la. OLDAL
KANADAI MAGYAR MUNKÁS
/' ,■'4- , - . '
ia49 ÓKTŐBER CStjfekTőR
X
A CILINDERES, frakkos társaság *^ a forró nyári délelőttön óvatosan bujt be a józsefvárosi elöljáróság hallatlanul piszkos előszobájába. A hölgyek fölemelték a nehéz selyemszoknya alját, a ■ menyász-szony fátyolát féltette, mindenki meg volt rémülve.
— Piszok dolog, — morgott az iSrömapa-^ mikor mi esküdtünk ...
Azt jelentette, hogy mikor ők esküdtek, huszár ült a bakon s a templom előtt az egész kis város ott állott . . .Az egy feledhetetlenül szép nap volt ...
Az előszoba tele volt.
— Kik ezek ? — morgott az öreg-•ur s haragosan forgatta a szemét.
Persze, mikor ők esküdtek, akkor még nem kellett előbb az elöljáróságra menni ^ tintafoltos népséggel találkozni ..."
. A vőlegény, az öreg ur fia, csil-' lapította az apját:
---Esküvőpárok, apám, ezek is esküsznek.
Az öreg ür kettőt-hármat krákogott s megnézte a népséget, akik szjntén esküdni merészelnek ezen .aíiiapon .., - t
Jllegállottak a zsúfolt szobában, amelynek semmi ablaka nem volt, csak az üvegezett ajtó adott némi világosságot s egy gázlámpa, amely igen halványan, zöldessárga fény-Tiyel égett. '
Tessék leülni, keresztanya — mondta a násznagy á vőlegény mamájának, aki oly peckesen és mereven állott, mintha attól félt volna, hogy ráragad valaki. Rémült volt és undorral tűrte a sorsnak ezt a szörnyűségét, hogy neki a fia esküvőjére egy ilyen szennyes helyre el kellett jönnie.
Egy percig habozott, leüljön'-e, de mikor látta, hogy mindenki áll, az összes többi esküvő pár, akkor rá-, jött, hogy ez a szék valami előkelőséget, valami kitüntető helyet biztosit neki s elfogadta. Igen óvatosan leült s szigorúan pislogott körül.
SZOLGA agyongyötörte magát, hogy a cilinderes társaságnak székeket hozzon s egyszerre csak mind a hatan ültek, az örömszülők, a fiatal pár s a két tanu.
Most kissé maguk közt maradtak s elkezdték nézni a többieket. Abszurdum, hogy miféle népek szoktak esküdni . . . Egyáltalán minek ezeknek esküvő? ... Nem jó ügy ?... Mixjdenféle -suszter, i asztalosforma emberek; egy öreg pár különösen feltűnt, alázatos kis boltiszolga, egy vastag, rücskösképü asszonnyal.
Az öreg dáma behunyta a szemét s óvatoisán lélegzett: jaj minek jött ide, hát hisz ez tiszta kommunizmus már megint.
Az ura is véres szemmel nézte a világot, irtóztató hőség volt s ügy , izzadt, mint egy ló. A frakking egy csuromviz volt, a gallér elvesztette csontkeménységét s elkezdett a közepén begyürődni. A két-tanu, e-gyik a násznagy, jovális, szivarozó pesti ügyvéd, ^i negyvenéves ko-:^ában lett keresztfiuk, a másik fiatal állami tisztviselő, aki álmos szemekkel, mosolyogva pislogott, mert közvetlenül egy nagy muriról érkezett meg tanúnak s most alig birt a lábán állni s minden percben elaludt, meg felébredt; szinte izzadtak^ a levegő izzó volt és fullasztó.
— Buhh, de meleg van — böffent fel az öreg ur.
— Kutya meleg, — mondta a nászna^—kutya, meleg, keresztapa — s szenvedélyes dohányos lévén, elővett egy szivart. Körüln'é-zett, de rájött, hogy nem illik rágyújtani, tehát csak ropogtatta az Ujjai közt. S másik kezével ő is zsebkendőt vett em^ és törülgetni
kezdte a ,nyakát Maguknak
IRTA MÓMCZ ZSIGMOND
/'A SZIVEM mindig tele volt kiáradó, föllobogó, ujjongó örömmeli s nem szabadott" — irta Móricz Zsigmond 45 éves Icorában, a Nyugat" 192é-es ünnepi számában. Vád volt ez az ellenforradalmi rendszer ellen, éppiigy, mint egész éleiniüve is.
Móricz ''ilrak és parasztoV első elbeszélése után jött a "Hét krajcár" novelláskötete, melyről 1909-&e» Ady Endre ezt irta: Móricz Zsigmond e-gyedül felér egy forradcílmi szabadcsapattal."
Móriczig a népsísinmü és, a dzsentri^regény hamis, "boldog" ünnepi képet^^ adott a paraszti életről. Móricz az első, aki a kapitalista válságait átélő, a falu megoldatlan problémái, szük keretei és osz-tályéllentétei között vergődő parasztot hozza elénk, minden bajával, vágyával, ösztöneivel, munkájával, szerelmével. Ahogy Schöpflin irja: "Móricz fedezte fel a magyar parasztot olyannak, ahnilyen valóban." De ugyanakkor a sirvavigadó, lezüllő dzsentrinek, a parasztság és azuri osztály közötti rétegeknek is drámai feszültségű, áradó bőségii ábrázolását adta.
Móricz mosi hetvenéves lenne.. Talán nem látta tisztán a paraszt-
niijYtlr'A 'i^ífih'MílAsní.^'Ap.'y phiA hí'áfnvi^ilhJXálkfí^^^^ telié-
két; pár/akí előttük rvolt, megeső. ,aott. .. , ÍJ V AJckór oik mentek be.
0RES, RIDEG, :tágas sarokszoba, a falon; egy-ket kép, rideg iróI
! csüíetés utonhaia^ igQzsájg próhlémqpiak' ^goldását,. v i:
iUzfán'W ^ parás^iság
nincs melegük, keresztanya ?'
~ Nincs --r^'mondta kurtán az ö-reg néni, aki szólni sem birt a sértő döttségtől.;.; . ■ .,, :
A násznagy az Öreg úrhoz for-dult s csendesen ezt mondta:
— Keresztanya ugy fel van indulva, hogy nem érzi a meleget, a menyasszony pedig öly boldog, hogy attól nem érzi.
Az" öreg ur egyet fujt. - — Sokára kerül ránk a sor.
A szolga alázatosan jelentkezett. , — Tizenhetedik szám, nagyságos uram.
ta az ügyvéd és félrehívta á szolgát.
; Kis^ inozgolődás lett,' a szolga itt is, ott is suttogni kezdett, mindnyájan feszült kiváncsisággal lestek s csalódottan, hogy a szolga újra és ' újra tovább ment, már két párlita^ sitottá vissza az ajánlatot.
Most a kis öreg párral/alkudozott a sovány, magas hivatali szolga.
Azok szerények voltak, kedvesek voltak, az emberke rögtön kész volt visszavonulni, de az asszony, a sze-mölcsös, vastag teremtés gőgösen válaszolt. Drukkolva várták,, mi lesz. A szolga rohanva jött: -
— Háromezer koronáért nagyságos uram, harmadik .. .
A násznagy várakozóan nézett az öreg úrra.
Ennek vérbeborult a szeme, mintha vérét ütötték volna csapra, ez a háromezer korona jobban fájt, mint az, Jiogy eladott egy vágón búzát a tavaszon kétezerötszáz koronájával s ma hétezer a buza ára, vagy négyszázötvenezer koronát veszített rajta ....
Add meg, hörögte gutaütése-sen — egye meg a fene ... ,
Azután néma csönd lett. Az egész előszoba kíváncsian s csodálva nézte a gazdag embereket, akik háromezer koronát fizettek azért, — Csinálj valamit —r morogta fe- hogy hamarább hajthassák igába a nyegetően ...— Adj ezeknek a ... fejüket.
adj nekik vagy ezer koronát, hogy Az ügyvéd izgatottan s meggyuj-adják át a helyüket ... - tátlanul rágcsálta a szivarját s ki-
—^ Ne féljen,-keresztapa—^mond- várhatatlan soká ültek itt, mig a
—- Uhh, a. fehá egye meg és ;most hányadik van beiít?
— Negyedikpar. ■ ; '
— Huhh, a fene' egye me^, Mikor kerül ránk a sor?
—- Kérem, nagyságos ur, nemsokára, egy .óra múlva.
— Uhhhu! Egy óra! . . . No, a fene egye meg ...
Mozogni se, szólni se tudott a kövérségtől és" a méltatlankodástól, csak fujt, mint a bika. ~
Itt ülni most egy óráig, vagy másfélig, kettőig. Gutaütéses dolog!
Kétségbeesve néztek egj^násra.
AZ ÖREG UR föltette a cilinderét " s vastag húsos kezét a násznagy vállára tette.
ka rüháhátt,„,csak ugy a vállára vetve egy széles nemzetiszin szalag.
Leültek a nádszékekre, amelyek imbolyogtak s majd összetörtek a-lattuk s összeszorított foggal mégalázva s ine^zégyeriitve nézték a jkö-zömbös szolgát, aki a vállára vetett szalaggal ácsorgott az ablak előtt s vörös kendővel törölte homlokáról az izzadságot!
— Ahh, krákogott az öreg ur — mikor mi esküdtünk ... hah...
Az más.volt. Akkor is volt jelen hivatalos személy: ott völt a pol-gá|inesterferenc Jóskában és ott volt az alispán, szintén szalonkabátban s ott volt az egész megye előkelő-sége, négyen diszmagyarban ... és Peéry és^z Ambrusy családok, ah, az szép nap volt 7^. . Egy Peéry és égy Ambrusjr esküvő j
Már^ türírötétlén kezdett lemii a hőség s a duh, n^ikpr hM^ lik egy oldárájtó iS* besiet rajta egy ki^ sovány ijui^eík|kíiüszterkabátban, elka^jáí ílíS^l^; Válláról a nemzeti-vszin szalagot sía-nyáka köré k^nya-^ritja; csak ug^ szeme lát-
tára; azzalí^íásztálához siet: n Tessék fé^^^^
S a zörögve félállók előtt közömbös,; gyors hangon darálja a hivatalos formulát :>A magyar állam törvényei értelmében megkérdezem ö-hőket, Peéry Pál és Krámer Franciska, hogy házasságkötés céljából jelentek-e meg előttem?«
— Igen. '
f —• Abban az esetben nincs egyéb hátra,"ha az irataik rendben van; nak, mint hogy a törvény előírásai szerint kijelentsék . . .
öreg Peéry Pál valami hörgő, vad hangot kezdett kiköszörülni a torkából, megmozdult az Ökle, mintha ősi buzogányát fogná í . . Hajh, ez a gaz tentakülí . . .
Aztán leültek újra s kezdte az Írnok beírni az adatokat. Peéry Pál, született . .. Azután Krámer Franciska, született. . .
Új dlkofifiány védi a liáscasságot és esoládol'
|>AKOSr Mátyás az országgyűlésen, az alkotmánytervezettel kapcsolatban au-gusztus 17-én tartott előadói beszédében kijelentette, hogy »az alkotmánytervezet védi a házasság és a csaláá intézményété. Erről, amit a tervezet elfo- > gadásával a Magyar Népköztársaság Alkotmánya az 51. paragrafuBban véglegesen le is szegez, Rákosi a következőket mondotta beszédében:
— A reakció azzal rémítgette a hiszékenyeket, hogy a szocializmus a Aá-xasság és a család intézményének felbomlásával jár. A dolgozó magyar nép most saját tapasztalatából gySiődhetík meg az ellenkezőjéről A demokrácia fejlődése, dolgozó népünk anyagi és kulturális megerősödése a házasság és a család intézményénél is eredményesen mutatkozott.A háborús vérveszteség következtében számbelileg erősen csökkent a felnőtt férfilakosság; ennek dacára soha nem volt olyan nagy a házasságkötések száma, mint most. A magyar nép veszedelmes, gyógyíthatatlannak látszó betegsége, az egyke, — melyről évtizedeken át egész könyvtárakat irtak össze, — a demokrácia gazdasági és kulturális eredményeinek hatására, mint egy varázsütésre, megszűnt.
"\>fIND FESZÜLTEN figyelik a szá-•^-^^-mot s kisült, hogy Franciska egy évvel öregebb a Palikánál ... Erre mindnyájan magukba mélyedtek s egy sem mert.a másikra nézni; mindannyian elméláztak azon, hogy a menyasszony egy öreg német nevelőnő volt (nagyon helyes, kedves lány ugyan, no de mégis;...) s megfogta ezt a taknyos Palikát . . . s hogy beletörődtek a szülők! ... A mama az Ambrusy lány s az apa, a gőgös Peéry.
Az öreg ur e nyilvános megszé-gyenittetésben lila-vörös lett s csak az vigasztalta, hogy az ügyvéd a zsebében van, a másik pedig tökreszeg s biztosan nem is hallja. A mama gőgösebb volt, mint egész é-letében s azt mondta magában, hogy a Palikának minden szabad... Ah, akkor kellett volna megverm, mikor kicsi volt s először nyúlt o-lyan után, ami nem neki való. A násznagy hallgatott s mosolygott magában, a szivart gondolatban szopogatva, hogy igy kell ezekneK a gőgös dzsentriknek, csak az a kár, hogy nem zsidólány ez a buta német frájla,,. ; a vőlegény (most már férj) lehajtotta a fejét, a vere zuborgott s nem bánta, akármi lesz is • . . A menyasszony (most mar asszony) erélyesen nézett maga eie, rendes Volt és pontos: majd ő rena-beszédi az életét... A másik tanu csak akkor ébredt fel alkoholos álmából, mikor mennie kellett az asztalhoz, hogy aláírja a jegyzökönyvet . ^ . X hP
Az anyakönyvvezető sietve szegte az aktust s elbocsátotta o-
Áz egész olyan gyorsan és közö-