10. OLDAL
KANADAI MAGYAR MUNKÁS
1056 SSSEPTEMBEIt 19, OSÜTdRTőK
Nemzeti
4^
A PÁRIZSI Magyar Menekültügyi Iroda ügyével kapcsolatban szóba került a K. M. Munkás hasábjain; a new-yorki »MagcFár Nenize-
ti Bizottniányc is. Mivel a sok önkinévezétt, egymásra licitáló uri magyar m^d^ váltok közül ez a' disztársa-ság az Nyugaton, inely közvetlen a Fehér Ház küszöbére telepedve üzérkedik a nyugati magyarság régi és uj rétegei között, és mivel Kanadában is van egy-két tagja s időnként a kanadai magyaifeág közé külön Is meneszt egy-eg;^ »előadót* — érdemes rájuk világita-m.
Ez. a több-százezer-dolláros szubvenciót élvező, tartalom nélküli 'keretintézmény, a magyar köztársasági kormány 1946. I. törvénycikkére, vagyis magyar köztársásági törvényre építgeti • »jogalapját*. Vajon miért, illetve mire jó ez a szemfényvesztés ? Á válasz ^ egyszerű: mivel ezt a töry:enyt a szövetséges megszállók ellenőrzése mellett tartott szabad és titkos választással létesült magyar parlament alkíftta. Éí-dekes, sőt nagyon is érdékes egy kissé közelebbről is mégtíézni ennek á
dolÜremészt^Jntézménynek »közjogitaIapját. amely éppen olyan kétes értékü,mint a körülötte bábáskodó dolláréhes társaság, amely a M. N. Bizottmánir hidegháborús dolláremlőin inunka nélkül évek óta élősködik.
Ha már most a Bizottmány a köztársasági törvényből meriti jogalapját, hogyan lehetséges, hogy az akkori hivatalos közlwasá-; gi Kossuth-cimer helyett a régi ^királyi-koronás omert használja hivatalos levélpapírjain és bélyegzőin?! Igaz, hogy az ilyen és ehhez hasonló elvi kérdések ennél az önsegélyző egyletnél nem mérvadó, habár az ijyen és ehhez hasonló tisztázatlan elvi kérdések sokszor nagy dilemma elé állítják a Bizottmány kétbalkezes zsonglorjeit.
Most aztán nézzünk egy kissé* széjjel: eniiek a new-yorki-washingtoni madza<^ gón rángatott bábszínház havi ^00—500 dolláros cárjai között. Az élen, a^i elnöki székben Vai ga Bélai Kia-gas egyházi méltóságba feltornázott volt kis vidéki plé-bános. Majd lejjebb egy foKkal Közi Horváth József *
Igazi m
es vö
ítl
^ — HamiUon, Ont. —
AUGUSZTUS 25.én, szombaton este 9 órakör nagy meglepetés érte a közismert Hódos-házaspárt, házasságuk 25. évfordulója alkalmából. Igazi meglepetés volt — kitűnően sikerült! Ilyen-fomán:
Hódos barátunk éppen egy létrával á vállán sétálgatott szép tágas udvarán, amikor tucatostul özönlöttek be az ismerősök autókkal. Egyikről a másikra tekingetett amíg még mindig zúgtak a gépek, s csak akkor kapott észbe, amikor felhangzottak az üdvözletek és éljenzésék minden oldalról.
Mrs. Hódosnak ídaje volt kijönni a lakásból, mért már a vendégek özönlöttek befelé. Szólni sem tudott, a-mikor jókívánságokkal körülfogták. Igazán megható volt. Meg kell adni^ hogy a Kostó-háíaspár nagyon leleményesen eszelte ki ezt a meglepetést. És bent a Kostóné irányítása alatt megraktuk á nagy ebédlőasztalt
különféle hidegfelvágottakkal, kitűnő debrecenivel, a-init Ninai honfitárs készített ; volt finom diós és mákos tekercs, az asztal közepére pedig a menyasszonyi torta — ami mind a Kostó-ék p'ékmüvészetét dicsérte.
S amikor már mindenki e-leget evett-ivott, Kostó ba-rátunlr rázendítette a talpunk alá valót és minden i-gazi ünnepi jó hangulatban folyt. Közben a vendégek különböző emléktárgyakat adtak át, amit a "Hódos-pár elérzékenyülve vett át. S a-mikor e sorok irója felszólította a vendégeket, hogy Hódos Józsefnét egy kerekes' székkel tiszteljük meg, nagyoő^ szép eredmény jött össze húzással.
. A múlatás jó hangulatban folyt tovább, úgyhogy reggeli 5 óra tájban szállingóztak haza á vendégek.
Hódos József és kedves felesége ezúton is köszönetet mond mindenkinek. Kos-tó Menyhértéknek külön is, ezért a felejthetetlen megemlékezésért.
Botka Balázsné
NaíRT Ferenc, Barankovica István* Barta Albert, Eck-hardt Tibor, Peyer Károly, no éa ráadásul Fábián Béla. Ezek litán az alelnöki tisztséget viselő hamiltoni Dohai János, a torontói Vladár »professzorc és tár8ai,majd á nagy légüres ^bén mozgó tiszteletdíjas volt országgyűlési képviselők, naint fejbólintó Jánosok a végrehajtó bizottság tagjai.
Ezek a kis és nagy politikai szélkakasok, akik iottr hon valamelyik párt jelölése folytán és választási ígéreteik alapján a magyar választók bizalmából á magyar országgyűlés tagjaivá váltak, a - leg<»ufosabb módon egy szép hápon cserbehagytak , csapot-papot^ és^ szépszerével ugy, ahogyan magyarosan mondani szokták — angolosan niég-léptek. Volt, aki útlevéllel s teli jó kvalitású erazéni^el, s voltak, akik kevésbé ilyén szerencsés körülmények között kerülték az úgynevezett ^vasfüggönye innenső oldalára, amikor a »Vasfüggö-nyön« tul az általuk csirful cserbenhagyott magyar dol-
EMBEREK * #»
gozó nép óriási^ áthídalha- .______ __ ___________.......
tatlannak látszói—jxehézsé-^ ^aifcán hősi küzdelem kezdő
gekkel küzdve vállalta egy (Folytatása a 12. oldalon)
Pau^ztovszkij szovjet iró-ná|t V|in egy megrázóan szé^ elbeszélése., Arról szól, hogy egy egyszeill szovjet gyermek súlyosan megbetegszik és gyóigyulását csak ugy tudják 'biztosítani, ha a beteget tökéletes csönd veszi körül. A szenvedő gyermek életéért harcba sizáll a szovjet kisváros lakossága: á teherautókat távoli utcákba irányítják, á mozdonyvezetők nem sípolnak, a hajó-kürtök 'nem búgnak, s az úttörők nem lármáznak többé. A kórház környéke templo-
nii csöndbe borul. És a beteg meggyógyul ... .
A novellát 1940-toen' olvastam, s elábrándoztam a-fölött: »Míkor lesznek ilyenek az emberek? Talán száz év múlva . . . <
, S most rábukkantam a Pravdában Ljudmila Tatja-nyicseva riportjára, amely Valénj Pokatajevról, a csel-jabinszki traktorgyár fiatal munkásáról szól, aki munkaközben egy forróvízes medencébe zuhant, és életveszélyes égési sebekét szenvedett. A cseljabínszki kli-
dött az ifjúmunkás életéért. Nemcsák az orvosok és; az
ápolónők harcoltak, hanem Valerij munkatársai is: as üzemi bizottság három mun<t káshőt mentesített a gyári munkától, hogy egymást váltva, éjjel-nappal a súlyos beteg mellett lehessehék. A beteg állapíöta azónitján vál« ságosra. fordult, a ezért a sebész ugy döiMiÖtt; hogy kísérU a bőrátültetést. De ki vállalkozik arra,. hogy egy idegen fiatalember életéért, a szó szoros értelmében szíjat hasitasson a hátából?
' A klinika a traktorgyár Komszomol - szervezetéhez fordult — és olyasmi történt, ami a Szovjetunióban ma már egyáltalán nem csoda: a fiatalok, Versengve je-lentke^tek,^ hogy a bőrűkből feláldozhassanak egy darabot elvtársuk életének megmentéséért.
Valerij , Pokatajev meggyógyult, és — mily >sema-tikus« tud. lenni néha az é-let! — a napokban feleségül vette eigyík önkéntes ápoló-
Ha novellában olvasom, csak ^ leífyintek és romantikus vá^áloninak i kön3rve-lem el az egészet. Pedig megtörtént. Megtörtént a közelmúltban Magyarországon egy kohásszal, s most Cseljabinszkban.
Zombor János
ELdFIZETtSI SZELViNY
KANADAI MAGYAR MUNKlS Box 164, Gen. P. O. Toronto Ont
Előfizetési ár: Kanadában és külföldre tgési évre
$4.00
Mellékelek %^-—•löfiitttwt
Hif CíBá
Tartoaíá&y
CaíWMÍsTOUB BSETtN OKYÉTLBN TOLTSB Üt
utca, P. O. Böx vagy R. R----:-—
HÉT KRAJCÁR
(Folytatás a 9. oldalról) egyet sem. A legjobb tréfa nem csalt ki sehonnan még két krajcárt.
XÍáR NAGY VÖRÖS rózsák égtek az a-nyám arcán asf^ izgatottságtól s a munkától. Nem volt szabad dolgoznia, mert mingyárt beteg lett' tőle. Persze ez kivételes munka, a pénzkereséstől nem Iqhet eltiltani senkit.
Eljött az ozsonnaidő is, el is mult. Mingyárt este:Jesz_Az-apámnak-holnapra ing kell és nem lehet mosni. A puszta kútvíz nem viszi ki belőle azt az olajos szeny-nyet.
És akkor a homlokára csap az anyám:
- — ó, ó, én, én szamár! JHát a magam zsebét nem nézem meg. De bizony, ha már eszembe jut, megnézem.
És megnézte. És tessék, ott is lelt egy krajcárt. A hatodikat. .
Lázasak lettünk. Most már csak egy kell még.
— Mutasd csak a te zsebedet is. Hátha abba is van.
Az én zsebemi Nojsz azokat megmutathattam. Azokban nem volt semmi.
Bealkonyodott és mi ott voltunk a hiányos hat krajcáininkkal, mintha egy se lett volna. A zsidónál nem vx)lt hitel, a szomszédok ép olyan szegények, mint mi s csak nem kérünk egy krajcárt!
Nem volt más mit tenni, mint tiszta szívből kinevetni a nyomorúságunkat.
■gS AKKOR beállított -egy koldus. É-neklő hangon, nagy síraknas könyörgést mondott.
Az anyám majd belebődult, ugy ránevetett.
— Hagyja el jó ember, —- mondta — ma egész délután itt heverek, mert nincs egy krajcáromba félfont szappanhoz, hibázik az árához.
A koldus, jámbor arcú öreg ember, rábámult. *
— Egy krajcárt — kérdezte.
— Hát
— Adok én,
— No még a kéne, kódustól alamizsnát.
— Hadd el'lyányom, nekem nem hibád-zik, nekem mán csak egy hibádzík, a kapa főd. Avval minden jó lesz.
Kezembe adta a krajcárt s nagy hálál-kodással eldöcögött.
— Na háli^ légyen, szólt az anyám
— szaladj hát,. ♦
Ekkor egy pillanatra megáll, aztán nagyot, nagyot kacagott.
— Jókor van együtt a pénz, hiszen ma már nem moshatok. Setét van, oszt lámpaolajom sincs.
Fuldoklás Jött rá a kacajtól. Keserves öldöklp fuldoklás és ahogy odaálottam alá, hogy támogassam, amint két tenyérébe hajtott arccal hajlongott, valami meleg ömlött a kezemre.
Vér volt, az ő drága vére. Az anyámé, aki ugy tudott kacagni,'ahogy a szegény emberek között is csak, kevés tud.
URASAj&l KENYÉR-
(Folytatás a 7. oldalról) jöttem a munkáról; szénát hordtunk be. A rozson át megyünk, a gyalogösvényen, beszélgetünk, egyszerre nini! —^valami zizegve vonszolja magát előttünk. Közelebb sietünk, hát az öreg Onoprij az. Learatott három kéve.rozsot, egyiket a fejére tette, a másodikat egyik vállárai a harmadikat a másik vállára, és mélyen meggörnyedve tart hazafelé. A kévék nagyok, bő volt a termés; a kalászok a földet söprik nyomában. Utána n^pgyünk, beszélgetünk, tréfálkozunk és hol egyikünk, hol másikunk, mintha véletlenül történne, rálép a kalászra. A kalász nem szakadt le a szárról, a gyenge öreg oly lassan, vonszol ja a kévéket. Meg-megállt, hátra se nézett, ugy mondta panaszos, de n3rugodt hangon:
— Jaj, gyerekek, hagyjátok békében! Hiszen ez szent kenyérke!
Megszántuk, abbahagytuk a kártékony tréfát, én meg azt mondom:
— Hagyja, apó, hogy mi elvigyük a kévéket a kunyhójáig!
— Nem, fiacskám, majd én .magam.
Elkísértük egészen a kalyibáíg. Felesége nem volt otthon: az ajtó kívülről volt bezárva. Amig megtaláltuk a fakulcsot az eszterhéj alatt, amig kinyitottuk az ajtót, Onoprij egész idő alatt ott állt, a kévékkel megrakottan. Mikor az ajtó kinyilt, ha-nyatt-homlok rohant be a fiázba, de a küszöbön megbotlott és csendesen lehuppant a földre. Szépen leült, és^ elhallgatott. A kévék egészen eltakarták.
—- Mi lelte, apó? — kérdeztük kivülrőL ^ Nem felelt. Beszaladtunk a pitvarba, félrehánytuk a kévéket, és ö ott feküdt a földön arccal lefelé, holtan.
Nem érte meg, hogy a-szabad kenyeret megkóstolja.. ,
. (Fordi|o.tUtHontlReí««X