m
öli)
I
1í
6. oldal
(47)
— Köszönöm!—- Zsuzsa nem tudta meg-állni, hogy két kézzel meg ne rázza Kantor ur ke2ét, aki igazán nem számított az öröm és hála ilyen viharos megnyilvánulására. Még akkor is meglepve nézett az asz-szony után, mikor már becsukódott mögötte az ajtó. '
No, vakarta meg ceruzájával a füle tövét, hát persze hogy csak menj en haza. A többi pedig már nem tartozik rám!
Zsuzsát csak kint fogta el a szívdobogás, mint aki nagy veszélyből, válságos helyzetből menekül meg és csak utólag jön rá az elhárult veszély nagyságára. ^
Röviden bucsut vett Gáloktól, akiknek franciaországi kivándorlása még állandóan húzódott Manci a legtündöklőbb színekkel ecsetelte kilátásaikat, de Zsuzsára ez a legcsekélyebb, hatást sem gyakorolta.
— Párizsban van Gyuszi bácsinak egy testi-lelki jóbarátja, aki igén befolyásos ember a menekültügynél. Állandóan le\ele-zésben vagyunk vele és már annyit tudunk, hogy Franciaország leggyönyörűbb vidékén, a Provence-ban kapunk elhelyezést. Nagyon szeretnék olyan helyre jutni, ahol közel leszünk a tengerhez. Nem megyünk bizonytalanságba. Én kézimunkázni fogok, Béla is hasznosítja talán majd az állatorvosi oklevelét. Esténként tanul is már franciául. Borzasztó, milyen nehezén ragadnak rá a nyelvek, — panaszkodott, —
is alig tariult-TŰeg valamit, pedig már december végén két éve lesz, hogy eljöttünk. Gyuszi bácsi még én jobban haladunk a francia nyelvben, pedig én nem is tanultam a gimnáziumban, mint Béla: Aztánmeg — folytatta, — ott sem maradunk örpkké. E-lég jó értesüléseink vannak, hogy otthon is megváltozik a helyzet és akkor majd emelt fővel térhetünk haza. — Épp csak hogy
As élefssífavoncii emelése
AZ EGYSÉGES Földmüvesszövetkezetek ^ nemi'égen tartották VI. oi*szágos kongresszusukat a mezőgazdasági termelés továbbfejlesztéséről. Alább közlünk néhány részletet az elfogadott határozatokból:
Az utóbbi időben számos intézkedés látott napvilágot a szövetkezeti parasztok és az ipari dolgozók életkörülményeinek és feltételeinek kiegyenlítésére. Tovább javult a szövetkezeti parasztok szociális biztosítása," a pártszenek kezdeményezésére fontos intézkedéseket tettek a lakásépítkezés fejlesztésére s az állam magára vállalta a mezőgazdasági tanuló ifjúság továbbképzése költségeinek nagy részét. Természetesen ebben a tekintetben sokat kell tenniök maguknak a szövetkezeteknek is.
A kongresszus felhívja a szövetkezetek figyelmét, hogy gondoskodjanak a jobb munkafeltételek és életkörülmények kialakításáról a falun. Saját kezdeményezésükből és önsegélyezéssel létesítenek szociális berendezéseket, óvodákat, bölcsődéket, gondoskodjanak a közétkeztetésről, a szövetkezeti klubok, a pionírtáborok szei'vezé-séről, az ifjúság és a többi dolgozó üdültetéséről, s támogassák a sport és a testnevelés fejlődését.
A mezőgazdasági termelés fokozásának egyik feltétele a fiatal szakkáderek megszerzése, a vezetőség elsődleges kötelessége gondoskodni azokról a feltételekről, a-melyek az ifjúságot a mezőgazdaságba vonzzák. Az említett intézkedéseken kívül az ifjúság munkáját a tervezett munkaegység teljes értékű kifizetésével díjazzák és gondoskodjanak egész évi foglalkoztatottságukról.
A mezőgazdaság továbbfejlesztése végrehajtásának alapelve a tudomány, a kísérleti intézetek es a népgazdaság további szakágazataival szemben is, főképp a gépes \egyipar, az építő- és energetikai ipar dolgozóival szemoen komoly követelményeket támaszt, hogy minél hatékonyabban vegyék ki részüket a mezőgazdasági üzemek bővített újratermelése folyamatának meggyorsításából. A tudományos intézeteknek nagyobb felelősséget kell vállalniuk az általuk javasolt eredmények gyakorlati átültetéséért.
A kon^esszus meggyőződése: a szövetkezetek es tagjaik, valamint a mezőgazdaság valamennyi dolgozója mindent elkövetnek, hogy az idei termelési feladatokat teljesitik és túllépik.
KANADAI MAGYAR MUNKÁS
nem tette hozzá: "Nem ugy, mmt te;' — És Mártar— érdeklődött. — ö marad?
— Igen. Hiszen tudod, hogy elhelyezkedett Salzburgban, és neki nagyon tetszik ott. Azt hiszem, idővel egészen jól fog boldogulni. Még á mult hónapban küldött nekem kétszáz schillinget.
— Ne mondd, hát akkor ugy látszik, tényleg megáll a saját lábán.
Másnap Zsuzsa sürgönyt adott föl Márta címére: "Csütörtökön érkezem Mondseeból a délelőtti vonattal. Várj az állomáson.
Az autóbuszban izzadt tenyérrel szorongatta az előtte lévő ülés nikkelezett támla-vasát, mikor közeledtek a kis félsziget felé. A kertben Ninuskát látta, amint egy osztrák parasztasszonynak mutogat valamit. A kémény füstölt. Ugy látszik, ebéd készül, nem a gyorsforralón. Lelki szemeivel látta a kis szobát és benne Hrisztót is, amint olvas, vágy talán ir, lehet, hogy éppen rá gondol . . . Szivét összemarkolta a fájó emlék. Már régen elhagyták a házat, csakhamar begördültek a végállomásra.
Márta nem akarta Zsuzsát a lakásába vinni; Egyrészt messze is volt,másrészt nem találta sziwiditó környezetnek. Beültek egy kávéházba, ott beszélgettek.
Zsuzsa drágám, hát mégis mész . . . Amióta megszöktél Mártontól, nem láttuk egymást. De mégis tudtam, hogy itt vagy, a közelemben vagy. Jó érzés.volt. Érthető, hogy te nemigen akartál Lexi miatt idejár^ ni, én meg Dolgom is volt legtöbbnyire, és . . . írni riem ákártahí róla, papirra ezt úgysem lehet vetni . ... szerelmes va^irok, képzeld í-— susogta el titkát, amelyet már régen szeretett volna megosztani Zsuzsával. ■
— Ejnye, mosolygott nővére, — meglep és nem is lep meg, Márti, mert valahogy szűkszavú leveleidből is éreztem.hogy létezik egy Georg, aki nem egészen közömbös, a Mártinak. Igaz? — nevetett.
~ Igáz, — csodálkozott Márta, hogy a-karatlanul is elárulta magát.
— Na és mesélj, milyen a fiu? Mondj el mindent, hiszen ki tudja, mikor látjuk egymást. — Hrisztóra kellett állandóan gondolnia. —^ Boldog vagy, ő is szeret?
— Nem tudom, még nem vagyunk áriy-nyira, nem mondta ... — habozott Márta.
1964 Június 11
— Te, — fogta meg kezét nővére, — azért én félek téged itthagyni. Arra gondolok, hogy gyerek vágy még, akármilyen élelmes és talpi-aesett is . . . Nem hagylak könnyű szívvel egyedül. Anyáék is milyen csalódottak lesznek, hiába írtad és irtam meg én is, hogy maradsz, legutolsó levelükből — tegnap kaptam —= mégis azt érzem, hogy remélik, meggondolod magad. Sok szerencsét kívánok neked és kérlek, légy
okos, vigyázz magadra. Gondóid meg jól, mit teszel, ne könnyelmüsködj.
Persze, rr- gondolta Márta,' -^"Zsuzsa fél. A legjobb akarattal van irántam, dehát hogy is mondhatnék el neki mindent őszintén? ö olyan más, talán néni is tudja, nai-lyen az igazi szerelem. Szerelmi hájzassá-got kötött Gyurkával, de ott nem volt semmi komplikáció, annak rendje-módja sze--rint íérjhe2^ent, és kész. Aztán Gyurka meghalt, és^suzsa azóta elfelejtetté, hogy mi a szerélem.
Valami fiatalos^ könnyű kis vonzódás az a Géorg, vélte Zsuzsa, — ahogy jött, úgy el is múlik.-És ha komoly less}?.Hát az is megeshetik, hogy féi'jhez megy a Márta. Szívből kivánom, hogy egy jó házasság, boldog révében kössön ki.. De így ferjheís menni, minden nélkül, igazán szinté a köznaon-dásos egy szál ingbenj... ezt nehezénJ:udr ta elképzelni. Georgi Georg, míg Márta csevegését hallgatta^ sem tudja.biztosan, h<^szeréti-é.^í^^ ti, honnan is tudná/ hogy inilyeft^^ szerélem? . , \ , ..
— Léxihéz mikor ihés^
—- Most ménnek hözzáv dél aíáttf hátha éppen ebédel és égy-léyélkét;li
ott',". . ■i': ^
~ Értem, hógy; kéHenietleA^szái^ találkozáis; dé házért ézt még^ Zsuzsa,! hová gondolsz!, r f ^ -í
—- Igazad van, gjíeré hát té is, :ho^ legalább ne legyek vele négyszemközti
Zsuzsa aggodalma .fplösíegesiíek: bizonyult. Martont nem találták á szobájában. Idegen hölgy ült ott. J :
Kéreni, mit óhajtanak?
Mikor tudomására jutott, hogy Mártont keresik, sajnálkozva közölte^ hogy á titkár hivatalos utonvánBéesbenV csak-két hét múlva jön vissza, de. ő'sziveséhrén^^ kezesükre áll, ha segíthet valamibén.
~ Köszönöm, személyes ügy, -^mondta Zsuzsa;.;. v- r-P::;':^^
—^ Bocsásson meg, ugy emlékszem, mintha gyakrabban láttam volna önt á Márton ur társaságában. Talán rokona? ^
—- Igen. Elutazom Ausztriából és Szerettem volna elbúcsúzni. — Átadott egy előre elkészített borítékot. — Ha nem terhelem ezzel . . .
— A legkevésbé sem. Mihelyt megjön, azonnal átadom. Vagy Jcüldjem utána? Mindennap indul repülőgépünk,
—• Köszönöm, felesleges. : ;
Kölcsönös Bár hagyták a fő]
Két percK 1 Marton Bécsből nalkozott, how
mert itt Tolta hova, '
,zett télefor roppantul s M őket elől i,n,r' k elutazik va
nova, és,sz€Kt^pllbucsuzni tc
Levelet hamttM V - Martott^hiáia^,.Idött, hogy i
kor utazik, hováPlt mondott m*
nem tudtak bővrT lositást adni.
mtezte telefonoafíl ügyeit és h
hagyta, hogyalf. • na.
Zsuzsáék « kórházban, és Veronkaínégn^ kóval,deálliuií"' bán, és Zsazsá] vidámságát, bi
— HaJeheU előtt elutazol,^ az állomásra y rist látni.. Miért i
Fáfasztótó szavadon ibglall és búcsúzz el' " zed, adokszi;.^, el, az egészet.! lami. Ami neked.
; ,Este Zsuzsa. . — Hrisztobá, újságolta. Andiisj könyvet
Zsuzsa nyuf^l mit jeleht a iái Ognyanov egy volt: "Winterm nyitotta és az ají "Útitársnak a retettel Hriszto; simogatta-meg be lábadt. . — Jólyan, neked csokoládét hozzánk valami
— Hányszor
zásig?
— Hétszer,
Harmadnapra ragyogott^
Hátlátiát rem \an, hogy
— Nos? -zsa. — Gyere
m<
lalküídjéku
ék Veronikát is elbucsuzc farai, csak mí í is megállt a ilátnia a kislá
yek hozzád, i Járta, miközb ÍSzeretném Ae idei? ■ }eki ez az ut,.^ yere le hozzá pia kevés a pé • úgysem költc k de mégis \ nce néni elkül
érkezett haza egy nénivel, • ik neked ej
lert nem tudi lönyv után nyu fordított mü Téli rege. F< legtalálta benn izsi részére, sz Remegő kézz és szeme könn
árta néni küldő :érte, hogy elj<
lég mami az ut
zett Mái-ta. Ar<
p. Olyan jó h ikell ujságolnon Izemöldökét Zsi ikertbe, az álm<
ALATTUNK fantasztikus tájkép. Mintha ^ a Holdat látnánk közvetlen közelből, óriási meddőhányók, ásitó kráterek, majd hirtelen égszínkék végtelen víztükör. Ez a híres Titicaca a világ egyik legnagyobb hegyi tava 3800 méter magasságban. Itt végződik Peru és kezdődik Bolívia.
Felülről vadnak és zordnak látszik Bolívia földje. Látjuk a Títicacától szakadékok között kígyózó Desaguadero folyót, mely mellékfolyóitól megduzzadva egy másik óríástóba, a Poopóba ömlik. Az életadó víz évezredek óta ezt az utat teszi meg ... Az a benyomásunk, mintha az egész fennsíkon csak itt lenne élet, a víz közelében.
A mult megismétlődik
pSALóKA látszat! A Közép-KordileiTák csúcsai drámai, sőt tragikus tjörténelem néma szemtanúi. Évezredekkel időszámításunk előtt \irágzó élet volt itt a Titicaca partján. Fejlett kultúrájú indián törzsek eltek itt s nagyszerű építészeti és művészeti remekmüveket hagjrtak maguk után. A spanyol conquistadorok, majd az "ólombárok — a külföldi monopóliumok kifosztottak az ország ércgazdaságát, rabsorban tartottak es kegyetlenül kizsákmányolták a lakosság kéthaimadát kitevő indiánokat. A bányászok és a jobbágyparasztok legkisebb védekezési kísérletére véres megtorlással válaszoltak.
, . . 1950-ben történt. Bolíviában tombolt a sótet reakció. La Paz börtöneinek sötét celláit zsúfolásig megtöltötték az agyon-kinzott szakszei-vezetí munkásvezérek, akiket besúgók és provokátorok juttattak rendőrkézre. "Március 14-én reggel a letartóztatott munkásokat sátorponyvával fe-dett teherautókra rakták és erős fedezettel, La Paz repülőterére szállították. Közü-
ltik tizénhetet katonai repülőgépre tettek, négyet pedig ismeretlen irányba elhurcoltak" ~ meséli a La Náción cimü láp.
Az "ÓlombárókV utasítására a repülőgép a Poopó tó fölé ért. Itt elkezdett körözni. A letartóztatottakat f egjrvéirel. kény szeritették, hogy a tóba ugorjanak. Nem tudhatjuk, hánnyal végeztek a repülőgépben, de az biztos, hogy mind a tó.fenékén nyugszanak. A többi négyet a I>esaguadero hid-jáig, vitték, innen mindet a háborgó jeges vízbe lökték. Hárman belefúltak, csak a negyediknek, Ignacio Saénshek sikerült elemié a perui partokat, ö mesélte él a lapnak a rémtörténetet. .
Beteli d pofiídr
ÉHSÉG, a nyomor, az erőszak, a tp-meges megtorlás cselekvésre kénysz^ri-tette a tömegeket. 1952 áprilisában La Paz-ban és - Orüróban antifeudalista és antiim-perialista forradalom.t,ört ki. A munkások és a parasztok fegyvert fogtak és megdöntötték az "ólombárók" uralmát. A Nemzeti Forradalmi Mozgalom kormánya földre-foi-mot hirdetett, általános választójogot és államosítást igért. A bolíviai forradalom Msszhangja egész Latin-Amerikát bejárta.
Tizenkét év telt el azóta. A bolíviai forradalom sok nehézséggel viaskodott. Paz Estensoro köztársasági elnöktől hallottam, hogy az államosított ólombányákban rendkívül elavult berendezést vettek át. Az országnak nincs tökéje, hogy kicserélhesse az elavult termelőeszközöket, nincsenek szak-
emberei és tek. Az utóbbi J lott az ólomban JuanLechini a legutóbbi tiz| részaránya^ az.'^ zalékról 67 sza kor a máganvaü 33 százalékra ní^
íepei is kimerű Bndkivül hánya
f gerősitette, hog [állami ércbánya pelésben 80 szí lökként, ugyanal Részaránya 20-r(
"öníetwrtfogók
AZ EGYiSűIji ^ séget" ns#| az amerikai ^
állami ércba^l zetükmostsgi
lamok "ólon^^ piacra, ami Bf»J dasági helyz€tö«i
EariqueMan^
mi kőolajipar^ nyilatkozik a «^ Bár még a.na ták, az olajfo rikai kézbe kfl kétmillió acre akkor .az több mmt 1» 5^ nak, fumtó se jöjjön felsa^
dott igérete^^M csak egy sz*^ merikai unszoi
évek óta "segi1 jk. Ennek révé [, számos bolivía znek, bár helj az Egyesült Ál 'kidobta a világ pöér Bolívia gaz
pérnök, az álla W aggodalommá föjipar jövőjéről Ifoen államositot |i€lyes része ame jelenleg csal Ifiienőriz, ugyan Rjmonopóliumol "J'ajdonosaí. Fur " egy csepp ola;
Jiem fukarko jelölt összegnél [^eg. 1956-ban a ojtották a wash-