1950 OKTÓBER 19, CSÜTÖRTÖK
KANADAI MAGYAR MUNKSS
8. OLDAL ^
TORONT<) közeledik á célul kitűzött 50.0^^ hoz,r:ahol minden szombat délután az utcákon szervezett
névgyüjtés folyik.
A KANADAI Békekongresszus titkárnője, Miss Mary Jeh-nison felhívással fordult a béke aktiv híveihez, hogy a Béke Világhivei prágai felhívását a legszélesebb körben vitassák országszerte, mert, amint mondotta, »egyiktink fee nézheti közömbösen azt, hogy milyen aggodalom tölti él a békét qJíajtó nep^^^^
»Ezt a felhivást —mondotta Miss Jennison—máris a kanadaiak ezreihez juttattuk el, annak ellenére, hogy a háborús sajtó a teljésr'Hallgatásbá. temette azt,«
A béke második viíágkongresszüsára szóló félhivás-ban kiadott ezen üj békejaváslatok, amelyek vitatására a világ összes népeit felhívják, a következők:
1. Tiltsák bé^ az atombombát.
2. A fegyverkezés általános csökkentését és ellenőrzését. ■ ; -, v';---^r-,/ -'■ .
3. A háborús gyújtogató propaganda feltételnélküU betiltását-minden országban.
4. El kell Ítélni az agressziót, bárhol történjen az es m<egti]tani az idegen fegyveres beavatkozást bármely ország bélso'ügyeibe, j
5. Az Egyesült Nemzetek térjen vissza az elfogadott alapélveihez, ami előfeltétele annak, hogy a koreai kérdés békés elintézést nyerjen.
..... .fc ^ V . .
20tt Rev. K. G. MacMilían (Toronto, United Church), aki a következő megjegyzést fűzte, á^ felhíváshoz:
»Aláírásommal jelezni; a^ karom; azt a meggyőződésemet, hogy a háború végze-tes módszer lienne a kormányok közötti nézetkülönbségek megoldására. Ami engem inet,;én iiemcsak.az a-: tombomba, hanem Vaz egész háború miatt aggódom.« r
"Albetrt:E ■ Hewson, United Ghurch lelkész, Cánór, Saá-kátchéwánból á25 aláirt bé-keivhez hozzáfűzi: »Aláírásommal a bé':eívre, a történelem legszentebb ügyét kívánóm szolgálni . . , féltétlenül használhatják a nevemet, amiíit azt aláirtam.«
Ezenkívül - aláírták: Rev. W, H. Dotchpn (United Ghui-ch), Brigus; Newfoüiid-laiíd;' Rev/Ch. H. Woóléy fUnited Church), Sault Ste. Marié; Rev. H. M. Horrics (United ChürcK)iRedcliffe, Mah.; ReV. D. B. Hemmeon, Annapolis Royall ReVi T.M. Smith ' (Ahglícan) Néw^ foundlánd és Rév. Stanley Williams (United Ghurch), Newfoundland. Ezzel a békeívet aláirt lelkészek száma I04-re emelkedett, akik magukéva tették az atombomba betiltására szóló stockholmi felhivást;
Azok között a neves québeci polgárok között, akik a békeivét aláírták, 13 montreali orvos neve szerepel. U-gyáriakkor a montreali bé-kétanács jelenti, hogy eddig 654 polgármester és tanácstag irta alá a bekeívet Québec tartományban.
T0RÍtÓI400 500 ü TOL
VITAT AZ UJ JAVASLATOK KÖRÜL
Megemlítette Misa Jenni-'^
son azt, hogy a napilapok és a rádíóáHomás^k hogyan próbálják ezeket az uj béke ja vasiatokat bojkottálni, mint tették azt a stockholmi felhívással., Több mint száz kanadai lap; melyekhez a felhívás el lett küldve, teljesen elnyomta még azt is hogy hirfc adjon a felhívás ról.
Ezzel szembén a Kongresszus 30.000 példányban osztotta szét a felhívást Torontóban, ugyanakkoi: Kongresszus közleménye, >No' more war*, rekord számban, 7000 példányban kelt el.
Miss Jennison hangsúlyozta, hogy a felhívás közzétételé nagyban elősegítette az aláírásokat gyűjtő bé-kehivék munkáját azokkal szemben, akik kifogásolták az atomb^niba . betiltására folyó kampányt.; _ ;A'felhíyást a Nemzetközi Békén4p összejövetelein is a nyilvánosság elé tárták, «iint Winnipegen, Edmon-2oaban> Sudburyban, Hamil-
tonban (ahol egy acélmunkást jelöltek a Béke Világkongresszusára). Vancouverben hétvégi békefészti-vált tartottak. Montreálban pedig a' békebizöttság azért folytat kemény harcot, hogy áttörje a . rendői-ségi tilalmat, miután nem engedélyeznek gyüléstermet, ahol a békefelhivást kivitathassák.
Számos ifjúsági szervezet és azok vezetőinek bevonásával országos és torontói konferenciákat tartanak az ifjúság részére, amelyekeh kiterjedt tervek alapján vitatják a felhívást. . Mielőtt a kanadai delegáció elindul a londoni világtalálkozóra, , a Békekongresszus országos tanácsa rendkívüli ülést fog tartani, ameljnre meghívnak más neves kanadaiakat, hogy nézeteiket kifejtsék, ami hasznára lehet a delegációnak.
104 LELKÉSZ
A közel száz lelkészhez, akik előbb már aláirtak a békeivet, ujabban csatlako-
HOSSó Kornél^ ^Torontó ból Magyarországra visszáj-vándorló haladód' líiagyar munkástársünk,". hajóraszál lása előtt is megmutatta hogy mindig és mindenho lehet békealáirásókat gyűjteni, ha valakinek figyelme és akarata van hozzá.
Hossó barátu^nk Halifaxból 6 Békepetición 120 aláírást küllött be; Szerkesztőségünkhöz, mielőtt a többi magyar, szlovák, lengyel és másnemzetiségü visszaván-dorlókkal. a lengyel Batory hajóra szállt. Körülbelül 200 magyar és szlovák indult e-gyütt haza.
Ezzel Hossó, a torontói Kossuth-békebizpttság aktív tagja, az eddigi közel 400-as rekordját az 500-on felül emelte.
Példás kihívás ez Hossó részéről nemcsak azol^kal szemben, akik csak a hajónál >szánták rá magukat« arra, hogy á békeívet aláírják, hanem mindazokkal az itt maradt magyarokkal szemben is, akik az aláírással és gyűjtéssel még mindig haboznak és tétlenkednek.
A SZAKSZERVlEZEXí jobbszárny, az öi^zágos konven.
aok: befejezése után, ugy érzi, v^gy legalább is aitg a látszatot keltvHogy elvégezte feladatát. Éktelenvö^? rosfalo^ ??w?aval hatáix)z^tokat fogíidtattak el, vagy megerősítettek a régieket a kommunisták és'a harcos-baloldal »félszámolására«^ »kitakaritására«, hadöt \izen--tek a »kommunizmusnak«; újra íögadalniat tettek a ka^i nadai korai^ny által támogatott jenki imperialisták háSi borús gazdasági .es katonai tervei méílett; áldásukat adí
a jenkik Veres gáztetteire K^ vettek* hogy: a munkásságnak lázé folyó *
harcát elga^ , \ l
v; , ^ munkásság sürgős, napi követeléséinek élőterjész-' teserees vitatására csá^ akkor jutott id a jobb-
pldahb^ak, belefárad At tagság által a :kpnvencióra küldött fejsész sor ilyen javas--Ojatot eg3^erüenlehengei^lték, vágy azokat alaposan^ lefaragva, ártalmatlanná téve, maguk hangos nyilatko--zatokat^téttek, hogy;ezzel bekössék á munkások szemét. -- ,1 -E^ert teljes joggal teszik fel a munkások á kérdést:^ mit ^varhatnak a konvencióktól, nii lesz, v^^^ mi legyen a következő lépés, lész-e megoldás a problériiáikra ? Sokan a munkásság között aggodalommal^ és józan meg--fontolteággartészik fel a kérdést: mi lesz a baloldal sorsa es, mit szándékoznak tenni maguk a baloldaliak ?" Ezek a felvetett kérdések jórészt megadják a válaszokat^ IS. A légelső válásr pedig az ozérepét a-
munkásmozgalomban nem lehet elválasztani a munkásság létkérdésének, jogainak és minden más problémajá-nák kérdéseitől. ' /
Mért ámikör a munkások i a kérdést,
akkor a munkájuk, a bérük, a munkaóra, a hosszú harcok árán kicsikart eddigi nyereményeik, a saját, és családjaik sorsa, jő- vagy rosszléte lebeg a szemeik előtt. Ha vannak inég a munkásság soraiban (és kétségtelenül vannak), akik nem látják és nem értik meg a kommunista üldözés jelentőségét, de annyit a saját bőrükön is meg-: éreznék, hogy a kommunisták »kilákáritásávala egy vö» rös centtel sem lett magasabb a munkabérük, hogy azzal egy mozdulatnyit sem csőkkent a gőrnyésztő hajsza, az-, zal ném nyilt kilátás gyermeke jövő évi nyaraltatására. S ha majd gondolkozik, rájön'Ő is arra, hogy ha voltak is ilyen reményei, a kotnmunistaellenesség álarca alátt, ami volt is elveszik tőle.
A jobboldali, bürokrata tőkésszolgák alávaló kép-mutatásaira, az antikommünizmussal űzött hazugságaikra, egyik legragyogóbb példa a vasutasok harcának elárulása. Mindenki tudja, hogy a vasút az egyike annak a munkaterületnek, ahol a baloldalnak, a kommuijisták-nak a legkevesebb befolyásuk van. S éppen ebben á legtöbb munkást foglalkoztató egyedülálló iparban Kanadában, a 60 legnagyobb között, a vasutasok fizetése az 55-ik helyen áll. Nem véletlen az sem, hogy .a vasutasok harcát éppen azért tudták ölyaii könnyen és gyorsan elárulni, mert kevés volt benne a harcias, baloldali, kommunista vezetés. •
S á Vasutasok legnagyobb többsége lát ja,, hogy a harcukat elárulták vezetőik. Látják a többi százezrek is^ akik választ vártak problémáikra a konvericióktól. Ez ad tehát választ án:a a.kérdésré, hogy mi lesz tovább a baloldal sorsa, álláspontja és fela<íata. A kérdés csaknem egészen világos. A tagság túlnyomó többsége nem vár^ hatja és nem is vái^a, hogy Vezetőinek jelentékeny jobboldali része az érdekükben fog cselekedni. Aísok elárulták és ezután is minden igyekezetük az, hogy elárulják ő-ket. A jobboldal bürokráciája, fenyegetése, a »kommu-nisták és^ társutasoka'l^fár^sa, feketélistázása és a rájuk szórt rágalmak nem á, munkásokért, hanem ellenük folyik. ■•■-^.-'^ ; , ^ ^ ■ .;. y ■
így tehát és éppen ezért, a munkásság tömegeinek nincs, ki másra és nem is fog másra támaszkodni, mint a baloldalra, a kommUnbtákra. A munkásság készen van az életszínvonalának védelmére, hajlandó azért harcba menni. A jelen idő legfőbb feladata a béremelési követelések, ámi mindenfelé erőteljesen bontakozik ki, gyakran a jobbóldali vezetők szándéka ellenére. De hogy ez sikerrel járjon, a munkásság többsége hamarosan meg fogja látni, hogy ezzel egyidejűleg erősítenie kell a szervezeti egységet és demokráciát is és nem tévedünk, ha azt mondjvk, hogy a tagság fog kiállni a bürokratákkal szemben'á kommunisták'jogaiért is, akiktől a harcos, meg néin alkuvó, odaadó vezetést várhatják.
De ez a baloldaliakra és kommunistákra is - kűlŐn ; feladatot háHt. Meg kell találníok azt az utat, azokat a módszereket, amelyekkel a reájuk támaszkodó munkás-tömegek faarcát a legsikeresebben vezethetik a tőke éit az uszályukba kapaszkodó árulók támadásaival szemben. Az odaadásuk, bőségéé tapasztalataik és osztálytudatuk kéjiessé teszi okét erre, ezért a munkásság is teljés liittel é& meggyőződéssel táJtnaszkodhat rájuk. ,d—- a~-
Hossó az utolsó pillanatig aktiv harcos volt és ilyen múlttal felkészülve tér ha-
za, hogy mint a Békefront magyar bástyájának katonája folytassa tovább a harcot-
