Siemfonúi topasif ólotok Mogyororsiágból
Válasz egyes kérdésekre
ÉN IS, mint a Magyarországon járt d0l^^ e-gjak tagja, akik az (or^ nak nagyobb i?észét megtekintettük, szeretnék egy-két megjegyzést irni. Mindazt leirni, amit láttunk, nagyon sok volna. Most csak arról mondok iiéhany szót, amirő egyesek érdeklődtek.
Budapestnek jórészét megnéztük. Én romokat ha még van is valahol — nem láttam, mindössze két saroképületet, ami meg volt rongálva; amit • telj esen lebontottak, 'mert nem volt ér^ demés kijavitani, inkább u-ját épitenek helyettük. Igaz az is, hogy' Budapesten, ott ahol még nem javították ki, alig lehet olyan épületet látni, amelyen ne volna a háborúnak valami nyoma. Sok helyen ugy néznek ki azoknak az erősen megépített pesti házaknak, a falai a golyólyukaktól, mintha valaki rostát akart volna csinálni belőlük.
Amikor ezeket láttam, arra gondoltam, hogyan lehetséges az, hogy nem hallok senkit azokról a borzalmakról beszélni, amiket a fasiszta hordák elkövettek és a-"miket a háború okozott. Ugy. látszik, hogy ezeket a dolgokat' legszívesebben elfelejtik. De olyat sem hallottam, lv)gy valaki még egyszer Horthy és bandájának a kormányát szeretné látni újra. Ha vannak is.ilyenek, azok meghunyászkodnak és ugy károsítják a dolgozó né-pet^
Nem láttam olyan épületet sem, mint egyesek hiresz-. telik, amelyikben az ablakra függöny helyett papirt tettek volna. De olyan házat sem lehet látni, amelyiken ablak nem lett volna, pedig ahogy mondták. Pesten nem volt olyan épület, amelyiken ép ablak maradt az ostrom után. El tüdjuk-e képzelni, hogy csak üveg
menpyi kellett egyszeiTe egy akkora vámosban, mint Bu-lapest, hogy csak az ablakokat rendbehozzák.
A tisztaság is olyan Budapesten, ami nem kerülheti el a figyelmet. De ennek is meg van. az oka. Magam láttam, amikor az utcán mentem", hogy egy kisfiú odaszaladt egy emberhez, aki a papirost ledobta az utcára, nem pedig a szemeteskosárbá és azt mondja neki: Elvtái-s, miért dobta a papii-t az utcára, miért nem vigyáz a tisztaságra? A honfitárs megszégyelte magát, visszament és felvette a papirt. Ezután én sem mertem az utcán eldobni a pápii-t. Az iskolákban ' így tanítják'a gyermekeket á tisztaságra.
Találkoztam későbben o-lyan régi »úriemberekkel* is, akik panaszkodtak, hogy nem tanítják a gyermekeket jóra az iskolában, sőt került köztük olyan is, aki azt kezdte bizonyítgatni, hogy még »meg is tetvesednek^. De annyira mondta már^ hogy magam is megsokal-tam. Mondom neki, maga már sokat mondott, én is hadd mondjam el a magamét. Elmondtam neki, hogy az itthon létem alatt megnéztem már pár iskolát különböző helyeken, de én nem láttam sehol olyat, amit áz »ur« mond. Hanem éppen az ellenkezőjét, az iskolákban rend és tisztaság van, én nem láttam egyáltalán hanyagságot sehol. Persze ez az atyafi is a régi világ embere, azt gondolta, »palíra« talál, mivel hogy Kanadából jöttem. De mikor látta, hogy az ugrasztása nem talált, akkor elfordította a beszédjét másra. De nem is az volt a baj, amivel ő feketíteni a-kart, hanem amikor a gyerek hazament az iskolából és a papa, meg a mama a régit siratgatta, a fíu közbeszólt, felvette a vitát a szülőkkel, megmutatta nekik miben nincs igazuk, és ez
nem tetszett a régimódi gondolkozásuknak.
Persze több ilyen dolgot félre lehet magyarázni, de csak annak, aki nem látja a dolgokat a' valóságában, pedig hát minden megerőltetés nélkül meg lehet tudni a valóságot. így vannak egyes visszajtéi-tek például az óorosz katonákkal« Magyarországon. Persze hogy ez sem más, mint ámítás, olyanok mondják, akik nem veszik észre, hogy Magyarországon nagyon sok minden megváltozott, így a katonaruha is, iamit az ilyenek minden áron össze akarnak keverni az o-rosz katonaruhával. Az uj katonaruha különbözik a régitől, most a bluz galléi-já nem szegi ki az állát, mint régen áz ágyonsanyargatott munkás- és parasztgyereknek,' eltűnt a régi tekercses lábszárvédő is és_szép puha-száru csizmát viselnek. De azt sem láttam, mint azelőtt, az örökösen megalázkodó tisztelgést a tisztek előtt, de kik voltak azok ezelőtt. Ma a munkás és parasztszülők gyermekei a tisztek, a fel-lebbvalók-is, de á különbség csak annjri köztük és a katonák közt, hogy nagyobb képességgel rendelkeznek.
Szóval, mikor ^z ember otthon jár, azt kell legelőször megnéznie, hogy mi volt akkor, amikor elhagyta az országot és mi van ma. Én is ha csak a szülőfalumról akarnék beszélni, onnan sem tudnék rosszakat^ mondani, ha összehasonlítom azzal, amit én ott hag5i;am.
A hazatel epe désről pedig csak ^nnyit mondhatok,hogy minden becsületes, jószándé-ku ember haza mehet, ha dolgozni akar, de nem uzsoráskodni,^ vagy a dollárral hencegni. Munka van Ma-gyárországon elég és a munka után rendes, megélhetés. Meg kell még küzdeni sok nehézséggel, de a dolgozó nép élete mindig ^jobb lesz.
Szálai Béla
Nyíltlevél Biró (Bennett) úrhoz
Tisztelt szerkesztőség!
Kérem szíveskedjenek a-lábbi soraimnak helyet adni; miután nem találok más
utat és' módot szavaimnak, amit a címzett úrhoz szeretnék intézni, nem tudván ennek^ a Magyarországból >visszatért« alaknak a pontos lakcímét.
Én csak pár éve vagyok itt'Kanadában. Az angol olvasásban járatlan vagyok, de mikor az én angol tudásommal elolvastam ennek az umak a nyilatkozatát, még ma is felháborodik tőle a lelkem.
Anyiltlevél
Tisztelt Mr. Bennett, vagy Bíróurl ^
Véletlenül kezembe akadt egy kanadai képes újság, a >Liberty«í amiben az ön hozzájárulásával szép képes riportban közlik a szennyes hazugságait.
A riporttal közölnek egy képet, amely azt akarja mu-
tatni, hogy Budapesten, maga szerint, milyen hosszú sorokban álltak a pék előtt az emberek, amivel azt akarják elhitetni, hogy kenyérért.
Hát az a kép közönséges hamisítvány. Aki valamikor Magyarországon élt, az emlékezhetik rá, hogy otthon szokás volt Budapesten és vidéki vár^osokban és még falun is, hogy a kenyeret' a péknél süttettük. Tehát nem kenyérért sorakoznak, hanem minden asszony és ember kezében látom a telt kenyérkosarat a nyers tésztával, ahogy a kép mutatja. Ez lehet egy kép a régi vi^ lágból, de akár mostani is, ahol a tésztát viszik a pékhez sütésre. És a megnyugtató benne az. Hogy jó nagy és tésztával telt kosarakkal várakoznak a pesti polgárok á pékség előtt. Akik pedig kenyérért állnak sorban, a-zoknak üres a kosaruk, nem ugy mint ezen a képen, szé-
pen beterített tele kosarakkal.
Hígyje el Bíró >ur« ez szebb és jobb, mint amikor mi a háború^ borzalmait szenvedtük, először az amerikai és angol bombák záporait, azután az ostrom alatti szörnyűségeket, remegve, 4 -^10 méter mélységig érő pincékben, bunkerekben és gödrökben végig éltük.
De addig itt maguk a bombák- árából egyik-másik jó néhány ezer dollárt össze spórolhatott. Maga Biró »ur« azokkal a szennyes dollárokkal ment haza, amiket akkor szerzett, amikor odahaza nemcsak az orosz bombák, hanem inkább és legnagyobbrészt a dollár gazdái, az amerikai milliomosok bombázói verték tönkre a szegényember hajlékát..
Azután milyen undoritóan tűnnek fel azon a másik képen Mr. »Bennett€ Biró és családja," ahol azt mutogatják, hogy a magyarországi
A BEKE-VILiÍ6rAN/ICS
ELöZö számunkban közöltük a Béke-Világtanács nov. 23-an Stockholmban végetért ülésének nagyjelentőségű záróokmányai nagyobbik részét. A továbbiak a következők
voltak:;..-,, ■
Jovoslotok o békevjlágmoigoloin szervéiési
^^^^^^ tó^
É javaslatok bevezetőben utalnak a békevilágmozgalom eredményeire és rámutatnak: az a ténv, hogy egv-H ^^^'^ H csatlakozik a mozgalomhoz, jelentősen noveh a békemozgalom befolyását és tekintélyét. Az elért ei^dmények fontossága és azok a feladatok, amelyeket a nemzetközi helyzet a békevilágmozgalom elé ál-
roljak, miiyen teiületeken kell a mozgalomnak munkáját erősítenie. így megemlítik a többi között, hogv eddig egy-egy országban a mozgalom céljait nem hozzák összhangba az illető ország helyi követelményeivel.
A békemozgalom a békéért való harcot nem taHia monopóliumnak — hangsúlyozzák a továbbia!;ban a javaslatok és felhívnak minden egyént, minden szervezetet, aki, illetőleg amely a béke erőit képviseli, hogy működjenek együtt a mozgalommal.
Á békemozgalom tevékenységének hatásosabbá tételéről szólva, a Béke-Világtanács javaslatai foíTlal!:oz-nak a békebizottságok munkájával, a különböző kö::é!cti személyekkel és szei-vezetekkel való együttmüíiödéssol, a mozgalom széles és demokratikus jellegének fontocsá-gával. '
Felhívás kulturális évfordulók ünneplésére
A határozat az emberiség közös kultúrája nagv képviselőinek 1955-ben történő megünnepléséről szól. A határozat a következő évfordulók megünneplését javasolja: Schiller halálának 150. évfordulója, Miskiewicz halálának 100. évfordulója, Montesquieu halálának 200, évfordulója, Andersen születésének 150. évfordulója, Cervantes »Don Quijote«-ja közzétételének 350. évfordulója, Wall Whitman »Leaves of Grass« cimü müve első kiadásának 100. évfordulója.
Jovoslotok o vílágbékemozgolom kulturális tevékenységére vonotkozáon
A javaslat kiemeli, hogy a kulturális kapcsolatok az emberi civilizáció haladásának leglényegesebb tényezői közé tartoznak, i^zeknek a kapcsolatoknak a fejlődéséhez kedvező légkör a béke légköre. JJgyanakkor ezek a kapcsolatok befolyásolják a nemzetközi helyzetet, erősitik a kölcsönös megértést és a békés együttműködés megvalósítását valamennyi ország között, függetlenül a-zok társadalmi rendszerétől.
A Béke-Vílágtanács a kulturális kapcsolatok gyors kiszélesítése érdekében javasolja az országos békemozgalmaknak: harcoljanak minden képpen azok ellen a korlátozások ellen, amelyek a kulturjavak kölcsönös kicserélésének akadályát jelentik. Harcoljanak az erőszak, a háború, a faji gyűlölet propagandája ellen, legyen ez a propaganda nyílt vagy burkolt, közvetett vagy közvetlen, a lehető legnagyobb mértékben fejlesszék ki a tudomány embertelen és gyűlöletes célokra való felhasználása ellen irányuló harcot, segítsék elő és támogassák a kulturális javak cseréjének mindenféle formáját, segítsék elő mindazokat a kezdeményezéseket és mozgalmakat, amelyek a nemzeti kultúra kifejlesztésére és védelmére irányulnak, minden módon segítsék elő az irók, filmszakemberek, zenészek, festőművészek, tanítók, tudósok találkozóit, segítsék elő és támogassák különösképpen a tanítók találkozásait, hogy ezek megvitathassák: miképpen védelmezzék a gyermekeket a háborús politika hatásaitól és hogy kifejleszthessék a más népek iránti megértés és barátság szellemét a gyermekekben.
Befejezésül a javaslat kiemeli: a népek egyre inkább és egyre világosabban fejezzék ki óhajtásukat, hogy egymást megismerjék, hogy kicseréljék kultúrájuk legnagyobb értékeit és hogy megteremtsék a közös megértés légkörét.
A Béke-Világtanács ismét felhívja a béke minden hívét, hogy fokozza erőfeszítéseit ennek a célnak az elérésére.
csokoládétábla mennyivel kisebb, mint a kanadai »u-gyanazért az árért.« De ebben Í8 eíőször még az a jó, hogy otthon iá van csokoládé, kisebb és nagyobb darabokban. Hát aztán ha még drágább is ott a csokoládé, az is csak azt bizonyítja, hogy a mai Magyarország nem szerzi más népek vérén, háborús haszonból az okfó,
árucikkeket, mint ahogy azt itt Amerikában teszik. És otthon nem éppen a csokoládén és a coca-colán és ezekhez hasonlón múlik a nép é-lete, mert ezeknél lehet ott jobbat is találni.
Egyébként, amilyen >szép« leírást adott, vagyis amilyen mocskot szórt Ma-gyaroi*szágra, remélem azért (PoIyUtáu « 10. oldalon)