4. OLDAL
KANADAI MA
■rí
pl' 1
hogy d ssorífás ellen fámceciásba meníeEieei
UGY AMERIKÁBAN, mint Kanadában, a -munkásság a nagytőke és a kormány pr^se közé van beszorítva: minden munkás és családja napról-napra érzi ennek a szorításnak a fájdalmas hatását. De ugyanígy, mindkét országban, a szakszervezeti mozgalomnak az a hi- ; vátalos vezetősége, amely a munkásokat ebbe a présbe belejuttatta, a nagy nyilvánosság előtt kapja a pofonokat azoktól, akiknek a szolgálatába szegődtek.
Amerikában a szakszervezeti felső bürokraták régóta együtt fujják a .vörbsfalást, antikommunizmust és segítik a háborús törekvést a Wall Street szolgálatában. A newyorki liberális The Nation igy ir erről: »A nemzetközi válság legkorábbi napjaitól a munkásság teljesen odaadta magát az adminisztráció mögé . . . a szakszervezeti mozgalom egymásután tá:. logatta tv Marshall-tervet, az Atlanti Paktumot, az Egyesült Nemzetek koreai akcióját és a mozgósitási program egész elgondo-■•lását.«. . _ " ^
A lap aztán rámutat: »Viszonzásul az út niinden állomásán a vártnál nagyobb engedékenység tanúsításáért, a munkásság nem kapott semmit sem, cs^ik a legfa-gyosabb semmibevevést . . . a munkásság elfogadta Wil-' son uralmát is (utalás an-a, hogy a General Electric hírhedt munkásellenes elnökét nevezték ki áz amerikai mozgósítás igazgatójává —Szerk.), csak* azt kérve, hogy egyik felső hadnagya szakszervezeti vezető legyen,. Wilson ehelyett Lticius D. Clay tábornokot, a Contineh-; tal Cari-társulat emberét, és Sidney Weinberget, a G^ld-' man Sachs bankcég emberét választotta. Harmadik pío^; bát téve, kérték az elnököt, hogy az újonnan létesitétt munkáerőügyi állást Tobin munkaügyi miniszternek ad-;; ja, de újra semmibevették tanácsukat. ; : ,
Közben a sztrájkoló vasutasokat az elnök nj/ilyáf' nosan „oroszok"-hoz hasonlitotta, akik képtelenek szaf-. vukat megtai-tani, dé nem gyakoroltak hasonló nyomást; az üzletvezetőségré, hogy hagyja abba a tárgyalások leállítását, amit közel kétévig kihuztak.«
Á lap igy Összegezte a helyzetet: »A szakszervezeti vezetőket a Nagy Mérnök (Hoover) ideje óta sohasem vették kévesebbe Washingtonban, és okuk van a félelemre, hogy ha nem biztosítják gyorsan magukat, a befolyásuk hatásosabban be lesz fagyasztva, min^ bármi más a Mozgósítási Programban.*
Igy kezelik Trumanék az Egyesült Munkás Irányelvi Bizottságot (ULPC), mely az ország közel 15 millió szervezett munkását képviseli,
A tagság nyomásának súlya alatt, ez a testület, benne Green és Murray, febr. 28-án utasítást adott, hogy a' 24 »munkás tanácsnok« hagyja ott a hadi törekvésben betöltött állását. A »nagyérdekeltség dominálásá«-nak és az amerikai munkások »kötelező besorozásá«-nak a vádját emelték.
Ugyanez történik Kanadában is. Itt is, a CCL, TLC és a Vasutasok hivatalos vezetősége túltett á nagytőkén -vörösfalásban és háborús uszításban. Itt is feltétlen támogatást adtak ezek a nagytőke egész törekvésének. Itt is, egységesen járult a kormány elé a TLC, CCLi Katolikus Munkásszövetség és a Vasutasok vezetősége. Az egymillió szervezett kanadai munkás hivatalos képvise- * lőí febr. 20-án két orvoslást kértek: áTlakbérlet rögzítve tartását és árrögzités bevezetését.
Február 26-án azonban. Gordon G. Cushing, a TLC főtitkára a következőket jelentette a kormánynál tett látogatásról: »Jó értekezésünk volt egy kivételleL Nagyon kevés biztatást kapott a delegáció az árrögzités bevezetésének politikájáról.* És mintha ez nem volna még elég, Cushing igy folytatja: »A miniszterelnök nagyon határozottan kijelentette, hogy a lakbérrögzitést a szövetségi kormány vfealadja április 30-án.«
Szóval az egyikre semmi biztatást nem kaptak, a másiknak meg pontosan az ellenkezőjét helyezték kilátásba —- de Cushingék a pofont meg szeretik is!
Ezzel szembén a kormány ügyesen kihasználta e-zeknek a »munkásvezetők«-nek közös átirata első szakaszát, amelyben ezek megismételték ugyanazt a hamis és félrevezető propagandát, amivel a Wall Street >megin-doko]ja« háborús programját: ez a szakasz segített a kormánynak >megindokolni« a »Rendkívüli Hatalmak Törvényé«-t, amelyet még a tóri Drew is diktátorinak bélyegzett meg!
. Miért érzi magát biztonságban Tiniman és St. Lau-rent ahhoz, hogy cinikusan visszautasítsa hűséges :»mun-kás« támogatóinak még nyomorúságosan enyhe »köve-telését* is?
Mert a munkás bürokraták teljesen feladták függetlenségüket. Teljesen elfogadták a nagytöke politikai vezetését Oly szolgalelküen végrehajtották azt a pa-rar-sot; hogy a szakszervezetekben hallgattassanak el és semmisítsenek meg minden ellenzékiséget és gondolatszabadságot, hogy a nagytőke és kormánya ugy érzi, azt csinálhat, amit akar. , . ,
Ezek a tapasztalatok ugy. Amerikában, mint K^a-: t dában kétségtelenül meggyorsítják azt, hogy a ta^^"
»l!
dödik á tagsághöjí :szóló fel-tóyáá. Majd megállapítja a következőket: » Változások mennek végbe lökálunknáL ^^tag^ág^oi^ibaií a mun--káspk a maguk szempontjából vetik fel a kérdéseket. A tagság e felbuzdulásának semmi köze ahhoz á hamis "tagsági bizottságokhoz*.'-melyét frakciós jklikkek állítottak féli a maglik válaszi tási "listájával".
»A tagság igazi mozgalma maguktól az üzemekben dolgozó munkásoktól indul ki '— a munkások érdekében.
»A munkások érdekei csak másodrendű kérdés e-zeknél az álarcba bujt tagsági csoportoknál; ezeknél az elsőrendű kérdés az, hogy állásokba jussanak*
Nyilvánvalóan látszik tehát, hogy a jobboldal cselhez, folyamodik, hogy a tagság soraiban zavart keltsen. Érezve a tagság növekvő nyugtalanságát, a megalkuvó, reakciós politikájukkal szemben, maguk is álarc
WINDSOR — Ma már számos példát lehet felsorolni- a kanadai szakszervezeti mozgalomban annak igazolásara,
hogy e szervezetek egyszerű tagsága miként alakit alulról jövő egységes, demokratikus frontot a szakszervezeti bürokráciával, a tagság közvetlen érdekeit eláruló felső vezetők politikájával szembén. Ez fényesen' igazolja: a szakszervezeti tagság öntudatának, mélyülését, azt ^ felismerést, hogy a jobboldali vezetők a gazdasági káosz, á kényszeruralom, a háború útjára vonszolják őket,
^:siz iráLnyzdt y&n kiala-^ kulóban Windsoron, az autómunkás szakszervezet tagságának soraiban is. Ez esetben a United Autó Workei-s (UAW) 195. lokáljának tagságáról van- szó, amely a lokál uj vezetőségének megválasztására készül. A tágság 'aluliróí jövő nioz-galma S. J. Kain elnökjelölt körül sorakozik fel és az ő vezetése alatt adták ki a progresszív jelöltek listáját a 195. lokál különböző állásaira, s ezzel egyidejűleg tették közzé a progresszív jelöltetk programját is. A 195; lokál tagsági mozgalma »Eiegűnk van Wat8pnnal<c jelszó alatt lépett á válasz-tási Jcüzdelembe. ; ' Sorakozzatok a. tagság ivci« mögé. Igy kez-
Wkm
BYiOMRCElíi
W«ctlo„on45Categorles|,
^onacLowonngUvingCosts Chargfes Eased
luctíons of 10 and 15 per S íood pMducte, 20 per cent «„
*eCtoT,„ciicfMlni3te«3 .tj^alCte«n,itteeoftheCommu
mögé rejtett »tagsági« bizottságokat alakítanak, természetesen a jelenlégi jobl>-oldali klikk visszaválaszt^^ sának biztosítására, de ugy tüntetve fél a dolgot, mintha az a tagság kívánságára történne. . Ezért készségesen közöljük a tagság alulról jövő i-gazí mozgalmának választási listáját és ismertetjük programját, azzal a meggyőződéssel, hogy a 195. lokál egyszerű magyar tagságának teszünk' vele szolgálatot és kifejezzük azt a nézetünket, hogy igenis, a magyar tagságnak is legfőbb érdeke, hogy egységesen és eltökélten sorakozzon fel s aktívan vegyen részt a progresszívek beválasztásáért folyó kampányban.
A progresszív jelöltek programja foglalkozik az unió belső problémáival. Ellene van a tagsági díj felemelésének : ehélyetl>—mondja a program ~- emeljék azt a régi harcos szellemet.
akciót intézzen ugy a nagytőke és kormány szorítása él-len, mint a munkás bürokraták ellen is. A szervezett munkásság soraiban az ellentámadási szellem napröl-napra nő.
1%^
A KANADAI megel&etesi koltséir mutatójn 17SJ2 relnor. doj i^t ®l. D© bwatikoaus csak arra, ho^.u sssodalista or-
jatago&feasa a Eiaftgdlliet««i kMUé^ áHasadá^a —m M-:fe«r<aspi«fítharácaoIólk azoaiaal ráil.<^ditjálc: »Uífurm^M
amely a UAW-t ili^ hatal-mas .szervezetté tette. — Követeli a lényeges béremelést, mért niiközben a kormány megengedi a határtalan profitharácsölást, a munkásoknak azt mondja, hogy csökkentsék az életszínvonalukat. —- Meg kell védeni a munkalehetőséget. A kormány a haditermelés miatt csökkenti az autógyártást, ámi sok autómunkás el-bócsájtásával fenyeget. Charlié Brooks, pénztárosje-lölt kijelenti, hOgy egyetlen autómtinkás sem veszítheti el keresetét. a kormány háborús programja miatt. — Mejg kell védeni a tagság demokráciáját. A Wafcson-Morillo bürokrata klikk helyett ölyaii yezétőséget kell választani> amely száz szá* zalékíg á tagságnak tartozik 'felelősséggel.
Á progresszív jelöltek szociális prográftija követeli : munkáslákóházak épité-tését; az árak leszállítását; kiterjedtebb társadalmi biztosítást á munkások és csa-ládtfigjaik részére; kulturális tevékenység , kifejlesztését á munkások gyermekei részére; 4Ö-órás munkahetet az összes üzemékben, stb.
Alább közöljük a progresszív jelöltek listáját sor-számszerint, az eredeti ösz-szeállitásban/ amelyen leJ van tüntetve; hogy a jelölt melyik üzemből és milyen vezetőségi állásra van jelölve: . ^
1) Kain, Sammy
Chrysler^ Plt. 1 — : Président
S) Brookk Charlie .
Chrysler — Financial
secretary 7) Ross, Sol
Bendix — Ist Vice-
president 9) Poole, Walter , _
Phil Wood — 2nd Vi-
ce-presidént 10) Byerley, Bob
Kelsey -— Recording
secretary
13) Mulcaster, Carl Chrysler Plánt 3—3-year trustee
14) Decaire, Al Fibre JProducts year trustee
16) Hayca» Frank
Chiysler Plánt 2 Sgt-at-arms
18) méS^muU, Kenny Wella Goiporation
Guxde*
^ 2'