®. oldr.1
KANADAI MAGYAR MUNKÁS
1965 augusztus 12
mm
MILLIÓK pusztultak el a náci pokolban. Az áldozatok emlékének megörö-kitésére ajánlóm az Írást;
pSEHSZLOVÁKIÁBAN, a Német Demok-^ ratikus Köztársaságban és Lengyelországban három, a hitleri hódítók és fasiszta gonosztevők által létesített koncentrációs táborban jártam. , -.^ A náci háboinis bűnösök felett Ítélkező
nürnbergi nemzetközi bíróság adataiból, a számtalan dokumentációból, az eredeti filmfelvételekből, a magyarországi fasiszták cselekedeteiből, mint ahogy sokan ma-sok, én is azt gondoltam, hogy megismertem a hitleri gonoszságát. Nem igy áll a dolog. A helyszínen, tizennyolc év távlatából — a valqdíságából sokat veszítve — mélyebb, megi'ázóbb hatást vált ki, mint a könyv, fénykép dokumentációja.
Az egykori haláltáborokat — a csehszlovákiai Therezinét, a német demokratikus köztársaságbeli Büchenwaldot, a lengyelországi Auschwitzot. megismerve, leírhatatlan élményeket szereztek. A sok epizód közül a legmegdöbbentőbb hatást mégis a százezernyi, milliónyi tömeggyílkosság puszta színhelye adja. A gyilkosok nem tudták eltüntetni a bűnjeleket. Az auschwitzi gázkamrákból egy épségbén maradt. És megmaradt az áldozatokból sok vagonnyi női haj, emberbőrből készített dísztárgy afc; á megölt gyérekek cipői és ruhái; így egyben, falhalmozottan tul sok ahhoz,hogy a látogató megborzadjon.
Auschwitzi kísérőm, a krakkói egyetem tanára Josef Wadt)fszkí 1942-től deportáltja volt a város közelében létesített legnagyobb náci koncentrációs tábornak. Szabadulása óta sokszor járt ott, de a látottak hatása niég ma is olyaQ döbbenetet vált ki belőle, mint a világ legkülönbözőbb tájáról érkezőkből.
— Ezeií — mondotta-— nem lehet csodálkozni. És ez nem is báj. így van jól. Soha sem szabad elfelejteni és megbocsátani a tengeiliyi bünt.
Krakkói barátom megjegyzésének. igazát a többi emlékmúzeumban is tapasztaltam. A buchenwaldí tábor — amelynek nagyobbik részét a felszabadulás órájában felgyújtották és megsemmisítették — Európa, Ázsia, Amerika, Afrika zarándokai-
ban az auschwitzihoz hasonló hatást váltja ki. Itt is az a különös érzés hatalmasul el a szemlélőn, mely a megdöbbenésből és meghatottságból keletkezik. A döbbenet erősebb.
A buchenwaldí zarándokok között találkoztam egy' berlini munkással. Hans Gröss azok közé a kevesek közé tartozik, akik á koncentrációs tábor tíz évi rabságát túlélték. Ez a német kommunista végigjárta a dachaui, a bergen-belsení, a sachsenhause-ni és a buchenwaldí háláitáborokat. Itt, az utolsóban, 1944-ben veszítette el sok elvtársával együtt, legjobb barátját, a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosát, Emst Thaelmannt. Hallgattam szavait: ■•. .
Évente meglátogatom a német kultúra bölcsőjét Goethe és Schiller városát, Wei-mart. Aztán a német kultúra legnagyobb alakjainak szelleniével együtt keresem fel a Weimar melletti Büchenwaldot. A Goethevei és Schillerrervaló közös jelképes látogatás különös jelentőségű. Velük együtt mindennél meggyőzőbben érzem: a kultúra és a civilizáció erősebb á barbárizmusnál, az élet legyőzi a halált.
A magas feszültségű vilamosárámmal te-litett drótkerítés és az állig felfegyverzett SS hóhérok gyűrűjében a gázkamrák és a krematóriumok árnyékában a kommunisták, az ateisták, és istenfélők, katolikusok és zsidók, németek, franciák, magyarok, o-roszok, belgák, spanyolok, hollandok, csehek, dánok, lengyelek, görögök, észtek, lettek, litvánok, osztrákok, olaszok, bolgárok, jugoszlávok összefogása fegjrveres felkelést szított a szabadságért. Ami megtörténhetett minden idők legszörnyűbb rabságában, azt ma az emberiségnek, amely értékeli a szabadságot, kötelessége megtenni. Köteles önmagáért és az utókorért összefogni a békés alkotó életért.
A koncentrációs táborokat látogatók nemcsak emlékeznek, hanem erőt is mentenek minden uj megalázó szándék meggát-lásához. A régi gaztett megbélyegzése nem elegendő. Vajon érzi-e ezt minden magát jószándékunak tartó ember? A fasizmus prágai áldozatainak emlékmüvét a Német Szövetségi Köztársaság ifjúsági küldöttsége is meglátogatta. Az emlékművön elhelyezték az együttérzés és a tisztelgés ko-
szorúját. "Mi a mai német keresztény ifjúság írták á koszpru szalagjára — e-gyüttérzünk egy gyalázatos és szégyenteljes korszak áldozataival. -^Mélyen meghatódva állunk emlékművük előtt."
Az emberiség azt várja, hogy a Német Szövetségi Köztársaság ifjúsága és felnőtt lakossága minden nemzet fiával együtt ne csak a hitlerizmtis áldozataival érezzen e-gyütt, hanem azokkal is, akik ma harcolnak a fasizmus megjelenésé elien.H^ ez igy lesz, akkor biztjönelniöndhatjük, hogy a népek tanultak a történelemből és egysé-gésea az emberiség nagy ügye naellé, a béke harcosai közé állták.
A tizennyolc nemzet buchen mártír jai einlékníűvének tornyában harang szól. Negyedóráxücént iigyéhnézteti a vilá-
got a torony alatti bronzba öntött harcosoic üzenetére: fogjatok össze emberek!
Lónyai Sándor
Komor emlékeztető a. német nácyk második világhá borús haláltáboraira, melyekben milliók szenvedte' és pusztultak el. Ez a kép Auschwitzról készült, mi kor a szovjet csapatok felszabadították.
AKI BÉKÍT AKAR
Q O
— Aggaszt engem a vietnami háboru.Ezt bombázzák, azt bombázzák. Mondja, mi lesz ebből?
— Maga csak ne izguljon. Mindent rendbe hoz Wilson.
— Ki az a Wilson?
— Az angol miniszterelnök. Nem olvasta, hogy öttagú békeküldöttség élén a harcoló felekhez indul Wilson, hogy közvetítsen köztük, és előkészítse a tái'gyalásokat? Mert békét akar Wilson.
— Nagyszerű. Valamit láttam az újságban, de őszintén szóh^ annyira izgat ez a háború, amelyik itt van a nyakunkon ...
— Jellemző. Elolvassa a háborút, amelyik itt van a nyakunkon, de arra már nem figyel fel, hogy a nyakunkra hozza a békét a Wilson.
— Jaj, de jó. És elmegy Wilson. De el ám. Washingtonba, Saigonba,
Hanoiba
— Mindenkihez elmegj% aki harcol? ^
— Sőt! Még Pekingbe és Moszkvába ia elmegy, pedig azok nem harcolnak, de a-zért . . . Mindenesetre elmegy. Inkább több helyre megy, mert békét akar Wilson.
— És esernyőt is visz a Dzsungelbe ? Mert nagy eső van most a dél-viet.iami szabadságharcosoknál.
— Oda nem megy.
— Oda nem? De ha egyszer elmegy É-8zak-Vietnamba, amely szenvelő hőse az amerikai bombázásoknak, akkor miért nem megy el a délvietnami szabadsághar-
cosokhoz, akik aktiv harcban állnak az a-merikai megszállókkal ?
— Azért nem megy oda, mert ezzel hivatalosan elismerné a szabadságharcosokat, akiket az ameiTkaiak nem ismernek el hivatalosan, csak harcolnak ellenük hivatalosan. És Wilson nem akar olyat tenni, ami nehezítené a közvetítést. Mert békét akar Wilson.
— Aha De ha Wilson nem ismeri el önálló tárgyaló félnek a dél-vietnami szabadságharcosokat, akiknek az önálló tárgyaló félként való részvételé, ugy tudom, feltétele a tárgyalásoknak, akkor hogy akar Wilson tárgyalásokat?
— Értse meg, Wüson nem akar olyasmit javasolni, amiről tudja, hogy az amerikaiak elutasíthatják. Minek javasoljon olyasmit, amit ugy is elutasítanak ? Ez csak rontaná Wilson lehetőségeit. Márpedig békét akar Wilson.
— Értem. No, de ha Wilson nem javasol \Blódi tái-gyalásokat, akkor mit javasol Wilson?
— Hogy tárgyaljanak, ha tudnak.
— És ilyen körülmények között ki fog vele szóba állni ?
— Hát, nézze. Hanoi, Peking, Moszkva nem fogadja el Wilson közvetítését, ez már biztos. De Washington nagyon örül neki.
— Washington örül? Minek örül? Annak, hogy Wilson ., .eszerint... Washington és Washington közt fog közvetíteni? Miért kell Amerikának közvetítő ahhoz, hogy közvetlenül bombázhasson?
— ó, de furcsa dolgokat mond! Washington annak örül, hogy Wilson nem ismeri el a dél-vietnami szabadságharcosokat, továbbá, hogy nem minősiti a bombázásokat agressziónak, továbbá, hogy nem javasol érdemi feltételeket a tárgyalásokhoz, továbbá, hogy most Wilson révén is azt lehet mondani: a kommunisták miatt folytatódnak a harcok, továbbá,   hogy Wilson
. nem követeli, az amerikai agresszorok ki-. vonulását ...
— Washington tehát annak örül, hogy támogatja őt Wilson.
— Persze.
—De ön szerint békét akar Wilson. Ili I Persze
— Megálljon! Miért támogatja Washingtont Wilson, ha békét akar Wilson?
•— Mert az angol konzervatívok támo-. gatják az amerikai agressziót. Ezért támo-. gátja Wilson.
— De ugy tudtam, hogy Wilson nem a konzervatívokat, hanem a Munkáspártot képviseli.
— Persze.
^ Dé a Munkáspárt nem helyesli az a-merikai agressziót.
— Persze. Azért szei*\ez békedelegációt Wilson.
■ — No de ez a békedelegáció ily módon... •— Persze.
Mi az, hogy Persze, persze? Hát ha Wilson támogatja az amerikai agressziót, ha Wilson csak mondja, hogy közvetít, de nem közvetít, ha Vietnamban minden megy tovább, mint eddigi akor hol akar békét . Wilson?
Hogy hol? A parlamentben Otthon..
K. J.