■V
CSÜTÖETÖK, 1943 MÁPwCIÜS IS.
KANADAI MAGYAR MüNKlS
7. OLDAL
IRTA BRUNO FREl ,
^MI TöRTÉNHC Németoi-szággal a Hitler •^^^ fölött aratott győzelem után? ez, a kérdés foglalkoztatja ma az államféMakat éa népeket. Az- Atlanti-Egyezmény a háború, utánra, a népek önrendelkézési^^^j alapjáJi^ iij világot igér.^A nemét népre vonatkozó megkülönböztetést ném itartalmáz.: Természetes^ hogy a hitleri l hóditaháböru következményeit .^envedö népfik szenvedélyesen ^gíalkoznak- a kérdéssel: miképpen iehet a jövőben líasónlá bűnök elköve-.tését megakadályozni ? \ ■
A béke biztositásának a kérdése csak másik oldala annak a kérdésnek, hőfe képpen jutottunk ide. A legnépszerűbb és legkönnyebb válasz a német nép^ született hóditásvágyára hivatkozik. Érré ^z:>élmé- • letr^« támaszkodnak azok -a politikíisok, á-kik a nép kiirtását hangoztatják, amit azr tán.Gobbels álap^osan ki is használ, A 4zö-a^etségések felel^ősállámféi-fiai kivétel hél-kül ellene vannak Hitler és a német. nép teljes azonositáéának és visszautasitötták á megfordított hitleri faíelméletét. Bárínily; nagy is a német nép felelősségé —-mig fél nem kel Hitler ellen -r- Hitler bűneiért, nem magyarázza^meg annak á ténynek a történelmi;okait, hogy Németóriszág yblt az, amely egy^,generáci'ó alatt ihünár másodszor zavarta^még, a
A két világháború > megmutatta, hogy Németországban egy junkerekből, ria^r iparosokból ^s pénzarisztokrátákból álló, agressziv, leUciisinerétlen és -világuralomra törő uralkodóosztály ^van, amely á császáron és Hitleren keresztül gigantikus inere-tü iíadigépézetet teremtett, amelybe á német nép» 'mmd«n anyag és embeH;artaléká^^^ — sőt magát a német népet is — beie-épitette, bogy^áztán?. rabló céljai, érdeké-, béri felhasználja. Ezen a társadalmi ter-mötBÍaj;Qnteremtek- a porosz ^katonatisztek. ]; Hogyah-z jött létre ez a báborura uszító vadsrétegiÉ miképpen tett szert döntő há-jtalisi helyzetére és • mi módon lehet meg-seinmisiteni ? Ez a történelerhrpolitikai tarr i takna annak a kérdésnek: hogyan történt megyés miképpen legyen másképp ?
■'G Franciaország már a Huguenotta-,, polgárháborúban megteremtette, .nemzeti egységét és á központi államhatalmat, Németország a 16. században még gazda^ ságilag és politikailag annyira szét volt da-raboiva, hogy kö^ös élet még kerületi mér-itékbeii is alig állt fenn és minden vi^ke a másik számára külföld v<^t»r01ászország;íü ból á Hánza-^kötőkbe ivezető : országút ■ mesti városokban a 14. század közepe; óta megindult a korai kapitalista: fejlődés, a-mely azonban Konstantinápoly eleste^ után
(1453); Velencének a 1m^ ben elért vezető szerepe következtében, il^.^sn elhal. Fejlődésének' felEelémenő sza*-kában ez a német humanizmust*:a lefelé-líienőfaen pedig a:^I^^ háborút hozta magával. .
• A reformáció forradalmi mozgalomként indiait: az - ország megújítására, a nemzet /egyesítésére törekedett, a néppel nem tö^ rődő egj'ház és szövetségeseii a; hercegek ( és gazdag keireskedők ellen. Luther ereder tileg nem 'dogmatikus hitvitázó volt, mint - • ahe^an^a parasztok elárulása után, a re- .r akciőtél meghamisitott ^örténelejnirás^ áb-rázólja.- Első harci-iratában éigő .fontosságú: napi kérdésről beszél: »Valóban korlátok : kö2^ kell: szorítani hasonló
}í;ár^£s%oka€ Miképp lehet á^^^ szerint^ kegy egyetlen emberélet ideje á-látí annlTí ^királyi jószágot léhet>öss^éhal-^ iriófciii T 2^m jsm -
\pm^ász^^--üz-- Evangélíüin^ nevében kelték f éí á j^araszti köztuí éit, Taiamint áz élszeg;ény«<^^
: pólgáz^k'is-■ a-kató
elle^ii A párásztok és á városiak szosze^nt vették Eütkernek az isteniésíermészeti>jo-goíiToI szóló iizenetét. Miután Sicklngen,
az^eladósodott lovagok.vezéi*e,.Trier elleni hadjáratában kudarcot vallott, a^JRajnától a Majnáig és Frankóniától Svábföldig, 300.000 paraszt gyülekezett össze, mint a német forradalom ejső hadserege^ A ;nJi-gyok között akkora volt a rémület, hogy Fríedilch v. Sachsen herceg avval a kétkedéssel halt meg, vájjon nem isten akarata-e, hogy Németországban a köznép u-/ ■ 'ralködjon.---::^':--: ^
Azonban az ország hátramaradóttsága következtében megoszlott parasztságot a hercegek legyőzték. A »Bundsch«h«" szövetség radikális tizenkét pontból álló prog-. ramja megteremtette Luther és Róma, a hercegek és a kereskedők egységfrontját. Az első német forradalmat, melynek sikere megteremthette volna egész Németország egyesítését, a parasztok vérébe fojtották. A Jiercegek és a feudális. urak elő-* jogait megmentették, de az ország szétda-raboltságát mégjobban megszilárdították. TA frankensteini, ütlíözet után, amelyben Thomas Münzer paraszthadseregét szétverték, a Reformáció, mely Németország ' fon*adaími egyesítésére veit hivatva, mint ahogyan a rabszolgaháboru az Egyesült; V Államokat, a puritánok polgárháborúja AngKát és a Huguenotta-felkelés Fijancia-országot egycsitette,v — ez a Reformáció reakciós protestantizinussá változott. Luther nem volt Lincoln, vágy Cromwell, sem rV; Henrik. Félt a néptől és a hercegek kaTJáibaTneneküíti A következmény: a -sté^ met nép; elvérzése a harmincéves háborúban, a westfáliai béke és Németországnak többszáz »szuverén« államra való darabo-
1848 magasabb foköh 1524 megismétlődé-ie volt: uj kísérlet a feudális hercegek és gazdag földesurak elleni demokratikus-, forradalmi Jiarc utján a nemzeti egység megteremtésére. ,
Miután Metternich a bécsi kongresszuson meghiúsította a németek nemzeti egye-sül€sét,,mely pedig a Napóleon elleni szabadságharc tulajdonképpeni célja volt,Né-metörszág a 19. század elején még mindig . 38, egymással csak lazán összefüggő, államból állott- Stein és Hárdenberg, porosz , reformátorok, a jobbágyság: megszüntetésével és uj községi joggal, szabaddá tették az utat Németország kapitalista fejlődéséhez. 1815 után növekedni: kezdett a városi középosztály, de a modern ipar és előfeltételeinek kifejlődését, a belső piac kialakulását, akadályozta az ország szét-forgácsoltsága. A szabadságra és éhségre szólító felhívás párosodik a sziléziai takar csok éhségdalával, akik 1844-ben. megostromolták >á gyárosok házait^ 1848-iban.Németország m^ Paris példája nélkül is -— készen állt egy nagy forradalomra^ mely o a műit .mulasztásait lett volna hivatva jó-váteniii... 'r:''^--y- ■
De rczt^á demokrata-forradalmi mozgalmat is, mely éppúgy széttagolt :és ellentmondásokkal telitett volt, mint elődje >—r ' leverte az érdekeikben fenyegetettek egy-égfrontja. Az uj munkásosztálytól való félelem^, amint ez március 13-ikán a barrí-kádokon kinyilvánitotta követeléseit, térdrekényszeritette a polgárságot a trón és a ; nemesség «lőtt. A ónémet misére« válto-zatlanöl fennmaradt- »Ki húzott hasznot az 1524^és forradalomból ?« ~ vetette fel a kéMést Engels. »A hercegek. Ki bűzött , hasznot íiz 1848-as íoiradálombón nagy; herceg^ Ausztria és Poroszországa 1524 kis bercegei mögött á kispolgárság, 1850 nagy. bercegei ; mögött a nagyl^ürzsoáziá ;rejtőzött.c ■: \ ':\ :^-p:- :f •, ,:■ y ^ >'': ■
Az" ölász Benedetto C^oce, a^^^l^^ mus iilózófusá, következőképpen ír az 1848-as német forradalomról Ha sikerült volnaj akkor egyidejűleg nemcsak az egyes -államok alkotmánya kapott, volna formaii-iág és táítalmiiág is uj életet, hanem Né-... metörszág^egész politikai élete más iránjrt , vett volna.«
Z ELLENFORRADALOM győzelme vetetté meg az alapját ^Poroszország fe^-emelkedésénekv^, amit az elkövetkezendő évtizedekbén Európa népei boi*zadva észleltek* A j^nkerőfo^ nagyburzsoáziának a »hémzetí örve alatt a nép ellen létrehozott egységfrontja e két uri kaszt számára biztosította a politikai uralmat, amit aztán kizárólag arra használtak fel, Jiogy amilyen gyorsan csak lehet, behozzák á többi kapitalista országnak a szá-zad^.elején szerzett előnyét. A német nép demokratikus forradalmának veresége után kezdte fenyegetni a világot a német'militarizmus éscimpéiializmus.
Ez s^^ azt, hogy a
fasizmus létrejötte kényszerű volt. Más tit is állt rendelkezésére, A »reálpolitikus.« Bismark erélyesen szállt szembe azokkal, akik az Orószoi*szággal való háború mellett kardoskodtak. Világosan látta a ve-, szélyt, amelyet egy ilyen háború magá\'al hozhat. De a. vas- és vér-kancellár — mint minden junkeraz egyedüli é-rőt, mely képes lett volna Németország végzetét feltartóztatni: a forradalmár-demokrata tömegeket r SzoeiálpDlitikával és Lassale-kihallgatasokkál igyekezett e növekvő demokrata tömegmozgalom élét letörni. Ahogy Metternich a diákoktól, ugy félt Bismark a munkásóktól; amit előző a karlsbadi határozatokkal, azt az utóbbi a szocialistatörvénnyel akarta elérni.
Miután a német nép demokratikus uton * való egyesülését a junker-nagyburzsoá koalíció megakadályozta, Bismark, a koalició-nak a képviselője, a versaillesi tükörte-remben megteremtette a birodalom egységének a karikatúráját. A porosz király, a-. kit ezideig a »német szövetség elnökének<í neveztek, kegyeskedett elfogadni a ónémet császár« címét. I. Vilmos először ^Németország >császára« címet akarta, amit a-zonban Bismark a többi hercegekre való tekintettel ellenzett. A diplomáciai zavart végül a bádeni nagyherceg oldotta me^, aki poharát egyszerűen »Vilmos császárra* emelte; Az évszázadókon át vágj'ott nemzeti egységből értelmetlen rang vita lett, amelyben a népnek semmi része som volt.
Amikor 1890^ben Bismarkot elbocsátották, az uj birodalom nem volt más, mint a régi porosz katonai hatalom, amelyet a két' német forradalom bukása után kikristályosodott leghátramaradottabb és hódításra vágyó osztályok: a junkerek és a nehéz ipar vezettek. Az 1918-as forradalom ennek ázállapptnak: csak a formáján, de nem a tartálmán, változtatott. És igy Engels jövendölése (»Forradalom és ellenfoiTada-lóm Németországban«) rettentően beteljesedett : »Ma már biztos, ha nem követi uj fon-adaloní 1848 márciusát, akkor Németországban minden ; feltartóztathatatlanul az azt megelőző állapotba fo^'isszatérni.«: Vilmos abszolutizmusát - H itler fasizmusa és az első világháborút a második követte.
A KÉT ESEMÉNY között ott ván mindén-r~ esetre a Weimari KÖztái^^^ És éppen ennek a története támasztja alá a tétélt, hogy a német demokratikus forrada-lomnak, á junkerek és a pc-^árság tartói* kompromisszuma következtében történt el-szabotálása egyenesen Hitlerhez reza-i;ett. Az 1918-as forradalom magasabb nívón megismételte 1848' félrendszabályalt és -következetlenségeit. A császár menekülése megsemmisítette a porosz háromosztá-lyos képviselőházát^ Megvalósították az "általános, egyenlő és közvetlen választójogot.* Azonban kiderül, hog^' az uj nemzetgyűlésben épneri csak hogy megvolt a demokratikus többség.
A köztársaságot, ramelyet Scheidemenn 1918 november ll'-én a Eeielistag,egyik ablakából hirdetett ki, a tömegek a társadal-(Folj-tatása a 12- oldulon)