:öRTöK, 1941 február 20
K^ADAI ha6y;ar MUNKáS
9. OLDAi;
L
5.
Az orosz [éhét eny-János a lást érő
éhes és
^^^^^^^^^^^^^ { ég és szömJás vagyok^
*;^;Dan. Testetíláz^^^v^ beteg
^P^^^^^ii^^—Isten mindnyiüuiikkal szabad s a
„, , öél. Hátranéz s meglátja az urast feje cAr^rt halni dicafi halál^ De te élni foirsz
lét! Szuronya élével lemetszi a Nagy felett: Iván IvánovÍ<5 Csicsikoff a 14^ és^^&t^zTszentÖ^
János jobb fülét s beteszi táskájába. El- orosz .ezredből, stb. Rámered, nézi. nem A^e^ L^^^
tántorog a legközelebbi fáig, kiált, de látó bámulással. Mintha elhangzó szót M^vre l^ró nézILéf^Itt
már a kiáltását maga is ugy hallja, mint keresne megmaradt füle, melyből elfe- ^^^^re szuro nézessél nézett az orvosra.
egy távoli valakiét. Leesik. lejtett értelmet fejni.
4.
-pELSZEDTÉK a sebesülteket, eltaka-^ ritották a holtakat. Iván Ivánovics és
Az orosz orvos ágya szélére ül s oroszul kérdi: — Hogy vagy, édes barátom?
micsoda Oroszország, micsoda cár?. Az orvos dédelgető feddéssel fedte: Bj, hát elfelejted hazádat, hát nem
látod a végtelen sikot, a gabonaténgert, a kis házakat? £s nem akarsz tudni jóságos uralkodónkról?
— Aki azt izente, hogy mindnyájunk-
íeglátj
/ ott van a cédula, mely megmondja a hős nevét, ezredét stb.
|t minden A teremben vegyesen vannak magyar
fád ja s az és orosz sebesültek; Két orvos van. Egy
btszi jobb magyar, ki a magyarokat ápolja s egy
minden fogoly orosz katonaorvos, kinek megen^
ilegszik a öm a fü-
éjszaka Nagy János egy kórházba kerültek Ung- hog^L^tven JT^^ orotuL bS - ízen.., nugy a..nuny.,un^
'^vermet váron, szomszédos agyba. Ágyuk felett nek-— kfit? í^^wif irl^rJ ^ak el kell menni? — kérdezte felemel--gyerme ^ t«a«^««^ío o neK. —Ki ez—es rámutat az írásra, j.^^- emlékezéssel a beteg.
— Szegény barátom, hát már maga- — Persze, hogy az, csacsi, — mond-
dat sem ismered? Nem emlékszel, hogy ta az orvos.
tegnap elbeszélted, hogy Iván Ivánovics Nagy János magára talált boldog
vagy, hogy otthon szép feleséged, öreg gy — A nagy síkság^
anyád és két gyermeked vár. Hogy a a gabonatenger, aki azt izente. —,Be-
i^r^ redí«gV^ho^^^^^ istóToíiri: £tiu-f^^^^ '^'^ ^'^'-^'^
a világ, szaka van. Az ápolónő elszunnyadt az nt táska- egyik ágy fejénél. A két orvos á szom- szorultok, van hitel a zsidónál.
széd szobában kimerülten alszik. * Nagy János lázas kék szemeit kime-
om szúr- Nagy János és Iván Ivánovics egy- resztette. Az orvos szavai ugy jutottak
felül és szerre riadnak fel álmukból. Felülnek; fülébe, mint a széltől hozott harangszó,
aga előtt szétnéznek, leszállnak s mint valami á- Szaggatva mondta utána: Szép feleség,
lomjárók, keresve járnak a teremben, két gyermek, öreg asszony, kis ház, zsi-
kézlábra Egy.asztalon tejjel telt poharak vannak, dó,.hitel. Igaz . . . igaz, én vagyok. —
jut, hol isznak s visszáfeküsznek.- De áz ágyat És yisszahanyatlott. Nagy Já- elvétik. Nagy János az Iván Ivánovics Másfér óía niulva megint ágya szélén
± -m- voltaz orvos: — Szenvedsz-e még?
h csak a
6.
ágyába fekszik, Iván Ivánovics a Nagy Jánoséba.
c3t3«3t3l3l3l3M3«3l3l3l»3t3l3l3t3i:
Fordította: SZEGÓ ISTVÁN
Élt az tt pénz s annak g is te-
vonta-többie-'gosan; minde-és még "ett.
3L, mit egészen csoport mint a
rok konyáján, és meg-mig e-kivéve.
3.
nyelvet ?,« kérdezte Don Laureano, mig a kártyákat keverte.
:»Beszéli' minjl a .kettőt és egy keveset olvasni és..^ni is tud«, válaszolta Don - Leonardo.
:^Huszonöt /pesd«, mondta röviden Don"Laureano7röy|den és olyan hang-
Most íuem Xazaro, hanem Andreu volt, akit az egyik caballerb oldalba-taszitott. Az ilyen összejöveteleknél valamennyi jelenlévő ur egyaránt, mint közös tulajdonukat, ^használhat-
ta a legényeket, ugy, hogy senki sem súllyal, amivel éreztette, hogy ez a ügyelt arra, kmek a legényét szohtot- legvégső összeg", amit ajánlani hajlan-ta valaki es ki küldötte el valami meg- ^j^.
bizatással.
Andreu visszatért és. a palack co-mitecot az asztalra tette.
:^Nesze, igyál egyet, muchacho«, mondtaíDoníLaurenOf aki Andireut !€l-küldte volt. Megtöltött egy poharat és a f iu elé tolta. Andreu egyszerre Je-hajtotta. Azután egy fogpiszkálóra
»Aeept£^do,-^r V felelte DonXeonardó.
A játék lepergett és Don Leonardo vesztett. '' \---.
>^öyj^^ az övéből >és ke-
zében;:iriéiíeg^é^ ■ ''S-X'''':'X^^
3^ a játékosok fel-
ugrottak volnáVhpgy Don Leonardót egy darabka sajtot szúrt, fel, amely megóvják egy: elhamarkodott öngyil-apróra vágva egy tányéron volt és kosságtól. Jóllehet mindegyik ur látta
megette.
Doii'Leonardo mozdulatát, egyik sem készült lefdgni Don Leonardót.
djék. A 1 lenni, csülete; yán szi-Ipig be-ág Sie-
Mindegyikük^ rendelkezett elegendő egészséges filozófiával, hogy igy
Mexikóban egy ur és szolgája közt JJ_5^6g- levő viszony nem olyan, mint az ur és a ^rabszolga között való; Különö
sen utazás alkalmával nem tulrátarti szóljon magában: »Ha agyon akarja
a gazda, hogy inasából ugyanabból az magát lőni, az ő dolga, egyáltalában
üvegből igyék, teljesen mindegy mi az nem, tartozik mireánk. Illendően- el-
az ital, víz, kávé, pálinka, vagy szó- temetjük, mert ez kötelességünk, mint
da. És az étkezésre ugyanez áll. Ha caballerokhak ésmint barát^kiiak;^
nagyon hideg-van, az ur szorosan le- Az urak-azonban sokkal inkább
génye mellett burkolódzik be takaró- voltak mexikóiak, sem hogy ne tud-
. Kora ^ogy melegiísék egymást. A ták volna, senki sem lövi agyon magát
önardó Sazda egészen becsületesen megoszt- annyira gyorsaní Amig ranchoját, iiá-
mule- ja pulykasültjét az inasával ra szolga, zát, apósának házát és még hozzá
ti ment "JJával a posol-gombócból, vagy a legjobb lovát el-nem veszítette, ad-
égy pe- *i«sból annyit vesz ki, amennyit szük- dig nem kell tartani attól, hogy ön-
n a re- ségesnek tart ahhoz, hogy jóllakjék, gjrilkos lesz., Mexikó ehhez túlontúl
yeri. És I>e néni nyul hozzá uránalc ételéhez, szép, senkinekiincs bizonyossága egy
ro sem ^a nieg is kellene halnia az éh- másik éíelafől, még kevésbé arról,hogy
törvény ségtől, ha az ur ugyanakkor nem e- azt ismét Mexikóban tölti. Éppen e-
szik, vagy nem evett. Bár a muchacho zért jobb, .ííá ;áz'émber megtartja, a-
ban la- üvegből ivott gazdájával, urának mije. vkn /és^hem kisérti ^meg az iste-
egyik seíömiféle aggálya nincs, hogy a szol- heket.- ; " "
Éényél^ gát;ii3^mban'farba'ne-^ügja,:ha nem Don-Léőiiáfíió: szeretettel megcíro-
' mind*^ eleg gyorsan ugrik-fel befogni egy ^ gattarévolvei^^es azután letette Don eliramló lovat, mielőtt^ tulmessze len-*. Laureano' elé^-^ - ^
^ - - ,1 • Don>Láureano-abbahagyta a keve-^
• Andreu mégint^la ^szögletbe akart- rést^va íijártyákat'íélretette^ #|Í^ kup<»x>dnir iÍMkor:-Doh Leonardo ész- - ügyre^i^ettera^r^íőlvért, ugy ahögyaíit
re^^ette." >f.:v^w ^ ^ . ' az "^enobei^^^^rr^ekmüvét n^
mélléö^ ényéii »yan- a émnélf*
avarta. ^inat, m«myitU»sz-:^ehé?€ ^ ^agy-^íí^Ijon LauFéánfl^lte^tfeaxa báák<^^
>arug^
IgpÉZÓlt^^
»H^rmiii^4^^ kaliber.' Buéno; 5izen*^^b®?an^egF teY^^^ hr.^rp'S^^
JVÁN Ivánovics is felébredt. Körülnéz; * titkos szorongást érez, ugy hogy a szive á torkába dobog fel. Meglátja a feje fölött álló cédulát: Nagy János 20-ik honvéd gyalogezred stb. Megnézi, hogy csakugyan az ő ágya felett van. Vájjon miért van ott?
A magyar orvos melléje ül: —-Szervusz, pajtás, mit beszéltél Szent Péterrel?
Iván Ivánovics lázas-öntudatlan magyarul beszél:
Meghalok, orvos ur? —• Halsz a nagynénéd térdét! Majd becsapod a feleséged, öreganyád s két gyermeked, kik otthon várnak. ^Honnan tudja orvos ur? ■—Mióta itt vagy, mind őket emlegeted. Mind ordítottad nekik, hogy a zsidónál van hitel, hogy a káposztát és krumplit idején takarítsák be s más bor londságot.
Iván Ivánovícsot elöntik a mult napok:
— Igaz, igaz, hát győztünk ?
— Derék magyar gyerek vagy, barátom, ha erre gondolsz ebben a cserépállapotban. Persze, hogy győztünk, mi a fenét csináltunk volna egyebet?
Iván Ivánovics utánakapó nagy cso* dálkozással kérdi: .
— Magyar gyerek?
— Miért kérded, te bolond ? Iván Ivánovics előtt meleg homályosság lett a világ: — ki vagyok én ?
—r Bolond, mosolygott az orvos, én' mondjam meg neked, hogy ki vagy? Én csak három nap ja tudom, te pedig huszonnyolc éve; Nagy János vagy Csaba mellől, némileg földím, mert én is alföldi gyerek vagyok.
Iván Ivánovics tapogatta magát, az orvos kiment, és egy pohár tejjel és egy darab buzakéhyérrel-jött vissza.'— Na, pajtás most már elbírod ezt a kosztot^ ez jó alföldi kenyér.
Iván Ivánovics egyszerre kapta be^ a ' tejet s azután ^zepegőn, boldog sirás-formán lihegett. De a kenyeret óvatosan körülszaglászta, mérlegelte s félig lehunyt szemmel, nyelvével ellapitva élvezte az első falatot.
A kenyér föld felé görnyedt ősi faj visszhangjait mondta neki. Makacs, szeszélyes földet, mindig meghajlott, mindig izzadó, mindig aggódó embereket, egész vetést, kisrészü aratást. Ez a kenyér és ő egyföldiek. Félig alvó nevetéssel mondja:
— Bölcs ember az orvos ür, jobban tudja, mint én, ki vagyok.
OZE6ÉNY Nagy János meghalt s alig ^ tette rá-nézve.enyhébbé a dolgot az, hogy ezt a ténykedést az Iván Ivánovics neve alatt végezte'él. Orvosa eltemetette orosz egyházi szértartás^at s á fejé alá ^Is-ládá oros2^ főidet té^tétt.-Sírkereszt^ jén-cirill betükkeForosz; felírás: Cárjáért és hitéért hősi-halált halt Iván Ivánovics Csicsikoff,^élt 28'évéti-Siratja ne- , jeí Öréganyjá, ;k4t gyermeke. ~ És az : orosz síkra levél ment, melytől nagy • lieti:.a. sírása - ' - - ^ - . ^ Nágy^ Ján<M3sá cserélődött Iván- Ivá- ' ncndcs 8uly<»fejaebéyel .hetekig véré^ i dett^alhalálláli Aiztitáh lastóiirgyógyitrm ~i :;" --^r^:^^,
: .Ki:
^^^^^^^^^^^^^^^^
kezdé1t.r<)rv?£»sa-:mégszerétté^?/«^ az^lgétettVelé: Eéiöbfc -----"
' ''Hit'a