19'őh ÁPRILIS 16, CSÜTÖRTÖK
KANÁDAI'MikGYÁR MUNKÁS
9. OLDAL
védelmének foltozása, anya^. gi és egészs<5güg3ri helyzetük mégjai^tasaV á töfibgyér^^ ihekés családok támo^ga érdekébén az álíain jeletitps
anyagi ^ kötelezettségeket vállal. Méltányos, hogy e kö-
tel^zettségejcbeír nagyobfe rányban, vegyenek r^zt" a gj^ermektél^ie^ nőtlencKm hajadonok, ladikét •heniteiv helhék a - gyermekeíc nevelésével kapcsolatos költségek. Ezért az 1953. évi már-
«ius t-töl kezdve keresetük, jövedelmük 4 száisálékánák mégfelélő adót kéÜ fizéöii a'20r;-5a évés férfiaknak és a 2;a--45 éves hőknek, ha nincsen élői (akiár vérszérihr ti, : akár Örökbefogadott) gyermekük. Az a szülő, aki-
nek--gyermeke--20.életévé-nek betöltése^után halt meg, mentes az adófizetés alól^ Mentesek i;továibbá á i'^légá-: lább 7$ :száízálékos hadi és hábölnis .polgári továbbá a 20---24^ évé^ féi^
fiak és nők addig, amig is-
kolai -tanulmányaikat fo]y« tatják. ,
' :&£i^, éjgészségés uj nemzedék felnevelésével egész népünk boldog-jövőjét segítsünk bíztösitani* --- ezekkel a: szavakkal fejeződik be a minisztertanács határozata.
PETŐFI Sándor, a magyar nép legnagyobb költője, az 1848 március - 15-i forradalom vezére.
IRTA: SZŐKE ISTVÁN
A FASISZTA-jellegü, háborúra uszító »márciusi ünnep-ségeket«, különösen a Vad csendes-békési Szálasi-iste-nitést és a kutya-macska »szövetség« kalandorainak fenekedését birálva a Munkás részéről, rámutattunk az e klikkek működésében rejlő veszélyre, és arra, hogy a haladó magyaroknak kell testvéri segítséggel — elsősorban példával a felismeréstől állásfoglaláshoz juttatni ezzel a veszéllyel szemben az egyházak és egyletek tagságát, akiket elsősorban érint éz a veszély.
MI A »KOSSUTH«? ,
A haladó magyarok többsége a Kossuth Betegsegély-ző Egylet tagja. S ha fel a-karjuk mérni, hogy ezek a haladók mennyiben tesznek eleget az emiitett, utóbb gyaki-abbaii megmutatott feladatnak, nem igazságta-
Shaughuessy: Sikeres voll- a jubil. kcunpány
(Folyt, az 1. oldalról) tünk, nem törődtünk vele, s elintéztük azzal, hogy »nem lehet«.
De amikor az első próbálkozás után jobban körylnéz-tünk, illetve csak egymagam, 20 uj tagot tudtam felvenni, igaz, sok helyen voltam, mig ezt a sikert elértem. Először régi tagjaink családjait látogattam meg, aztán másokat, igy éi-tem el az eredményt. Bár az uj tagokat mind magam vettem tel, a kampánnyal kapcsolatos vita alapján tagjaink közvetve hozzájárultak a sikerhez. Nem áll a hamilto-niaknak az a panaszuk,hogy alacsony volt a kvótánk. Itt hat magyar család van és néhány magános és ezeknek most már 95%-a tagja fió-kuunknak. így is a szerzett tagokból 5 szlovák, 5 angol.
A kampány meghosszab-bitása nálunk már nem sokat jelentett, mert mi igyekeztünk a kampányt márci-W3 lí>-óre befejezni.
Olajon István fióktitkár.
Ián, hanem inkább köteles-ségiszerü rmérlegré tenni: mennyiben ézolgálták e feladatot Kossüth-fíókok u-tóbbi években lecsai>pant kulturtevékenységei között például az idei márciusi ünnepélyeik és javitás érdekében miket kell szémelőtt tartanunk a kulturmunka terén?
Induljun' * ki az ebben a szezonban is megtartott szervezeti iskolákból. Ezeken Müller központi titkártagtárs hangsúlyozta; a népi-haladó tömegszervézetet, amilyen a Kossuth Egylet is, a demokratikus íelépités-
G niiárciysi ÜHiaepélyeh^üEirébe —-
sel, központosított vezetéssel és haladó céljával szorosan kapcsolatban — alapvetően az jicülönbözteti meg a »politikai mentesség* hamis cégéré alatt működő, vagy éppen reakciós-fasiszta klikkek által vezetett, de szintén főleg népi tagsággal rendelkező polgári szervezetektől, hogy hisz a haladásban és — bár nem politikai szervezet —- nsriltan vallja és működésével beigazolja, hogy haladó politikai kérdésektől nem zárkózik el, hanem meggyőződés és helyzet szerint ad azok megoldásához támogatást a tagság és általában a nép és ország érdekében.
MILYEN KULTÚRA?
A népi-haladó tömegszervezet tudja, hogy a kultúrában sincs »politikai mentessége; van reakciós és van haladó kultúra^ ezért céljának az felel meg, hogy a haladó kultúrát művelje és támogassa.
E sorok Írója, az emiitett iskola néhány kulturális előadásán (Windsor, Brant-ford, Hamilton, Toronto), miután rámutatott, hogy a kulturális aktivitás . kell, hogy n^gadja a Kossuth-fiókok szervezeti életének nagyobbik és iránymutató tartalmát, hangsúlyozta, hogy a kultúrának sohasem csak szórakoztatás, gyönyörködtetés a szerepe, hanem — ha akarjuk, ha nem NEVELÉS, reakciós vagy
haladó befolyásolás ís és főleg ez.
Rámutattam arra, hogy a szórakoztatás mellett és ha-ladószellemü nevelésbe beleértve, a Kossuthnál a kulturális aktivitás célja a tagság szervezetfejlesztő és egységfronti munkára való felkészítése, mig a nyilvánosság felé: egyik főeszkoz a külső tömegeknek — tehát egyházak és egyletek tagjainak is — egységfrontra való előkészítésében.
Ezek nyomán mutattam rá, hogy a mai sorsdöntő helyzetben és a tőkés rendszer tudatos züllesztési és félrevezetési hadjárata^ közepette: helyes kapcsolással éa beálHtássnl a »Cserebogár*, »Ej, haj, gyöngyvi-rág«-fcl6 egyszerű, egészsé-
ges és tiszta szerelmi dalok éppúgy a haladást, á. hatadó politikát is szolgálják, intnt
a »Rajtá, kuruc«, »Kossuth Lajos azt üzehte«, vágy " a »Föi; föl, ti rabjai«, vágy a-kár a koreai béke kiharcolása es az öthatalmi béke-egyezmény kikényszerítése! (Ezekkel szemben megemlítettem, hogy az elbeteg<esé-dett, tulténgődött nemi ösztönöket csiklandó trágár torzdalok, ilyen »viccek«, filmek és »szindarabok«, a züllést istenítő vagy soviniszta^ ^ élü nóták épptigy megbénító, félrevezető, reakciós-fasiszta háborús eszközök, mint a )»comic«-fűzetek és egyéb ponjrvairoda-lom, a reakciós-fasiszta lapok cikkei, uszító rádiószózatok, vagy akár a napalm-, atom- és baktériumbombák!)
Most próbáljuk megnézni, mennyire vették figyelembe a Kossuth-fiókok vezetőségei, kulturbizottságái és rendezői, sőt szereplői is hivatásukat és kultur-polttikai céljaikat a márciusi ünnepélyek előkéízitésénél és kivitelénél s milyen kiküszöbölendő gyengeségek mutatkoztak, és mire kelltöreked-niök általában a kulturaktí-vitás továbbvitelénél ? (Az utóbbira már a föntiekben is van válasz.)
MÁRCIUSI PROGRAM
A Kóssuth-fiókok vezetőinek, kulturbízottságaínak és rendezőinek általában mindig a szezon legnagyobb szervezői munkáját adta a többi előadásoknál nagyobb-szerü márciusi ünnepély, és a többinél nagyobb gondot is követelt meg, mert az az akció volt a többi között a »legpolitikusabb«, és közönsége, a nevelendő (színpadi és nézőtéri) közönsége is a legnagyobb szokott lenni.
Ezéven azonban a kivitelnek a könnyebbsége ís megvolt: 1) minden rendezői és előadási utasítás elő volt írva a központilag kiküldött programanyagban,mely egybehangzó vélemények szerint eddig a legjobb márciu-
.si program volt szervezetünk történetében; 2>ki,csi, álig. 100 „ főt :;.befogadó „és szinpadnélküli jterembén -.is, egyszerűen pódiumon vagy csupasz .padlón is le lehetett rendezni ezt a progi*ahiot (igy több kisebb helyen sem volt; indokolt a programr feladása, és például a kis St. Cathai'ines, szükséges változásokkal/ sikeresen meg is valósította).
A »verbunkos« esetében, a nehézség előtt való köny-nyü behódolás okozta a legtöbb helyen, hogy" talán c-gyedül Windsorban valósították még; de ennek kihagyása nagyobb lényegbeli csorbát nem jelenthetett, ha egyébként a kuruc-jelenetet jól oldották "nieg. A legnehezebb problémát adta (a-hol az előírásból és az egész program lényegéből felismerték és meg is szívlelték) a kommentárnak értelmes, az egész előadást vezető, a tempóval és hangsúllyal a szöveg értelmét visszatükröző elmondása, valamint a a daloknak, táncoknak és szavalatoknak a kommentárral egyetlen kifejező folyamattá való összeolvasztása, összenövesztése (erre és a kezdettől való megszervezés sorrendjére és módjára a Munkás febr. 5-i számában 1. oldalon közölt cikkem is felhívta röviden a figyelmet.
Kétségtelen, hogy ez u-tóbbíban, a program folytonosságának és kellő hullámzásának a megvalósításában volt a legtöbb hiányosság mindenhol; de voltak egyéb
fogyatékosságok ís.
♦ * ♦
Hamíltonban és Brantfor-don beszéltem az ünnepélyen, de az utolsó héten két próbán Torontóban ís ott voltam. (A wíndsori ünnepélyről Müller tagtárs számolt be nagy elismeréssel.)
1
KOSSUTH Lajos, az 1848/ 49-es 'függetlenségi magyar szabadságharc politikai ve-
zére.
az előíi*t természetes elhelyezkedés helyett formálisát, »skatulyázást« használtak, a »beöltözés« túlzott volt a kanadaiság i óvására ugy, hogy a square-táncoso-kon kívül majdnem senkí-sem mutatta, hogy a MA a fontos és ITT, Kanadában vagyunk! — még a kom-" mentátornak is Kossuth-cso-komyakkendőt kötöttele, holott annak a Kossuth-fió-kot (mint a másik három helyen) minden cicoma nélkül, teljesen »civilben<c kellett volna képviselnie. Az első há}om helyen az előírás szerint ülve vagy állva énekeltek, mikor hogyan követelte meg a vezető kommentár értelme; a torontóiak minden dalnál és dalcsoportnál felálltak és utána leültek. Megállapíthatjuk: az első és legfontosabb prob'*'-mát, a FORMA és TARTALOM egységét az első hr.-rom helyen jól oldották meg, a kommentálást is be-levéve Windsor a legjobban; Torontóban a kettő között ellentétet hoztak létre s igy
az egybeolvasztás — a jól FORMA és TARTALOM betanult és legszebben prc-
LOUIS RIEL, a felelős kor-mányzat és függetlenség nyugatkanadai előharcosa az 1860/80-as években.
Általánosságban, mind a négy helyen jó benyomást tett egészében az ünnepély a közönsége, mindenütt voltak fel-feltörő tetszésnyilvánítások, de a négy közül egyik helyen sem (még a legjobb Wíndsoron sem) ragadta valóban magával ugy a közönséget, ahogy a programanyag lehetőséget adott rá változatosságával és hullámzó kor- és eseményfej-lesztésével. (Kétségtelenül ártottak Hamíltonban és Torontóban »előre nem látott* zenészproblémák, egy autóbaleset is, Brantfordon szintén utolsónapi megbetegedések; de nem ez volt a döntő.)
Vegyünk néhány dolgot sorra.
A szereplők színpadi elhelyezéséi és »beöltözését«t Brantfordon, Hamíltonban éa Wíndsoron az előírást megközelítően, jól oldották meg; Torontóban eltérően:
dukált nóták dacára — náluk a leggyengébb, volt.
Nézzük tovább, Brantfordon, nem elég indokkal, hiányzott a bekezdő »Szomo-ruan szól a magyar nóta«; Hamíltonban és Wíndsoron nagyon helyesen, lassan-bu-san eldalolták az első versét és jött a kommentár szomorú bekezdése; Torontóban eldalolták a csárdásos második verset ís, ami formai (tempó) s értelemben (szöveg) ellentétben volt a kommentár értelmével.
A »Dóz8a György lakomá-ján« szavalása jó volt Hamíltonban, Wíndsoron és Brantfordon; Torontóban elhagyták, de ennek a kommentár-szöveg és kor miatt fontos Ady-versnck az el-szavalása helyett a »müsor« vcgefelé elszavaltattak egy korántsem olyan jó és azon (Folytatása a IV. oldalon)
ÜTTÖRÖ: la OLDAL