CSÜTÖBTÖK, 1943 AUGUSZTUS 26.
KANADAI MAGYAR MUM^aS
11. OÍDAÜ
© O
GYEJöTT ne tessék iceresni ^ a térképen, mert 'atéské^en- csak Algyö i taláJJiatá; egy maeskángráséyirá Sze^ geáh^ De hát-a'-sasMa-moiidha a-Elit akar, a gy^vi^ra^ysat^^égis csak lobban tu<íja ;felu3a^:iie^^ sisppa. A gyevi inag^r itt árulja a ^ tököt a ^ttáföirjía^ a ^ét^tSszeait tó$áaiál,ívS*itó ö-jgnaík telhet eb>jen-vád lévén az e^ik;-Ho^ jjastotelos; Kérdezem tőle* hova való, * azt feleli rá: -
— Leginkább cssk-^xyevibe.
A régi világban szokásban volt a pa^eszü magyafoknáj a Márton gye-fekst Martának kei«sztelni, hogy a császár leánynak gondol|a és ne öltöz-.tesse angyalbőrbe. Vídami ilyen huncutság lehetett abban iSj; hogy Algyö Gyevinek neveste el" magát. Gondolta, hogy igy majd. nem. meg a
Bjindereféle dézsmaszedök.-
No, de ez a tudósok dolga, én csak annyit mondhatok^ hogy Gyeyi már akkor is Gyevi wU, mü^r járt Ijenne király, az ped»g:vrégfíQ volti mert a? utolsó aki l^nÍRel járt,..Mátyás király: volt.. (»Az -ípedig;; még Kossirth a-lyánknál is rég^íien volt, hallja«, ; iny mondja azJén gyavi aek valahogy olyaaav; noinűia^^ negyven-nyoktől ezer ea±ead& ..■gálásrtan^^^ már. d beimünkét. ..ESiiönbm va^tmk ez-ísl igy többen is.)
EI^ az hozzÁ; -höi;y :iBMty egy-" szer ráesteUett áí: sáegedi' iiatáarb^ a- , M Bcpulászni |árt; amihez még nem kellett áz^ £&eIovics^Pa3ácsivinyi örgrőf ehgedélyé.^ (Miért jgy könnyebb • Idinondani a Pa^ayicJtni^ ti.evéj^^ mint ar bogy az urak niönáj&k.^^V el-' tévelyedett a Itisóíetét^ nem volt ve-^       az isp^jc^án aki alatt a
TöíOT értendő,-'ázti^ tréfás szóval: ' "~
— Na, cselédfem; bová íJujjim éjr. aakára, hogy el ne kapjon a jjéztollo-. bag6?
— Itt van Gyevi egy miatj^ánknyira -emelte meg a süvegét az ispán, — ott m^hálhaCunk^i reggel aztán majd megkereshetjük a többieket.
Okos ememek adsz vfaenyerset, ispán, ^ ibiGcentett rá Mátyás a tanácsra.
— Csak adnék, kirólyom, ha volna,
— mutatta mosolyogva az jspán. az üres tarisznyát.
— No. annál szaaporábban mehetünk, legalább nem viszünk terhet, .-r- nevetett a király.
ENTEK is szaporán, gyertyagyújtáskor be isr értek 13yevibe. Tü-ísökmussikás nyári este volt, fcajkálő laliivilág uszk^t az égen; ráérő em-•íerek beszélgettek a leveles kapukban. A fejedelem délceg alakján mindjárt megakadt az asszonyok szeme, mond-I ták is fönnhangön:
^ Ott is nagy es5 járt, ahol ez tercett Hét határbari;, nincs ilyen szép ■Sál legény.
— Ballod-e^ i^án ? —húzta ki ma-gátbüszkén a-^kiraly.
Az ispán még meg se kukkanhatott, •^or valaki nagy állttal inegszó-lalt: :
— Kivéve á gyevi birőt.
^ fehérhajú önegember volt, aki f^ta, még á sapkáját is megemelte
összenézett a ildrály^ meg az ispán, ^ «sak ehievettékmagukat. Baüag-^ tovább, be a falu közepére/ ahol ajtójn ház ájtöfélfáján íoigács-^t lobogtatott a széL Ott ís^^ácsin-egy-két ember, odafordult hoz-a királw •
IRTA MÓRA 1-ERESC
— Van-e benne feiér cipó?
— A váci püspök se eszik olyant.
— Kivéve a gyevi bírót, ~ mondták tetten is egyszerre.
— Hát piros bor?
— A töiök"császár se iszik olyant.
— Kivéve a gyevi birót, — kapkodták le a népek a fejrevalójukat
Az i^án még akarta kérdezni, mért kell mindenből kivenni a gyevi laröt; ' de Máts-ás húzta befelé:
— Gyere, gyere, mert éhes vagyok, mint a farkas.
HÁT ELtVWHK az éhülcetvhamar. • láiitottát ettek ikakastéjes^ kenyérrel, ittak rá pircs bort is, meg is köszönték a vacsorát íi csárdásnak íK lendöen.
— ^Hyen jóízűt se-ettek ma Budavárában, — ütött a vállára a király barátságosan.
. — Váljék egészségére^ vitéz uram, — dörzsölgette össze a kezét a gazda, de neki is mindjárt eszébe jutott hoz-záteimi, hogy »kivéve a • gyevi i bírót.* -r- £5n bizony nein, veszem-ki ^ gyevi birót se, — nevette el magát a ki-rály. ^ ■."•>■■..
— Hej, dehogy nem; ivii?é2;:tó hogy nem! — kiáltotta ijedt«i a csár-' dás s kézzel-lábbaí, szenunel-orral egy-
-re integetett a saroTc felé. A kif^y a- s zonban most már bosszúsan vont vállat:
Ejnye, de furcsa falu ez a Gye-vir vigye el a morkoláb! _Kivéve a gyevi birót, —kottyant
b€ae a g:asda, de olyan sebesen óm. hogy a királynak megint csak nevetésre jszaladt a szája,
— De bizony azt vigye el legelőbb!
-r- Mái- pedig azt nem viszi! — csikorgott ki valaki a sarokból, mint a keneUen kerék. S nyomban ki is gurult a szoba közepére egy kis duda-formáju ember, akinek széjx nagy szélfogó füle Ax>lt, mint a szentesi korsónak s; azt annál sebesebben mozgatta, miri^-jobban elfutotta a méreg. —
íGyeVib§n:az a-törvény, iiQgy a birót .mijodentó^    kell venni. ;
^ Ejnye, kutya, meg a mája! -rr :^ csodálkozott el a király.
Hát aztán ki hozta ezt a gyevi tjörvényt?
Á gyevi biró! — lengette a füleit . .ardudeuembei'.
— No, szeretném azt a jeles embert látni— kacagott a király.
'•-rr: Hát csak nézzen meg kend — ss^oszogott a dudaember, — én vagyok a gyevi biró.
'r-^: Hát akkor kendet vigye el a mor-koláb.-—• mutatott rá a király, ^ ezt . meg Mátyás deák mondja kendnek.
- - Az lett ebböI, höigy a gyevi biró 'íiíndng^ kisbirőt és
"hűvösre tetette a két deákot.
— Ki nem mereszted őket ad^íigj míg íVíh^ nem tenulják a gyevi törvénsrt!
fENT IS a két deák engedelmesen, de'kisvártatva lelkendezve futott vissza a kisbiró, fuvogatva az összeszorított inarkát, mint az égett sebet.
^^^^
Csárda-e ezi^l^öfíak? ^ ez.
KéTTorkW^rld-Telegx^'Z^-tralza ^
— Hát te. tán paíassat sssrcagatGS a-;mar&odban, hé?— meresztett nagy-, -SEemet a.biró.'- ■
— Jobban süt ea míg annál is — nyitotta Ui a marttűt a kisbiró.—- Est InUdik a csArdásgasdának a garabonciások.
Vadonat uj üranyíorlnt volt, Ssesst Láscló Icépe as egyik felén, gyütüs holló a másikon, addig csaJk '^allom^böl tudtak ilyenről Gyeviben.
Meg is sscppent a biwS egy kicsit, hogy mégse lehetnek ezek a doákolc valami csiribiri emberek. Hasamenet "a faluháza felé került, belcukucskdlt a kíúcslyukon a két deákra, de nm csináltak azok semmi Idllönösct. Papirost szedtek elö a tarissnyáfcóí, arra Irkál-tak-firlíáltak; a nagyobb mondta, a kisebb irta.
— Mégis csak_dcáltfélék lesznek. — nyugodott meg á biió. — Majd számon veszem reggel, mire pazarolták a mécsest.
•r^-ÜRTRlABÁSRA,. lódobogásra éb-rétit reggel. Ctfraruhás urak sü-rögtek-íorogtak a hűza elött, középen a két deált. Fogja az ákom-bálcom papirt a kisebb, adja neki a parancsot a nagyobb.
— Olvasdí ispán, olvasd!
— Gyevi derék népát szivébe foga<!-ja a király öSelsége! — olvassa, a ÍU-sebb deák.
— Kivéve a gyevi birót! —mondja a nag3robb.
— Nincs köztük tökkel ütött fc^ll ember.
— löváve a gyevi birót!
— Azért elrendeli a király, hogy Gyeviben többet senki porclöt ne £J-zessen!
— Kiv#vejí gyevi birötí
— Minden gyevi ember pUnltöal ncj?-|űn az^ö vendége legyen!
— Kivéve a gyevi birót!
— EzUsttálból aranykanállal egyen.
— Kivéve a gyevi birót!
♦ Tíz arany útravalót kapjon! — hajtogatta össze az Ispán az írást.
— Kivéve a gyevi birót! — mondta rá a király s odafordult nevetve a duda-emberhez. — No, gyevi biró. ugy-e, hogy jól megtanultam a gyevi tör-vlSiiyt?
Azzal megsarkantyúzta a lovat s egyszerre porbaveszett a kíséretével. (A por nem is változott azóta .«e.) A gyevi biró pedig nyekkent egyet, mint a megszúrt duda. betakarta magát a fülével s világéletében kl nem bujt többet alóla. .
EZT PEDIG annak bizonyságára írtam meg, hogy a tekintélytiszteletet nem most találták ám kf Magyarországon.
JANCSIKA
Jancsi rossz fát tett a tüzre. azért anyuka clhásjöngolta. a kisfiú bőgve szaladt az apjához s ezt szipogta:
— Látod, papi, milyen szépen meglennénk mi. ketten magtmkban, ha te nem vetted volna feleségül anyukát.
CSAI-ADI ALDAS
A látogató elismerőleg megszólal: Ejha! Ifllenc gyéreket számlál-
••tam-'meg-maguknál-'
- JBizony/—'felelte;'£őlm;ftva-a^ a-, uya- —■ és, a ■ tizedik 'Utoa _vari. -■^íkorra" várjáli?
<4f J -ii^ili jlH
1
"1