AKIBONTAKOZÓ gazdasági válságnak a hatása sokakra közvetlenebb és mélyebb benyomást tesz» niint akár a hidrogénbombás pusztulás veszélye> akár az ország antörikai do-minálása, akár a demokratikus szabadságjogok veszélyeztetéttsMe- A iudrOgén pusztulás lehetőségei sokak előtt hihetetlennek tűnik fel; az aitíeríkaidoininálás sokirányú kárho-zatos követkézméiyreit sokak előtt eltakarj hamis jenki propagandával (filmek, rádió, televízió, sajtó, stb,)l3iew ^beteges illúziók; a fasizmus teljes átkát^í^^ kevesen ismerik itt közvetlen tapasztalatból; de a gazdasági válság >éhes harmincas évei«-re javafe-ruknak mindeh^í hányodottságával, keservévél és mulásztOtíisagávál énilékeznek éis a gondolatától isfbÓMÍidnáká kanadai dolgozók milliói.
Az ujabb gazdasági válságnak még csak első jejeit látjuky tiiégx^ak^^k hatását é-rezzük, d^ máris százezreket tölt el félelemmel. Ások munkaftlkalmat, magasabb életszínvonalat, de^;ézzel együtt sok hamis kispolgári illúziót is hozó; háboru-alatti^s utáni prosperitás nyomán, a gazdasági válság veszélye még , félelmeteá^bbén.hat és a kispolgári megtévesz-tettség; elpujmltsá^ és megalkuvás t^^ még zavarosabb k^zelődésekre, hániisabb elgondo-lásokra vezet a miególdást, a Mutat ülető
Nemcsak általában a dolgozók - között,, de még baloldaliak között is sokan kétkedéssel, hitetleiiséstgel fojgadj^ a megállapítást,
hogy EZT a gazdasági válságot -f-^ ellentétben az előzőkkel ---^ el lehet hárítani, ie lehet győz. ni. A kapitalizmus időközönként megismétlődő, visszatérő gazdasági válságokat termel ki, ez a kapitalizmus törvényszerűsége, & kizsákmányoló profitgytijtés elkerülhetetlen velejárójia, és ez ellen semmit nem lehet tenni, mig maga a kapitalista rendszer fennáll —• igy érvelnek a-zok, akik a munkásmozgalomban a nehezebb időkben megtanultak®valamit, de azóta vagy teljesen elszakadtak attól és kispolgári illúziók rabságába estek, vagypedig hittételi dog-maszeri^en berögzítették agyukba azt a helyes tanítást, amit a mai előrehaladott helyzetben csak a továbbfejlesztési tételek segítségével lehet helyesen alkalmazni. »
»A2t mondják^ — írja Sztálin — »hogy a gazdásági törvények, ösztönös jellegűek, hogy e törvények liatásaielháritlíatatlan^k, hogy a társadalom tehetetlen velük szemben. Ez nem igaz. Ez a törvények fetisizálása, rabszolgai meghódolás a törvények előtt. Bebizonyosodott, hogy a társadalom nem tehetetlen a törvényekkel szembenV hogy a társadalom, ha felismerte a gazdasági törvényeket és rájuk támaszkodik, korlátozhatja hatókörüket, a társadalom érdekében felhasználhatja és »megnyergelheti« ő-ket, mint ahogy ez a természeti erőkkel és a természeti erők tőrvényeivel is történik, mint ahogy a nagy folyók kiáradásával ^kapcsolatban . . . is«történik.<c
Azt a tételt viszont, hogy EZT a gazdasági válságot el lehet hárítani, lé íehet győzni, nem elszigetelten, csak a Válság romboló hatásainak elhárítása szempontjából kell megértenie lehetőleg minden dolgozónak, hanem a hidrogénbombás pusztulás veszélyének-elhárítására irányuló .békeharc, az amerikai ^ominálás leveté-sére irányuló nemzeti függetlenségi harc és a fasizálási törekvésekkel szemben a 'demokráciáért folyó harc szempontjából ís.
.* ♦ * •.
AZ ö HÁBORÚS dMEGOLDASUKcc
EL LEHET-É hárítani, le lehet-e győzni a kibontakozó gazdasági válságot?
Előszöris szét kell törnünk maradéktalanul azt a hamis illúziót, amely a jenkik és a hazaárulók propagandája nj^omán még mindig háborús »megoldást« remél a gazdasági válság ellen. , ■
A fasizmus elleni népháboru Kanadának és az USA-nak jóformán csak olcsó meggazdagodást és prosperitást jelentett, de ennek a prosperitásnak a folytatása ciak a nemzetközi e-gyüttmüködés, a lerombolt és' elmaradott országok újjáépítésének demiokratikus segitése, a • szocialista és a kapitalista országok közötti beké* verseny alapján lett volna lehetséges — a-mi viszont okvetlen gyökeres belső reformokat is követelt volna meg a tőkés országokban.
-E A VÁLSÍGIP
IRTA SZŐKE ISTVÁN
mert most politikai és gazdasági amerikai füg-goseg alatt nyögve sorvad Kanada, amint a gazdasági válság teljes erővel készül rá lesiij-: tam.'
Egyfelől fontos megjegyeznünk és felismernünk, hogy a tőkéseknek, mint az^első és a második világháborúval, ügy a koreai agresszióval és fegyverkezési versennyel sikerűit ideiglenes ««n*„eínaritani gazdasági válságot; másfelől ILYEN haborufi elhárítás tovább és többé NEM lehetséges, mert demokratikus tudósok éppúgy, mint reakciós politikusok is elismerik, hogy I-LYEN további elhárítási Idsérlet hidro^énboin. bás végpusztulással fenyegetné inentési lehetőségek nélkül az egész emberiséget, sőt az egész f öldtekét is.
Reakciós módon tehát ismételten sikerült a gazdasági válság ideiglenes elhárítása, de nem az elkerülésé — és végülis ujabb gazdasági katasztrófa és az emberiség végpusztűlása veszélyéhez vezetett
Nem-e lehetséges MÁSKÉPBEN és ugyancsak MÁS erőkkel á gazdasági válság elhárítása? — és tartós békéhez^ kanadai nemzeti függetlenséghez és demokratikus megújhodáshoz vezető elkerülése?
AMI NEKIK »S1KERÜLT«
A SZAKSZERVEZETI lokálok, városi és kerü-^ leti közös bizottságok és testületek, országos uniók és testületek csakn'em kivétel nélkül arra kényszerültek már, hogy a fenyegető gazdasági válsíiggal és a növekvő munkanélküliséggel szemben részleges vagy részletesebb megoldási követeléseket állítsanak fel. E követelések egyik része a munkanélküli segély emelésére, az érintettek mindegyikére való kiterjesztésére és a munkanélküliség egész idejé-
y *-«-uvv«,.v a koreai reakciós agresszióban fegyverkezési versenyben. Sikerült ugyan ideiglenesen elhárítani egy ujabb gazdasági válság kibontakozását^ de semteit nem oldott^, meg.
A Labor-Progressziv 10 Pontid a Válság ellen
1. állítsuk helyre a kereskedelmet a Brit Nemzetközösséggel azáltal, hogy elfogadjuk a font-sterlinget gyártott és farmtermékeinkért.
2. Le kell tömünk az amerikai bilincset Kanaáa kereskedelméről. Követelnünk kell, hogy a kormány küldjön kereskedelmi küldöttségeket a^ szocialista országokba üzletkötések céljából.
^. Növeljük és terjesszük ki Kanada iparát a r yersanyagaink nagyobb méretű hazai feldolgozásával. Állítsuk meg az amerikai-árudömpinget, ami kanadaiakat foszt meg munkájuktól, s pusztulást hoz iparunkra és farmjainkra.
4. Építessünk 750.000 alacsonybérletü, olcsó lakóházat; szállítsák le a kamatokat a részletfizetésekre és a jelzáloghitelre.
5. Mentsük meg a mezőgazdaságot,^ a farmerok részére biztosított árarányoság-gal, fegyverek helyett élelmiszerek expor-tólásával.
6. Kezdjük meg már most az egészen kana'dai St. Lawrence-tengeriut építését, építsük meg mint közmüvet a transz-kanadai gázcsővezetéket, a dél-Saskatchewan folyó duzzasztógátját, az Atlanti-partvídé-
-kí Chi^necto-csatomát és más országépitő müveket.
7. Növeljük a vásárlóerőt és terjesszük ki ,a belpiacot a munkabérek^ és farm-jövede«mek növelésével; a vállalati profitok csökkentésével; 7-órás munkanap, 5-napos munkahét bevezetésével; töröljék a vásárlási adót, szállítsák le a köznépnek a lakóotthonokra, élelemre és jövedelemre fizetett adóit, magasabb adókat a vállalati profitokra; orszájfos egészségügyi tei-vezetet; a munkanélküli biztosítás le-g>^en a koreset 75 százaléka a munkanél-küliséjí egész tartamára; havi 75 dollár aggk^ri nyugdijat, a férfiaknak 65, nőknek 60 éves kortól.
8. Jnvitsuk meg Kanada szociális és kul-* turális életét, uj iskolák, napközi otthonok, kórházak, színházak, szórakozó helyek, sportstadionok, könyvtárak és utak épitéáével.
9. Vegyünk törvénybe egy Joglevelet a kanadci nép polgárjogainak védelmére.
10: Vágjuk le a fegyverkezési kiadásokat az 1947-ea színvonalra, fordítsuk a pénzt a nép szükségletére.
nek fedezéséré vonatkozik r a másik rész a. munkabérre és időre, a harmadik közmunkák* ra és országépitő tervezetekre, a negyedik a külkereskedelem kiszélesítésére, az egész vl* lágra való kiterjesztésére vonatkozik*
A legteljesebb ilyen követelési program a Labor-Progressziv Pártnak előbb kelt,* de a márciusvégi 5. konvencióján a párt uj*Prog» ramja részeként is.elfogadott 10 Pont a Dep* resszio Legyőzésére. így most konkrétabban vethetjük fel a kérdést: alkalmas-e, mcigfel<s lő-e ez a 10 pont a válság elhárítására, legyo*
Elöszöris emlékezzünk arra, hogy az első világháborúval a tőkéseknek »sikerült« elhári* tahi ideiglenesen égy akkor fenyegető ga;zda-sági válságot, dé következménye a Szovjetunió létrejöttével a tőkés világ megkisebbedése, a szocialista világrész létrejötte, a kapitalizmus általános (politikai,'gazdasági, stb.) válságának beállta lett, mely az ^időnként visszatérő gazdasági válságok hatását még rombolóbbá tette, amit az »éhes hamincas évek* kegyetlenül bizonyítottak.
Ujrafégyi^erkézéssel és ^ második világháború kirobbantásával a nagytőkének ujra »sike-rült« égy aldcor kitörőben lévő ujabb gazdasági válságot ideiglenesen -elháritani, de a kapitalizmusra még végzetesebb^ következményekkel: az európai népi, demokráciák és Kina felszabadulása tovább zsugorította a tőkés világot, növelte a Szocialista világrészt, két világpiacot hozott létre beállott a kapitalizmus általa, nosválságának második szakasza* melyben többé csak a két rendszer békés együttléte, vei^e-nye és együttműködése alapján lehetséges a tő. kés országokban igazi prosperitás és demokratikus fejlődés.
Azonban, a tőkés világban a felülkerekedett ameríkai. imperialisták a békés együttműködés helyett szerződésszegéseken, zsaroló diplomácián át a »hldegháborut« választották, más országok halzaáruló csatlósai segítségével katonai megszállásokon, támaszpontok építésén, gazdasági kirabláson, fegyverkezési versenyen, a-tomdiplomácián, p,olitikai leigázáson és fasizá-láson át harmadik világháborút készítettek elo a szocialista tábor ellen; s mikor ez nem sike-riilt közvetlenül, a fenyegető gazdasági válságot a koreai agresszióval »sikerült« nekik ideiglenesen elhárítani — hogy milyen következményekkel, azt ugy a most még pusztitóbban fenyegető gazdasági válság éppúgy megmutatja, mint a berlini konferencia utájn a genfi konferencián megmutatkozó éles ellentéteik és szo-^ rult helyzetük..
Ebbe a helyzetbe: külpolitikailag a »hídeg-háboru« és agresszíós politika kudarcába, az imperialista ellentétek-éleződésébe, a béke- és függetlenségi mozgalmak erősödő nemzetközi hatóterébe, a szocialista tábor erejének és tekintélyének növekedésébe, belpolitíkailag^pe-"dig az áruló monopoltőke politikai kudarcába, a függetlenségi és békeerők erősödésébe, a demokráciáért való harc szélesedésébe és a válság Vészébétől való szabadulási vágy népi té-nyébe kell beleillesztenünk a kérdést:, megfelelő-e a 10 pont a válság elhárítás^ára, legyőzésére —• a dolgozók, a nepi erők részéről?!
A 10 PONT ÉS A HELYZET
A GAZD.XSÁGl válság elhárítására szóló 10-" pontos program tehát, elsősorban is nem egy különálló program, nem szabad azt elszigetelnünk a bekéért, nemzeti függetlenségért és demokráciáért folyó küzdelem átfogó programjától. A 10-pontos program része a Kanada részére felajánlott és érvényre juttatandó uj nemzeti politikának, ugyanabban a nemzeti és nemzetközi helyzetben, amelyben a békéért, függetlenségért és demokráciáért való küzdelmet ís diadalra kell vinni.
Ezért sSíukséges az is, hogy a némileg félszeg »Ameríka>csináIta válság«. kifejezést is tisztázzuk. Félszeg ez azért, mert azt szuggerálja, hogy Kanada nem egy imperialista állam, hanem csak gyarmat, és hogy főleg bur-zsoá-demokratíkus, nempedig főleg szocialista feladattal állunk szemben. Az amerikai függőség sulyoshitj a, gyorsítja a gazdasági válság kifejlődését, de. sc kanadai kapitalizmus talaján termelődik ki. Ezért helyesebb az i>árulás-C8Í-nálta válsága kifejezés: ez nem hagy vagy kelt kétséget aziránt, hogy-két ellenséggel állunk szembe — és mindkettőt a vádlottak padjára állítja. A most kibontakozó gazdasági válságot a 10 pont alapján elháríthatnánk, ha a hazai áruló monopolisták (akik a haza elárulásával igyekeznek maximális profitjukat biztosítani) és a jenki zsandárok nem állanának a megoldás útjában, másszóval: mindkettővel szembehelyezkedve tudjuk csak kiharcolni a fenyegető gazdasági válság elhárítását.
(Folytatása a következő számban)