„Éietképefc"
MÉG MAGYAR Kanadából nóssve í» elkapja az ember lélegzetet az a szenvedélyes, szóles vita, ami a magyar irók világában már jóidejé folyik. »Nyílván\aló«, írja az Irodalmi Ujság jul. 21.éh, az MDP Központi Vezetőségének történelmi fontosságú ülése közben, »hogy a magyar irók legtöbbjét azok a nagy kérdések fűtötték és fűtik, me-
jlott fél a zúzda számára;
HET KRAJCÁR
IRTA: Móricz
és végleges-megoldása és lezárása nélkíil lehetetlenség népünk és pártunk történelmében űj, tiszta lapot nyitni.* A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. Kóngresz-szusának a szellemében; a magyar írók élen jártak egy uj, tisztult ^ Magyar közélet • megteremtéséért folyó harcban. >Az' események «r folytatja áz Irodalmi Ujság, >a-zokat igazolták, akik rendü-letlenüL^hittek e harc. tisztaságában* * és szükségességében*.
Anii természetesén nei^ annyit jelent, mintha az e-seményeket az irók inditot-ták Volna meg. A történelemét nem az irók csinálják, csakUJK?^, mintáhofi^ á kakas; szavára - kezd vinfád-ni.. V Jií0é nsiféíé kakás az kérdi ItóyGyiíla^^^jamelyik nem éraí éípre a nájnalti s csak akkor, mer kiáite^ mikor Áiár mindenki látja a napot, amikor már iktatva -van a napfelkelte ? Nem iró az, aki csak akkor irjá meg az igazságot, ■ amikor azt. már nivatalosan megállapították.*
iíéin' az irodalmi yitákrö akarunk itt képet adni, ha nem egyetlen résen át benézni éppen csak égy pontra, ahol .nem vártak, hanem felkészültek az irók.
ICuczká Péter és más harmincévesek már 1955 elején kezdik kigondolni az ó irodalmi, társadalmi és politikai folyóiratukat. * A cime
Életképek*, ahogy Petőfiék lapját hivták. És ugyancsak a régi »Életképek*-ből veszik át a jelszót: >Irányun-kat kimondtuka szabad ég alatt, ezt a szabadsajtó terén is meg fogjuk tartani.* Nemsokára' van szerkesztőbizottságuk, kidolgo-'zott költségvetésük, szerkesztési tervük, munkatársi karúk; az írószövetség elnöksége elfogadja, helyesli és támogatja a javaslatot. Éppencsakhogy három, joggal igen lényegesnek tartott • kellék hiányzik a laphoz: pénz: papír, hivatalos enger dély.
így álltak a dolgok július eljBJén, amikor Kuczka áz I->odaImi Újságban J- nyilvánosságra hozta az >Életké-pek* tervezetét. Nem sokáig kellett várnia a visszhangra. Két héttel később Ur gyanott beszámolt róla. Jötr tek levelek >Tiszapalkonyá-ról. Újpestről, Moszkvából, Pápáról, és Budapest minden , kerületéből*. Csupa buzdítás, erő, találékonyság, szeretet -és készség. "
Hogy nincs papír? Nyomtassa csomagolópapírra, és -^ha az drágább lesz, »tizen csak ki tudjuk fizetni*; ]s^agy seléjtpapirt kellene gyűjtenibecserélni jó papírért? Debrecenből valaki négy" kilő aelejtpapirt aján-
\agy hogy az ^Életképei:* minden számáért ^adjanajfc le az ujságámsitóknál, ter szem, három, kiplyasott :»Mtivélt Nép«-et; " vág^y-hogy a papírgyárak koihmü-histáíhoz forduljanak segít^ ségért; valaki beküldött egy 11 fUlérről kiállított vásárlási jegyzéket, azzal, hogy »11 fillért két darab ilyen blokkra írtak, ha ezeket megszüntetnék, \ maguknak is lenne papír .. *
A kampány is elindult, annak rendje és' módja szerint. Irt egy asztalossegéd Újpestről, hogy leteszi az első tízest és szerez hozzá-még ötször ennyit, előfizetőt is toboroz .hozzá, >ha kell, legalább *nnyit*iH^ imncöt maténiátikus ;élvtáx^ irt, a Magyát- Tudománya Akadémia Kutatóintézetéből, hogy/készek > éisetén ? már inöst előfizetni a lapra* és további élőfizetőket is .szei^eznének. V. .
A munkában felajánlott segítségről n^ is szólva—^ jöttek á grafikusok, hogy niegra|2;olják "a címlapot, valaki társadalmi munkában vállalta aj laptördelést, gépirókisasszóny irt, hogy elhozza á saját gépét. -Az »ÉletképeK* élső száma már lényeges és fontos dolgokat mondó tanulmányt ígér a mai faluról. A jobb é-pités "szolgálatában bátran és nyíltan felderíteni a Valóságot —r- ez már fokozódó erővel történik Magyarországon. Sarkadi Imre a maga részéről^ ugy képzeli, hogy az üj falukutató kiböngészi és,. tudományosán megmondja majd, hogy hányada jó a meglévő szövetkezeteknek, de hogy az i-lyen feldolgojsásnak a lehetősége mégis csak akkor képzelhető el, >ha az irodal-muíik Szabad*.
Azokhoz a levelekhez, a-míkről halljuk, hogy befutottak Tiszapálkonyáról, Moszkvából és sok máshonnan a Kuczkáék kék dosz-sziéjába, tegyék csak hozzá azt, hogy Torontóból is.
• Twumigy éve ^ 1942 jumpt 4^ — hall nwg Móricáé Zúgmtmá, m l«giiagsrobb gyár irőy Ady .£adr« kortana és barátja. A iiM^yár, élet xiagy w-meroja é» muvészo most lett igazán a'jna-gyar .nét>éy amücor milliók gyönyörködhetnek és nevelődnek müvein. A »Rokönokc és az »Uri miuic cimü jregényeit megfilmiesi-
8 én megijedteis^ tigy ^visszakaptam az «!• jani« mintha a ^laxhexthez étt volna. , — Vigyázz, te kit tékozló. Hogy netne már kiadni az ntját. Addig a miénk, amim iU van alatta. Gnak hadd legyen ott egy kis ideig. Mert látod, mosni akan>kt ahhoz szappan kell, szappanra íegkeva* sebb hét krajcár kell, kevesebbér nem adnak, nekem már van három, még kell négy, itt van ebbe a kis házikóba; itt lakik, de, nem szereti, ha háborgatják, mert ha megharagszik, Ugy elmegy, hogy sose látjuk többet. Hát vigyázz, mert a pénz nagyon kényes, csínján kell vele.bánni. Tisztességgel. -Könnyen megáprehen-dál, mint az uri kisasszonyok .,. Te, nem tudsz valami csalogató verset, azzal tán ki
tetto a magyar ,népi
t^^V^i'llh^íéié.éi közöljük, mely ^""^^^^JT^^l^^^^
1908rb«n jelent meg és első na^y iikera: rr^'t^^^ ^if*^"'**' ^ csacsogás közben.
if^lAitiAft^ ; ^ Tudom IS én. De a csiga-biga-csalogató
. nagyon furcsa volt.
JŐL RENDELTÉK az istenek, hogy a szegény ember is tudjon kacagni. Nemcsak sirás-rivás hallik a putriban, hanem szívből jövő kacagás is elég. Sőt, az is igaz, hogy. a szegény ember sokszor nevet, mikor inkább volna oka^ simi.
Jól ismerem ezt a világot. A Soósol^ak az a. generációja, amelyből az apám való, megpróbálta az ínségnek legsúlyosabb állapotát ^sr^bban az időben napszámos Volt az apám egy gépmüh elyben. Ö seín dicsekedik ézzet az idővel, más sem. Pé-dig'Jgási.'
És az is igaz, hogy soha már én jövendő életemben nem kacagok annyit, mint gyermekségemmé pár esztendejében. : Hogy is kacaifnék, niíkor nincsen, már pirósarctf, Tíidám anyámj aki olyan édesdeden tudott nevetni, hogy a könny csor-
gott a végén a szeméből 8 köhögés fogta ^'jfj^
^énz bácsi gyere ki, 16g a há^ad ideki » . •
Azzal felfordítottam a házat. Volt alatta százféle szemét, de pénz az nem volt.
Az anyám savanyúan felhúzott ajakkalkotorászott, hiába.
—r Milyen kár, — mondta, — hogy asztalunk nincsen. Ha ^rre borítottuk volna ki, nagyobb lett volna a tisztesség, akkor lett vöna alatta.
öjSSZEKAPARGALTAM a sok Jomot ■-^ s beleraktam a fiókba. Ak anyám azalatt gondolkozott. Ugy eltörte az eszét, nem tett-é valahova valaha valami pénzt, de nem tudott róla. , De nekem fúrta valami' az oldalamat. Édesanyám, tudok én ef^ helyet, ahol
el, hogy majdnéinniegfojtotta
És még Ő-sem kacagott ugy soha, mint náikor e^ délutánt azzal töltöttünk, hogy hét krajcárt kerestünk ketten. Kerestünk és találtunk is. Hármat a gépfiókban, e-
fyet áz atóáriumban .. .a többi nehezeben került elő.
Hol fiám, keressük meg, mig el nem ohad, mint a hó.
— Az üveges almáriumba, a fiókba vót.
— ó, boldogtalan gyermek, be jó, hogy előbb nem mondtad, most asse lenne.
Felállottunk s mentünk az Üveges almáriumhoz, aminek nem volt üvegje már régen, «de a fiókjában ott volt a krajcár, a-AZELSö HÁROM krajcárt még maga hol én tudtam. Három nap óta készüjttem meglelte az anjrám. Azt hitté, többet is kicsenhi onnan, de sose mertem. Pedig talál a gépfíában, mert pénzért szokott cukrot vettem vóna rajta, ha azt is mer-varrifi s amit fizettek, mindig odarakta, tem vóna.
Nekem a gépfia-kifogyhatatlan kincsesbá- — No van már négy krajcár. Sose bu-nya yplt, amelybe csak bele kellett nyúlni suIj már fiacskám, megvan a nagyobbik és mindjárt van'terülj asztalkám. felel Már csak három kelí. Osztán ha ezt
El iá bámultam nagyon, mikor az édes- az egyet megkerestük egy óra alatt, azt a
anyám kutat benne, tüt, gyüszüt, ollót, szalagdarabokat, zsinórt, gombot, mindent szétkotór s egyszerre csak azt mondja, nagy bámulva:
— Elbújtak.
— Micsodák?
—-A pénzecskék, — szólt felkacagva az anyám.
Kihúzta a fiókot.
Atomhajtású ' moidíony é& léqforíí a Siovjeiunjéboii
Szovjet lapok közölték, logy a moszkvai Bauman Technikai Kollégium két kiváló tanulója atommal füt-lető mozdonytípust állított elő.
A moszkvai rádió jeléntette napokban, hogy á Szovjetumó 16.000 tonnás uj atomhajtású jégtörő hajója mindössze 5 ouncé fűtőanyagot fog elhasználni napon-A és képes Jesz körülbelül lárom évig fűtőanyag utánpótlás nélkül működni. A lajó.képes lesz áttömi a legnehezebb jégmezőn is éa at fog jutni az Északi Sarokra.
— Gyere csak kisfiam, azér is keressük meg a gondszokat. Huncut, huncut kraj-cárkák.
Leguggolt a földre s olyanformán tette lé a fiókot, mintha attól félt volna, hogy kirepülnek, ugy is borította le, egyszerre, mint jnikor kalappal lepkét fog az ember. Nem, lehetett azon' nem kacagni.
— Itt. vannak, benne vannak, — nevetgélte nem sietett felemelni, ha csak egy is van, itt kiíll neki lenni.
Leguggoltam a földre, ugy lestem, nem buvík-é ki valahol egy fényes pénzecske^ Nem mozgott ott semmi. Tulajdonkép nem ia nagyon hittük, hogy van benne valamiösszenéztünk és nevettünk a gyerekes tréfán.
Hozzányúltam a fenekével felfordított fiókhoz. / /
Psztí ijeSiített rám az anyám, — csendesen, még kiszökik. Te még nem tudod, milyen fürge állát a krajcár. Nagyon
hármat ís, megleljük uzsonnáig. Még akkor is moshatok egy rendét estig. Gyere csak szaporán, hátha a többi fiókba is lesz egy-egy.
XJISZEN HA minden fiókbav lett vóna.
Akkor se lett vóna. Mért az öreg al-máriom fiatalabb korában olyan helyen szolgált, ahol sok duggatni való lehetett. De nálunk nem sok terhe volt az árvának, nem hiába volt olyan göthös, foghíjas.
Az anyám minden uj fióknak tartott egy kis prédikációt. '
— Ez gazdag fiók . . , vót. Ennek sose volt semmije. Ez meg mindig hitelbül élt. No, te rossz, nyavalyás kódus, hát neked sincs egy krajcárod, ó ennek nem is lesz, mert ez a mi szegénységünket őrzi. No ne- • ked ne* & legyen, ha most az egyszer kérek tőled, most se adsz. Ennek \an aJeg- . több, m*! — kiáltotta kacagva, mikor kirántotta a legalsó fiókot, amelynek egy ^ csepp feneke se v^lt.
. A nyakamba akasztotta, aztán leültünk nevettünkben a földre. ,
Megállj csak, — sziSlt hirtelen.
mindjárt lesz nekünk pénzünk. Az apád ruhájába lelek.
A falba szegek voltak verve, azon lógtak a ruhák, s csudák-csudája, ahogy a legelső zsebbe belenyult az .anyám, rög-
hogy gurul.,.
Jobbra-balra dőltünk. Sokat tapasztaltuk már, hogy igen könnyen gurul a krajcár. , *
TLilKORJFT0L^ éh megint ki-
nyújtottam a kezem, hogy felbillentsem a fiókot. . — Jajt — kiáltott rám újra az an^ám
A szemének alig akart hinni. — Megvan, — kiáltotta, —- itt van I Mennyi ia van már? Meg se győzzük olvasni. Egy, kettő, három, négy. Öt. . . Ötl Már csak kettő kell. Mi azj|ét krajcár, semmi. Ahön öt van, ott al^linég kettő.
Nagy buzgósággal kutattl végig az ösz-szes zsebeket, de sajnos, híába«:Nem lelt CFioiytatáaaa 10. oldaloii)