4. OLDAL
KANADAI MAGYAR HUNKAS
m5 OKTőgER 27, CSütöRTölC
A Szakszervezeti Világszövetség elnökségének ülése a 10. évfordulón ^^^SíX^j^í
xetközi   problémákat tárgyaiig utján wegoWó é. a világbéke erősítését   követelő  népi * poíüSn váltsa fel.
A Szakszervezeti-:Világszövetség elnöksége október 10 és 14-e között tartotta meg Budapesten 28-ik ülésszakát. Az ülés a napjainkban döntő fontosságú több nemzetközi kérdést vitatott meg és hozott hatá-rozato]{at azokkal kapcsolatban; foglalkozott a szakszervezeti mozgalmak neiiizétközi egységének megteremtésével, valamint a' kapitalisr ta országok munkásságánaira, ken;^^éréi*t és jogaikért folyó harcával.
lyos vereséget szenvedett. A burzsoáziának igen tekintélyes elemei is elismerik, hogy a mccarthyzmus nem tudja a tőkések uralmát, biztosítani, a mccarthyzmus szerencsétlenséget hoz az eml)eriségí'e. Hála a Szovjetunió és a népi d«* xnokratikus országok állhatatos bé-kepolitikáJ4nak, hája a világ: munkásosztálya és békeszerető erői- békéért fölíratott harcának, létrejött a genfi konferencia, amely lehetővé teszi, hogy az úgynevezett erŐpóli-tikát, a provokációk^ a mc^ mus és a háború politika ját a liem-
szervezett^mozKalom alapvető U\g, data» bogy mcgvéidíje és tnegjaVit. sá a dolgozók körülményeit. ■
. ^ Olyan idpszakbán, amikor külön. bö2Ő;állaniok jnegkisérlik, ho^ vi-tás kérdéseiket békés tárgyalások útján rendezzék, itt az ideje/hogy a szakszervezetek vközött megsxua. tették a .^Indeg.háborüt^ hiszen « nemz^tközl^^^ m
és alapyeta-etf^ nia. :
csenek: közöttük erdékellentételc.
Ha Jéhétségesíáz államok közö feszültség enyhitése, akkor ez még ^ inkább lehetséges a szakszervezeték közötti
A NEMZETKÖZI SZMSZEÍtVEZE^
\
ÜÜIS Saillant (jobbra) a magyar szakszervezetek 50. évfordulója al-kalimáből Budapesten. Fönt G. DiVittorio.
A SZAKSZERVEZETI Világszövetség (SZVSZ) Giuséppe Di Vittorio, a Szakszervezett'Világszövetség elnöke,-az Olasz Általános Szakszervezeti Szövetség főtitkára elnökletével kezdte meg munkáját.
G, Di Vittorio megnyitó beszédében rámutatott arra, hogy az SZVSZ elnökségének 28.ik ülésszaka egybeesik az SZVSZ fennállásának 10. évfordulójávaL '
Az SZVSZ megalakítása — mon-, dotta — a piunkásosztály egységének és az összes elnyomott népek
harcának győzelmét jelentette.
A dolgozók mindenütt megértették-a munkásosztály egységének e-lőnyeit, megértették a gyárakban* minden iparágbán, a mezőgazdaságban, valamennyi országban, az egész világon.
~ Szervezetünk ma sokkal erő-sebbj mint a megalakítás pillanatában, illetve fennállásának első éveiben volt — folytatta Di Vittorio. — A jelenlegi nemzetközi helyzet kedvez.őbben alakul. Nyugodtan állithatjuk, hogy a mccarthyzmus su-
~ Azután Louis Saillant, a Francia Általános Mun? ásszövetség elnöke, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára, »A nemzetkőzi helyzet és a dolgozók és szakszervezeteik béké-, ért, kenyérért és szabadságjogokért folytatott harca egységének fejlődéséről* cjm alatt tartott beszámolót.
Hangsúlyozta a genfi konfereri-cia hatalmas jelentőségét* Hatása már a szákszervezeti mozgalomban is érezhető.
' Louis Saiílant ezután a dolgozók bérkövetelési mozgalmával foglalkozott és hangsúlyozta, hogy menynyire azonos nótát fújnak a munkaadók azért, hogy letörjék a dolgozók követeléseit és visszatartsák őket a harcaiktól.
A főtitkár a továbbiakban elnion-dotta, Jiogy a megváltozott nemzetközi helyzetben megvan a lehetősége a nemzetközi szakszervezeti egység megteremtésének és a szakszervezetek közti kapcsolatok megerősítésének és fejlesztésének.
A Szabad Szakszervezetek Nem-zetköizí Szövetségének azon veze-
tői, akik folytatni akarják a nemzetközi munkiásosztály soraiban éa a szakszervezeti mozgalomban a szakadás pőlifikáját, erősen védekező álíáspontöt' foglalnak éi. A Szakszervezeti Világszövetség — mondotta Saillant — ebben, a kérdésben egyre inkább áttérhet a támadásra, támaszkodva a Szabad. Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségéhez tartozó;^, dolgozókra és szakszervezetekre,'amelyek támogatják a Szak5zei*\ezeti Világs?^-vétségnek a szakszervezeti egység megteréintésére irányuló politikáját és*.amelyek száma egyre no.
Saillant főtitkár beszámolt aiiól, hogy megalakulásakor a Szaksztr-vezeti Világszövetségnek €»4 millió tajgja volt; ma a tizedik évforduló napján .85 mÜl^ dolgozót tömorit soraiba. Az eredmény méltányölba-tó — mondotta de nem vagyunk megelégedve. A világon még körülbelül 140 millió sz^ezetlen fizikai és értelmiségi dolgozó van.
A' SZVSZ-nek segítséget kell nyújtania ahhoz, hogy szakszervezetekbe tömörüljenek a ma még szervezetlen tömegek.
MIT JELENT PEARSON KÜLDETÉSE
(Folytatás a 3., oldalról) szellemet. Pearaon nem fogadta volna el Molotov meghívását, ha a Genfi Konferencia nem történt volna meg. Ilyesmire gondolni sem le-^ hetett égy év\^l, sőt hat hónappal ezelőtt sem. Kétségtelen, hogy Mr. Pearson bármikor elmehetett volna diplomáciai küldetésben Moszkvába, ha azt Kanada kormánypolitikája nem tiltotta volna. Az a tény, hogy most mégis elment, világos bizonyíték an*a, hogy Ottawában >fontolgatják« Kanada külpolitikáját és a NATO-féle érőpolitika vonalának a köA'etkezményeit.
Elvégreis minden politikának megvan a maga logikája és az vezet valahova. A NATO külpolitika mind nagyobb nehézségekbe taszítja Kanadát, amiből csak ugy van kiút, ha felismerjük a valóságot és szembe nézünk a tényekkel.
A tények az élet fáklyafényci s még az egyes ottawai uralkodó körök, fejébe is befúrják magukat. A Washingtonban, Ottawában, Londonban, Párizsban és Bonnban folyó cselszövésekkel nem fogják a társadalmi előretörést niegállitan). A Szovjetunió, a népi Kjná és a népi demokratikus ordzágok maradandó tények, a mélyreható és en-. geaztelhetetlen társadalmi erőknek a termékei. ^Minden megújuló kísérlet, azoknak imperialista bombák-" kai való megscmroisitésire. éppen ugy mint Hitler, bukásfa van ítélve és a még megmaradt imperialista .V^Iái^:•)!)^ír»émw|í#lélétA1J^idmény^ ii. Ai eirény ö \alóság^ utja, meg-
férni a szocialista világgal és rátér--ni a békés együttélésre, s felvenni a békés versenyt a szocialista életformával.
V
Mit jeleni ez Konadának?
NAGYON KÉTSÉGES az, hogy a kanadai kabinetnek az a szárnya, amely erősen támogatja Peai-son látogatását, levonja a tényekből a teljes következtetést. Mindenesetre valószínű, hogy a kanadai kormány felső köreiben növekvő nézeteltérér sek vannak ezekben a kérdésekben, s újra vizsgálgatják az amerikai külpolitika következményeit. Otta-''^ában ís kétségtelenül az amerikai uralkodó körök mélyülő ellentmondásai tükröződnek, amit Genf még tovább mérgesített — és amit a kül-ügj'miniszterek október 27-én ösz-szeülő konferenciája még mélyít<í-ni fog az európai biztonság, a leszerelés, Németország és eg>'éb kérdések körül.
A kanadai kormánynak az a döntése, hogy Pearsont Moszkvába küldte, azt jelzi, hogy Ottawa politikájának a főiránya ebben a pillanatban a genfi vonal folytatása, és ilyen értelemben Pearson látogatása kritizálása a John Foster Dul-les állal képviselt erőpolitíkának, s helyeslése Eiaenhower külpolitikai u jramcgfontolásának.
k Ezt az irányt csak éltethetjük. Ugyanakkor azt ia ki kell hangsúlyozni, hogy egy fecske nem csinál nyarat, hogy a kanadai ktilügymi-nitrzteriiek«gy^ látogatása nem változtatja meir annyira Kanada kül-
politikáját, hogy Genf már gyakorlatba is van ültetve és a genfi szellem már konkrétan alkalmazva is \:an a fennálló kérdésekben^ -
Genf gyakorlatba ültetésének az irányába igeri jó lépés lenne a népi Kina elismerése és a normális diplomáciai kapcsolat minél gyorsabb megteremtése ezzel az ázsiai óriással. Lester B. Pearson részéről már elhangzott az ilyen viszony megteremtésének a helyeslése és kijelentette, hogy egy ilyen fejlemény elkerülhetetlen. Most van itt az ideje annak.
Még mindig nem késő Pearson-nak, hogy a moszkvai látogatása u-tán utazzon el Pekingbe, a távolkeleti útjáról visszatérőben.
.        ♦ ♦ *
KANADA népének követelnie kell a fegyverzet csökkentését, mert e-nélkül a háború veszélyét sem lehet csökkenteni és a szociális reformokat sem fogják Kanadában végrehajtani. A 2 milliárd dollárra rugó évi hadi költségvetés megbénítja Kanadát.
Kanada népe üdvözölni fogja szovjet kereskedelmi delegáció érkezését Ottawába és hogy kiterjesztik- a Szovjetunióra a legnagyobb vámkedvezményben részesített országokra szóló kezelést, amiben ugy látszik Pearson megegyezett. Az. hogy kilátásba helyezték a Szovjetunió Legfelső Tanácsa tagjainak Kanadába való látogatását és kanadai képviselők látogatását a Szovjetunióba, széleskörű megelégedésre fog találm" ugy Kanadában, mint a Szo\jetunióban. csakúgy mint a viU alatt álló művészi csere ifl,
• • ♦
RÖVIDEN,   Pearson Moszkvában
történt látogatása jó kezdet volt A Szovjetunió és Kanada közötti feszültség enyhült. Kanada népének hasznára lesz a szovjet népről éa azok életéről' szerzett mind több tájékoztatás, s meg fognak győződni arról, amit régóta sejtenek — hogy a szovjet kormány és népe nem »szarvat viseU, mint azt szovjetfalók ordítozásaiból hallják, hanem az előretörő civilizáció úttörői. Keljünk hát izgalmas és kihívó > eszmei versenyre* a szovjet néppel. A kommunisták előtt, nem kétséges ennek a történelmi küzdelemnek a
kimenetele.
« » ♦
A JELENTÉSEK szerint Molotov, Kaganovics és mások azt mondták Pearsonnak, hogy Kanada nem egy jelentéktelen ország, hanem nagyhatalom; nem >a sonka a szend-vicsben«, mint Pearson állította rólunk,, hanem egy >hid«. Kitűnő tanácsadás. Kanadának a nemzetkö-"zi ügyekben elfoglalt píoziciója növekedik. Mostanáig az volt a baj, .hogy a település korai napjaitól indult fiosszu történelmi küzdelem a-zért, hogy egy független és annaK megtartott Kanadát tercmtseneK, \'isszaVcrést szenvedett a St Lau-rent-Pearson hidegháborús politika következtében. Ha ezt a baljóslatú vonalat-most a nép tartós békét Követelő nyomására, megváltoztat jaK, uj fejezet nyilik meg a K»nada függetlenségéért folyó küzdelemben, és arra; hogy békés gazdasagot építhessünk fel. A világfcszuU-Bég enyhülése és a háborús veszély meghátrálása Kanada függetlenségének az alapvető. Icérdésoit fOíJ* előtérbe tŐlhi.