^IS 25.
I f
kintetíel. ket rész-ín pedig vissza
^ág";'! és
_SZ(,VJ0t
lió H!'ed-édcs üT^ ^■al. min-It.-iiok.
101. Mvo-?y~\y re-
■ r'Tszág ie> hadóz előtt t az an-aniikor akiiotta ■la.eyar-
IwipCSO-
'zdomé-Fiim-ik;^,imá-^.^el a-V. Mávvan É-ii la:
n vm a
^^ü va-M i iiaay
!i;>.f jrr)-\- "rtunió Lr.Ui ah-
íM lihiJ
larciiis \-ozctö ; adott ó r.m\t az 11 j
lytalaji-.;eii . . . le.ten-. szrni-n ienn-íleses.«
st Te->-y ró-
a ha-t-ma-éliek. ;nt e-> ...ki. ; és a
[iiány
f egyet tok
lé. Ilii og-y
ugy-igyos I raa-ízág-\ r.ó-
ö az. niiiví i r>a-d<olí .)l^aii nzé-
kö-• azt
alá i kis tlva-lítá-
log.
gr é? .
nak
kell I és ott. le*?- ■ aíá-
1
iiiüi
0;"59 március 28-án d.e. tizenegy órakor a niadridi rádió a Casado-junta nevében bejelentette Franco erőinek a köztársasági el-ienállás emez utolsó erődjébe való azonnali ' olépését.
Xem óhajtom itt szemle alá venni a spa-vyol nép höstörténetének ezen utolsó sajná-];;tos epizódját. Bárki, aki olvasta Casado izredes könyvét, »Madrid utolsó napjai«-t ^London: Péter Davies), s?ját elgondolást alkotott arról a szerepről, amit felelőtlenség, djsszuvágy, személyi törekvés és zűrzavaros ]iolitikai gondolkodás játszott a Negrin-kor-iiiány elleni ama lázadásban, mely annyi következményt vont magaután, legvégzetesebb-kónt az önfeláldozó és hősi köztársaságiak, katonák ugy mint civilek, tizezreinek a Fi'an-co-elnyomás kegyetlenségére való hagyását.
Dr. Negrin legbuzgóbb csodálója aligha adhatott volna oly dokumentumot ki, mely ellenállási politikáját jobban méltányolta voÍ-ria. mint Casado ezredes könyve. Madrid eleste óta az európai események bebizonyították, V.vgy mi a Negrin-kormányban egyáltalán nem voltunk szükkeblüek és álmodozók. A-:'.(^k, kik meg voltunk győződve, hogy csak ellenálláson keresztül kényszerithetjük Fran-^ot emberséges békefeltételek elfogadására, roméltük azt is, hogy megtartunk á spanyol lóldön egy utolsó köztársasági lövészárkot, adiol kitarthatunk a nemzetközi* helyzet ja-\'unkra való megváltozásáig, azaz : amig az oiigesztelés, amelynek 1936 óta áldozatai vol-lunk, megszűnik.
Ha 1939 szeptemberében a spanyol köz-tái'sasági hadsereg birtokában lett volna délkeleti Spanyolország egyik sarkának bármilyen megrövidített vonal mögött is — Casado felkelése nélkül ez lehetséges lett volna még Madrid elestével is — a helyzet ma más lenne és ez az évfordulói megemlékezés fölösleges volna.
Tudtuk nagyon jól, mi fog történni országunkkal, ha egyszer Franco nyert. Ha Franco államférfi vagy csak látóképes ember lett volna is, ki tudta volna használni a fáradtságot, elkeseredettséget és a kiábrándultságot, ami elhárithatatlanul következett a rövid Ca-sado-jelenet szomorú vége után, és kegyelmi politikán keresztül megpuhíthatta volna azt az ellenszenvet, amit brutalitásával és idegen szuronyokra való támaszkodásával nyert magának a spanyolok többsége között. Ehelyett vae victis (Jaj a legyőzötteknek! — Sz. I.) lett.
Ezt előreláthatta bárki, aki nyomon követte a múltját és kijelentéseit, különösen azokban a napokbai, amikor közvetítést kísérelt meg Párizs és London s csaknem naponta ismételte : »feltétlen behódolás«. Ugyancsak ott volt az, amikor különösen féktelenül visz-szautasitotta, amit pedig a köztársaság örömmel fogadott, Sir Philip Chetwode táborszernagynak, a fogolykicserélés brit biztossága, fejének javaslatát, hogy a mindkét oldalon kimondott halálos ítéleteket kölcsönösen vonják vissza. Ez jel volt a bekövetkezendő szörnyű elnyomásra.
A muIt novemberben Párizsban, a Franco börtöneibei:? lévő politikai foglyok számát 300.000-re becsültük. 1940 január 26-án a New York Times egy vatikáni hirt közölt, melyben a pápai körök félmillióra tették a számot. De mikor késő decemberben Londonban beszéltem a News-Clironicle tudósítójával, A. V. Philíips-széiraki éppen négyhónapi madridi börtönben létből érkezett, megtudtam, hogy a szám felülmúlja a milliót. Más, Spanyolországból megszököttek által hozott megbizható jelentések megerösitik Mr. Phillips allitását.
Egy millió embernek még egy évvel a háború után is börtönben tartása, tisztára őrültség. Az átlag spanyol család nagysága alapján ez azt jelenti, hogy Spanyolországban öthat millió embernek van rokona börtönben. És hogy eiiheik nagy yisszáhatása van á nemzet'gazdásági életére, nyilvánvaló.Franco és főminiszteréj Serrano Süner mostani beszédeiből; melyekben az ember indokólt izgalT
't mát;fed:ez 'fél,i^--:' , ^A. letartóztó lyik a hónapok m kutatnak : a' köztársaságiak^ után A^ sajtó csak-';S|ínémlnaRÖn^l^
[illmailBeái^
i lehet mégállapítani a következetlen és felü-
iiiiliiiiiilgíl^
iiralmsi
Irta Julio Alvarez Del Vayo
t I
i   t I
I t
(Ez a nag})szerü irds a The Nation 1940 márc. 30-i számában jelent meg a hősi, de elárult spanvol l^özíársaság külügyminiszterénél^ tollából, az elbuktalás első évfordulójára.)
^—■
letes vádolások alapján, az embeil agyonlövik. Kisebb bűnösökre átlag hai-minc évi Ítélet esedékes. Ha valaki aktív köztársasági volt, az már magában is bűn.
Iskolákat, zárdákat és középületeket alakítottak át börtönné, de még mindig nagygn kevés épület van a »bühtetendő« lakosság-elhelyezésére, így a náci mintájú koncentrációs táborok széles   rendszerét létesítették.
Szevillai rádió
Irta Rafael Alberti
(Fordította Gábor Andor)
Halló, halló! Itt Szevilla, Itt ugat: Queipo de Llano, Köpköd, ordít, agitál, Hogyha kell, négy lábra áll.
»Itt Szevilla, uraim. Itt Spanyolhon nnegmentője, TÜTCS borok lenyelője. Malagát iszom le máma, Hétfőn Jerezt kortyolom. Kedden Montillát, Cazallát, Szerdán Chinchont, csütörtökre Holtra ittam magamat. Péntek reggel Madrid összes Istállóit meghóditom, Madrid összes istállói Alám adják trágya-almuk, S rajtuk hempergek puhán.
Mily öröm a jászol mellett Hortyogó orrlsnikakkal állni S ropogtatni a lucernát Franco paripájaként! ^ Mily orom es nuly dicsőség Kan^rszáron vezetődni El kovácsmühelybe,~Tíol ' ^Rámverik majd patkrán, melyet Franco hozott Afrikából!
Hátamon van már a nyerge. Tomporom már lónyi vaskos. Már a füleixti kinőnek. Fogaim már hosszúak! Zabláját már számba tettei Megeresztve k'antárszáram. Vágtatok . . i ha lassan is. Mindegy! Madridot elérem! Iskolákat mind bezárom. Kocsmák ajtaját kitárom! Legfőképpen egyetemre Senrnii szükség! Árt az itt! Hozzatok bort, Spanyolország Megihentője szomjazik!«
Halló, halló! Itt SzevilU! Alvezér Queipo de Llano, i  .   Félig őrült, féUg állát, . 4    . 'Abbahagyja sz6zá.tát.
hogy toljo>só tegyék annak a rozsímnak az eliiyonu^ api>aráiusál. amely minden ellenzékiség kiirlásár;; \"an száu\a.
TÖRKTLLN SZMLLKM
A bé>rtöiU)kboii azi>knak a niódszoroknok az ujraéleszléso van rolyamaíban. amelyek ötven és töbl) övvel ozoKut is szegyonére váltak a spanyol büntető romlszornok. A kény-szeritott böjtóléson és az iitlogoioson keresztül, Fi'ancH) spanyol tradieié^kban vénhedt börtönőrei ki akarják űzni a kiK'.társasági í\>g-lyokból a ^>vörösvv varázslat torluvs hatásait. A régi börtönőrök lielyéii, akik maguk sem voltak gyöngédségükről ismertek, most a c:íendőrök vannak, akik szakértők annak a művészetében, hogy lehet egy erőteljes parasztot olyan ronccsá torini, melyben csak arra marad elég életerő, hogy a fájdalmat, megaláztatást és dühöt megtartsa a következő verésig.
Andalúzia és Eztramadura története, moly csak az igazi köztársasági kormányzat rcivid idejére volt ment, toló van a osondői-ség túlkapásaival és kényo-l;odvo sz«M-inti brutalitásával. Ezek a kogyotlonségok olliahányulnak a Fi'anco-kormányzat jolon miHlszeroi mellett. De az ilyen nuxlszoi-i^k liiábaval(')kká \'álnak a spanyolok torhototltu szollemével szembon. I^űszko érzolonimol liallgaltam, a-mint Ml*. í^hilliiis olniondta. Iu>g\' mennek a foglyok ezi-ei, kiket minden iK'm.'ipban agyon-Uivésre \isznok ki oolláikb(')], a halálba o kiállással: »Viva la lUvpiiblica !x<
A koncentráciíKs táboi-okban, amikot a kisebb »bünösöknek« \ agy olyanoknak tartanak fenn, akik ellen a hatóságok még nem tudtak terhelő vádíit köríteni, a koi-mányzat aránylag jóakriratu. Itt a gazdasági kizsákmányolás elve kerül előtérbe,l)osszu elsődleges óhaja fölött.
»A munkával való megváltás^ Fi'anco-jel-szó az olcsó munkaej'ő korlátlan kelléket nyitotta meg a magánvállalatok előtt. A koncentrációs táborokban lévő férfiakat és nőket — ha az állam nem használja azok munkaerejét a nemzeti újjáépítés valamelyik faii-tasztíkus munkatervezetében, amivel el a-karja takarni a Franco-paradicsom pusztító gazdasági és pénzügyi viszonyait — bérbo' adják magánvállalkozóknak, akik boldogok, hogy nem kell többet mint napi egy pezetát fizetniük egy munkásnak, aki nem gondolhat sztrájkra és akinek teljes alárendeltségét fegyveres őr biztosítja.
SOKAN MEGSZÖKNEK
Az a tény, hogy azok a spanyolok, akik inkább vállalva az erőszakos halált, mint "a lassú kimúlást, megpróbálják kiszökni abból a roppant böi'tönből, ami most Spanyolország, segítséget és vigaszt nyernek minden osztálybeli emberektől, megkapó mutatója az országban ui'alkodó érzelemnek. Mielőtt a háború véglegesen rászakadt Európára, naponta átlagban ötven spanyol szökött át a Pire-neusokon Franciaországba. A mult decemberben, a szokatlanul keménv pireneusi tél ellenere, egy spanyol anya három gyermekkel, a legidősebb kilencéves, jelent meg az első francia határállomáson és kérte, hogy vigyék egy francia menekült-táborba. Ott kijelentette, hogy a spanyolországi spanyolok ezrei, noha igaznak ismerik el a francia koncentrációs táborokban lévő honfitáHaik panaszait, szívesen cserélnének ajkkal helyet^
A Franciaországban lévő menekültek között ma vannak emberek, akik már egyszer elhagyták a francia táborokat, visszatértek Franco Spanyolországába, és aztáii visszaszöktek Franciaországba. Másokat-azok kö--zül, akik visszatértek Spanyolországba, hitelt adva Franco kegyelmi ígéreteinek, elfogtak és azonnal agyonlőttek es sohasem tudtak másodszor elszökni. A mult tavasszal az iruni temető sírásója, megborzadva a visszatérő spanj^olok tömeges kivégzésétől, maga is Franciaországba szökött.
A Francotól elszököttek némelyikének a története izgalmasabb, mint bármely kalandorelbeszélés. Latin-Amerikába lévén átutazóban, mostanában New Yorkba érkezett a Spanyol Szocialista Párt; egyik legidősebb és legbátrabb harcosa^ Santamaria, aki El Fer-rol polgármestere volt a lázadás kitörésekor. Három évig bujdosott a lázadók területén. Hat hónappal' a háború vége után, ő és tizennégy másik Franciaoi-szágba szökött egy
^■1
>f. ■■! v|
■lili
mm