mm
m f v
a OLDAL
KANADAI MAG?7AB MtTHKlS
^^^^^
1949 MÁRCIUS X7, CSÜTÖRTÖK
Aki. most pénzügyminiszter lett
QERÖ-ERNö, az uj magyar pénzügyminiszter, szegény parasztcsaládból szármaizik. 1898-ban síiiletett. Iskolái végett városra ment és^ mint fiatal ujságriporter vett részt a munkásmozgalomban. 1918-ban, vagyis a megalakulásakor beállt a Kommunisták Magyarországi Pártjába. Horthy-ék terroruralma alatt menekülnie kellett az országból. Először Csehszlovákiába, majd onnan Németországba ment, ahol 1921-ben bebörtönözték. Később visszament Magyarországba,* azonban a rendőrség letartóztatta. Kiszabadulása után sikerült kimennie a Szovjetunióba, ahol. a magyar emigrációnak egyik vezetője lett.
Gerő a Szovjetunióból Spanyolországba ment, hogy 1936-tól a végéig , végigharcolja a spanyol polgárháborút. A második világháború kezdetekor visszament a Szovjetunióba, ahonnan 1944 őszén tért vissza Magyarországra, A Magyar Kommunista Pártnak a titkára lett és jeles szerepet játszott a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megalakításában.
1945-ben Gerőt az ideiglenes kormány közlekedésügyi miniszterévé nevezték/ki és ebben a minőségben mostanáig mint »hidverő« a magyar nép nagyrabecsülését és szeretetét vívta ki, nemkülönben külföldiek elismerését is. A magyar vasutaknak és hidak-nak jóformán a semmiből, a fasizmus által hagyott romokból és roncsokból . való újjáépítése és általában a magyar élet nagyobb részének helyi'eál-lítása mindig össze lett kötve Gerő Ernő nevével. A Hároméves Tery közgazdasági és kereskedelmi részének a kidolgozása szintén az ő munkája volt.
A megszökött Nyárádi miniszter helyett, már 1948 december elején, mint ideiglenes pénzügyininiszter, Gerő dolgozta ki az 1949-es költségvetést, amely 4800 millió forint beruházására szól, ami az 1947/48-as év 800 milliós beruházási összegének több mint négyszeresét, 3320 milliót irányozza elő csak államháztartási vonalon.
Gerő az egyik legképzettebb és sokoldalú magyar marxista. A közgazdasági, kereskedelmi és pénzügyi kérdéseken kívül, szakértője a külpolitikának és nevelésügsniek egyaránt. Mint egyetemi előadó éppúgy a legjobbak közé tartozik, mint a tudományszakértők, között is —.ahogy az itt mellékelt cikke is mutatja. Gerő korán kel és későn fekszik, de mindenre jut ideje. Gerő a magyarság egyik legkiválóbb »hidverő« vezetője a bünös,pusz-titó múltból á nehéz jelenen át a boldog szocialista jövő felé.
AZ 1948. éviXXXVra. törvénycikk, " amellyel az Országgyűlés életre-hivta a Magyar Tudományos Tanácsot, úttörő kezdeményezés tudományos kutatómunkánk és tudományos életünk fejlődésében. A törvény a Tanács fő feladataként jelölte meg: »a tudományos élet tervszerű ir^njri-tását, valamint a gyakorlati élettel való kapcsolatának az erősitését,« A Tanács fő feladatának ilyen meghatározása természetesen nem véletlen, aminthogy nem véletlen az sem, hogy annak a feladatnak a megvalósítására teljesen ujtipusu szervezet, uj szellemi és szervezeti központot kell létrehozni.
A régi Magyarországon, á nagytőkések és nagybirtokosok Magyarországán, a tudományos kutatásnak valójában nem volt gazdája. Nem volt olyan fórüm, amelyhez a tudomány emberei problémáikkal, kérdéseikkel fordulhattak volna, amely irányító befolyást gyakorolt volna munkájúkra és amely ugyanakkor gondoskodott is volna róluk, támogatta, segítette volna őket az előttük álló feladatok megoldásában. \Csák úgynevezett »tudománypárto-ló« egyesületek és társaságok működtek, amelyek vajmi kevés segítséget nyújtottak a tddomány embe--reinek. A nagytőkés-nagybirtokos Magyarországon cifra frázisokat szavaltak a tudomány »pártolásáról«, barokk szólamok hangzottak el a tudomány »értékéröl«, a valóságban a-zonban alig történt valami a tudományos munka és a tudományos kutatás érdekében. Erről mindennél é-kesebben beszélnek maguk a tények. Talán elég megemlíteni, hogy 1936-ban, tehát jóval a háború előtt, amikor a fegyverkezés még nem emésztette fel az ország nemzeti jövedelmének jelentékeny részét, a Széchenyi Tudományos- Társaság, amely a természettudományi kutatás fő pro-tektora volt az akkori Magyarországon, a természettudományok támogatására mindössze 63.000 pengőt i-rányzott elő. Nem csoda, ha ilyen körülmények között 1942-ben a magyar gazdasági élet műszaki teendőinek megbeszélésére összehívott ankét kénytelen volt megállapítani, hogy háromnegyed évszázad telt el országunkban a leglényegesebb műszaki teendők mérnöki terveinek elkészítése és -Végrehajtásuk npiégkez-dése között.
És maga az, hogy ki számított a tudomány emberének, ki számított kutatónak, tudósnak, i^en sok esetben nem attól függött, hogy kinek milyenek voltak a képességei, hogy ki milyen eredményeket tudott felmutatni: ezt a kérdést gyakran a családi kapcsolatok, az összeköttetések, a protekció, a származás döntötték el. Ilyen viszonyok közepett a tudományos kutatás nem ritkán elsekélyesedett, elrugaszkodott az eleven élettől a maga szűk elefántcsonttornyába. Más esetekben komoly tudományos munkára hivatott tudósok kénytelenek toltak egyes tőkés válr lalatok szolgálatába szegődni, ezfek-nek függvényeívé, kizsákmányoltjái-vá válni. A tulajdonképpeni tudományos munka helyett sokszor szűk, üzleti érdeket szolgáltak.
' "TjE, TERMÉSZETESEN, nemcsak a ^ régi nagytőkés-nagybirtokos Magyarországon volt ilyen a tudomány és a tudósok helyzete. Nemcsak nálunk rendelték alá a tudomány és a tudományos kutatás kérdését a mo-.nopóltőke önző profitérdekeinek. így van ez jelenleg is valamennyi kapitalista országban. Bármennyire próbálják palástolni az imperialisták, a valóság az, hogy számukra a tudomány és a tudomány emberei csak annyiban jelentenek értéket, ameny-nyiben segítségükkel profitjukat pö-velhetik 8 amennyiben háborús támadó terveiket szolgálják.
Világos például, hogy az imperialisták korunk legnagyobb felfedezését, az atomrombolást és az átom
■ V
belső energiájának kiszabadítását döntőleg egyetlen cél szolgálatába i-gyekszenék állítani: imperialista terjeszkedő politikájuk észközeként, támadó háborújuk előkészítésére, a népek és országok függetlensége ellen! Az imperialisták azon vannak, hogy megakadályozzák az atomenergia felhasználását békés célokra, az' e-gész emberiség haladására és felemelkedésére, .Vágy ha már éz lehetetlen — mert nyilvánvaló, hogy e-lőbb-utóbb az atomenergiát mégis fel fogják használni békés célokra is —, az imperialisták szeretnék korlátoz-■ ni az atomenergia felhasználását arra a területre, amelyet uralmuknak alávetettek. Ez az eset is mutatjal hogy bár a tudomány és ennek nyomán a technika és a termelőerők az imperializmus vívmányai között is továbbfejlődhetnek, ez a fejlődés foly-ton-folyvást mesterséges akadályokba ütközik. Uj tudományos felfedezések sokszor parlagon hevernek. Hiába vinné előbbre alkalmazásifk az embert haladás ügyét, mégsem kerülhetnek felhasználásra, ha éz elleur tétben van az •imperialisták profitérdekeivel. Ilymódon, mint Lenin megállapította, az imperializmus idején a tudományok, a technika fejlődésében rothadási tendencia érvényesül, mely a további "fejlődés fékjévé, korlátjává, akadályává válik.
V|OST, AMIKOR egész tudományos életünk újjászervezésének kérdését vetjük fel, szólni kell kritikailag eddigi tudományos életünk néhány olyan problémájáról, amelyeknek tisztázása nélkül komoly előrehaladást nem tehetünk.
Mindenekelőtt meg kell állapitanunk, hogy a régi magyar rendszer hibájából, a magyar tudományos é-let évtizeden át a német tudományos élet függvénye volt ugyanúgy, ahogyan a; régi rendszer urai magát az országot a német imperializmus függvényévé tették. Igyekeztek hipnotizálni az országot a német tudomány »felsőbbrendüségével« s e mellett szinte feledésbe ment, hogy van
•■ IRTÁÉ
o Á romohhól és Ufosstotufr^ neh nagy hírnévre és népsze^'^ rét néhány hete pénzügymW miniszternek újra másik vonT^--melyet a budapesti Szabad rég megalakult Magyar Tüdo:^'-tert^neveztéJc ki. )Az 1949-e5 it domány támogatására irány^ii
)ERNÖ
áépüló Uagyat '.erttetf közlékei vésték ki A c jzaUudására vú ibikát. A cikkh Janács elnökévi \shen 100 millió
Ne becsüljük, le t, ne higgyük, n vagyunk kép( ttatás terén. A v tőségeink igen j
MÁSIK, nem lí ba, amelybe t myos kutatást v
magyar tudomány is, hogy vám nekünkiudósaink, akikre büszkék' hetünk anélkül, hogy a nacionüí mus, a sovinizmus hibájába esne Büszkék lehetünk és méltán vagyc,' _ büszkék áBólyaiakrajés Eötvösi' m keirtudnunk rándr% "Jedlik Árnyosra és Bá£' ' ^ Donátra, Semmelweisre és Koré:', Sándorra, Gombocz Zoltánra, Bi| Tituszra, Déri Ottóra és másokraíf' zek a nevek egymagukban is mii i-' |"gyakran belee ják, milyen óriási lehetőségek re]:'íghajlás a Nyűg nek a magyar tudományban. Hísl';'- iés, imperialista ahhoz, hogy valaki a feudális és fnya előtt. Senki sőbb a kapitalista Magyarorszm fszetesen, hogy í komoly, tudományos eredményei'\ kokban is vanD
ez senkit nem ry hasoncsusszo] ny előtt,.hogy ] nélkül mindent Íjon el, ami N enkezőleg! Mind hogy azt, ami N imperialista ors5 ik, mérlegre teg ilvizsgáljuk és 1 további nélkül ; asszójának. Ez p kritikátlan maj udomány felé*£ b, mert főként í kezni, amikor ^us szétzúzása i fány válságba ju
jusson, át kellett törnie a_____
lat, a lekicsinylés, a közömbösség,í' ■ anyagi bojkott szinte áttörheteö:^; nek látszó falát. S ha mégis úM tak nálunk Bolyaiak és Jedlik íid.t|í sok, ugy ez azt bizonyítja, hogyj ? mi népűnk tehetséges nép scsakLl kell teremtenünk á szükséges íeE^f, lekét ahhoz, hogy meglévő tehefea geink a felszínre kerüljenek ésKí:--lődjenek. A régi Magyarország^ rengeteg tehetség kallódott el, 6m sí tudományos kincs maradt íelk^ nálatlanul, nagyon sok tudomány^' > gondolat sikkadt el és veszett é \ mert hiányzott a kedvező talaj,^, melyen kifejlődhetett volna. Mir^ ■ ez, persze, mérhetetlen kárt okoz;-, országunknak.
Közben azonban zavaros dolgok történtek az országban. Naprójt^iapra izgatott hírek számoltak be arról, mi történik Pesten és Bécsben. Revolu-ció volt, forradalom. A mesterlegények is esténként gyűlésekre mentek és Kántor Mihály álmélkodva s egyben felháborodottan hallotta, hogy kevésbeszédü segédje nemcsak hogy ott van minden ilyen háborgó gyülekezetben, de a legtöbbet is beszél. Magyarázza az újsághíreket és javasolja, hogy ha a bécsi udvar feg3rverrel akarná megr • semmisíteni az újszülött szabadságc|t, akkor va*-lamennyien csapjanak fel katonánalc.
Nyáron azután Daczó Sándor eltűnt Kolozsvárról. Nem búcsúzott el senkitől. Hetek múlva tudták csak meg Kántorok valakitől, aki az özvegy édesanya falujából jött, hogy a nagyerejü legény egy napig otthon volt és megmagyarázta «fií.rp'*Kevesen vol^ az övéinek, hogy most minden felnőtt férfinek ^^^esre. üevese legfőbb tennivalója, hogy fegsrvert fogjon a kezébe.
Kántorok fejűket csóválták. Néhány nap multán pedig Kolozsvárt megszállták a császáriak, akik azt híresztelték, hogy vége a magyar forradalomnak, most már csak az van hátra, hogy a legnagyobb szájuakat összefogdossák és egy seregnjdt felakasszanak közülük, .
Kántor Mihály ugyan, nagyon nem szerette az-erőszakoskodó dragonyosokat, erre a mendemondára mégis gúnyosan szorította össze a» száját és azt morogta maga elé r
könyv&k« sorozatíl íottság k<>zremük& Wcst Székesíővároí [te.
havas decemberi 1... ^Jcészültek a visss
Körülöttük sokszoros lenség.
f volt a fegyvert vei fonódott az >
Ül
•A
A na
Daczó Sándor <M ban. ¥■ Egyszerre valab| Széki MózesvdM^' js tilt az asztalához. ^ Mit búsulsz íí
ríTillv l^nfí?^ ^"'^^ elvenniKántor gát, ho^ e^f f
hát megmondta: • — NagyszebeBte . -Nagyszebeni-
Mihály leányát.
De néhány nap mtílva már bizonjiialan hirek arról suttogták, hogy a magyar seregek valahol venk ám a németeket, - '
— Itt vannak már a mieinlc — suttogták itt is, ott is,^ csukott ajtók mögött, jól fűtött kályha mellett.
iíanem azok ínég^jfi|ií^^ojj^|í^o|i^^'^^
— Szebenben
/asszony.
f egy tocsmasaro
^5 bort tett eléj fegyvermester. 1
^or? Hol szeretn
Wedül érezte m; beszélgetni, Ezéi
Jenni most. Mőzs ■íkozott a fegyvei errevalósi vagv. zonyom. szei^t: :e^ íiagy.
t i r u 1
u r i\