1945 FEBRUÁR elején Budapesten (a New-^ York palotában) összeült hét magyar iro — megbeszélni a magyar irodalom időszerű kérdéseit. Tanácskozás közben egy idősebb iro ezzel a kérdéssel fordult hozzám: _
— Tulajdonképpen mivel irányítják a Szovjetunióban az irodalmat?
A szobában nagy csend támadt. Hat társam feszült figyelemmel várta a választ. Meg a le-lekzetükét is visszafojtották. ^ , . ,
— Mivel irányítják az irodalmat? — ismeteltem meg a kérdést. Aztán megadtam a választ ugy, ahogy Sztálin szájából hallottam, ugy, ahogy 25 esztendőn át tapasztaltam: Esz-mékkel!
A hat magyar iró megkönnyebbülten sóhajtott. . •
—-Beszélj, beszélj! Mondj el mindent.
Mindent — természetesen — nem tudtam elmondani. És amit elmondtam, azt tudja a Szovjetunióban minden^skolásgyerek. De a hat magyar iró .számára akkor még eredeti és meglepő volt minden közlésem.
•— Ugy látszik, a szavaknak más értelme van a Szovjetunióban, mint a többi országokban — igy egyik irótársam. — Nálunk eddig az irányítás az iró korrumpálását, megnyomoritását, gúzsbakötését és az irodalom elsekélyesitését jelentette. A Szovjetunióban, ahogy most megtudtuk - az ti'ányitás szárnyakat ad az írónak ...
-y^AXIM GORKIJ mesélte 193Í-ben: Mikor— a két forradalom közötti években — olasz földön éltem, állandóan leveleztem Leninnel. Leninnek szokása volt leveleihez ujságkivágá-sokat mellékelni — cikkeket, de sokkal gyakrabban rövid híreket, tőzsdei híreket, vagy törvényszéki tárgyalásokról írott beszámolókat. A cikkeket és híreket mindig elolvastam, de sokáig nem értetlem meg, hogy mi a küldemények célja. Ma már be tudok számolni a küldemények hatásáról. Lenin tényekkel befolyásolta, irányította irodalmi munkámat. Ahogy most a Lenintől kapott ujságklvágásokra visz-szaemíékezem* azok főleg két tényre hívták fel figyelmemet. Az egyik: a cári Oroszország a külföldről kapott milliárdos kölcsönök nyomán. mindinkább a külföldi finánctőke rabja lesz. A másik: a munkásságra és parasztságra gyakorolt rettenetes nyomás nem türi meg, ellenkezőleg, fokozza az orosz dolgozók forradalmi elszántságát.
— Leninnek köszönhettem — folytatta Gor- * kij, — hogy a nagy földrajzi távolság ellenére is helyesen láttam, hogy mi történik Oroszországban. Neki köszönhettem, hogy igazat irtani. És mivel szépen, művészien csak az igazságot lehet megírni, ha írásaim szépek, azt is
nem kis mértékben — Lenin baráti irányításának köszönhetem.
— Mostanság — folytatta Gorkij hosszú szünet után — Sztálin elvtáretól hallok egy-két egyszerű tényt, minden kommentár nélkül. Most már nem kérdem, hogy mi a haráti közlések célja ....
* *
A HANGSÚLY a baráti szón van. Sztálin gyak-ran beszél szovjet írókkal a szovjet iroda-" lom problémáiról. Sohasem mondja, hogy igy van, mmdig azt mondja, hogy »én így látom«, sohasem mondja, hogy ezt akarom, mindig azt mondja: »igy szeretném, ezt tanácsolom«c. Sztá-J" ^^^y súlyával, óriási tekintélyével
donti el az irodalmi vitákat, hanem mindig ér-vekkel. Ha ő egy irodalmi kérdéshez hozzászól, álláspontját olyan döntő jelentőségű éi-vékkel támasztja alá, amelyek minden szocialistát meggyőznek.
^ Gondolkozzanak, eh^áreak a kérdésen. 5?"r..^1™,^*^^®*^^í maguktól, tőlünk, hogy ma döntsünk. Egy hét múlva, egy hónap múlva . .. A fontos az, hogy helyesen döntsenek, döntsünk . . . Magnitogorszkot és a dnyeperi vil-lanytelciPet évekig építjük. Senki sem kívánhatja az iroktol. hogy napok, hetek, vagy hónapok alatt ^alkossanak olyan müveket, amelyek méltóak Magnitogorezkhoz — és Magnitogoi-szk é-pitoihezw^De arra figyelmeztetem iró elvtársaimat, hogy az irodalom Magnitogorszkját csak ugy alkothatják meg (egy év vagy öt év múlva,, ha mar ma — és szakadatlanul — tanul-man\^ozzak az eletet és ha az élettől egy pillanatra sem szakadnak el. Hogy mikor ülnek az
o 3Iint ahogy Icesdetben a Szovjetunióban is volt, ma a népi demokrácia országaiban a kulturális újjászületés egyik legnehezebb^ talán: a legnehezebb problémája az iroda-lonf— az írók és írásaik;— újjászületése^ Ebből is az írók nagyobb része a legnehezebben érti meg és fogadja el a ''pártsze-rűség'% az irodalomnak és íróknak a Párt által való irányítása szükségének a kérdését Sok jóakaratú és haladószellemü író is azért idegenkedik eleinte ettől az "irányítástól", mert parancsosztásra gondolnak, olyanra, ami a fasiszta, általában a kapitalista országokban jut érvényre.
Illés Béla, a Szovjekmióban is hosszabb időt élt kiváló magyar iró, az itt mellékelt cikkben nagyon szemléltetően világítja ^ meg: hogyan működik a Párt részéről az i-rodaírni irányítás a szocializmus hazájában és hogyan kell működnie a szocializmust é-pitö magyar és többi népi demokráciákban is.
íróasztalhoz,, az a maguk dolga. De kötelességem figyelmeztetni magukat arra, hogy megírandó müveiknek hősei — és olvasói —most formálódnak. Nemcsak a munkás változtatja meg a térképet azzal, hogy lakatlan vidékekre gyáróriásokat épít, még nemrég lakatlan helyeken modern, szocialista városokat varázsol elő, de a nagy mü építése a munkást is megváltoztatja — okosabbá, tapasztaltabbá, jobbá, erősebbé és igényesebbé teszi. Nincs olyan iró, aki ezt dolgozószobájának négy fala között élve, meg tudná írni! Az életet, az igazságot csak ugy lehet megirai — ha tanulmányozzuk az é-letet, ha éljük az életet, a mi népünk munkás és harcos életét . . . És ugyanakkor — mert ez is szerves, jelentős része életünknek — szakadatlanul tanulmányozzuk Lenint.
Sztálin tanácsára-több szovjet iró éveket töltött egy-egy hatalmas építkezés színhelyén. A-mít ott láttak és-tapasztaltak, azt Sztálin gondosan átbeszélte velük. Sokszor órákon át elvitatkozott velük arról, Jiogy amit láttak, abban mi a régi és mi az uj, hogy a megfigyelt eseményeknek mi a lényege. A megfigyeléseket Sztálin mindig kiegészitette — egy-egy jellemző történettel, vagy azzal, hogy egy-egy különösen érdekes és a szocializmus építőire jel-
lemző munkásra hivtafel az iró figyelmét.
— Nagyon örülök, elvtárs, hogy jól felkészült az Írásra és.most hozzáfog az igáshoz. Gondosan dolgozzon I Én türelníesen .várom .munkája elkészülését De — ne haragudjon, ha erre figyelriiezteténi —: nem minden szovjet ember vár olyan türelmesen, mint én.
KALINÍN mesélte: Egy elbeszélés nagyon megtetszett nekem. Hogy véleményemet ellenőrizzem, odaadtam az elbeszélést elolvasni hat munkásnak, hat parasztnak és'egy kritikusnak, akit a, régi világtól örököltünk. A hat munkás és a hat paraszt (kérésemre) írás-' ban közölte velem véleményét. Ugyanígy a kritikus. A munkások és parasztok' nagyjában e-gyetértettek velem, — kifejtették, hogy miért tetszik nekik az elbeszélés,^ho^ mi tetszik nekik az elbeszélésben. A kritikusnak az volt a véleménye, hogy az elbeszélés nem számol a munkás- és parasztolvasó igényeivel, ~ a munkás- és parasztolvasó számára az elbeszélés u-nalmas, érthetetlen ... Tapasztalataimat el-mondtaní Sztálin elvtársnak.
. Két-három nap múlva folytatta Kalínin r— a Szovjetunió minden könyvkiadója ériiekes újítást vezetett be. -Azóta miiiden, nagy példányszámban megjelenő szovjet könyv végén egy felhívás olvasható: a kiadó megkéri az olvasót, hogy mondjoji véleményt a könyvről és hogy véleményéhez Írja oda, hány éves, mi a foglalkozása, milyen iskolát végzett és milyen könyveket szeret. Az így kapott véleményeket (olyik könyvről félszázezer vagy még több olvasó ad írásos bírálatot) ezeket a bírálatokat a kiadó lemásoltatja és elküldi az írónak. Valószínű —• mondta Kalínin, hogy az irók nem mindig örülnek az olvasók véleményének. De bizonyos, hogy ha valóban a nii íróink, akkor hasznukra válik az irányitáé, amit a néptől kapnak. Félreértések elkerülése végett — toldotta meg^a történetet Kalínin, ~ csülöm le a kritikusok, a kritika nagy, pozitív jelentőségét. De a kritikus is csak akkor dolgozhat jól — ha ismeri és szereti a népet és szereti a nép iróit... ^ -
xTRUMAN; Tc Bklault, menj « másHi libihi>z, xmg-
tanítjuk jámi.
BIDAULT: Nem>ner«k, tngtm már egy pársior mtg-
rúgott.
1943 ŐSZÉN naplóformában kis íspnin^etü'tam ■^a voronyezsi ütközetről. A kéziratot elolvasta Rákosi Mátyás és Farkas Mihály. Az irást mindketten nagyon rossznak találták. Kákosl , elvtárs megmondott^, hogy miért rossz az, a-mit Írtam: : ■
— Vegyünk egy példát — mondotta. ^ Maga megírta, hogy egy Magda navü őrnagy' Karatoljak városában felakasztatott 67 orosz asz-szonyt és lányt. Maga ezen félháböröidik, teljes joggal, mert Magda őrnagy tettef felháborító gaztett. De maga magyarnak nevezi Magdát, az aljas tömeggyilkost. Ebben nincs ^^^\^l^^ouáo\}on arra, hogy ha Magda őrnagyot Magyarországon egy gyárba vezényelték, o bizonyara ott is állatían kegyetlen volt — a magyar munkásokkal szemben. És ha egy nagybirtokra vezényelték, ott lövetett — a sztrájkoló magyar aratómunkásokrá. A karatoljáki tomeggyilkos nem magyar -— hanem a magyar dolgozok elnyomója, kínzója, gyilkosa. Ahogy maga irta le az esetet — az a magyar nép ellen kelt hangulatot. Ha valaki helyesén, bolsevik módon írja meg Magda őrnagy rémtettét, akkor írásával rokonszenvét kelt á magyar dolgozok irant, akik ilyen vadállatok uralma alatt élnek. Ha valaki bolsevik módon írja le a icaratoljaki tömeggyilkosságot, írásával jsürgeti a szovjet katonát, azt mondja neki siess felszabadítani a magyar dolgozókat. Gondolkozzék a dolgon, Illés elvtárs.
Gondolkoztam összetéptem rossz kéziratomat es ujat írtam. Sokat tanultam a bolsevik irányítástól!
-A ^4^, ilyen szellemben, ilyen módon adott irányításának köszönhetjük (én esnem egy magyar irotarsam); hogy a sors minden változásai Közepette érzésben és gondolkozásban magyarok niaradtunk, magyar kommunisták, a magyar dolgozók írói. A szovjet irodalom azáltal lett a vilá^ ve-
ílí^' íí'^r^l'?^^^* ^^^y a sztálini kor iij embe- . rét ábrázolja —-.a lenini és sztálini eszméket hirdeti. Lenm és Sztálin pártjának irányítása naggyá tette a szovjet irodalmat. Rákosi pártjának irányítása naggyá teszi az uj magyar iro-