KANADAI MAGYAE MüNKlS
1952 JUJMiüS W, iJSUTOKTOii
A DOLF HAUSEE, á Hauser _ ^ Fia g^ár tulajdonosa elnyűtt az öblÖ3 karosazélcben, szivarra gyiíjtptt és az előtte álló fiataU emberhez fordult. / \
Igén, Weber, vasárnap versenyeznie kell. Nagy megtiszteltetés éri azzal» hogy az »SS Fel-demhalle« bajtársi szövetségének ünnepségén induld; staféta e-gyik tagja lehet. A táv tizezer méter. IViedrich von Eggerstein lesz az első futó, a második Joa-chim von Lauschitz, utána Hans tébbe, Fritz Plattke és Siegmund Ehrénbucher következik, s végül a nyugatnémet sportoló munkás-ifjuság képviselője: Weber lakatos. Azaz maga, kedves barátom!
' Weber elgondolkodott. Eggerstein, Lauschitz, Ehrenbucher *.. Mennyi vér, szenvedés tapad e-zekhez a nevekhez. Eggerstein áz egyik SS-különitmény vezetője volt, ezreket küldött a gázkamrába Lengyelországban. Lauschitz a német megszállás alatt párizskörnyéki munkásokat a-kasztatott fel, Ehrenbucher a »Göringmetall« egyik üzemében dolgozott és a saját kezével végzett több keletről idehurcolt munkással. Egyideig ugy szerepeltek mint háborús bűnösök, de azután szabadoirbocsátották mindegyiket.
A .füstfelhő mögött a gyáros tovább beszélt.
— Ugye megérti fiatal barátom, milyen hatalmas jelentősé- , ge van ennek az ünnepségnek e- ' zekben a napokban, amikor eía? kelő látogatónk van, az amerikai főparancsnok. És tudja, miért tettük meg magát a staféta befutójának ? Hogy lássa mindenki, tudomást szerezzenek odaát Kelet-Németországban * is, mennyire megbecsüljük mi a munkásfiatalságot! Amellett nem is kivánjuk ingyen, jól megfizetjük ezt a kis vasárnapi különmunkát. Kétezer márkát kefeshet Weber! Két da-
Pályázat az 1952* évi aspiranturára
J5UDAPEST — A Magyar Nép-köztársaság minisztertanácsának elnöke pályázatot hirdetett az 1952. évi aspiranturára. Ezt az intézményt mult évben vezették be Magyarországon.
Az aspirantura lehetővé teszi, hogy a tudományok iránt érdeklődő fiatalok valamely általuk választott tudományágban egy kiváló tudós szakmai vezetése mellett, anyagi gondoktól mentesen, minden erejükét szakmai továbbképzésükre és tudományos kuta- • tómunkájukra fordithassák. A kandidátusképzésben részvevők (aspiránsok) tanulmányi ideje három év, ez idŐ alatt az előirt vizsgák letétele után az aspiráns elkészíti a tudományos disszertációt, amelyek megvédésével elnyeri a tudományok kandidátusa fokozatot
Az aspiráns képzésének idejére ösztöndíjban részesül, melynek összege a kandidátusi elővizsga letételéig havi 1180.— forint, indokolt esetben 1770.— forintig terjedhet, a kandidátusi e-lővizsga sikeres letétele után 1210 forint; indokolt esetben 2120.— forintig emelkedik.
Az aspiránsfelvétel alkalmával 112 különböző tudomány--Qzakra lehet pályázm*. Ezek felölelik a nyelv- és irodalomtudományok, társadalomtörténeti tudományok, matematika és ter-^ mészettudományok, biológiai tudományok, orvosi tudományok, műszaki tudományok, kémiai tudományok és agrártudományolc minden fontos területét.
rab ezrest! ■ A lakatos hallgatott. A gyáros
felállt.-
— Tehát vállalja?
WilU Weber pillanatig még gondolkozott, aztán hirtelen határozottan mondta: • ,
— Rendben van, főnök ur, vállalom!
\7ASÁRNAP reggel. Az ország-* ut mentén elhelyezkedett sokezer ember gyűlölettel figyelte az »SS-parádé« vérsenyének előkészületeit. Feszült,- nyomasztó csendben álldogáltak az emberek az útvonal mentén.
Az inditó lövése törte meg a
csendet. Elindult az első versenyző. A tömeg megélénkült, ökölbeszorított kemény munkáskezek emelkedtek magasba, rothadt krumplik, göröngyök, kövek repültek á futó után.. Első száz méter . . .
— Rácsmögé a náci hordával! — harsantiBgy kiáltás:;
ötézáz níéter . . .
— Akasztófára a hitleristák-Mi;::- " ■ ■
Ezer méter . . . A tömeg már kórusban kiáltotta : ■ " ■*
— Jenkik, takarodjátok haza! Minden futó nyomában szálltak a szitkok, a vádak, a számon-
kérés szavai sebesebben, mint m leggyorsabb futó lábak. Lebbet, az ulorajnai kegyetlenségeire emlékeztették. Plattkétől számon^ kérték a legyilkolt norvég: asz-szonyokat, s amiikbr Ehrenbucher' vette át, a stafétabotot, számumi erővel zúgott a kiáltás: >Lidice! ■Lidice!«'-'''-:. ■ -'li^^'r^í'-^^^^'t
Végül WmW^bér^^k^ 'zett. ;-'Sr^r,-:-. ■ (-i:;;-'
Z EMBpiEK meghökkentek.' Miüikásifju^*^ déi^k^" ember ebben a söpredékben .... Mit keres itt őt
.^sém:: ^^r-'te--
-; Hány doMárt fízetíj^ ^Csak Maporan^^ípsén^
A Szovjeeunió ajándéka Lengyelorsíágnak
A SZOVJETUNIÓ és a népi demokráciák közötti együttműködésnek és az önzet/en szovjet segítségnek nagyszerű példája a Lengyel Kultúra és Tudomány Palotája, melyet a szovjet nép készen ajándékoz a lengyel népnek. Képűnk a hatalmas épülettömb modelljei mustja: a főhomlokzat 254 méter, az oldalhcmilokzat 212 méter hósszU lesz. A Palotát, amely Varsó /egnagyobb épülete lesz, egyszerre i2.<K)0-en látogathatják.
Magyarországon, Romániában és a többi népi demokráciákban megszámlálhatatlan kulturális és műszaki (gépek, egész telepek) ajándék van a szovjet nép testvéri segítségeként—— megsemmisítő cáfolatul a nyugati imperialisták gyűlöletre és háborúra uszító propagandistái és szökevény kortesei rémmeséíre.
De ezek a hazug rémmesék nem takarhatják el azt a tényt, hogy az amerikai háborucsínálók gazdaságilag kirabolják, polítíkcúlag alárendelik njoigatí »szövetségeseíket<{ és lezüllesztik azok kultúráját.
Willi mintha nem; is hallotta volna a gUnyos szavaztat. • Remekül-futott, v A táv ellenállhatatlan: lendülettel tört élőre. Hauséríai^rsér^ cedes kormányánál, figyelte a fiút, akit már^z ajitó is csak sebe-jsen háládi^tíáSötl kövétM
WiUi körülbelül volt a ^éítól*: amikOT^r^ e-sémény történt. n ; '
Egy ifjú ugrott ki a nézők sorából, a Szabad Német Ifjúság kék inge volt rajta. Az országút "közepére rohant és valamit átadott Willinek. Frissítő — gondolták az emberek. De a következő pillanatban Willi Weber kezében zászló bomlott ki, rajta nagy betűkkel a -felírás: ■
»A békéért! Az egj^éges, demokratikus Németországért!«
A tömeg a következő pillanatban egetverő hurrázásban tört ki. ... ■ • - ' .
Adolf Hauser arca eltorzult. Beletaposott a gázpedálba, a mo-, tor felbődült és az autó mint valami ragadozó iramodott Willi u-tán. A fiu már ott volt a célnál, a zászlót magasra tartotta, amikor a gépkocsi elgázolta ... Willi vértócsában terült el az aszfalton . \ .
Ijedt sikolyok'és felháborodott kiáltások kavarogtak a levegőben. A következő pillanatban kemény munkáskezek ragadták meg a Mef^édest, egyetlen lendülettel, a kocsi felfordult és maga alá temette gonosz vezetőjét.
Willit köréje sereglett társai gyengéden felemelték. Kézében még mindig ott szorongatta a zászlót, amelyet vére festett vörösre. Elnyomta minden fájdalmát, keményén szorította és magasra emelte; XJjra lengett a sokezres tömeg felé:
»A békéért! Az egységes, demokratikus Németországért!«
AZ ÜLDÖZTETÉSEK szörnyű ^ idejében egy úgynevezett »vé-^dettc kórház ágyán feküdtem nyomorultan, megalázva. Folyton »Lear király«-t tanultam, halkan mormolva a szerepet. Feleségem korholt, szidott érte. — Minek tanulod — mondotta — hiszen úgyis .^valamennyien elpusztulunk. Nem lesz alkalom arra, hogy valaha is eljátszhassad »Lear kírály<-t ... De én bíztam és reménykedtem egy boldog, uj szabad világban.
És eljött a,nagy nap és felemelő pillanat, a felszabadulás napja és megszületett a nép állama. Micsoda örömujjongás, micsoda boldbs^g volt az a nap, amikor megnyílt a börtönnek vélt kórház kapuja és én szinte megrészegülve tántorogtam ki a szabad levegőre. És eljött az a nap is, amikor legutóbb, v. jubileumon, a Nemzeti Színházban eljátszhattam »Lear király«-t. A széjjelhu-zott függöny előtt, az ünnepi pillanatban, eszembe jutottak azok a szörnyű idők, amikor csak magamban mormoltam el, ó hány-" azor is, ezt a szerepet^ A közönség előtt szinte mámoro;$an szól-
IRTA BARTÖS GYULA,
a Nemzeti Színház örökös, Kossutli-dijjal hiiünieiett tagja
tam fel a színpadról a páholyba a feleségemnek: Látod, mégis eljátszhattam a »Lear király«-t! Többet nem tudtam mondani, mert szememét elborította a könny . . . Most legutóbb az a nag>' megtiszteltetés ért, hogy a Kossuth-Dijasokkal. a művészek és a tudósok legjobbjaival és a szocialista munka hőseível együtt engem is vendégül láttak a Néphadsereg tiszti házában. Néphadseregünk tisztjei és családtagjaik ismerkedtek meg ezen az esten a Sztálin- és Kossuth-díjjal kitüntetett íróinkkal, tudósainkkal, művészeinkkel, sztahánovistáink-kajl, hogy elbeszélgessenek egymással a tudomány, a termelő munka terén nyert tapasztalataikról, művészetükről.
A FELEJTHETETLEN szép eá-ten az első perctől kezdve
fesztelen volt a hangulat. Meghatott már a belépésemkor .az a nagy szeretet, amivel körülvettek. Az volt az é.zésem, hogy egy családi ünnepélyen veszek részt, ahol nagyon megbecsülik a vendégeket. Társaságokba verődve kis asztalokhoz ültünk és nyomban megindult á közvetlen beszélgetés. Szőnyegre kerültek a művészeti« kérdések, színdarabok, filmeki .Meghatott az az ő-szinte érdeklődés, mellyel művészi problémáim felé fordultak. Örömmel és szívesen beszéltem színészi munkámról, szerepeimről, élményeimről. Elmondhatom, hogy életem egyik legkedvesebb és legszebb estéjét töltöttem el néphadseregiink tisztjei — a nép fiai között! ^
Valahogyan ugy gondolom, hogy minúen embernek az a törekvésé, hogy él.cte alkonyán de-