lelkiismeretesen összefogdossák a netán a kupéjában donj^o legxekel, de nem ölik meg. — nem. ez kegyellenség volna, — hanem széteresztik n luumadik osztályú kocsikban, lla e kupékban t(»l>b légy van, mint utas. bizlosi-a \eheljük, hogy igazgat*') utazik a vimalon A mozdonyt ilyenkor külön, drágáldj , kőszénnel fűtik, a kerekeket gondosan es liáiomszoi-becdajozzák s a xonal halad, mintha a sinek selyeml)ől. a kerekek pedig csokoládéból \olnának. A mozdony, kivált éjjel, nem mer fütyülni, csak a masiniszta fütyoiesz halkan; a konduktoi'ok láb-ujjliegyen l>ejárják a kocsikat s besuttogják az állomás nevét s még azt sem kiáltják, hogy mehet! hanem bohijják a mozdonyx ezetőt az állomási vendéglőbe s ott négyszemk()zt, igen csöndesen, fölvilágositják őt. hogy tovább lehel menni.
Apám a saját négy paripáján utazotl. Nem rossz izlés Neni tuthmi. hogy a vasutak terjedése általában kiszorit^ia-c a négyes f()galokat. annyit tudok. h<->gy rám egyetlen ló sem maradt, l.cgalább a kornak megfelelőleg négy vaggonom volna. Peisze. a hozzávaló lokomotivval, vicinális vasúttal és állami szubvencióval.
Az utazásnak vannak primitív föltételei, melyeket mindenki tud, s azért nem is részletezem. Például, hogy mindenki nézze meg a menetrendet és ne késsék le a vonatról. Mielőtt beszáll, váltsa meg a jegyét, s ha az ajtó zárva van, nyitássá ki a konduktoi'ral. Ma korábban .iött a pályaudvarra, várja meg ott, míg a vonal elindul s ne legyen iigy. mini pézeli ember, a ki elindult gyalog a sinek nielleli. hogy majd ha a vonat utoléri, fölszáll rá.
Manapság már a lóvasut is oly előkelően csinálja, hogy csak bizonyos pontokon áll meg, s a legjobb családok mellett (ha nem is stációnál várnak) trombitaszóval elrobog, t^sak az omnibusz hallgat még a kérő szóra; de ezt veszedelmes megállitani. mert az utas ki van téve annak, hogy ő kénytelen odább tolni a becsületben megőszült állatokat. Az omnibuszló különben oly becsülettudó, h'öly tüstént megáll, ha az ember csak az u| túlsó oldalára akar is átmenni.
A civilizált oi-szágokban használatos jánnüvek közül legkevésbé ajánlatos az omnibusz. Herkulesek megengedhetik maguknak ezt a luxust, tornászati gyakorlattal. Akár egy két mázsás dorongot emelnek föl százszor egymásután a levegőbe, akár egy omnibuszt húznak ki a városligetbe, az mindegy. Egészségi szempontból az omnibusz kitünö. Mert ha valaki csak egy utat tesz meg rajtí\ szeíencisésen a vámháztól a városligetig. E^-v, ^ mávis biztos lehet a hosszú élet felöl.
i^zütán meg az omnibusz nem gázol el
Hányszor olvassuk, hogy valami kétségbeesett ember a robogó vonat elé dobja magát. Ki olvasott valaha an'ól, hogy bárki is az omnibusz elé vetette volna magát? Én tudok privátaim egy ilyen esetet. A házmesteremnek a fia megtette, szeielmi bubánatában. Nagy humorista volt ez a fiu, be is állt később pénztárosnak Polgár Károly színtársulatához. Ez az omnibusz meg olyan hirre kapott, hogy mindenki azon akart járni, l'tóbl) kénytelenek voltak hat lovat eléje és két kocsit utána fogni, hogy az összes utasokat elbiija. Végtére olyan konkurrenciál csinált a lóvasúti társulatnak, hogy az drága pénzért megvette és elégette. Az omnibusztulaj''.onosok urnákban őrzik a hamvait..
De sokáig is időztem annál a jármű-
nél, melyen R*_m utazni, csak kirándulni szoktak az emberek. Alig marad időm az utazásról beszélni.
íla az ember kényelmesen akar utazni, vigyen magával az utasok elriasztására egy nagybácsit, a ki tizéves gégehurutban szenved. Ennek a krákogását semmiféle teremtett lény el nem viseli, legföljebb egy kétszer jubilált tüzérezredes, a ki megsüketült az ötvenfontos ágyuütegtöl. Ilyenek pedig ritkán találhatók s ha utaznak is, már az első sörállomáson lemaradnak.
A krákogó nagybácsit csak két jótü-dejü és rossznevelésü gyerek pótolja si-
Irta RAKÓ >
kérésen. Ilyen gyereke vállalkozónál, igen jul szerre tiz gyereket ren egy tiszteletpéldányt, vezető is elhagyja a m, egy hónapja hiányozi képességéhez. Ilyen sii gumiból is kaphatók. alá rejti s kitekint az állomáson közeledik megnyomja a b
Qiono
(kmt az dedik cm >abát, a|r
- A 8.k<
É tanul]
Fordította lik
/|2LI0N0 olasz származású francia író, 1895-ben született. Kétségtelen, hog\) annak a néphez és természethez visszahajló irodalomnak* amely Jeszenyin fellépésével kezdődött és az egész vúágon elterjedt, ö a legnagyobb művésze s legmerészebb eszme-fejtegeiöje Franciaországban és talán az egész világon. Elsö könyvét harmincnégy éves korában adta ^i. Addig alacsony-rangú hankhivatalnok volt egy marseilles-i bankban, a szelvényosztályon \ írja Illyés Gyula a kötet bevezető témulmányában.
Ii. regény magyarban Révai-kiadásban, a Világsikerek-sorozat tagjaként jeleni meg. „Az úttörő francia regény'* jelzéssel, 1939-ben. A kiadás védőlapján ez a széljegyzet olvasható:
Ciono a francia irodalom nagy, nyugtalanítóan érdekes alakja. Hősei favágók, pásztorok, tatajosok, — csupa földdel együtt élő emberek- Világuk különös, a ballada titokzatos ereje lüktet benne, alakjai együtt nőnek a iájjal, dombok, erdők, folyók párái mögött látjuk Mkct- Suttogásáról ismerik meg a fát, szárnya neszéről a madarai, a világ rejtelmes, hömpölygő áradatain lábolnak át s nyomukban tompán döng a fÖld. Kevés-szavúak, de néha feltörnek belőlük a mesék, torkakon kizúdul a mindenség kozmikus dallama. A „Zeng a világ** Ciono gazdag munkásságának legszebb müve. A városból erdei és vizi emberei közé vonult író megrázó és felejihetetlen alkotása. Cionot csak emlegetik nálunk* de kevesen ismerik: ez az első magyarul megjelenő munkája, mely méltán számíthat izgalmas érdeklődésre. Üj világ tárul föl benne, egy páratlan író látomása a mindenségről és vallomása az emberek, a természet gazdag életéről. Ezt a nagylélekzeiú, megrázó költői regényt vérbeli költővel akartuk forditiaini, — ezért fordította Illyés Gyula.
1.
Matróz elvette a dohán '
— Mi történt hát? — 1<|
— Nem tudom, mi van u ikerrel, a vöröshajuval
— Mióta?
— Régen.
— Mikor ment el?
— Júliusban, holdtöltekji
— Mennyi időre?
— Jó két hónapra.
— Két hónap neked — ^
— Két hónap neki is -Ismerem. Nem azért mor fiam; tudom, hogyan dol vállalt.
— Hol?
— Rebeillard felé. ötn szoros másik oldalától. Hc nál és lejön vele. Hát ez<
— Hacsak nem ... nem mondta végig. Ezt k(
— Megtömted a pipád
— Itt a kezem — felelt
— Várj. egyszerre gyu
— Szóval még mindig r
roz.
Nyakad teheted rá. — mondta Antonio —
ELSÖ RÉSZ I
-pJSZAKA. A fol>T3 váilvetésekkel görgött az ei-dön át. Antonio egészen a sziget csu-csáig- tört elöl-e. Egják oldalán a mély. macska szöi-szei-üen lágj'finom viz; másik oldalán a g^zló nyerítései. Antonio megtapintotta a tölgyfát. Hallgatta kezében a fa i-emegését. öi-eg tölgy volt. zömök, akár egy hegyilakó; a szajkók szigetének épp a csúcsán állt, pontosan a sodrással szemben; gyökerei félig már kint voltak a vnzbdl.
— Semmi ba.1? — kérdezte Antonio. A fa megállás nélkül reinegett tovább.
— Mégsean. — mondta Antonio — ugy látszik, még sincs minden rendben.
Hosszú kezével lágj-an megrv-eregette a fát.
Messze, lent a dombok között az elnyúló vizniosásban a madarak nem alhattak. A f l>-ót hallgatták, azért gjniltek oda. Csendben szálltak át fölötte, alig ütve annv-i zajt, anint a megcáuszaniJó hó. Mihelyt megérezték a másik parton a moha Icülönös illatát, eszeveszett számjxsattogással visszafordultak. Rajban mind a körisfákra csapódtak le, akár egy vizbevetett há:ő. Ezen as öszört kezdettől fogva öi^eg mohaszagot lehetett érezni.
A folyó másik paa-tjárói kiáltottak:
— Antonio! Antonio tülelL
Te vágj' az. Matróz? fin. Látni szeretnélek.
— A gázló helyet-cserélt —r- kiáltotta Anto-
nyargásával a sodrás bizonyára airafelé csap.
— Hé! — kiáltotta Matróz. Már ott is volt.
— Keményen sodor és elragad, ném is érzed. Vigyázz, két nap óta alaposan megdagadt.
— Tudom. — mondta Antonio — főleg alul erös. Hallgasd csak.
Kezét a másik karjára tette. Mozdulatlanul álltak.
A viz mélyéiül mintha csorda vágtatása hallatszott volna.
— A gázló helyet keres — mondta Antonio. — Gyere, melegedj föl.
— Figyelj ide — mondta Matróz. — Sürgős. Nézted a vizet ma?
— Néztem és tegnap is egész nap.
— A nagj' sodrásnál Í8?
— Néztem.
— Láttad a tutajunkat? Leúszott?
— Nem.
— Bizonyos?
— Bizonyos.
— Megmondhatod nekem, Antonio. Öreg vagyok, el ragyok készülve mindenre. Ne mondd, hogy nem, hogj^ha igen.
— Nem.
— A fenyöszálfákat, Kefeszt rajtuk a jel. Mindig ugy rendeltem, hogy hégyfelöl is naeg-jelöljék. Ha mégfordul is, látíü lehet. Méj mindig azt mondód!, áem ? .
— Azt mondóim -r^ mondta?Antonio. Egy percig semmit seni saHtak. , .
kérdezte Mat-
tat.
nézem a vizet. Hát egéí láttam volna, ha a fák i
— Éjjel is letiszhattak.
— Nem mind — szólt sodrás a szigetnek csapód maradt volna.
— Mit gondolsz?
— Jimiere gondolok.
— ö indított ide le, hoz róz. — Ha készen vagy. r
— Gyújts.
Matróz csiholt. Ráfújta kálla mélyén szája vastag egy kicsit csillogóak, vért
Meggyújtotta pipáját. A nyújtotta. Antoriló is ráfui egészen száraz, alig vai^ y
— Juniére. gondolok ö kezdett nj^ugtálankodni. tem, höiy eltelt azido. P záér a térdemhez:
— fis a fítmk?, —
— A fiunk, — mondom
— Már itt kellene lenn
— Tartja a mjinka
Az idő már' letelt -fölkel, kinjritja az ajtót.
— Mit gondolsz ? — ^
— Igyekszem ""semhiit mondta Matróz
döntött, tutajt csinált és usztatiiia. .
—fis?-;:.
— Talán vizb^ultj - A gázló még mindig haUani lehetett, aiüint
;^^lálc<; .kítóöt^^ Jtocso^l jöttem,
reíkyiéiem'íaíszátí
— Drumheller,
Mivel a konvenc kerületi konferencia lősséggel bizott meg ségünk 8-ik kerület* képviseljem szövets( március 2—3-án mej go& konvencióján, uj szatérve a konvencii megtiartottam a fit lességemnek tartom össztagsága érdekébi zo^ni kerületünk tag lános véleményét az módosítások és. szöv( lános életével fogl sekkel kauE^^JáÜian.
A 39. fiók kivétel tünkbe tartozó ml megtartottam a besj letes jelentést adtán konvenció menetérő a tagsággal az alap pontjauiak módosits pen, hogy miért vc zekre az uj határoz szont, hogy miért vá az egyes fiókok álta vaslatok elfogadása-Alaposán megvití megszigorítások kér kifizetések terén. K vi négyhetes beteg a különböző reums kel kapcsolatban, i tás a legközelebbről ben a nehéz iparra likvidálását.
Mivel a mi fiókjai vés kivétellel majd héziparban van all ez a k«rdés alapos v pezte beszámolómn leggyakoribb a reun dés. Azonban kellő tán a tagság meg< irányban tett niódos gességét.
Beszámolóim kö kötelességemnek tí teglátogatók köteles fontosságú jelentős mertetését. Kihangs szövetségünk élete tonságá főképpen tók őszinte munkájj Többek között rá is, hogy szövetségül ban,függ attól, h( szei'vezzük nieg és 1 vezetjüiikbe az ifja két és nőket. Ezenki vet beszélőket, de ango) munkásóíkat: fen; Hasináljtik^'k ; á leszállított tagdíj
mén:
körültekintőbbek e gészségi állapotává : : láp^zábályunk meg