t ^. OLDAL
KANADAI MAGYAR MÜNKIS
1953 FEBRUÁR 20, CSÜTÖRTÖK
1. F. Stone, >>A koreai háború kulisszák mögötti tőr-ténetea cimü könjry. szerzője, az ismei-t amerikai liberális újságíró azok közé az amerikaiak közé tartozik, a-kik sok honfitársukhoz hasonlóan szégyenlik, hogy a monopolisták maroknyi csoportja a háború után undok gaztettekkel gyalázta meg hazájukat. I. F. Stone részletesen és bh'álóan elemzi a koreai háború rengeteg dokumentumát, a Fehér Ház sugalmazott hireit és sok más hivatalos forrást.- ^
Stone élénk színekkel rajzolja könyve elején, hogyan robbantották ki az amerikai háborús gyújtogatok a koreai háborút a hirhedt John Foster Dulles aktiv közre-aiükodésével és Li Szin Man bábkormányának segitségé-vel.A könyv a történelem legcinikusabb hazugságának minősiti azt a szemérmetlen és aljas állítást, hogy Észak-Korea néphadserege kezdte meg a hadmüveleteket. Mint ismeretes Truman és Ache-son ezzel az »érwel« kényszeritette rá kiagyalt tervét az Egyesült Államok fejbólintó Jánosaira, az ENSz-többségére.
Stone azzal a kérdéssel kezdi: mit keresett Dulles Dél-Koreában és Tokióban a koreai hadmüveleteket megelőző tiz nap alatt? A szerző kitér erre az utazásra, mivel Dulles, aki most Ache-son utóda lett a külügyminiszteri székben, akkor a külügyminiszter köztái-sasá-gi párti tanácsadója volt. • »A béke, különösen az O-roszországgal való béke rémitette Dullest«, Írja Stone.
Június 19-én, hat nappal az ágyuk eldördülése előtt, Dulles fölszolalt Li Szin Mau »parlamentjében«. Dulles ezekkel a kihivó szavakkal fejezte be nyíltan szovjet-ellenes beszédét: >önök nincsenek egyedük. Június 21-én pedig, vagyis négy nappal a háború kitörése előtt, Tokióban Mac-Arthuri-al folytatott beszélgetése után bejelentette »az Egyesült Államok pozitív akcióit... a Távol Keleten«. Stone fölhívja az olvasók figyelmét egy másik nem kis fontosságú tényre is: . . Dulles és MacArthur tokiói találkozása idején ott tartózkodott Louis Johnson a-merikaí hadügyminiszter és Omar Bradloy tábornok, az Egyesült Államok egyesitett főparancsnokságának vezérkari főnöke«. Stone figyelemre méltó megállapítása, hogy Dulles látogatása után egyetlen »pozitiv akció* történt: »június 25-én megkezdődött a koreai háboru«, amelyet Li Szin Man klikkje az Egyesült Államok imperialistáinak közvetlen utasítására indította meg.
Stone megírja, hogy azon a reggelen amikor megkezdődött a háború, John Cunt-hcr, MacArthur életrajzírója cs testi-lelki ^jóbarátja tókiókörnyéki kirándulásra hivta meg VVhitney tábornokot, MacArthur politikai főtanácsadóját. Whitney az u-tolsó pillanatban lemondott a meghívásról, mégpedig a-zért, mert MacArthurral való halaszthatí^tlan ügyei megkövetelték, hogy szolgá-
latai helyén tartózkodjék. Gunther szavai szerint a kiránduláson »a megszálló csapatok két magasrangu tisztviselője is résztvett«. Reggeli előtt váratlanul .telefonhoz hivták az egyik'' kísérőt. A magasrangu tisztviselő visszatérőben megsúgta Gunthemek: »Az imént nagy esemény történt: Dél-Korea megtámadta Észak-Koreá&«. A »történész« számára
mondja Stone (de hozzá kellett volna tennie: a világ közvéleménye számára és a háborús bűnösök fölött ítélkező törvényszék számára is) — különösen jelentős: az amerikai megszálló csapatok magasrangu tisztviselő j e a hadmüveletek megkezdése után rögtön tudta, hogy »ezeket a hadmüveleteket a délkoreaiak indították meg«, vagyis az Egyesült Államok imperialistái.
A nagy csalás
Tokióból, ahol a* koreai nép elleni irtóháboru bűnös kirobbantásának utolsó előkészületeit végrehajtották, Stone elvezeti az olvasót Washingtonba. Ott a háborús főbünösök azon fáradoztak, hogy eltüntessék az a-merikai agresszió nyomait. Mindent elkövettek hogy bűnüket az agi'esszió áldozatának, Észak-Koreának a nyakába varrják. Stone részletesen leirja, hogy a kül-ügj^mínísztérium éppen ezen dolgozott a június 24-ről június 25-re vin-adó éjszaka.
Miután Li Szin Man bábhadserege átlépte a 38, szélességi fok mentén húzódó határt, az Egyesűit Államok szöuli követe táviratot küldött Washingtonba. Ebben a 171 szavas táviratban úgyszólván megismételte Li Szín Man hazug kijelentését, amelyet az amerikaiak diktáltak, de megkerülte azt a kérdést, hogy ki kezdte a hadmüveleteket. Másszóval, a hadmüveletek megkezdéséről küldött jelentésében nem merte állítani, hogy a támadó fél Észak-Korea volt. Ez a »mulasztás« nehéz helyzetbe sodorta az E-gyesült Államok külügyminisztériumát. A külügyminisztériumban öt órahosszat vitatták, rövidítették és szerkesztették a táviratott. Ezután Ernest Gross, az E-gyesült Államok ENSz-beli képviselője, hajnali háromkor rátelefonozott lakájára, Tiygve Lie-re, az ENSz főtitkárára, s fölolvasta neki a távirat magaszerkesztette, 38 szóra rövidült változatát. Trygve Lie és az Egyesült Államokat engedelmesen szolgáló ENSZ-többség e meghamisított távirat alapján (amelyet különben Stone pontosan idéz) ugy is járt el, ahogy a parancs szólt: Észak-Koreát nyilvánították »agi'esszornak«.
Rettegnek a békétől
Stone megírja, ha az amerikaiak által kirobbantott koreai háború igazi okait vizsgáljuk, könnyen megállapítjuk, hogy »az Egyesült Államok politikai, gazdasági és katonai körei reszketnek a béke perspektíva játé!®.-2» A béke perspektivájfá-lő! való páni élelemé — Ír-
ja a szerző — »különös erővel nyilvánult meg 1951 november 28-án,<< vagyis a koreai demarkációs vonalról történt megegyezés másnapján.
Stone idézi Eisenhower e-gyik legjobb barátjának Deweynek a szavait: »Min-dig rettegek, amikor a szovjetek békejavaslatokkal állnak elő.«
A »béke perspektívájától való félelem«, amely az a-merikai uralkodó köröket megfekszi, »döntő tényezőnek bizonyul Korea tragikus, sorsában*. A trumanok »nem akarnak békét«, mert az amerikai imperializmus rabló, kanníbáli imperializmus. A háboruk éltetik a mai amerikai kapitalista
gazdaságot, amely mint va-lanü priáspók, fölpuffadt az émbérvértol. ■ Az amerikai imperializmus kannibáli nii-vojta világosan kitűnik Van Fléet tábornok cinikus szavaiból, amelyeket : Stone gyancsak idéz: »Korea jótétemény volt. Korea ugy kellett, m^t egy falat ken3rér.«
De mit hozott ez a }>jóté-temény« a koreai népnek ?
Nézzük meg Stone könyvét. »A csapatok visszávonu-. lása ütán« — Írja Stone — »a városok helyén róm és hamu maradt.Az égből bombazápor zúdította a borzalmat a földre. A gyilkosok e-gyáltalán nem törődtek a polgári lakossággal; repülő-erődjeik a legkegyetleneb-bűl semmisítettek meg fal-
MINDEN AZZAL kapcsolatos hír, amely a koreai háború kiterjesztéséről, az É-szak-Koreába való előrenyomulásról, a véres mutatvány-rohamokról s egyéb hadmüveletekről szól — ^egy igen fontos tényezővel van kapcsolatban: azzal, hogy az amerikai imperialisták meg akarják kaparintani a vonalaiktól északra fekvő értékes tungsten-bányákat.
Többek között ezt a következtetést vonja le Frede-rick Kuh, az Egyesült Államok egyik legismertebb külföldi tudósítója, abban a cikksorozatban,, amely a »Chicago Sun-Times« és a »Brooklyn Eagle« című lapokban jelent meg. Kuh Pu-sanból (Dél-Korea) küldte tudósításait.
»A koreai leggazdagabb tungsten-bányák az UN állásokon tul fekszenek és a kommunisták kezében vannak — írja Kuh. —- Nincsenek túlságosan messze a szövetségesek jelenlegi állá-
»Korea derekáíg« nyolcvanezer vagy több emberveszteségbe kerülne, irja Kuh, Van Fleet tábornok főhadiszállásának becslését idézve. »Ezzel roppant nagy árat kellene fizetni érte«, fűzi hozzá.
De egy ilyen előnyomulás-nak^ a gondolatát »ugy látszik kedvelt stratégiának tartják a jelen pillanatban és Eisenhowernek a helyszínen magasrangu tisztekkel folytatott megbeszélése megerősíti azt a hiedelmet, hogy a tavasszal elindítanak ilyen vállalkozást.«
A tungsten jelentőségét az mutatja meg Kuh jelentésében, hogy a mult esztendőben Dél-Korea 20 millió dollárnyi exportjának csaknem fele tungsten kiszállítás volt. S ez az összes tungsten Amerikába ment.
Kuh így folytatja jelentését:
»A hir szerint, a frontvonalakhoz^ közel fekvő tungsten-bányák munkálatai a-
saitóréí^^g? =%ffen: 'Sl^.t^ ,"1^ zívával, körülbelül 70 mér- ^"enorzese alatt foIynak.Az
földre a félszigeten felfelé, azoknak a birtoklását a szövetségesek oldalára helyezné át.«
Röviden tehát, a tungsten »az az egyik legfontosabb zsákmány, amiért észak felé akarnak erőretönií« az a-meríkai csapatok.
Mennyi amerikai (és csatlós) katonának az életébe kerülne egy ilyen rablókaland? Egy ilyen offenzíva
elmúlt hat-nyolc hónap alatt Dél-Koreában ennek a becses fémnek a kitermelése
módszerek, ame-f^T^onn^n /rí^lií^'S-t^^^^i^^k alkalmazásával a kaid-bliíÍTl™..?^lif t • ^ csörtető tábornokok a hábo-banyafe!szerelesekfcel_ .gye- ruellenes hafigulat és az elé-
vakat. O'Donnel vezérőiv hagy, az Egyesült Államok légierőinek főjparahcsnoka igy dicsekedett:»Az egész, majdnem az egész koreai félszigetét romhalmazzá változtattuk. Mindent le-roínbolttink. .. Semmi sem maradt épségben,. . . Nem maradt egyetlen célpont sem«. .
A Wall Street vérszomjának egyszerű amerikai ember^ életé is áldozatul esik. A- szerző által idézett hivatalos, nyilvánvalóan megnyirbált, az Egyesült Államokban közzétett adatok szerint a fegyverszüneti tárgyalások halogatásának minden hónapja- az ameri-kaiaknak-átlagosan 4666 halottjukba, illetve sebesültjükbe kerül. Az amerikai u-ralkodó köröket azonban egyáltalán nem érdeklik az Egyesűit Államok koreai veszteségei. Erről Truman-nak'^az a cinikus kijelentése is tanúskodik, hogy ez a szám semmi .»az Egyesült Államokban történő utcai balesetek áldozatainak* számához képest.
Miért nincs fegyverszünet?,
A kannibál Van Fleet kifecsegte, a koreai fegyverszüneti tárgyalások halogatásának másik lényeges okát is. »Nem engedhettem meg« — mondotta — »hogy katonáim kizökkenjenek harci formájukból. A háború, emberirtásra ii'ányuló sajnálatos tendenciája ellenére, jó hadgyakorlat volt a csapatoknak . . .. harci iskola volt«. Van Fleet tehát nyíltan beismerte, amiről az E-gyesült Államok főkolompo-sai csak suttogva beszélnek: ez »a harci ískola« csupán azoknak a csapatoknak a hadgyakorlata, amelyekkel a koreai háborút ki;akarják szélesíteni a népi Kína és a Szovjetunió elleni háborúvá.
A részletes és okmányokkal megerősített tények kö-zül, amelyek az Egyesült Ál- " lamok uralkodó osztályainak cinizmusáról tanúskodnak, s amelyekét Stone idéz könyvében semmi sem olyan undorító, mint azok az em-
keznek a kitermelés fokozására. Miután Kina tungsten-készlete most már csak a kommunista tömb részére hozzáférhető, igy a koreai kitermelés elsőreiídü fontossággal bir.«
gedetlenség letörésével próbálkoznak katonáik közt. Az amerikai katonák háborúellenes hangulata már az 1951-es tél beálltakor rohamosan terjedt. A katonákat egyetlen kérdés érdekelte: »Miért nem lehet azonnal beszüntetni a tűzet Koreában ?«. . . A Nevy York Times-tudósítója erről az elégedetlenségről megírta: az események meggyőzték a katonákat, hogy »parancs-nokaik ismeretlen okokból szándékosan késleltetik a fegyverszünet megkötését«.
»A koreai háború kulisz-szák mögötti története*, megsemmisítő leleplezése a-zoknak az íntríkáknak, mos-terkedéseknek és rágalmaknak, amelyekhez a koreai háborút kirobbantó Truman-klikk folyamodott, s ame; lyekhez most az amerikai imperializmus azért folyamodik, hogy a végtelenségig huzza-halassza ezt a háborút, s kiszélesítse méreteit.