1952 JANUáE.24,XSOTöETdE
AFEGYELEMRE vonatkozóan: a^ Ug volt olyan hozzászóló, aki nem tette volna panasz tárgyává a fegyelmezetlenséget és nem mondta volna el, hogyan igyekeznek a maguk területén ezzel a bajjal Bzembészállni. Megígérhetem, hogy sokkal keményebben fogjuk kezelni azokat, akik önkényesen eltávoznak és zokat is, akik az ilyen önkényesen eltávozókat felveszik (taps), mert eljött az ideje, hogy ezen a téren is rendet csináljunk. Én folyton ismétlem, hogy a legjobb fegyelmezés annak a légkörnek a kialakitása, amelyben a naplopás, a lógás, a fegyelmezetlenség szégyen és gyalázat. De ugyanakkor tudom, hog3^ vannak bizonyos fokig javíthatatlanok, akikre a jó példa, a jó szó nem hat...
T^EM EGY elvtárs felvetette itt azt -''^ a kérdést, hogy a mostani kötelező munkaegységet 80-ról ne 120-ra, hanem 150-re emeljük ^ fel. Bármennyire jó a szándék, amely ezt a javaslatot sugalja, az elvtársaknak mégis szemelőtt kell tartamok, hogy nemcsak erős szövetkezetek vannak, hanem gyengék is. El tudok képzelni egy egész sor o-lyan szövetkezetet amely nem bir-na még a mostani fejlődése mellett 150 munkaegységnyi munkát biztosítani tagjainak. Ha az elvtársak most 8í)-ról egyszerre 150-re mennek fel, lehet, hogy elijesztik vele a szövetkezetbe bfelépni szándékozók egy részét. Ezért azt javasolnám, hogy egyelőre maradjunk meg 120-nál, illetve menjünk át a 120-ra .. .
Felmerült itt az a gondolat, hogy a gabonát se fejadag, hanem munkaegység alapján adják ki. Szerintem ez a javaslat nagyon helyes. Ez serkenteni fogja a lustákat, vagy azokat, akik a legnagyobb dologidőben elmennek kulákhoz napszámba, hogy munkaidejüket inkább a szövetkezeten belül használják fel. A javaslat helyes és e-
géseséges . . . '
• • •
©ZERETNÉM, hogy az elvtársak, ^amikor fegyelemről beszélnek, az állampolgári fegyelemre is gondoljanak, amihez hozzátartozik, hogy a szövetkezet is jól, pontosan teljesitse az állammal szemben fennálló kötelességeit. (Hosszantartó lelkes taps.)
mindennel segíteni fogjuk Bnz^veU Vezetéket ^bbana Hogy jteöduá^
:legyenek.f-;^:^^^ XUr,.::
A NAPOKBAÍi égy *^ ben járt nálam egy szegény emberért, akinek 4 íiőjdfíiídje Van és 4 családja hozzá. Kérdezjtém: van-o a községbenv térnielőszíövetkezet. - Karácsom dőU a Magyar Népköztársaság EMU Tanácsa törvem- Azt mönd^: van. Ta^^^ erem rendeletet hozott TermdőszövetkezetiTmácslétesUésé^^^^ T^Lmi István nm^zterelnmt, tmá^ ^
Jánost nevezte M {kép a 12. old.). ^ . maga az oka, mért há a 4-hold-
^ Karácsony után tartották a Termelőszövetkezetek és (repallomaspfc jávai bemégy a szövetkéz
Országos Tanácskozását:
i
4.
ti-' t
feleségével együtt 400r—500 munkaegységet kidolgoz, akkor már annyi a jöVedélíhe, mint egy közép-parasztnak. (Nagy tájps.);^:
Amellett, mindjárt hozzátehetem, hogy nem is kell ugy dolgoznia, mint régen,; amikor hajnali 3 órakor már a: bötösispán zörgetett az ablakán, va^y; ha napszámba ment, látástól-vakujásig kellett túrnia a földet. Mópt egyszerű, rendes munkával a szövetkezeten belül egy házaspár 400—t500 munkaegységet ki tud dolgozni és jövedelme már olyan lehet, mint régente egy jómódú paraszté volt.
■pEL AKARTAM hivni a szövetke-*• zetek és gépállomások figyelmét a női munka fontosságára. De azt hiszem, hogy ez^en az értekezleten nem kell agitálnom e Jcérdésben, mert szinte valamfennyi feíázólaló a-láhuzta, hogy a nők milyen értékes munkát fejtenek ki a szövetkezetben, " a gépállomáson is. Csak azt kérem, hogy a jelenlévők otthon a szövetkezetben és a gépállomásokon is teljes erővel álljanak ki a nők mellett ... - . Kevesebb szó esett itt az ifjuság-a szövetkezet gazdasági ügyeit vin-^ ról, a DISZ-ről. Hojizatelietem: ez ni. Megadjuk minden lehetőségét általános hibánk nemcsak a mező-annak, hogy a sa.övetkezetek erő- gazdaságban, hanem á*^ iparban is. Kérem azokat az elvtársakat,^á- södjenek, virágozzanak, vonzókká Valahogy még mindig nem becsülik kik itt bejelentették, hogy községük legyenek. 01>an vonzókká, hogy a meg eléggé a fiatalokat. Ezért i-termelőszövetkezeti községgé ala- dolgozó parasztok kopogtassanak dézni akarom Sztáim elvtársnak u-
az ajtaján, mint ahogy kopogtatnák gyancsak a kolhozparasztok előtt azok, akik kiléptek és most kérik, tartott beszédéből a fiatalokra vonatkozó részt. Azt mondja Sztálin elvtárs:
»Az ifjúság a mi jövőnk, a mi re-
A MAGYAR Termelőszövetkezetek A K£P£N elől látható Eszlári Er-és Gépállomások Országos Tanács- zsebet, á Gelei Petőfi tsz. novény-kozásán kitűntetett dolgozó parasz- termesztési brigádvezetője, és Jutok beszélgetnek Erdei Ferenc föld- hász István, a mezőcsáti Táncsics
------1 tsz. elnöké. Mindkettő kitüntetést
kapott a Termelőszövetkezetek és Gépállomások Országos Tanácskozásán.
müvelésügyi miniszterrel.
ányzik, máskor nem találják^ és csak akkor jelentkezik, amikor a zárszámadásnál méltatlankodni kell, hogy kevés a rájutó munkaegység. Egyszóval az ilyen emberen ugy sincs áldás. x
kul át, különösen, akik a dátumot is megmondták, hogy a szavaim
nyomán nézzék meg, nem oko- hogy vegyék vissza őket.
sabb-e talán a jövendő tagság egy A legjobb agitáció, elvtársak, a
tészét mé^ érni hagyni. Éljenek legjobb propaganda áz, ha a szö-
csak odakint, nézzék meg csak a vetkezet jól működik, mintaszerű
'y[EGELÉGEDÉSSEL hallottam, a-'^'^^ hogy a szövetkezetek képviselői alaposan megmosták a gépállomások fejét és a gépállomások képviselői is jól odamondogattak az itt-lévő szövetkezed vezetőknek. így az elvtársak végre megismerték mindkét fél bánatát. Mi nagyon jól tudjuk, hogy rengeteg hiba van a
?:épáJlomásoknáI. A télen az egyik eladatunk az lesz, hogy megpróbáljunk ezen ényegesen javitam*. De nem kevésbé komoly baj az, hogy eddig szövetkezeteink sem találták meg az egészséges viszonjrt a gépállomásokhoz, örömmel hallom most itt a felszólalóktól, hogy kezdik megérteni, hogy a gépállomások és a szövetkezetek viszonya akkor lesz egészséges és jó, ha a szövetkezetekből kerülnek ki a traktorosok és a gépállomás legtöbb dolgozója.
HELMEZTETEM az elvtársakat, hogy ne nyomják, ne erőltessék a szövetkezetbe való belépést, de még túlságosan ne is agitáljanak mellette, mert az olyan embernél, akit ilyen tizenöt-húszszoros agitáció Után, úgyszólván kötéllel húzunk be a szövetkezetbe, azt fogják tapasztalni, -hogy a legnagyobb munkaidőben ^egyszer hi-
"i
ezek azok az emberek, akik vagy a bájnt, jó vetőmagot, műtrágyát,
sodrással kerültek a szövetkezetbe, —.^^^.--.íí.----—.-..í^í. vagy pedig túlságosan agitálták, né^
ha még talán meg is fenyegették MAftYAPÁM MFVPT
őket. Az ilyesmitől őrizkedjenek az i^-c^vJrX/lJ. /ViVl INÜ V J.
elvtársak, nekünk erre egyáltalán
•plGY
!'*~'íl,"**"'V/*''í "^""^'i ^-í'jm""''" *'=«'«''=^^'' j"*^ "*"*v««-u^*«, ménységünk, elvtársak. Az ifjuság-
kentésen át, hogyan fejlődik a szo- ha a termelese olyan messze folot- nak kell majd felváltania bennün-v^kezet. Várjuk ki,, amig maguk- te áll az egyéni paraszténak, hogy ^et öregeket. Nékik keU majd zász-tol, önszántukból bejönnek. Külön- mindenki előtt világos, hogy ez a lónkat a végleges győzelemre vin-ben ugy járnak, ^ mmt egy csomó jobb termelési forma. Mi rajta le- ni. A parasztok közt nem kevés az Slál^í^t^r^ ^^^t^^hA^T^}^ &t ^ szövetkezet megkap- olyan öregember, akit lenyűgöz a
SÍ««e\^^;i^í^á^^«^'v.o^^^^ jammdazt, amit. a legmodernebb régi teher, lenyűgöz a megszokás
panaszkodm, hogy néha a te^ág termelés, a Szovjetumo termelese hatalma és a régi élét emléke. Ért* ^^KK^^^^ÍnlS^thof ^fi1«A!f<£ »y"í*5^ ^^-i^^^ támogatást hető, hogy az ilyeneknek nem min-
!?°J?.v?°?Í1k^S^ dig sikerül a párttal, a szovjetha-
talommal lépést tartaniuk. Más az ifjúságunk. Az ifjúság mentes minden régi tehertől s könnyebben teszi magáévá a lenini észméket,mint bárki más. S éppen azért, mert az ifjúság könnyebben teszi magáévá a lenini eszméket, mint bárki más, épen azért van hivatva, arra, hogy az elmaradókat és ingadozókat előre vigye. Igaz, nincs elég tudása. De a iudás olyan dolog, amit meg lehet szerezni. Ma nincs meg. holnap meglesz. Ezért a feladat: tanulni és megint csak tanülni, elsajátítani a leninizmust. Komszomol elvtársak és komszomol élvtársnők! Sajátítsátok el a bolsevizmust és vezessétek az ingadozókat előre! Kevesebbet fecsegjetek, többet dolgozzatok s ügyeteket siker koronázza.* (Taps.)
Sztálin elvtárs szavait az ifjúságról nemcsak a szövetkezetek és a gépállomások vezetőinek, hanem gazdasági életünk«íninden terén érdemes megszívlelni, mert ezen a té^ ren még sok a tennivalónk. Mi gyakran kritizáljuk a DISZ-t, az ifjúsági szervezetét, de árról keveset beszélünk, hogy mi magunk sem karoljuk fel őket eléggé. Ezen az értekezleten sem volt elég &z6 róla és ezért hivtam fel rá az elvtársak figyelmét.
pARTUNK és*különösen vidéki ^ szervezeteink — elsősorban a szövetkezetekoen vagy gépállomásokon dolgozó, kommupisöijnk — f**
nincs szükségünk.
♦ « ♦
AZ EGYIK felszólaló elvtárs él-mondotta, hogy náluk vannak o-lyán párasztok, akik kiléptek a szövetkezétbői. Most már megbánták, hogy kiléptek és szeretnének visszajönni, de ilyen egyszerűen most. már nem veszik őket vissza, hanem hagyják topogni r kapu előtt, várjanak égy darabig ... azt mondom, hogy az ilyen embert, ha e-' gyébként nincs komoly kifogás ellene, vegyék vissza a szövetkezetbe. Az ilyen ember, aki már megpróbálta mindkét oldalt és a végen újra a szövetkezetet választotta, o-lyan, mint aki már megégette száját a tejjel (nagy tetszés és taps) és most már jobban fog maguknál dolgozni, jobban még fogja becsülni £ szövetkezetet.
• *
OZóLNOM kell a szövetkezetek ^ gazdagodásáról. Mi most arra vettünk irányt, hogy megszilárdítsuk mindazt, amit eddig elértünk, megerősitstik a szövetkezetek vezetését, politíkai vezetését^ gazdasági vezetését Iskolára küldjük a szövetkezetek vezetőit, hogy\megta-nulják, elsajátítsák azt a Izaktu-dást, amellyel még jobban %idják
IRTA ÁRI KÁLMÁN
ötvenegyben nyár derekán Hetvenéves mult nagyapám. Ebből hatvanöt esztendő. Azt mondja, hogy ^kitörlendőa.
A hetvenből hatvanötöt Uraságok iöyijén töltött. Bármit csinált, búsnak látták. Busán cipelte a sorsát.
Ám örömmel telt meg szive. Negyvenöt tavaszra kelve. Mikor a párt földet osztott — Karókat vitt és mosolygott.
De nevetni csak most láttam. Amint az akolnál álltam. Elém lépett és mondta ő: ^Nagyapád brigidvezető<c.
»Tudod, a szó nem kényerém. De ezt el kell, hogy beszéljem, Egy év leforgása cdatt A csoportnak mire haladt.
Hizlaldánk, uj górénk épült. Lakóházunk is. elkészült. Hetven esztendős létemre Most van a hombárom tele.
Csizmát vettem, — a nagyanyád Tatán Vásárolt uj ruhát. Megszerettem az eleteti — Szólt nagyapám és. nevetett, t .