6. OLDAL
KANADÁI MAGYAR MÜNKIS
1954 SZÉPTEMBÉR^^^^^^
CSEHSZLOViUaA
Magyar püspök a csehszlavókiai egyhoz képviseletében
AZ AMERIKAI Evanstonbah*egyházi vi-•f*- lágkonferenciával kapcsolatosan Chicagóban egy fogadtatást rendeztek a 'népi demokráciák küldötteinek tiszteletére, a-melyen azonban á" magyarországi püspökök és delegátusok nem tudtak más lekötöttség miatt megjelenni. Azonban mégis volt ott egy magyar püspök: Dr. Varga Imre református püspök, aki a csehszlovákiai ev. ref. egyházat képviselte a világkonferencián.
4
Néhány amerikai néger lelkész ^ kérdéseket intézett ' dr. Varga püspökhöz, melyekre ő az alábbi válaszokat. adta.
Kérdés: Van-e bármiféle megszorítás a csehszlovákiai egyház életében?
Felelet: Semmiféle nincs. Mindenki szabadon gyakorolhatja a vallását.
K.; Van-e összeütközés az állam és az^egyház között?
F.: Nincsen. A mult egyháza annyira a-zonositotta magát az akkori rendszerrel és annak minden igazságtalaniüágávál, hogy most, amikor az állam orvosolni igyekszik ezeket az igazságtalanságokat, az egyháznak is uj utakat kell keresnie és az államot nyomon követnie, hogy ebből az orvoslásból kivegj'^e a részét. .Az egyháznak ez az igyekezete nem valami uj dolog; minden időszakban szükséges volt, hogy az egyház alkalmazkodjék a. változó viszonyokhoz. '
K.: Nincs az egyház állami nyomásnak és befolyásnak kitéve abban az éi'telem=_ ben, hogy az állam előirja számára; milyen programot kövessen?
F.: Ilyen nyomás és befolyás csak a rosszakaratú vagy rosszulinformált nyugati sajtóban létezik — mi magunk nem tapasztaltuk.
K.: Az ifjúság vallásos életét;hogyan , jellemezné?
F.: Az ifjúság egyrésze vallásos, másrésze közömbös éá egyrésze vallásellenes.Ez a megoszlás mindig létezett — most sincs másképpen.
K.: Az ifjúság őszintén és lelkesen támogatja-e az uj rendszert?
F.: Az ifjúsággal nincs baj. Az úgyszólván beleszületett ebbe a rendszerbe és ebben nőtt fel. Az ifjúság könnyen beleéli magát az uj helyzetbe; kiváló alkalmak kínálkoznak számára a jövőt illetőleg; tanulhat, képezheti magát az áliam költségén, ha tehetsége és kedve? van hozzá; ' munkateret bőv£n talál — az ifjúság tehát, amely a jövőbe tekint, egyáltalán nem probléma. Baj csak azokkal van, akik va- _ lamikor a kedvezményezett osztály tagjai voltak és állandóan háti'afelé tekingetnek és folyton összehasonlítgatják mostani viszonyaikat az ő egykori kiváltságos helyzetükkel. Ezeknek nagyrésze nem akar vagy nem tud beletörődni az uj helyzetbe. De ez egy elenyésző kisebbség csupán. * K.: Milyen benyomásai vannak az euró-^pai heljrzetről?
F.: Furcsán hangzik, de az én megítélésem szerint Nyugat-Németországnak van ma a legjobb életszínvonala egész Európá-; ban. Jobban élnek a nyugatnémetek, mint bármely más nép az úgynevezett vasfüggönyön innen vagy tul. A magyarázat roppant egyszerű: Amerika tömi őket pénzzel, nyersanyaggal; uj gyárakat épít nekik a régiek helyébe, munka van bőven. A nyugatnémetek ezt a" helyzetet igyekeznek a végletekig kiaknázni. Valósággal zsarolják Amerikát és látszólag beleegyeznek mindenbe, amit Washington akar, de amikor majd a végső döntésre kerül a sor, a németek nem fognak kötélnek állni. Nem hagyják magukat ágyutölteléknek felhasználni ... A németek elsősorban egyesül-
X. FEJEZET.
A HAGYMÁS, A KLARINÉTOS, MEG AZ IBOLYÁS. >
A furcsa vándorkalmámak még a folyosón is volt egy kis találkozása. A Ritka Panna jött rá szembe,^ hagymaáruló mer nyecske; tíz keményített ránczos szoknya volt rajta: ugy nézett ki, mint egy dupla pipacs, a legfelső tulipiros volt» A derekán pedig kecskebékazöld kendő volt átkötve. Patkós piros csizmái csak ugy kopogtak a téglán. -
A »szivem Málicskámnak« az emléke nem gátolá a Frányót abban, hogy a mer nyecske gömbölyű czéklapirös orczáját meg ne csípje á két ujjával: a miért aztán kapott; annak a teriyerétül íegy jegészséges ütést a juhbőrös hátára.
Aarmáány adta buta tót Franyója! ^ Jaj de szereti engemet ez a magyar menyecske! Milyen szipen szólította meg nekem.
A Panna két karja, meg a háti kosara tele volt'hagymafentőkkel. Ugy állított be a Kapómé konyhájába.
Ugyan eedes jáó Kapornee asszonyom: engedje meg keerem, hogy ide lerakhassam ezt a sok istenadta hagymaa-jaat. Nem akarok maa vele visszaczafatol-ni Paíotaara. Majd apraankínt elhordogas-sam innen. • .
— Hát talán már vége van a hagyma szezonnak?
-—Veege bizony, eedes meezem. Valamennyi palotai kofaanák a kosara mind spaargaave van már rakvel. Nekem is azután! kell laatnom, hogy spaargaacskaat kapjak a talíánnál. Rosszul ment maa a hagyma nagyon. Eddig is csak egy dereek jaó képviselő ur taitotta" benne a lelket, a ki mindennap vett tőlem egy f entő hagy-maat: aztán meg is csípte az orczaamat mellee, aztóan tíz krajczaarral többet a-dott eerte, mint maas. N^m tudom een mit akart azzaa a hagymaavee? De haat az is elutazott nipet fognyí.
(Valószínűleg választási előintézkedést értett alatta.)
— Hát csak hagyja itt a hagymáját, kis menyecske. Elférünk tőle. < '
— De aztaan meg ne egyeek a czigaa- ' nyok, mert szerbiai hagyma.
•—Hisz akkor meg épen nem is tudnának vele beszélni a czigányok.
~ Aujnye de treefaas kedveeben van ma a nagyasszony.
— Bizony van okom rá.
— Haat megtette-e maa a vaaros Kapor uramat kaodisnak?
— Épen abban jár most az öregem.
—-No hát a jaó Istenke segeesse raa Kapor uramat, hogy megtegyeek kaodisnak. Jó egeeszseeget kívaanok. Kisztíhand fraj-la.
Ez is elment.
Ekkor elkezdtek odalenn a pinczében kászblódni. A czígány család került elő a föld alól. Azok későn fekusznek, nappal alusznak. Egymásután bukdostak fel a gádorból; mindegyiknek a hóna alatt volt a »szerszáma«'.
Az öreg Zsiga jött legelői: valamit mondott a rajkóínak czígányul. Azután pedig magyarul.
— Csókoljatok szépen kezet a nagyságos asszonynak, ti fekete rigók.
Ferke, Miska törték magukat Kapóméhoz. Az pedig épen egy sleppes pliszsziro-zott alsószoknyát vasalt; a minek nagy része a földreteritett lepedőn hevert. Kergette is a fiukat onnan.
— Elmentek innen a sáros csizmáitoK-kal! Mind összekeveritek a kivasalt ruhá-
ni akarnak, nem pedig háborúskodni,' különösen pedig nem idegen érdekekért. Annál sokkal több eszük van ... >
K.: Mit gondol püspök ur, lesz-e háború?
F.: Az én egyéni'nézetem az, hogy nem lesz . . . Nem lesz háború, mert a népek békét akarnak ...
A beszélgetés végével a néger lelkészek közül az egyik így szólt: >Hát ez, amit itt hallottunk, egészen máskép hangzik, mint amivel minket a napilapjaink traktálnak. Köszönjük á szíves felvilágosítást, E pillanattól fogva egészen más színben látjuk a »vasfüggöny« mögötti helyzetet, mint eddig láttuk, faten áldja meg önt, püspök ur.€
iliiiiiiils
irta jIaI
mat. . ,. , ^. '
Biz azoknak sáros volt a csizmájuk; De hát nem járnak ők fényes szalonokba muzsikálni, hanem olyan kocsmákba, a vhol maga a, kocsmáros is mezítláb, papucsban szolgálja ki á vendégeit. A két kis poronty majd élveszett azokban a, nagy embernek való habdákbari, a iniket imitt-amott ajándékba kaptak. Áz öltöny darabjaik is ah-hoz-^alók voltak. A mit a Volt gazdája spentzemek viselt, az á Miska gyereken Mencsiköff volt. Hanem nyakravalójá volt mind a kettőnek. Azokat még a boldogult ányjnk köthette csomóra s a^óta nem volt kioldva. - :
Nagy fekete szeme volt mind a kettőnek.::'- ■ ■
-— No. hát Zsiga, hóvá mentek ma muzsikálni?
(A czigányt minden ember »te«-nek szó-\iija.í) . - '
Ha én azt tudnám? Beütött a nagyböjt. Sehol sem tánczolnak. A »kis pipában* nem szabad muzsikálni. A Svábhegyre meg még nem Jár senki. A bumszti pin-czét becsukatta az nj főkapitány. — Nem'
marad más, Ugyan kérem
restellne fáráSíUB kalendáriumban.] ■ — Tudom S van szent Baziliii Jáj! Az Bi bátyja a szent Gj patrónusa; de ne —- Hát össze gon a házbért?
~ Jáj, dehogyj nem is volt
zikczene-zakczeiSíI — Hogyanról —• Hát ha vali^ ban, hogy huzzjíj kor azéi-t vertek i pedig nem ak... zért vertek meg. „ a kit ugy hínak,] házi uiimk. Od neki a házbért.
-j- Ugyan hu2__. . nótát, mert engenii pa gavallérokra,
lapot
ds a! íarjá )da 1 Hum
rosi iek.í llakói iáltá
zsiká tind ta. lel? It kiv zikc hog luzni [égis
Ba£ rünk,
Ineki veti I színá
Orgován
IRTA GERiLY
/
T TJ REGÉNYEMEN dolgozva, kiderült, ^ hogyha készülő könyv egyik .fejezetének' a színhelyét. . . nem ismerem. Egy. erdőről akartam írni —^ Nem általában az erdőrpl, hanem egy bizonyos erdőről, a-melyet az idősebb nemzedék földrajzilag nem egészen pontosán: orgoványi erdőnek nevezett el. Ebben a lakiteleki tölgyesben, amelyet a kecskemétiek különös kiejtéssel s rövidítve Tőserdőnek mondanak, ,e-zerkilencszáztizenkilénc őszén és ezerki-lencszázhusz elején idehurcolt emberek tömegét gyilkolta meg állattá fajult nagygazdák és falusi meg kecskéméti urak bandája.
' Napokig jártam az erdei vérengzések és gyásztoros dáridók színhelyét. Álltam az egyik tetthelyen. Galagonyabokrok nőtték be. Itt egy lejtő álján, ezerkilencszázti-zenkilenc november tizenhatodikán sorba állítottak harminckét meztelen embert, egy részüket, késsel szurkálták agyon, másokat ólommal bélelt bunkóval öltek meg, de sokat csak ugy puszta kézzel fojtottak meg. A »legszebb játékot< az találta ki, aki elevenen nyomta áldozatát az előre elkészített gödörbe" és agy.ontaposta.
A »bürge-ól« bűzös, nedves falának tá-. maszkodva képzeltem el az áldozatuk u-tolsó útját. Itt, az ólban vetkőztették őket pucérra, utána egyetlen kötélre vették valamennyit és fütykössel, korbáccsal s kard élével hajszolták őket a néhányszáz lépéssel odább gunnyasztó lejtő aljához: a tömegsírhoz.
Az áldozatok;, egy része a. proletárdiktatúra alatt hűséges szolgája s védője volt osztályának. Jobbára városi .munkásokat, hivatalnokokat, béreseket s napszámosokat öltek itt meg. De sok áldozatnak csak az volt a bűne, hogy zsidó volt. A vonatról szedték le, vagy lakásaikból hurcolták ki okét gyilkosaik.
Egy tizenhatéves szolgálólányt is sírba fojtott . . . kulák gazdája. Otthon, a pajtában incselkedtek a tréfás kedvű gyilkosok néhány áldozatukkal, aztán szekérre dobták őket, hogy ideszállitsák a Tőserdő-be A szörnyű haláljajokra fejijedt álmából a kis pesztra. Munkáltatója, a nagygazda, nehogy szem- és fűltanuja legyen tettemekfőt is a szekérre lökte és a Tős-erdobe fuvarozta.
"PGY ERDEI tisztáson a rémidők egyik halálnak szánt éa halálra keresett szemes ftíltanujának százszor elmondott, de a
lOSt i
rémemlékektől mé adt szavait hall£ . — Ezen a tisz ásták eleven áldoi úrhölgyek és uri ban gyásztort ült kurjongatás és tudta: részeg urak] markában utolsót r
Napokon át, az kér zörgött felém kiúzott, Tőserdőbe tett képzeletem a tán a mindent elö lent: a mai OrgoTÍ telepitette a Kecskemétről kifi modott volna a re egyre csak óvatosJlegtorp hattunk előre, a n« tobbs; ton Orgovány felé; lasarna s annyi kerékpárosiárt er Sággal »forgalmial«alyt k gük. Fehér-, piros-bluzos és fehérszo»;as lan tova vadonatúj bíMlijük k hajolva. Meztelen Jrjuk s ' ' ' ^ '-■'igott a li, csat( dte. A « ragy( barna
iikat s isszon; |Messz( Aki ígnek-( )lt-e a
águtai . mög int em ikér m nyári s a n rémen autón] beton
na zománcként ca katletürt fehér w! krémszínű szandál, vidujju fehér sport összefogott zöld vai jukat csatos-lakkos fekete
át. Barna bőrszan
nyíök. Derűs, nekif< edkezet a nyolc-tizfőnyi ra kbaTi sí
It hord
férfiak ^apata
ner
egymást ugraton ud ozlo-csa orgoványi vasámaP biciklit
-VJÉHA SöTÉWUq^, b'ri
kalapos lünk szembe, tották a gépet, feledten a kormaW A kormányt csaK < a másikban cigarc t ták. ültek a gép* asztal mellett, P|he s derűsen szemo^űo tóban, mellettem, i mond elvtára ül^í tolókovácsa,, de oz járási pártbizott«ií szálláára k>jarö szöntötték a
Hármas-négröJ zck a meglett
Hallgftagon s is hajó fölé, m < fyik ke2 vagy „ akárc; pihe őben. Fe •'5 ükkel ín i m erősük MáVA( ^ - .etc mái ittság Orgovár prjpagandi; baráti s
^ c oportbai emUrek. Mi