1958 JANUÁR 9, CSÜTÖRTÖK
KANADAI MAGYAR 2IUNKAS
8. ÖI4>Ab
HOGYMHAtAl^ A TERMŐD MOMftMASA A SZOVeiNlOBAtt?
A. N. NYESZMEJANOV is. mert szovjet akadémikus e-gyik cikkében ezt írja; »Azt' a konzaköty amelyben ^1 é-Ivmk, gyakran az atomenergia korszakának nevezik^ Ez igaz. Dé korszaka nem kevésbé Jellemző yöná-^ sá la termelési folyamatok automatizálásának és táv-irááyitásánák csaknem végtelen lehetŐ8ége.a
S e felismerésnek megfelelően, a szovjet iparnak és ínliszaki tudománynak központi kérdése az automatizálás.
Automatákat a Szovjetunióban már a második világháborút megelőzőeri, 1938-ban készítettek és működtettek. Példák rá Már-szakov automatikus kenyérgyárai. Ez azonban csak á kezdet kezdete volt. A szovjet műszaki tudomány ,ko-f rán felismerte, hogy a termelékenység általános emelésének elérésére nem elég automatákat létiréhozni. A cél: egész termelési folyamatok automatizálása, illet-\e a teljesen automatizált gyár. Hitler támadása megakadályozta az automatizálás gyors fejlesztését, mégis, 1950-ben már működni kezdett a világ első teljesen automatizált gyára, a dugaty-tyugyár. Ez. á gyár ötször kevesebb munkást és háromszor kisebb üzemteret, igényelt. Hamarosan megállapították, hogy a nagyarányú automatizálás előfeltétele az olcsó és bőséges villanyáram termelése. Ez a felismerés meggyorsította a vízierőművek építését. A hatalmas kapacitású vízierőművek építése viszont megkövetelte, a' magastermelékenységű, automatikus betongyárak létrehozását.
Az első ilyen berendezésű gyárak a Volga Don-csatorna építésénél létesültek és elérték a napi 2000 köbméter beton termelését, amiről, eddig még csak nem is álmodtak. Az óriási szivattyúállomások csöveken keresztül szállították a betont. A szállítást ezzel nemcsak megkönnyítették és tökéletesítették, hanem a költséget is három, három és félszeresen csökkentették. Minden egyes betonberendezés
60 munkást pótolt. De még más, nagyobb előnyök is származtak az ^automatizálásból.; Az automatizált be-töngyár beruházási költsége négyszer kisebb, mint á hagyományos rendszerű beton-gyáré, az önköltség pedig ötször, a szeniélyzet tízszer kevesebb. Ez csak a kezdet volt. Léti'ehoztak egy olyan teljesen, automatizált beton* gyárat, amelynek napi termelése 5000 köbméter és mindössze 17 munkást foglalkoztatott.
Az ötödik ötéves terv időszakában az automatizálás nagy lendületet vett. Elkészült az automatikusan működő moszkvai csapágygyár. Ebben az üzembén a termelékenység 60 százalékkal, a termelés 100 százalékkal nőtt, a munkások létszáma 20 százalékkal csökkent. Er-ről a gyáiTÓl nyilatkozott a New York !Tímes-ban egy a-merikai főmérnök, aki tüzetesen tanulmányozta az üzemet: »Az automatizálásnak remekebb példányát még nem láttam.<(
Automatikus gépsorokat állítottak be a ZISZ és" Moszkvics autógyárbari, a sztálingrádi traktor-, kerékpár- és 'varrógépgyárban. Sok műtrágya-, műanyag- és szintetikus textílgyárban meghonosították a folyamszerű termelést az automatizálás elve alapján.
Már 1953-ban a vaskohászat összes termékeinek 95 százalékát olyan kemencékben termelték, amelyeknél a hőmérsékletet automatikusan szabályozták. A martinacél 87 százaléka ugyancsak olyan kemencékből származott, amelyekben a hőviszo-nyokat automatikusan szabályozták. A magnyítogor-szkí és a kuznyeckí kombinátok magaskemencéi működésében még fokozatosabban érvényesítették az automatizálás elvét.
Az üvegiparban a tükör-üveg csiszolását és polirozá-sát automatikusan működő futószalagok végzik. Egy ilyen futószalagba 300, azelőtt használt gépet építettek be. Ennek a futószalagnak irányítását egyetlen diszpécser véíTzí a központi irányi-tó   asztaltól.   A moszkvai
»Szteklomasin« gyárban az automata 150 üvegfúvó riiunkáját helyettesiti és teljesítő képessége napi 24.0Ö0 pohár.
Az atomérő békés célokra való felhasználása ujabb lendületet adott áz automatizálásnak. Atomerőriiüvet csak távvezérléssel lehet működtetni. Ezt a problémát is megoldották a szovjet tudósok, és 1954-ben már üzembe helyezhették a világ első atomerőmüvét. A táv\-e-zérlés remekművei a vízierőműveknél alkalmazott automatikus szabályozók. Gavrilov professzor adatai szerint ezek 124—186 mérföld távolságból irányítják az erőműveket.
Segíti  az automatizálás fejlődését, hogy a Szovjetunióban egyre több helyen a termelés szolgálatába állították az elektronikus számológépeket. Csak egy példa. A gépgyártóknak gyakran kell készíteníök bonyolult formájú és igen precíz megmunkálást  igénylő alkatrészeket. Ilyenek például a különféle turbinák. Egyetlen turbina sablonkészleté-^ nek kiszámítása több hetet vett igénybe. Az elektronikus számológépek lehetővé teszik, a sablonkészletek kiszámításának rendkívüli meggyorsítását. Lehetővé teszik, hogy egy önműködő gépsor   valamennyi ^, szerszámgépe rövid  idő alatt más feladat elvégzésére legyen átállítható, ami azelőtt nagy  munkakieséssel járt. Az elektronikus számológépek a Szovjetunióban a termelékenység ^nagyméretű fokozásának eszközeivé \ál-ták. Az autó-, traktor- és e-gyéb iparágakban már sok száz automata gépsor működik. Elképzelhető, hogy az elektronikus számológépek bekapcsolásának mekkora jelentősége van az automata gépsorok tervezésében és termelékenységük fokozásában.
A Szovjetunió diadalmasan halad előre ezen az u-ton, amely a szocialista rendszerben a munkaidő rövidítéséhez, az életszínvonal rohamos emelkedéséhez vezet.
Gyöngyösi Nándor
Amerikai munkások véleménye
AUTOMATIZÁLT GÉPEK MELLETT
MI VAN AZ AMERIKAI
rakéta üzérkedés mögött?
Irta: Art Shiclds
A FELROBBANT Vanguard bolygó szele még több dollárt fuj a Rakéta Királyok zsebébe, akik felfújták a hold kilövését. Ugyanis Mc-Elroy hadügyminiszter u-jabb donármilliókat bocsát e szélzsákok rendelkezésére ujabb kísérletekhez. A Vanguard kísérlet 110 millió dollárjába került az adófizetőknek, még mielőtt a rakéta lángbaborult.
Jó amerikaiak nem irigyelhetnének a tudósoktól még többször annyit sem. Azonban a pénz nem a tu-
dósok kezében forgott. Egy háborús nyerészkedő bandának a zsebébe vándorolt az, akik rá se fütyülnek a tudományra. Az ő istenük a Dollár.
A Vanguard vállalkozói élén, akik a pénzt felmarkolták, a baltimorci Martin cég áll, amely Amerika legnagyobb profitharácsolója a Wall Strect-en. Ez már milliárd dollárokra menő portékát adott cl a kormánynak ezelőtt is. Ez a cég a Rockefeller éa Mellon érdekeltség kezében \tin. Ezek a megszemélyesítői annak a kapzsi bandának, amelyek a
hadügyminisztérium évi 38 milliárd dollárnyi költekezését felemésztik.
A Wali Street kezeben
Hiába keresnénk, a Martin-féle igazgatóságban e-gyetlcn tudós nem található. Az üzérkedők bankárok egytől egyig, A Vanguard kísérlet fŐ vállalkozója mögött a Wall Street pénzmágnásai állnak. Szemléltetőnek nézzük meg Frank Russclt, a Martin ccg igazgatóját.
Russol bankár ur a Rockc-fcller-család képviselője a Vanguard féle vállalkozásban. Ugyanis a Rockcfclle-
MOSTANABAN készült el az^első ügynevezett szociológiai tanulmány arrÓl^ hogy az automatizált gépék milyen társadalmi hatást váltanak ki azokból a munkásokból, akik automata gépeken dolgoznák. A tanulmányt WiUiam A. Faunce, a Michigan Állami Egyetem társadalomtudományi és embertani osztályának tagja készítette, és ' igen érdekes megállapitásokra jutott a tanulmányozása folytán, a-melyeket jórészt, közvetlen a munkásokkal való érintkezése során szerzett.
> A régi munkámon én irányítottam a gépet; a mostani munkámon a gép irányit engem.«
Elszigetelődőt tség
Ez a magatartás jellemző általában azokra a munkásokra, akiket uj automatizált gépek kezeléséhez állítottak   be,   állapítja meg
rek döntő erőt képeznek a Martín féle repülőgépgyártó vállalatban, mióta azt öt évvel ezelőtt kiváltották. Akkor ugyanis a vállalat el volt adósodva, és az olajcsalád Chase - Manhattan bankja segítette ki, s amellett (az öt fivér egyike) Laurence Rockefeller a saját vagyonából is egy millióval szállt be.
A Martín cég más igazgatói közé tartoznak:
Everct H. Pixley, a pitts-burghi Mellon National Bank alelnöke. A Mellon a Rockefellerek szövetségese. A Mellonok kezében valami 10 milliárd dollárnyi befektetés van összesen (ezzel szemben a Rockefellereké 61 milliárdot tesz ki). S e-zek nyakig vannak a hadügyminisztérium Vályújában.
Doncan M. Spencer, az
erőteljes newyorki Fiduci-ary Tröszt elnöke, és egyik meghatalmazottja a milliárd dolláros Bowery Takarék Banknak.
Howard Bruce, aki igazgatósági tagja a nagy tőkéjű Fídelity, Baltimore Nem-Z9tí Banknak, a B. and O. vasúttársaságnak, a U.S. hajózási vállalatnak és más cégóriásoknak. Bruce képviseli Baltímore pénzmágnásait a Martin cég igazgatóságában.
Alexander H, Royce, a Wall Street egyik nagy pénzkirálya, aki ugyancsak benne ül a hatalmas Patinó bányavállalat igazgatóságában, amely évek óta uralja Bolíviát.
Nem tudótok
A Vanguard ezen vállalkozói tehetséges és szerencsés pénzemberek. Ugy ismerik ezek a részvénytőzsde zcge-zugát, mint annak idején Al 'Capone ismerte Illinois államban Cicero lebuj kocsmáit. Ezt cl kell ismerni nekik.
De a Vaniíuard czon bankárainak vau egy vak oldala is. A tudományhoz semmit nem értenek és a technológiához is igen keveset.
(Folytatása a 4. oldalon)
Faunce, majd rámutat arra, Mgy mupl^ gyobb része amiatt panasz* kodik, hogy á35 áütömátizá-lás magányöiSsá teszi Őket és elszigetelŐdpiek a munkatársaiktól;
Faunce ámegállap az autó-gyáros (Detroit) légjobban áütoinati2ált üzemé* nek egyikében, s annak négy legnagyobb gépműhelyében dolgozó 125 munkással folytatott beszélgetésből vonta le. A kutató munkáját az áutómunkás szakszervezet (UAW) detroiti 351-es egyesitett lokáljának tanulmányi alapjából fedezték.
»A gépek zúgása, a munkaállomások között megnö-\ekedett távolság, s a munkára fordított nagyobb figyelem követelménye nagyban csökkenti a munkások közötti társadalmi érintke-zést,« állapítja meg Faunce annak magyarázatára, hogy mi az az elszigeteltségi érzés, amit az automatizálás jelent a munkásoknak a munkahelyűkön.
Faunce még a következő panaszokat jegyezte fel, melyelíet a megkérdezett munkásoktól hallott: a feszültség fokozódása a meggyorsult munka következtében; az előmunkások túlzott ellenőrzése; a komplikált gépeket még közelebbről és szakadatlanul fi^elníök kell; a ^akori letörések termelés közben és a hibák igen költségesek; csökkent a munkások közti érintkezés; és a munkával való ismeretség hiánya.
Idegfeszültség
Az automatizált műhelyekben szigorúbb ellenőrzés folyik és a munkások rosszabb viszonyba kerültek az'előmunkásokkal, mutat rá Faunce jelentése. Az e-gyík munkástól idézi a következő megjegyzéseket: >Jobb volt a régi munkán - nem ültek folyton az ember nyakán ... De itt egészen más a helyzet, folyton csak nyomni, nyomni kell a munkát. Soha nem is köszönnek . . . ugy bánnak velünk, mint a géppel. Azelőtt barátságosak voltak. Most padig folytonos feszültség Játszik rajtuk.
>A munkások az automatizált gépek mellett elidegenülnek, olyan értelemben, hogy többé nem szabályozzák a gépeket és a munkatempót,* állapitja meg Faunce.
Hogy a munkások az automatizált gépek mellett milyen idegfeszültség alatt élnek, arra Faunce egy másik munkás szavait idézi:
> Csak egy rossz gombot nyomtam meg és minden repült szerteszéjjel. Szerencsém vólt (nem sérültem meg), de a kompániának 1,3.000 dollárba került a gép megjavítása.«
Mindezen panaszok ellenére Faunce azt találta, hogy a munkások 72 százaléka, akikkel beszélgetést folytatott, inkább dolgoznak automatizált gépekkel berendezett mühclyekbcn,mint az azelőtti standard gépek mellett