195S AuUUiSja-^uo At, v/ouxurvxua.
KANADAI MAGYAR J^UJtó^
. NodartsotöBÍsfc. PotUcom on&í^
Styles are getting I>üll(es)
By PHILUS ROSNER
Berlin, Aug. 16
East Berlin is perfeétly quiet and calm. I spent the morning here ■wratching hundreds of West Berlin uji-employed and pensioners receiving free gifts of American food. -
Two thousárid parcels were given out in thé first three hours. >
This is the result of thou-sands of East Geimans hav-ing decideid thát these are the people who need the food.
Having- coUected their pareels, they handed theni över to the De-mócratic Sector aüthorities to be given to the West Berlineré.
Mány stayed tó watch the diat-ribütion'and I heaírd somé say they-wánted to make quite sufe the parcéls really did reach the uhemployed ahd pensioners.
To get the food the West Ber-linérs merely had to show their identity cardB.
In the West, East Berlihers have to fill but a cfuestionhaire before a parcel can be obtained. In this way the Wíst authoiities have a ready made card index of contacts here whoní they hope tó
Ominous*" developments last wéek man*ed the hap-pmess shared with other peoples by the majority of the U.S.A's 160.000,000 people over the Koreán truce and the return home of pri^oners of war. They were:
The Pentagon planted taraln-f""^—-■—r--—
use to stir up trouble.
'Vutter — Don't be siUy^
-I talked to several of the West Berliners. I Wemér Graber, cook, ag<éd 28, has worked óiíly three months in the past two years.
He told me: "Butter! toon't be silly, we can!t possibly buy any on oür allowance. We never eat
A woman whose husband,. a car-pehter, has been out of work for three years, told me that they could practically never afford to buy meet
Standinge around were somé Elast Berliners. I heard them say: "My goodness we do bettér than that
'There is no unemployment here and.we can get butter though, of course, we don't all get a» much oh our ration as we Jike.
Pául Síerocker, a furrier's assis-tant from West Berlin, said he had only had 12 weeks work since 1952.
'if the Americans want tp do something.íor the people theh let them give xis the vmemployed, the food," he said.
Wbo goes for food?
Many who went from East Berlin after food parcels themselves own  shops   or  farms. Richárd
«d spies amongfiie Vetoinlog GIs to Identify **prprConumuiIsts,'* subjected Hiosef already bome and released from'fiia aimed Bervices to BBI surv^IIance. (New York Times, Ang. 12.)r
• Tbe Syngman Bheo cliqne sent all retnming K<»«an POWs to ooncentmflon canq)3 formerly occujded by Mbrtli m>iesm and CWnes© prisoners for aa entlire year's ''investigatíon land ecreen-íngr.'' (New York Tinifia, Ang, 12.)
• ü. S. preeis agehcies and anti-peoce newspi^re wblpped np a hate campalgn against Americans POWs who rejected liie pro-nrar viewpolnt whilo In POW camps, or eíectcd to renmin In Korea and Chlna after peaioe. is restored. Ap-peals to viol^noe agalnst these GIs were systeanat£caUy eUcited from other American POWs, or planted in their statements tothe press.
• The sarae press agencies and antl-peac© nmvspapers continued to elicit reports of atrocittes and brutalitles against American GIs, m an effort to aow hatred for the Koreans and Chlnese and place a fiirther obstaclo in the path of a P«*co sctüement. But no U. 8. press age&ey or commertíal news-pajMsr uttered a wbisper of con-demnation aa tho United Nations J^mmand reportcd i&mt 8,440 f«orth Koreán and Oűneso PpWs
"dfed" la UN prisoa campa. This flgnre^ greater than totál J>f all Ain«ricaas númiss^. la act-'««>. waa branded by tlso Peking radlo aa "horrifying.''
V, 8. lostlgate rasw xrnr
Hatc-mongcrinff and calla for
violence, jntended to lay the propaganda groimdwork for resum-tng the fighting in Korea, wei« nbt, hpwever, left entirely to the Pentagon ahd anti-peace press. The Eisenhower Admínistration through^its Secretary of State John Fostér Dulles, gave encou-ragement to the hate .campaign while takinir measures tó fore-doom the Koreaii political confe-rence to failnre.
^ack froin Seöiil, ^ere he had fóu;id "oordial agrriBement" with Syngman Rhee, Dulles announced reprjsals against the Koreand and Chinese if they failed to return all American POWs. Thé United States, he said, held a large num-ber of captives convicted of war crimes.
In addition, Dulles repofted that he had signed a mutual se-curity pact with the Rhee clique. And 'on his return trip, he had visited Tokyo to prod Premier Yo-shfda into swifter action to ml-litarize Japán. To strengthen Waahington's grip on former stra-tegic Japaneae islands, Dulles made the gesture of retumingr a number of small islands to Japán, with tho broad hint that the Japanese govemment should for-tiiy these and use them as basca in accord with the almfi of the U.S.-Japan mutual security pact.
Syngman Rhee. rencctingr Wfl understanding' of the DuUea' com-ínitment, orderod his armcd for-ccs to train In preparation for a new offensive. And Pentagon npokecmcn ©xpressed belicí that U.S. troop0 wouM remain in Korea ""indcfinitely".
Pursche,. of Loebau, for instance, own 35 ácress of land and has six helpers on hia farm.
Anna Tulham, of Zerbst, owns 28 acres of land and has seven calves, three horses, 26 pigs, .58 chickens, eight geese and six ducks on her farm.
These. are the people reported to bíe atarving.
LONDON —• A National Committee of Science for Piece, . mely szervezetnek vagy 300 tudós tagja van, felhivással fordult a kormányhoz, hogy Kinát vegyék fel az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. A bizottság által elkészitett javaslat feltárja, hogy teljes kereskedelmi és kulturális viszonyt kell létesíteni Kínával, majd igj fejezi be: »An-a kérjük a kormányt, térjen vissza az egyezség a-lapelvéhez feltételek kikötése nélkül*.
Dr. Donald Sóper,'a me-thodista konferencia elnöke kiadott nyilatkozatban feltárta: >GyakoroIjunk nyomást azirányban, hogy a kínai kormányt vegyék fel az Egyesült Nemzetek Szervezetébe és sürgessük arra a-merikai barátainkat, ismerjék fel, hogy ez az ajánlat ebben a pillanatban mily nagy lehetőséget jelent a hidegháború beszüntetésére*.
AZ A »MEGSEGITÉSI« módszer, amellyel az Egyesült Államok, mint óri^ polip karmáiban tartja a maiw shallizált országokat, mindig jobban és jobban láthatóvá válik„ ahogy a »megsegitett« országok egyi-e közelebb kerülnek a gazdasági tönk széléhez.
ismeretes, hogy Amerika annakidején kikötött^, hogy a kormányból a kommunistákat ki kell rekeszteni, különben segítség nem lesz. Nagyon jól tudták az amerikai kormány is, európai csatlósaik is, hogy ha kommunisták is lesznek a kormányban, akkor a tervezett fegyverkezési költségeket aligha sikerül a prédának kiszemelt népekre ráerőszakolni. A kommunistákat kirekesztették a kormányokból. Például Franciaországban ezzel az intézkedéssel az ország legtöbb képviselővel rendelkező pártja ki van közösítve a kormányból. A fegyverkezési költségeket rásózták a nép nyakára, de ezzel a pix)blémát ném oldották meg reakciósok.
A kormányok ugy váltják egymást FVanciaoírszág-ban, mint a stafétafutók a sportpályán, egy-egy kormány élete csak pünkösdi királysági ideig tart és minden kormány a pénzügyi kérdéseken bukik hasra. Ezt azzal magyarázza a reakció, hogy tulnagy a parlament hatásköre és tulszük a kormányé. Régóta spekuláltak már a-zon, hogy lehetne megnyirbálni a parlament jogát és kiterjeszteni a kormányét. Ezt is sikerült elérnie a reakciónak.
A legújabb miniszterelnök, aki Franciaország egyik leggazdagabb tőkése, vállalta a kormányalakítást azzal a kikötéssel, ha szabadkezet kap a pénzügyek megoldására. Megkapta. És a francia »népnek« ez a képviselője vastagbőrü nyíltsággal tárta elő a tervét. Pénz kell a fegyverkezésre, profit .a tőkéseknek és hová fordulhat ilyen esetben az ország feje, mint a dolgozók zsebéhez, szűkebbre vágni :az amúgy is szük kenyeret. A miniszterelnök terve az, hogy a közalkalmazottak tekintélyes részét szélnek ereszti, kidobja a munkájukból és a törvény áltál biztosított nyugdíj korhatárt 60 évről 62 évre emeli, mert — spórolni muszáj.
Az intézkedés által elsősorban érintett munkások, vasutasok, postások, távirdászok és más közalkalmazottak erre sztrájkkal feleltek, amely már több mint két hete tart és a sztrájkolok száma négymillió körül van. Magánüzemek munkásai 24—48 órás szimpátia sztrájkkal támogatják a közalkalmazottakat.
Lahiel miniszterelnök rádiószózatban dörögte a sztrájkolókhöz; hogy nem tárgyal velük, ugyanakkor katonasággal rakta meg Parist azzal a céllal, hogy a sztrájkot karhatalommal törje meg. így működik az »a-merikai segítséggel« spékelt »demokrácia*.
Van ennek a sztrájknak még egy jellegzetessége. Ugyanis a reakciós propaganda-tízparancsolat paragrafusai szerint sztrájkot — és különösen amely milliókat mozgat meg — csakis kommunisták kezdeményeznek és vezetnek. Azonban a franciaojázági sztrájkoló közalkalmazottak katolikus €0 szocialista vezetés alatt levő szakszervezetekhez tartoznak, vagy, — ahogy a reakciós híradások mondják — »hém-konmíiunista« szakszervezetekhez. A fegyveres erőket is azért vitte Parisba a kormány, hogy megakadályozza a kommunistákat abban, hogy kezükbe vegyék a sztrájk vezetését.
Ez a sztrájk világosan rácáfolt a reakciós hazugságokra. Nem kell okvetlen kommunisták vezetése a sztrájkhoz, de az viszont igaz, hogy a sztrájkolókra »vörösök«, »kommunisták«, >Moszkva ügjmökei* jelzőket aggat a reakció még akkor is, ha katolikus papok vezetik. Van erre már példa minden országban, Kanadában is.
Munkások nem azért mennek sztrájkba, mert kommunisták vagy a vezetőik kommunisták, hanem azért, mert a kenyérkérdés kényszeríti rá, mert a gyomor, ha üres, egyformán korog, akár imádkozik a gazdája, akár pedig káromkodik. És a tőkés reakció sincs tekintettel a munkás politikai nézetére, vallásosságára vagy vallástalanságára, egyformán profitot termelő alanynak tekinti és egyformán terron-al próbálja leverni, ha sztrájkol.
*       ♦ ♦
TRÁNBAN a királypárti katonai klikk megbuktatta Mos-sadegh kormányát és a nemzetközi olajtrösztök elégedetten dörzsölik kezeiket az esemény felett. Az öreg Mossadegh, ízig-vérig reakciós maga is, de annyi érdem mégis fűződik a nevéhez, hogy az ország olaját bitorló külföldi tőkésektői próbálta megtisztítani Iránt. Sőt az utóbbi időben tárgyalásokat folytatott a Szovietunióval ' 18, hogy a két ország közötti kérdéseket rendezzék. A király párti-puccs mögött a külföldi olajérdekeltségek keze van, ez aligha lehet vitás. Bent az országban pedig az a maroknyi földbirtokos, akiknek a kezében van az ország összes müvelésre alkalmas földje. A reakció öröme így érthető. Csak Irán népe nem örül, mert ők továbbra is sárkunyhókban »laknak-c egymás hegyén-há-tán és a helyzetükön eddig sem segített, ezután sem fog az olajtrösztök pórázán rángatott királyság.