m
8. OLDAL
rulnakr a felvégi zsidó hitelt ígért. Az A NAGY orosz ^ikság: föld, föld, ° ^^^^'^ '"^^ kendteket írjanak né-
l7s, b^í^k&ríl'í!d,'í^^^^ JÍ»an^rnv=^
w^vi ^cr Vtrifisí v^r^ir (rAhnnAAS7tA0>hk legényke korában a nyomorúság kiker-
halvánT neveá\e\^"^^^^^^ -^^^ orosz sikra mezei munkára
sem tud letörölni s a sötétben is ott lap- l^l^^>?, t^U.f^^^^.^tí ^^^^.^^ #P«"
pang köröttük halkan csörögve. (Milyen ^^"^^ Ivanovics a
emberien ember az ember a jóllakás ™a^arc.
kezdetén s mennyi család van a kenyér ot perc múlva mar messz edobognak
szagában!) Itt-ott meghajolt szarvas- léptei a síkon. Hetykén viszi fiatal iz-
marhák s lompos kutyák, melyek lesu- inai született királyságát, énekel, de va-
nyitott fejjel merednek a végtelenbe, vagy tőlük látott rémeknek vakkantanak. A nap már meghajolt, de még izzik az egész siksájg. Szétszórva apró házak.
Iván Ivánovics Csicsikoff búcsúzik á családjától. Mennie kell, azt* izente a cár. Mennie kell a cárért, a hitért, O-roszország szent hivatásáért és még sok
bákhigga rothadva égybe^ nevezik őket, hoj^r hősök. Szegények ugy vágódnak hőssé; riíint ahogy á szeles koícsolyás elvágódik a Jégen. ^^^^^ ^^^^
, Iván ivánovics és Na^J^^ a
nak egymással szemben. Négy nap óta hiti. Iván Iváno% lami nehéz nehezet visz magával, ami nem ettek, de annál többet lődöztek. holtak között feF nem a batyujában van. Hosszú, tago- kul, éhessüketen puffognak maguk elé. karral. Nagy latlan sírás húzódik utána a magyar si- Mint egy különös igézet bosszantja őket^^^ ^^^F^^
egymás feje. Iván Ivánovics megeskü- halálosan fáradt, dött, -hogy lelövi Nagy Jánost sNIgS^^^^^ János anélkül, hogy erről tudna, még-fk^k^ á esküdött, hogy fejtéleniti" Ivánt. Az éh- ván Ivánovicsot. S ség, a fáradtság, a testükét kiverő láz Ebben a percbei
kon.
3.
NAP óta harcolnak Turkánál. A harc sok-sok emberből, lóból, pus-
kából, ágyúból, szekérből áll és még mi egy óriási üres, fényes köddé teszi sze- és a megrögzött
más aranyul csengő mondatért, aminek egyből-másból. Az emberek rendszerint mük előtt a horizontot, melyben makacs ígérete. Lehajlik iv ő a felét sem értette. Mert Iván Iváno- árokban feküsznek s lődöznek azokra, gyűlölettel csak egymást latjak. Es mm- fülét s beteszi a táá
É
o a felét sem értette. Mért Iván Ivánovics egyszerű ember. Egyszerű huszonnyolcéves paraszt, jól megtermett,, de nem nagyon magas, se nem szőke, se nem barna. Nagy kék-becsületes szeme van, kis próbálkozó szőke bajusza. O-lyan, mint egy másik: ő a nép: széles, villahordó vállal, földtépő izmos karral, kerékállitó erős, sulj'^os lábbal, Feszület előtt kalapemelően néző szemmel. A
árokban
akik velük szemben"más-árkökban'i^^ denik babonás, lázas hittel hiszi, hogy mozdulat'vérbe*k küsznek. Néha kimásznak az árkókbóli kilőhetl horizonl^ál)ól ^ az egyet- pés után sötéten
ordítoznak egyet, egymásnak rohannak s ez az igazi csaták, csatája. Mért a-mint mindenféle hegyes szerszámmal egjnnásnak bomolnak, az orditó tömegek egyetlen borzadalmas, véres cafatu kavarodnak
len egy fejet, béke, pihenés, meleg élet fog következni. Pedig még nagyon sok Iván Ivánovics és Nagy János hever ottan. És milyen fájdalmában háso.nlita-nak egymáshoz.
Végre sturmot vezényelnek. A Nagy lehullani.
^ ■ ' ' ' ' Azt
m TRAVEN:
.<.<,5..< jC-<^. jt. ■<■<<■<■ ^. <■.<■<■<<<■<■<<<■<■<< < <<<<<< <<<<<<(<< << <<<< < < < < < < < < < < < << < < <<<<<<.<<<.<.<<.<<<< <<<((
testté kavarodnak s ez a fejetlen óriás
addig tántorog, viaskodik, mig a hangok Jánosok és Iván Ivánovicsök orditva fut-családja: 24—25 éves barna nő, á fele- elfúlnak s e szörnyű halálkocsonyában nak egymásnak. Iván Ivánovics sége, a népasszony: erős tagokkal, szé- ezer és ezer életre szült éíet fagy össze- lasztja Nagy Jánost,. aki éppen les, gyermekontó medencével, szoptató ^o^S^ vérbe a földhöz. Mikor aztán -az tart. Egybe villannak, egymást fejbe gazdag mellel, rossz gyermeket, lu§ta igy gazdátlan^fejek, nyakak, karok. Iá-^sújtják, fűbe harapnak, cselédet, pityókos férjet szidó széles szájjal. Máriát néző, alázatos, fényes tehénszemmel. ^-Két kis gyermekük, két újból fakadott önmaguk s az Iván anyja, öreg-'öreg, reszketős parasztasszony, a-milyen a világ minden vén parasztasz-zonya.
Az asszony sir, himje után szakadó kanyargós sírással. A két gyermek lopakodva nézi: sirniok kell-e, vagy nevetni. Az öregasszony ugy emlékszik, mintha sima. Iván Ivánovics végső szavait mondja:
— Aztán ne engedjétek, hogy az Hja agyonhajszolja a teheneket. Káposztáról, krumpliról idején gondoskodjatok, őrlésért a kismolnárhoz ménjetek, az becsületesebb. A zsidó hitelt igért, ha meg lesztek szorulva. Aztán az Isten majd megsegít, hozok majd egy magyar fület emlékbe s egy tarisznya aranyat, írjatok néha.
A magyar fülét nem minden szakértelém liélkűl emlegette. Legénykorában nyolc évig volt Magyarországon, az Alföld szélén egy nagy uraság birtokán. Ugy tudott magyarul, mint oroszul: azt az ötszáz mondatot, mellyel életét elintézte, mindkét nyelven egybe tudta hajigálni. Most, hogy véget véssen áz ol-dalszurós bucsuzásnak, ölel egyet az ö-véin, behúzza a kalapját a szemeibe s magára diktált muszáj legénykedéssel a halál felé. Hosszú, tagolatlan utána az orosz - síkon.
Ujból elvágódik val. \.
Iván Ivánovicsot ja föl a megkezde egyet. Egy a'
hiszi képzel áll, matat, látni l néki van s megpillantja riost. Fagyott, v' — De legalá!
> J>i.> >A > > AAA> AAAAAAAAAA > >>>>>>> > >>)
vező áron harminc mulet vásárolt egy finquerotólj aki pénzszűkében volt.
Az állatokat Andréuvál Tehejapába révén üj: üzleteket
hajtatta és ott valamennyit jÓltártotr^ rendje szerint
ta, hogy szemre jóformájuk legyéh. tézze.
Érdeklődött, hogy kifogástálaii mti- üzletéi azonbái
lékat mennyire tartanak és meghál- tottán bonyolódtak
lotta, hogy pillanatnyilag a legjobb ké. A férfiak nemi
árakat La Concordia-ban fizetik, a- mert volt elei
, megy r^r; sirás húzódik
2;
pZ A NAGY magyar Alföld: föld, föld, ^ föld, ég, ég, ég. o*.o+«4-i- +«^-
aratott tar-
lósv bamássárga föld, nyárderéki acélos izzó ég. És minden ügy, mint az előbbi összevethetnéd a kettőt. ^ Nagy János búcsúzik a családjától. ? Mennie kell, mert Ferenc Jóska azt izente; Mennie kell a meggyilkolt királs^i-ért, a 'kutya Szerbiáért,. a mpnarkia nagyhatalmi állásáért és sok más riasztó mondatért, melyek mint összecsapott réztányérok, ökölbe hevítik a markát, pedig nem igen érti őket; Mert Na^ János is egyszerű, mint a többi, nem is r »egy« paraszt, hanem. »a« paraszt. Hu-p szohhyolc éves, se nena szőke, se nem iH^^arha s egész termetén látszik^ hogy. fajr tája a földdel bajlódik, mint az Iván telvánovicsé. Szeméi is kékek, bajusza is !í|fé)ős, kis szőke bajusz.: Mind ^ kettőd a V nép-nemzetből való. y
Véletlenül a család ja is ugyanolyan. , 'y Éppen olyan barna fiatal ^isszony^ kot hatalmas sarjadék* s egy öreg-öreg. asz^ ^ IJiszony; a János anyja, ^cit ^'^i^ÉtóokbS:
Mit segíthet rajta a képzettség, gondolta Andreu, amikor Ludoval a homályos utcákon Don Anabrpsiö házába baktatott. Hogy ő, Andreu, olvasni, imi és számolni tudott, x^sak u-ráhak, Don Léonardóiiak használt, nem saját magának. Maradt, aki volt, peon, kinek nincsen fizetése, aki engedelmeskedni tartozik mindenben, a-mit csak parancsolnak, akinek a nap huszonnégy óráján állandóan szolgálatra kellett állania, ha kiáltottak érte és ha szükség volt rá.
De szabad volt. Mert tudatában volt annak, mi volt a szabadság. Szabad volt az a peon, akit nem dugtak be a piszkos lukba, melynek carceí, fogház a neve. A gazda ebbe a lukba akkor küldhetett egy peont, amikör akart. És szabadság volt az^-ha vasárnapon nem kötötték hátra egyiknek kezét és iábát, mert hétközben lusta volt, vágy engedetlen, vagy mert egy borjú elszökött.
Andreu nem mőnáhatta, ho^ rab volt. Nem ült sem a fogházbán, sem pedig megkötözötten nem feküdt a finca szerszámkamrájábán; Szabad volt. Ha másnap a mégrakott múlókkal elindult és balfelé az üt nagyon göröngyös, vagy nagyon sáros volt,
állott jobbra térnie, a mulékat ^mán átÁrigye. És szabad volt a sárga muléra néhány kilóval többet felraknia, mint á szürké-re. És áz Hton elszívhatott néhány cigarettát, feltéve, ha volt cigarettája. Miféle más szabadságot várt egy'péon az 'élettől! Tálán még azt, hogy meg-
hozzá. És .yegul megvolt az a. nagy «-^-^-^^^^^"*^
vissza, miután ma alkaloínmal,
hol néhány kávéültetyénsrtulájdonos gyikük még jobb száz mulét szándékszilT vásárolni. '
Mihelyt további értesülései is megerősítették, hogy a hír igáz, elhatározta,, hogy a mulékat La Concördiá-ba szállítja.
Legjobb lován előrélovagolt, hogy az üzletet niegkösse. A mulékat And-reuval hajtattá maga után, aki még néhány tenéjapai legénjrt kapott segítségül; mert olyan hosszú uton. egy patache müle nem méhet ej^^orma -trappban, .mint egyetlen jó ló, amelyen jó lovas ül.
jobb ajánlatokban!
.És Don Leonardo csináljpn estidőbeiij természetes volt, férfival ült össze többi mind.
Mindenkit ism^j ZÜl, akikkel ját hozzáhásönlóan, be bizhátóak voltak aj gyébként Don az: üzletkötéseknél
Don Leonardo eladta az állatokat próbálták, minden
két nappál elébb, mint ódaértek. Ve- lyalr^h^ az ellí
vő és eladó megelégedettek voltak az játékban tiszt
üzletkötéssel. Don Leonardo bősége- ezt kivánja á ca|
sen keresett és az ültetvényes a mu- üzletnél ezt senkiö
lékat sokkal olcsóbban kapta meg, gorüan és mégis nwiö^ hitté volná-
hol kellett voláa vásárolnia^ köHiíbe- te y jats lül a felével kellett volna többet fi- > játék igén ej
..... .^^el két órá
2. mindén pénze e
r> . . kért kapott. A
C/oncordiaban azon a hetén igen tovább Nem in s<)kair yölt^,-mert- ünnep; köS!0n^ amit
be, amelye fenaval, nagyvasárral volt lőénybeh, hogy
egybekötve; ^ « játéknál e
m
- ádótt kölcsönti
-mint az
yo
A bucsü itt som megy kömnek néjkül
