AHOGY aTliNK £S EGHINK M-SS-BAN
Fort Erié: "Váílolatban" — Port Colborne: d Munkással és o Munko-nélküli Tonácesal — Toronté: egy kis Ijedtség
IRTA: CSELÉNYI fÓZSEF
VÉGRE elérkezett 1932 tavasza is a maga pompájával. Uj köntösbe öltözött a természet, a benne megnyilvánuló törvényszerü-> ségek folytán. De az emberekkél, a sok munkanélkülivel a kutya se törődött. A tavasz újra csak üres'kézzel érkeá^tt számukra. Nem hozott nekünk semmit, még csak egy kis biztató reménsrt sem.
Az emberek nágyrésze ménekülni próbált a semmittevés elől. A Jiagy tespedés besavanyitottá őket. Csak eí, el innen valahová!— űzött bennünket a sors mostoha, láthatatlan keze. Most már ,»mindén bokor szállást ad«, biztattuk magunkat.
Én és a bátyám a féleségével Fort Erie-" be kerültél^ a nagynénémhez. Ö hívogatott bennünket:
— Gyertek le hozzánk. Ott még dolgozhattok annyit, hogy megéltek belőle. Legalább adósságot nem csináltok, — mondogatta.
vHát lementünk. Én az unokaöcsémmel »társultam« a kerékpárjavitó >üzletbe«. Valahogy ez a »biznisz« nem volt éppen rossz. Megkerestük vele a »mindennapit«, no meg a dohányra valót. És ha a gazdasági ciklonok a mi >vállalatunkat« is érintették, az sem keserített el: vettük a horgot és mentünk halászni.
Mint afféle >öreg halász«, az unokaöcsémet csakhamar beavattam a halászat rejtelmes titkaiba is. Kezdetben becses is volt ám a friss hal, de később bizony már az egész környék büdös volt tőle.
—- Ugyan mi a jóistennek hordjátok már ezt a sok dögöt ide?—- fogadott bennünket a nagynéném, ha a zsákmánnyal háza-tértünk.
De mi azért nem semmisítettük meg a fölösleget, mint általában a »többi«, a kapitalista »társaink« tették krumplival, marhával, naranccsal, kávéval — mindennel, amiből »sok« volt. Megtisztítva vittük a halakat a szomszédoknak. Kár eldobni. Ha szeretik, használják el — és csakhamar túladtunk a »fölöslegen«.
: És a szomszédok örömmel fogadták a »dögöt«: 50—-75 centet csúsztattak a zsebünkbe »egy kis dohányravaló* cimén. És a Marx érték- és értéktöbblet-elméletét kissé kancsalul alkalmazva, hamar felfedeztük a dögben az uj lehetőségek csiráit: két font »dög« 2 pakli dohányt jelent — mérlegeltük.
Azonban, ez a »felvirágzás« sem tartott sokáig. Karácsony felé nemcsak a Niagara folyó fagyott be, hanem a javítóműhely is. Persze, abban az időben százával omlottak össze nagyvállalatok, sőt bankok is, s igy nem lepett meg bennünket különösebben, hogy a mi >vállalatunk« is hasonló sorsra jutott. Hiszen ugy éltünk, mintlial a vizben: a nagyok felfalták a kicsiket. •.
Menekülni kellett innen is. »Vissza, visz-
sza Port Colbomeba!« volt a jelszavunk és
-az elhatározást hamar tett is követte.
• • • -
A fiuk szívesen fogadtak bennünket a nikkelvárosban. És mi hamar megtaláltuk a helyünket köztük és a mozgalom növekvő és szaporodó ágaiban. Engem a Munkás érdekelt a legjobban és annak sorsa, állapota után érdeklődtem. A cimbalmjos volt akkor a klubtitkár, meg a lapkezelő is. örömmel újságolja:
— Minden héten 5 darab lapot adunk el. Sorban áruljuk. Egyszer az egyik, máskor a másik. De a jövő héten elhozom hozzád. Ti úgysem csináltatok semmit egész nyáron ezen a téren, — magyarázza.
Eljött a jövő hét is a Munkással együtt. Az utóbbit a cimbalmos hozta.
— A Pool Roomban a legkönnyebb eladni ! Ott vannak a fiuk, — szól vissza az ajtóból.
Elindultam hát a Pool Room felé, az 5 darab Munkással. De útközben beszóltam pár magyar házhoz:
— Megjött a Munkás! Vesznek egyet ?
' Vettek majdnem mindenhol, egyik helyen— ahol többen laktak —Jkettőt is. A Pool Room méft messze van, de a lap már ' elfogyott Deaxért ballagtam arrafelé —
üres kézzel. Odaérve a fiuk majdnem széj jel szednek, amikor megtudják, hogy a »lapjukat« eladtam útközben.
— Majd a jövő héten! — biztattam ö-ket. És még aznap rendeltem a központból másik 10 darabot az 5-höz. l)e a másik héten ez is kevésnek bizonyult. Akárhogy meg is nptt a lap az utóbbi pár év folyamán, a Pool Roomig ném tudtam yele^ eK érni. A fiuk tovább forradalmasodtak.
— Majd a jövő héten! biztattam megint őket. De már nem bíztak á >jövő«-ben sem. Ujabb rendelés és ai:t követi egy másik. A, cimbalmom már nem állhatja meg szó nélkül, kitör:
— Ha ennyit iderendeltél, én nem vállalom érte a felelősséget. Ha nem kel el mind, te fizeted meg! — mondja bosszúsán.
De a laptól tovább serkentenek a levelek: » ... nem baj, ha égy pár darab megmarad. Csak azzal számoljatok el, amit eladtok . . . « Igy á megrendeléseket csak a 75-nél szüntettem be. Már élért a Pool Roomba és azon tul is*
A lap árusításánál többen segédkeztek. A legtöbbször ketten mentünk.együtt,vagy külön-külön, miken* hogy. Az »incidens« u-tán a lap kezelése ugy maradt rám, mint a szamárra a fül. De nem tiltakoztam.
A legjobb rohamistának Bölkény bizonyult: neki nem kellett segítség, egyedül ment már harmadik hete. De a következő héten is beállít hozzám — egyediil. Kérdőleg nézek rá, habár a lapot minden héten az utolsó szálig eladta és pontosan leszurkolta az árát is. Most így magyarázkodik:
— Tudod, a bor -már mindenütt kiforrt, most a. legjobb. Igy a lappal mindenüvé bemegyek feltűnés nélkül. A legtöbb helyen megkínálnak. És ahol ízletesebb a lőre, ott tovább időzök. Mir^ végigjárom a magyarokat, a lapot ís eladom és a lőréből is elég — egy hétig. Szóval nemcsak a bor .végett ...
— Mert én nem jövök el addig, amíg nem vesznek. A múltkor egy helyen a mi-szisz nem akarta megvenni. Majdnem két óráig dumáltam, amíg megvette a lapot. És még meg sem kínált. De rákövetkező héten újra bementem oda. Szó nélkül megvette a menyecske, csak utólag mondta: »tudom, hogy sietős dolga van«, — magyarázta Pista barátom ...
Amikor eltávozott a lappal, kissé eltűnődtem a dolog felett: a Munkás és a bor... valahogy ez nem fér össze. De aztán arra gondoltam, hogy a magyar ember nem veti meg a bort. Még Petőfi is sokat verselt róla, Megaztán a munkásmozgalom és a bor között van valami hasonlatosság ab^ ban, hogy mind a kettő forr és kiveti magából a piszkot . . .
Hatheti távollét után, a tavasszal egy-időben érkeztem vissza Port Colborneba a fiukhoz. Ugy tűntem el közülök, mint a kámfor. Az egész környéket felkutatták, de nem akadtak nyomomra sehol sem. Csak a megérkezésemkor adtam tudtukra, hogy >títkos küldetésben* jártam Windso-ron ...
De a helyzet *S3 tavaszán már szinte elviselhetetlenné vált, különösen magánosok részére. A családosok már megkapták a segélyt. Hetenként 2 napot kellett érte dolgozni városi közmunkán. Nem sok volt az sem, de a helyzetet némileg enyhítette.
A Munkanélküli Tanács abban az id^ ben sokat gyűlésezett. De a segélyt sehogy sem akarták megadni a nőtleneknek. E-gyik gyűlésen Dezső barátom már nagyon kifakadt: azt javasolta, hogy vonuljunk végig a városon és verjük be a kirakatok ablakait Ezt már nem állhattam meg szó nélkül. És magyarázom a többieknek is:
— Dezső ugy képzeli cl a helyzetet, mintha Berlin utcáin garázdálkodna a nácikkal. Ez azonban nem a hitleri Berlin és ennek a szervezetnek becsületes munkások a tagjai, nem elvakított csürhcbanda. Mi segélyt követelünk, nem a meglévő értékeket romboljuk. A  hatóságokkal de-
(Folytatása a 12. oldalon)
KVEZIESSE ELO GYÉRÜKÉIT NYARALWitSRA
A KOSSUTH Betegsegélyző Egylet  (IMBF) fiókjainál még mindig előjégyéztetheti gyermekeit a^ezévinyaral-tátásra; Két gyermekkemp közül választhatja azt, amelyik közelebb van; vagy számára megfelelőbb. Előjegyeiztetni vagy érdeklődni lehet:
A LAKÉ ERIÉ GYERMEKKEMPRE*:
Tóth Józsefnél, (98 First St., Welland, Tel.: 5670, vagy bál-melyik környékbeli fiók vezetőségénél) ; .
A PiCkERINGIÁDY GYÉRMEKKEMPRE:
Édith (Koroftyí) Steiger, (2 Ross St., Toronto^-Tel.: WA. 2-7953).     ^ . ^ , ,
Gyermeke biztonságáról, elsőrendű étkezésről, jó szórakoztatásáról felelős személyzet gondoskodik.
Nyaraltatási dijak:
Tagok gyermekei számára 11 é^es korig $13.00
.   15 éves korig 15.00 Nem-tagok gyermekei számára 11 éves korig 14.00
15 éves korig 16.00 Már most.jegyeztesse elő gyermekét. A korai elő-jegyeztetéssel biztosíthatja, hogy gyermeke helyet kapjon a kívánt, időszakra. Kérjen előjegyeztetési ivet, vagy további felvilágosítást. . ^ >
KiVETSEGEK CÍMEI
Az utóbbi időben lapunk több olvasója fordult hozzánk a Román Népköztársaság és a Csehszlovák Népköztársaság itteni követségeinek címei iránt. Itt Kanadában román külképviselet nincs, bármilyen kérdésben érré a címre lehet irni:
Legation of the Románián
People's Republic, 1601—23rd.Sl. N. W. Washington 8, D.C. USA
A Csehszlovák Népköz-tái-saság külképviseletének címe:
: Legation of the Republic of Czechoslovakia 171 Clemow Ave^ Ottawa, Ont.
MINDEN szülő érdeke, hiogy gyermeke nyso-altatá-sáről idejében gondoskodjon.
Alta.-i lap figyelmeztet nyilas csinytevők és cinlcosailc ellen
;>v
*v a-
— Calgaryi tudósitónktól —
»QUISLINGS in Calgary* fejeimmel jelent .meg a »Calgary Herald« cimü napilapban egy közlemény, mely arról tájékoztatja olvasóit, hogy a második világháború alatt a hitleri nácikkal (hozzátehetné: most pedig a raccarthyista jenkikkel) cimboráló volt magyar nyilasok legújabban itt Calgaryban követték el aljas csinyjüket.
A horthyista tisztecskék-ből álló úgynevezett Bajtár-BÍ Közösség itteni csoportja ünnepélyesen kivonult május 30-án a Central Parkba, hogy a hősöknek kijáró kegyeletes szertartások közepette koszorút helyezzen el a második világháború hősi halottainak felállított emlékoszlop elé. De mig az ünneplő tömeg koszorút helyezve adózott az elhunyt hősöknek, akik a fasizmus elleni harcban estek el, addig két nyilasegj-enruhás, zöldmgcs és feketenyakken-dös ur a már hivatalosan elhelyezett két koszorú mellé egy harmadikat tett az emlékműhöz, amely koszorú szalagján a nyilasok volt vezérének, Szálasi Ferencnek a ne\^ disztelcnkcdett.
Erről a meggyalázó tényről B. Yauga, a litván egyesület elnöke jelentést tett a Canadian Cítieznship Coun-cil calgarjd fiókjánál.
A Citízenshipí Councíl jun. 9-én tárgyalta az ügyet és további kivizsgálására átadták az RCMP-nek. Hogy a további \ nyomozásnak mi lesz az eredménye és mit hoznak belőle nyilvánosságra, egyelőre nem tudni. A-zonban, Szentgróthy Tibor,a bajtársiak elnöke és egyik ünnepi szónok, a »Herald«-nak ugy nyilatkozott, hogy »ő meg volt lepődve, amikor a két nyilas egyenruhás ur. élőlépett a tömegből koszorúval a kezükben*.
A »Herald* a zöldingesek közül az egyiket Dr. Simon András néven említi. Széht-grothy pedig, a litván egyesület elnöke által leleplezett nyilas akció elleni tiltakozással szembefordulva, igy nyilatkozott a »Herald<-nak: >IgGnám, de nekem azt mondták, hogy egy szabad országban vagyunk, ahol mindenki azt tesz, amit a-kar.«
De álljunk csak meg eg>' pillanatra: Szentgróthy vagy nem tudott előre a nyilas csínyről és valóban meg