ml
(Szabad Mép, augusztus S.);
%Z 1945-öS őszi választáson a Kisgazdapárt jobbszárnya és a soraibán lévő összeesküvők mindent elkövettek, hogy a választási harcot ug3mevezett világnézeti* sikon vivják meg. Gyulai ur, a Kisgazdapárt akkori összeesküvő propagandafőnöke, nem akarta, hogy a Kisgazdapárt választási agitációjában olyan kérdések szerepeljenek, amelyek a nemzet, a demokrácia, a dolg025Ó osztályok közös kérdései, tehát a nemzeti egységet, a munkások és parasztok szövetségét, a koalíciót szorosabbra fűzik, hanem olyanok, amelyek megbontják az egységet, lazítják a munkások és parasztok szövet-Bégét, bomlasztják a koalíciót. Ezért beszélt a Kisgazdapárt jobbszárnya akkor a közellátás megszervezése, az újjáépítés fokozása, a pénzromlás megfékezése helyett nemzetről, yallás-ról> mint a kisgazdapárti kiváltságokról — és persze a »polgári életformáról*.
Az összeesküvők a magántulajdon vagy szocializmus tudatosan hamisan felvetett kérdése körül akarták megvívni a választási harcot, hogy megbontsák a nemzeti egységet és az uri reakció számára a falrafestett szocialista vagy kommunista mumus révén széles tömeghátvédet szervezzenek.
1945-ben ez a terv nagy mértékben sikerült. Annál meglepőbb volt, hogy a mostani választási harc első vasámapjáh számos kisgazdapárti szónok a régi sípba fujt: a közös nemzeti feladatok helyett megint >világnézeti« kérdéseket feszegetett: a ^polgári életforma« védelmében hiyott harcba.
Ezután jelent meg a négy demokratikus párt választási szövetségének nyilatkozata, *ámely a félremagyarázás legkisebb lehetősége nélkül jelentette ki, hogy a szövetséges pártok >közö-sen vallják a gazdasági életben való naagánkez* jdeményezés szabadságának, a munkából ere-'dő magántulajdon érintetlenségének elvét, a kisemberek tulajdonának védelmét«. És níert ezt közösen vallják: »megengedhetetlen, hogy l>ármel3ik párt . • . a magántulajdon védelmét a maga számára igyekezzék kisajátítani és a többi demokratikus pártot . . . azzal vádolja, hogy törekvéseik , . . a magántulajdont veszé-]3reztetík«,
•pZT MONDTA a közös választási nyilatkozat ^ a magántulajdon és így a »polgárí életfor-ina« védelméről. Azt lehetett volna hinni, hogy
fkérdés ezzel lekerült a napirendről. De nem érült le. A »Kis Ujság« vasárnapi számában intaíffy Gyula értekézik róla es egyébként lo-llís és szinte hiánytalanul demokratikus szel-lü vezércikkében szemünkre veti, hogy kifogásoltuk a »poIgári életforma* védelme jelszavainak szüntelen variálását a Kisgazdapárt szónokainál. És hozzáteszi, hogy a Kísgázdapdö >á polgári gondolat megőrzése, a polgári életforma fenntartása jegyében harcol e választások során. is. Az »is« szócska nyílván az 1945-ös választásokra utal, átíiivél egymagában AntaU ffy Gyula sokat elrontott abból a jóból, amit cikke tartalmazott.
; örvendetes, hogy Dinnyés Lajos heljrreigazi-totta Antalffy — és mások ~ kisiklását: »Nem a polgári életforma védelméről kell beszélni>-^ mondta a miniszterelnök — amelyet nem fenyeget senki, hanem az összeesküvés jelentőségét kell megmagyarázni . , . «
A miniszterelnök kitűnő szavai után' szinte felesleges, hogy a témát tovább feszegessük. De talán mégis hasznos lesz, ha a fogalmak tisztázásához a kommunista párt álláspontjának kifejtésével mi is hozzájárulunk.
Az augusztus 31-iki választáson természetesen nem arról dönt a magyar nép, hogy polgári vagy szocialista életformában akar-e élni, hanem arról, hogy akarja-e a hároméves terv e-nergikus végrehajtását, a magyar demokrácia békés fejlődését, akarja-e a oelsö nyugalmat és az építő munkát veszélyeztető reakciósok, gyújtogatok, összeesküvők és harácsolok ránc-baszédését. Szen a közös programon belül persze minden pártnak bőven van  módja arra.
hogy hangsúlyozza a maga külön szempontjait, az általa képviselt^ rétegeknek külön kívánságait és kritikáját. Ha a »polgári életforma* védelme azonos a kismagántulajdon és a,szabad magánkezdeményezés elvének a koalíciós pártok által közösen proklamált védelmével, a ^polgári életforma* ilyen értelmű hangoztatása ellen nem lehet kifogás. De akkor nem lehet szó pártprivilégiumról az ilyen értelembén vett »polgári életforma* védelmezésében.
TALÁN a polgári életforma egyebet is jelent, mint a kisemberek magántulajdonát és á szabad vállalkozás elvét? Jelenti a magasabb életszínvonalat, a civilizált életkörülményeket, tehát kulturált lakásviszonyokat, szinházba-járást, könyvvásárlást, nyaralást, az anyagi és szellemi műveltség magasabb színtjét. Ki tagadná, hogy tízezrek és százezrek vannak, a-kik »polgári életformán* például fürdőszobát, balatoni nyaralást, gyermekeik középiskolába és egyetemre jártatását értik és ha a »polgári életformát* féltik, akkor attól tartanák, hogy ennek az életmódnak anyagi feltételéit veszítik el.
Kéll-e hangsúlyoznunk, hogy mi nem akarjuk, hogy orvosok, mérnökök, tanárok, tisztviselők, iparosok és kereskedők százezrei lemondjanak fürdőszobás lakásukról, a rendes ruházkodásról, á nyaralásról, gyermekeik iskoláztatásáról, színházról, sőt kávéház-látogatásról, egyszóval arról, amit ők »polgári életformának* tartanak ? Egyáltalán nem kívánjuk, hogy a külvárosi bérkaszárnyák, »lakáskulturá-jának* színvonalára süllyedjenek. Megértjük és helyeseljük, hogy védekeznek a proletárizá-
lődás ellen és kitartanak lakás, nyaralás, szin ház, iskola, sőt kávéház dolgában az ugyneve, zett »polgári életformáké mellett. Azt is me? értjük, hogy az értelmiség és a dolgozó polg^ ság a nagy tömegszervezetek szórakozási, mgo velődési, pihenési tömegmozgalmaival és tár« sas formáival szemben a szórakozásnak, nyaralásnak, társas életnek intimebb, egyénibb tn-dividuálistább formáit kedveli és védi. (5^ boldoguljon, szórakozzék, barátkozzék, nyaraljon és 'művelődjék mindenki az ő egyéni ízlése, szokásai és hagyományai szerint. A »po]gáii életformákat* kedv'előket ebben senki zavarni nem fogja és nem akarja.
phE VÁJJON csak erről van-e sző, amikor á ^ »polgári életforma*  vádelméről hallunk 1 Vájjon maga az, hogy folyton a polgári életi forma ^védelméről* beszélnek, nem árulja-e éí hog]^ itt nemcsak a fürdőszobás-iakás megtar! tásáról van szó, hanem a fürdőszobás lakásnak mint privilégiumnak, kiváltságnak a megtártáí sáról, .mások kizárásáról és távoltartásáról a fürdőszobás lakás és a balatoni üdülés áldásaiból?
Ne feledjük: bizonyos rétegek »polgári életformájának* gazdaságilag, társadalmilag és politikailag a széles dolgozó tömegek nem polgá-rí, hanem embertelenül sivár, civilizáció-alatti^ barbár ^életformája* volt a feltétele. Egy pofc gári fürdőszobás lakásnak tíz külvárosi prole^ tár-odu és ötven falusi vagy tanyai zsellér-viskó felelt meg. A polgári fürdőszobás lakás megtartása és megvédése — elismerjük — ígea fontos probléma, de ezerszer fontosabb a prc^i letár-oduk és a zsellér-viskók problémája. Ez az igazi nemzeti probléma.
A »POLGÁRI életforma* védelméről szóló be* szédeknek mindig van egy mellékzöngéjfik: a polgári életformának, mint kevesek kiváltságának a védelme hallatszik ki belőlük. Különösen nálunk, Magyarországon, ahol »poIgári életformán* tulajdonképpen uri ^életformát* értettek: a vagyon és a születés előjogain és kiváltságain alapuló életkörülményeket. Félő, -hogy azok, akik oly sokat beszélnek a ^polgári életforma* védelméről, voltaképpen például a balatoni fürdőhelyeken való nyaralás kizárólagosságát védelmezik egy szűk réteg számára,
Szabad Föld, augusztus 3
»A TIZENKILENCEDIK század vége felé az uj gazdasági rendszer és a gyáripar rohamos fejlődése olyan helyzetet teremtett majdnem az egész világon, hogy az emberiség két osztályra oszlott. Az eg3ák, — a kevésszámú, úgyszólván minden előnyt élvezett, míg-a másik, — a munkások beláthatatlan tömegeit ma-' gába foglaló osztály szörnyű nyomorúságban tengődött és hasztalan igyekezett az őt fojtogató szegénységből szabadulni. Ezt a helyzetetigen könnyen viselték azok, akik gazdagságban duskálkodtak, viszont a kemény sorsban gyötrődő munkások elégedetlenkedtek és nem akarták a nehéz jármot tovább viselni. A' ter-'
i^Vi  >-^ %    ^ %*
Ri^NYÉS: i>Neffl a polgári éleifonmavádehnl-rol kell beszélm, amelyet fenyeget s^iki. hanem az összeesküvés jelentőségét kell megmagyarázni «• •« ;
melt javakat, a jövedelniet a tőke igényelte magának s a munkásnak alig hagyott eleget e-főlnek pótlására és helyreállítására.*
így kezdődik a katolikus égyifiáz egyik leghíresebb pápájának, XI. Piüs »Quadragessimo anno* című apostoli körlevele, mely elődjének, ,XIII. Leó pápának egy másik, szellembén és ' tartalomban egyaránt hasonló körleveléhez kapcsolódik. Sok mindenről esik szó ezekben a körlevelekben. Többek között arról is, hogy >a földi javak nincsenek helyesen elosztva és nem megfelelően szolgálják a különböző osztályokat.*- ';■
Földi javak helyes elosztása? Az elnyomott osztályok keserveinek kiteregetése? A helyes ut keresése?
Ha a római pápa körle^rélbén boncolgatja, és keresi ezeknek a kérdéseknek a megoldását, iniéirt indul rágálom-lávíriá a el-.len,* mikor ha más úton ís, dé ugyanezeknek a . megoldásán faradóznak ?
VÁLASZON el lehet gondoíkodm*, annál is inkább, mert utön-ütfélen hangzott idáig a vád, hogy a kommunisták egyház-, isőt vallásellenesek és fölforgatók, mert ellenszegülnek
az isteni gondviselés akaratának.
Vallásellenesek ? Akkor ki magyarázza meg, miért kaptak a szegény páróchiák földet 1945 tavaszán, miért építik iihmár egy esztendeje, egyetlen pihenőnapjuk föláldozásával a templomokat a falu járók s miért szerepelnek a kommunista képviselőjelöltek listáján katolikus és protestáns lelkészek, . ,
Ezeket nem vitatkozás kedvéért mondjuk, mert hiszen arra se ok, se szűkség nincsen, csupán azért, hogy megmutassuk a magyar népnek, mennyire alávaló, alattomos módon dolgoznak azok, akik az egyház köpönyege moge bújva az egyház akarata ellenerő izgatnak a konununisták ellen. .
Ismerjük a magyar nép mélyen vallásos érzését, mi magunk is vagyunk éppen olyan jo magyarok, mint akik ünos-untalan nemzeti ne-vületükkel kérkednek s nem engedjük, hogy koholt vádak alapján népünket a konamunistak, a
nép leghűségesebb támaszai ellen fordítsák.