10. OUDAL
KANADAI HAGYAB UUNKAS
1957 SZ&TBmm 0« C$ÜT<>RTÖK
Résiietek: E. M.
„EGY PROLETÁR NAPLÓJA"
^ dmii kéiiraMnok els« kötetéből
• Az Edelényi Máté néven ismert külső muiikátár-aunk egy 1921 februárjától kezdódo vEgsf' proletár naplója« cimii kéziratát rendelkezésűnkre bocsátotta* hogy addig sSf amig itt vagy odahaza nyomtatásban megjelenhet, időközönként részleteket közöljünk ebből az 1100-oldalas tanulságos, gazdag és szines a-nyagból.'Az első részletet az alábbiakban hozzuk.
1921 FEBRUÁR 17:
Hideg, zimankós nap volt. A Duna felől hideg szél söpörte végig a fagyos uttestet, mely lassan. elnépesedett a Szerb-utcai fogház ridegé sárga épülete előtt hosszú, kígyózó sorban várakozó emberek tömegétől.
A közeli Egyetemi Templom órája reggel 8 órát jelzett. Az épület előtt kakas-tollas csendőrök portyáztak és éber szemmel figyelték az »első beszélőre* érkezett emberek mindeni3zemrebbe= nését. Az összefagyott, tipegő néptömeg között ott álltam én is. Ez volt az első nap, ^mikor Horthy vérebei tízperces' beszélőre adtak lehetőséget az 1919-es Kommün agyonkínzott letartóztatottjaival. .
Az épület hosszú, első-eméleti folyosóján süvített a szél a bedeszkázott és papírral átragasztott, betört ablakkeretek tátongó lyukas részeim keresztül. A folyosó \égén egy hatalmas vasrács választotta el az épület kereszteződését. Csendőrök és bikacsökös Héjjas-legények sorfala között végre feszült várakozás után megindult az első fogházi beszélő szomorú, szívetfacsaró menete ...
A rácson tul gyűrött, lerongyolódott ruhában egy sápadt, agyonkínzott ember vánszorgott felém. Ez a be-esettszemü, meggyötört ember a bátyám volt, aki az 1919-es Kommün alatt a népoktatási népbiztosságon volt beosztva, mint tankerületi felügyelő. S mint ilyen funkciót betöltő »bünöző« került sok más ezer nemesen gondolkozó igaz emberrel e-gyütt a Horthy-szadisták karmai közé.
Ezen az emlékezetes napon fogadtam meg^ és tettem fogadalmat, hogy bátyám nyomdokain haladva, küzdeni fogok egész életemben azokért az eszmékért, amelyekért oly sok neves és mégtöbb névtelen igaz ember életét áldozta . . . *    * *
Az életem utja nehéz és küzdelmes volt, de erről az útról, amelyen 1921 tavaszán elindultam, soha le nem tértem; csak a későbbi évek folyamán, amikor . a munkásmozgalom keresztutcához értem, álltam meg egy pillanatra, mint egy fáradt vándor; visszatekintettem a megtett hosszú,, göröngyös útra, azután balra kanyarodva egyenesen továbbmentem a szocializmus küz-
saky rólatok van szó! a Majd utána az első cikkem a Szociáldemokrata Párt kiadásában megjelent »Föld és Sza-badság«-ban. Majd későbben rendszeresen írtam baloldali szocialista lapokban. Minden sor írásom a megalkuvás nélküli, osztályharc jegyében íródott. És ahogy haladt az idő, mindig tovább és messzebbre láttám^ s alig vettení észre azt a nagy változást, ami bennem végbement, csak nap nap után é-reztem, hogy a Horthy-fasíz-mu9 terrorja alatt az a munkásmozgalmi keret, amél;^-ben éltem, egyre szűkült és egyre kisebbé vált. /
Esténként falusi házakban jöttünk összei ahol elvtársaimnak a munkásmozgalom történetéről, a francia forradalomról és a nagy o-rosz forradáloní történetéről beszéltem. Másutt Marxról, Engelsi151 és Leninrőf szőttem mondanivalómat, úgyhogy azt könnyen megértsék. S így ment a munka, az egyik községből a másikba, s egyik házból a másikba vitt az utam; hirdettem és tanítottam a szocializmust a falu nincstelen proletárjainak, a tudás után szomjazó Dózsa-ivadékoknak.
. 1930 tavaszán volt az első sajtóperem, a királyi törvényszék Törekyrtanácsa e-lőtt. Az ügyészség a Szakszervezeti Közlönyben megjelent két cikkembe foglalt írásomat, amelyben a fennálló társadalmi \rendszert, mint olyant állítottam a maga embertelen valóságába, amelyre azután- az ügyészség a vád kritériumát építette. Kétnapi tárgyalás után az ü^ész vádbeszédében pontról-pontra vette bonckés alá cikkeim egész anyagát, melyek szerinte teljesen beillettek a \úá kritériumát képező >büntett« fogalmába, s ezért a legsúlyosabb büntetés kirovását kérte az enyhítő szakaszók mellőzésével.
A bíróság rövid tárgyalás
után sajtó utján elkövetett osztályelleni izgatás vétsége és ugyancsak sajtó utján elkövetett társadalmi rend e-rőszakos felforgatásának büntette címén 6-hónapi börr tönre itélt — első fokon.
Vitéz Endre László gödöllői kerületében lévő lakásomon egymásután voltak raj-
DÓZSAFEJE
IRTA JUHASZ ^YULA
Fehér gyolcsban setét éjben —■ Ezerötszáz tizennégyben ■— A kakas épp, harmadszor szóitt Dózsa iejei Szegeden volt,
PálU bíró iölernette. Hajnál előtt sitba tekte. Lenn a sírban, némán, mélyeh. Alszik a fej vaksötétben,
Pálii bíró Piros lánya Hóíehér lön nemsokára, , Mint viola rózsa melletti Alszik 6 is Dézsa ^mellett.
Zsarátnok hsz, ami tüz volt, Síri virág, aki szűz volt. Koponyák és szívek porán Uj dalba iog új csalogány.
Hej, a sírok egyre nőnek. Szőnyegén a. temetőnek. Elhervadnak mind a rózsák öskertedben Magyarország,
ó de, netán éjten éjjel,' Mikor csak a kakas éber, Kigyúl egy láng,mint az őrszem, A szegedi temetőben.
Nézi más láng lobogását, Földi tüzek égi mását. Vár egy napot fölkelőben. Régi magyar temetőben! (1921)
tatttésszerU házkutatások egyéb megrendezett atrocitások: ablakbeverésektől a becsempészett kommunista röplapokig minden, ami provokációt jeléntett. Ezeknek a feltáráiaá á parlanientí in-térpeUációkba került, mint egyedüli lehetőség a najfy nyilvánosság élé.;
Ebben á légkörben éltem rendőri felügyeletálátt béklyóbaverve, dériem tehetett lenül, mert a gondolat; sjőa-, badságát nem verhették bi? lincsbe^ .. Az illéÉ^lis möz-galom élt tovább és dolgo^
Fényes urasági kastélyok tövében sínylődő szegénység napról-iiápri mélyebbre zuhant a gazdasági válság. feneketlen örvényébe.
]5bben á politikai atmoszférába köszöntött Magyar-orözág dolgozóira a-nagy éá méreteibenís impozáns 1930; szeptember ■ 1-i ; tömegdemonstráció, amely • felrázta egy kissé az egész brazágot és annak dolgozó inépét a fásult közömbösségből .
Ez á felvjllánő . szalmaláng, ez az utat mutató féhyr csó\'a, sajnos, nem vólt. elég erős ahhoz, hogy a sötétség démonjait maga . alá gyűrje . Ismét temetői csend borult az egész országra^ A kakastollas csendőr feszült éberséggel virrasztott a sötét magyar éjszakában, ahol a proletárok élcsapatai őrködtek a hamu alatt izzó parázs felett, hogy á lappangó tüz ki ne aludjon ...
Közben két osztálybírósági ítélet vált jogerőssé, melynek büntetését á Pestvidéki Törvényszék fogházában és a ^Gyűjtőfogházban kellett letöltenem.
A Markó-utcai fogház .po-loskás, piszkos tömegzárkái
tömve voltak mindenféle ba« nözőkkel, akik közé mi »po. litíkaiak« is kerültünk. In. nen aztán sorrendiében át« kerültünk a Gyűjtőfogház* ba, ahol én másodmagammal á hírhedt Bal-Csillag 2. bé kerültem, ahol akkor a szegedi Cáillág - börtönből felhozott jő Karikás Frigyest is tártottáki A hárma-dikémeleti^^ ' m szük áblaknsnilásá aá elkerített, ktilöhállÖ kisfogház udvarára njált, ahol nemrégen legendás bátoraággal és felemélt fővel álltak a Horthy-fasizmus bitófái alá Sallái és F^rst^lYtársak,^akik életükét áldozták iti^^ galomhágy eszméiért.
Mennyi vér és mennyi áldozat; megalázás és nyomor volt 'áz osztályrészünk mind-áhnyiiinknak; akik hittünk és harcoltunk fáí'ádhatatla-^ul a prplétáriátuá hagy eszméjéért ! A böiijöh celláinak őiTÍtő^ magányában; sokszor foglalkoztam azzal a kérdéssel, hogy miért? Hogy van-e értelme á harcnak és az ezzel járó tengetnyi áldo-záthozatalhak t Fáradtan átvirrasztott éjszakákon át ezek' á kérdések 'a minden más, ezzel kapcsolatos kérdések felett ott láttam egy-tiizbénégőjj csillogó szempár fájó villanását, mint azon a koratavás^i napon, amikor a börtön vasrácsain keresztül tekintett némán, de sokat mondóan rám .
És ilyenkoruj "erővel és megédzett hittel toltam el magamtól * kételkedés lappangó gondolatait, s szerettem volna világgá kiáltani, hogy igen, hogy mindent, a-mit a mtínkásosztály^Jelsza-baditásánák harcában teszünk, annak \an és kell, hogy legyeia igaz és mély értelme. '
A "MAGYAR Elff HÍI^ JAJGATÁSA
A Munkás és SzSke szerkesztő október előtt és azóta is következetesen a nép és a béke ügyét inunkálta
AKINEK SZEME és
SOK SZERENCSÉT AZ UJ PÁRNAK!
delmes és rögös országútján.
Hosszú küzdelmos évek megpróbáltatásai után már elméleti síkon is felvettem a harcot az egész országra lidércnyomásként nehezedő reakció szörnyetegéivel szemben. Megjelent az első illegális röpiratom: »£Ivtár^
LAKODALOMBAN voltunk augusztus 10-én, Répás Elemér és Shirley August esküdtek egymásnak örök hűséget szépszámú lakodalmi
vendég jelfenlétében. Az es-
küvő Calgaryban volt, esküvő után pdeig East Coulee-ba autózott az uj pár és a násznép, ahol a lakodalmi vacsora volt, éjfélig pedig táncolt a vendégsereg a Conmiunity Hallban. Jelen volt a Répád- és August-csa-ládok minden rokonsága és jóbarátja. A drumhelleri zenekar szorgalmasan húzta a talpalávalót, mindenki jól é-rezte magát, kellemesen (Folytatása a 11. oldalon)
esze
volt, előre tudta, hogy >szabadsá^harcosok< hamis ünnepeltetésének előbb-utóbb vége lesz, és hogy az ide előbb kimenekült Hor-thy-Szálasi-futőbajnokok, a-kik a saját politikai és pénzügyi pecsenyéjüket akarták "megkeresni az ünnepeltetés lángjainál, majd hoppon maradnak, amint a disszidáltak többsége itt beleharap az álomüzően keserű valóságba. _Esetleg csak azt nem láthattuk előre, hogy ez a tisztulási fqlyamat ilyen hamar meghozza eredményét.
Esetleg azt nem láthattuk előre, hogy milyen csendes lesz a többé-kevésbé >biz-toS€ állásokba beprotezsált tényleges ellenforradalmi »Tíitézek€ kisded hada, és milyen hangos a b«c»apott disttidáltak nagy tSmego. Azt azonban előre tudtuk, hogy az ál-humanitás éa ál-szentesség köpenyében ágáló >védnökök€, akik az otthon félrevezetett. Nyugaton és közvetlenül itt Kanadában becsapott disszidáltak nagy tömegének szerencsétlen helyzetéből igyekeztek politikailag és pénzügyileg élősködni inext«l«n lelep-lezetttégük takarására min-
denféle fügefalevél után. fognak eszeveszetten kapkodni.
Ezt t^szi most a többi között az általunk már többször emiitett Kerecsendi Kiss Márton volt tanitó ur is, aki mQgt a néhány" hónapja n&gy i&rr&\ elindított *>Ma-gyar Elet« szerkesztőjeként tartja megütött fele fölötti heti siránkozásait.
Lapja aug. 24-i* száma ve-zércikkszerü siralmában, a kicsúszó talajba görcsösen kapaszkodva, boldog-boldogtalannak, elsősorb^m a kiábrándult disszidáltak tömege felé arról panaszkodik, hogy a K. M. Munkás ^folyamatosan rágalmazza a forradalom menekűltjeit«, de a.kiábrándultakat »a vörös testvériség oltalma alá csalogatjac! Márpedig:
»Az egész nyugati világ szempontjából kártékony volna, ha a szerencsétlenül vergődj eddig elhelyezk^-ni nem tudó magyarok ügyét engednénk átcsúszni a Ká-dár-megbizottak ügykörébe. Ezek auc otromba, Kanadát szidalmazó kommunistfi megnyilatkozások nem igéi> nek s^fitséset, állást, elho-lyeskedést m. magyar mnn-kanélkdlieknek^ az ó refrénjak csak ennyit haza kell
term . . . «
A karó közé szorult kutya szükölése ez. Azoké, akik »segitséget» állásig elhelyez-kedésta' Ígértek, de a^ ómagyar agyool« a saját fészküket igyekeztek puhára kirakni, és' most álszentesked-ve, de némi rémülettel is vádaskodnak, amikor a hazug Ígéretekkel becsapott, munkanélküliségbe ' és kétségbeesésbe taszított kiskorúak, magános nők és családok (sokan az őrület és öngyilkossági kísérletek között vergődve) az egyetlen ki-' utat a hazatérésben keresik.
A.tény az, hogy a K. M. Munkás — józanul és nem >divatosan< eltúlozva^— a» otthoni hibákra már jóval s múlt-október elótt ismételten rámutatott (sőt Szőke szerkesztő multnyári cikksorozatában a Munkás és az itteni mozgalom hibáit is részletesen feltárta); > Munkás rámutatott, hogy javitó szándékú elemeket Is belevittek az októberi felkelésbe, de bizony as ELLENforradahnat is nevén
nevezte, mintahogy kellett is (lásd »Mi volt az oka ^ mi hajtotta tovább7« cunö vezércikket a nov. 8-i azám-ban, amely alapvető magyf* (Folytatása a 12. oldalon)