S*.oIc[aI
KANADAI MAGYAR MUNKÁS
il959i^íl|í
(15).
'Az erdészt sikerült meglepni, ^gy őit.álli-tottunk melléjé, mi pedig élelem után ikezdtünk kutatni. így jutottunk először en-ni\'alóhoz, sok lekvárhoz és nagyon kevés kenyérhez. Az erdészlakban lőszert is találtunk. Ez nagyon jól iött — noha mindannyiunkban felvillant, hogyan juthatott 0z az érdész katonai töltényekhez de jsokáig nem morfondíroztunk rajta, mivel löszerünk fogytán volt. Viszont az erdész őrzésére kijelölt őr legnagyobb szerencsétlenségünkre elbóbiskolt. Az erdész ezt a
ÍMllanátot kihasználta, s megszökött. Tud-uk, hogy egy pillanatig sem maradhatunk itt tovább, mert a nyakunkra hozza a németeket, a magyar csendőröket. Már egy hete bujkáltunk az erdőben^ s éppen egy patak medre mellett bujtunk el napközben, amikor délelőtt körülkerítettek ben-
Ílünket. Látható volt, hogy nincs meneküli fegyveresen kell ellenállnunk. De lő-$zerünk kevés volt . . Aztán mégis ugy döntöttünk, hogy vállaljuk a harcot. Ez-iitán márnem sokra emlékszem, mert három lövést kaptam és elájultam. Egy parasztszekéren tértem magamhoz, halott társaim között feküdtem. Levittek a faluba, aztán vissza — Sátoraljaújhelyre a börtönbe^ majd a kórházba . . . Amikor a börtönbe értünk, az udvaron nagyon sok holttest hevert. Később tudtam meg, hogy l^tvenhárom hősi halott feküdt a fegyház lidvarán.. •
A vészbíróság pedig összeült, hogy az Sletbenmaradt foglyok felett ítélkezzék.
Április 11., a megtorlás napja , . . Ti^ »enegy bítófát ácsolnak á börtöhudvar vé-^én. Délelőtt van a kivégzés a börtönud-yaron. A cellák ismét zsúfoltak és lakói 'dermedten, fájdalmas tehetetlenséggel ülnek lócáíkon. Minden fogolynak szemben kell ülnie a zárka ajtajával. Az ajtók nyílásán át golyószórók csövei merednek rájuk ...
A síralomházból elővezetik a tizenegy halálraítéltet. Elsőként Vlaskalics Milenkó lép az udvaiTa.
Nyakukba vetik a hurkot. Vlaskalics je-]ére mindannyian az Internacionálét kezdik énekelni. Vlaskalics, a hős jugoszláv
kommunista a Szovjetuniót és Jugoszláviát élteti. Után^ Eisenberger Sándor, budapesti cipészniühkás nyakán rándul a hurok. , .,
Ott áll Benya Antal, az egyetemi hallgatóból lett partizán harcos, ö nem tud énekelni, megsebesült a többiekkel fütyöli az Intemacionálét. S mielőtt a hóhérok végeznek velük, elszánt kiáltás tör elő a halálraítéltek melléből:
— Éljen a szabad, független Magyarország! Éljen a szabad, független Jugoszlávia! Éljen a Szovjetunió!
Bent a cellákban lehunyják szemüket a fogoly kommunisták, antifasiszták, hazafiak. Ebben a pillanatban száz eskü, kemény fogadalom tolul az ég felé:.ha üt a szabadság órája, beteljesítjük a végi-ende-
letet! ' ,
S míg odakint arat a fasiszták sztövetse-gese, a gyilokban fogant halál, odabent az életi-e, az uj, szabad életre gyűjtenek
Riport sorozot I944
Mák; horváth józsef • n
- serőt
SZÁLAST: "KITARTÁS, ÉLJEN HORTHY!"
Amikor Hitler seregei megszállják Magyarországot, Szálasi Ferenc felujjong. A nyilaspárt vezére érzi, hogy közeledik az ő napja. Évtizedek óta a hatalomról álmodott, s már teljesen eszelőssé vált a hatalom utáni vágyában. S most itt \ annak a nácik, itt a várva-várt alkalom ... A német megszállás vasárnap volt, de szerdára Szálasi már összehiyja a "nyilaskeresztes párt országos nagygyűlését" az Andrássy ut 60-ba. Vájna Gábor, á párt egyik alvezére beszél először és a nyilas testvérek vonitanak a gyönyörűségtől, amikor szavait így kezdi:
— Alea iacta est! (A.kocka el van vetve. — Szerk.)
Amint a'hangzayar elcsendesedik. Vájna idézi Szálasi januári beszédét:
— "1944 történelmi esztendő lesz, 1944 —- a miénk"
Szálasi is felszólal, és sokat sejtető szózatot intéz a nekivadult nyilasokhoz: "A végkifejlődéshez közeledünk . . . " A zöld-inges, antantszijas hallgatóság szétszéled és telefesti a kerítéseket: "Szálasi jön!"
Szálasi csakugyan jön — egyelőre ugyan csak Höttl német követségi, tanácsos lakására siet. (Höttl egyben birodalmi hírszerző is.) Azonnal fogadja Szálasít. A nyílas-\ezér kijelenti, hogy ő és pártja döntő szerephez kíván jutni az ország életében.
—. A hungarista párt • az egyetlen valóban teljesen németbarát, s a Führert minden feltétel nélkül követni kész politikai áramlat Magyarországon t— mondja Szálasi. ■
Tehát a hatalomátvételre az a jogcím, hogy ő, mármint Szálasi és pártja feltétel nélkül kész követni a Führert ...
Höttl a beszélgetésrőr informálja Wee-senmeyert, aki viszont régi ügynöke, dr. Walton Ágoston hírhedt szélsőjobboldali ügyvéd közreműködésével hívja találkozóra Szálasi Ferencet. A találkozó előtt, március 30-án délelőtt 10 óra 30 perckor dr. Walton Ágoston telefonon felhívja Henney Ál-pád nyilasvezért, aki Szálasi szűkebb jüörnyezetéhiez tartozik. A Baky-féle rendőrség lehallgatja ezt a beszéiéetést>s ez, valamint a két következő telefonbeszélgetés, amelyet Walton Ágoston bonyolít le a Szálasi-—Weesenmeyer találkozó ügyébén, szósz érint ránk maradt é íme:
Henney Árpád: Kerestél, parancsolj ...
Walton: Kérlek szépen, é^ viszonyban vagyok Weesenmeyerrel. Már két hónappal ezelőtt tárgyaltam vele bizonyos dolgokról. Ma nála vagyok vacsorán, ezt megelőzőleg azonban szeretnék beszélni a pártvezetővel. Hogyan lehetne ezt megcsinálni?
Henney: Kérlek, én azonnal jelentem neki és értesítelek az eredményről. Ez any-nyira fontos dolog, rö\id időn belül kapsz
választ.
Walton: meyeiv— hozzájuk tudnék b Henney: Walton L, Weesenmeyer hozza őt összí kor Szálasi is Weesenmeyei kérte Waltö zetőt a "b-megbizottal", yer—-Henney kozás létre kényen ton.
Walton és hogy április sik Weeser ről — Szálaá képet nynj jegyzései.
A látogat ugy, mint a lemtől reszk a napon bo Budapestet érzékenyen gálatába ál eloszol' a Hó gyár is. Áp — amelyet re, a
Szálasi találkozóra. puderezi orrát tette magát,
\ (Folytatás a mult számból) . I Angelina elcipelt magukhoz.
' Ma, csütörtökön . . . — mondta — bátyámnál fogadónap van, s társaság lesz nála.
Magamba dühösködtem: "Ronda népség, fogadónapot tartanak ilyen nehéz időben I" De később meggondoltam: "Csak azért is elmegyek!"
Az ajtót szobalány nyitotta ki. Az ebédlőből kihallatszott a sok látogató hangja. 'Angelina mutatott be a vendégeknek:
— Uraim, elhoztam giinnáziumi barát-Siőmet.
Az m»ak teát ittak, süteményt ettek és az orosz intelligencia tragédiájáról beszéltek. Egy bozontos szakállú öreg, Miháj-lovszk mellől, kezében félig kiivott pohár
amelyre kemény betűkkel rá volt írva: "O.
A Hegy és o Gironde
E, DRAPKINA:
A LEGKÉPZETTEB marxista, "fordítója, a sokoldalúan
MOSZ
yánosság előtt őszintén bevallja: ő is bűnös abban, hogy az orosz intelligencia tul-becsülte, bálványozta az orosz népet és v'ugy gondolta, soha meg nem fizetheti a népnek, ami\'el tartozik neki. És bár az orosz nép tudatlan, dui^a, kegyetlen, ő, a régi éiielmiségi ...
Ariadné unottan hallgatta, aztán megszólalt:
— Ha önök, uraim, tudnák, milyen nyakig vagyok már mindezzel! ügy érzem, legszívesebben összezsugorodnék, mint a sün és átaludnék száz esztendőt, hogy amikor felébrednék, ne lássak magam körül se bolsevikot, se menseviket. Inkább barlanglakó volna mindenki! Ez kellemesebb volna!
A zongorához lépett, de nem játszott, hanem csak durván végighúzta öklét a billentyűkön.
A mellettem ölö nevezetes fivér, Zsenya, előszedte . cigarettatárcáját s kinyitotta, hogy rágyújtson egy cigarettái-a. Ebben a pillanatban a táix^ában a cigarettákat leszorító gumi szalag mögött megláttam a bedugott kis, háromszögletű kartonlapot.
a "Tőke"
_ , . - . ----- képzett Iván
Ivanovics Szkvórcov — Sztyepánov, az alvási idejét is megrövíditve, könyvet irt Ma-ratról.
Szverdlovhöz igyekezve, egyszer aiTól beszélt, hogy valamikor a történészek a mi korunkat is ugy fogják tanulmányozni, mint o a francia foiTadalmát. Az össz-orosz Központi Végrehajtó Bizottság üléseinek a jegyzőkönyvét tanulmányozva, egyre ^akrabban elevenedik fel előtte a Nagy Francia Fon-adalom Nemzeti Konventje. Nagyon érdekes általánositásoki-a es ellentetekre hukkant,amikOr a Francia Forradalom^girondeistáit és jakobinusait a mehseyik-jobboldali eszer gironde-dal illetve a baloldali eszer Mocsárral s náipja-ink bo^^ Jíegypártjával hasonlította össze rSőt, tisztán csak a külsőségeket nézve, a Nemzeti Konvent és á Központi Végrehajtó Bizottság üléstermét vizsgálva, leszögezhető,^ hogy nagyon is igaza volt Vic-tor Hugónak, amikor megállapította: minden eszme, minden elv megtalálja a neki megfelelő köntöst.
Hugó regényében, az "1793"-ban pompás leírást olvashatunk a Tuilleriákban ü-lésező kon\entről. Ott is lengett valami oltárfélére támaszkodva a három szinü lobogó a "Törvény" felírással; s egy táblán ott volt a szöveg: az Igazság Kii^latkoztatá-sa. A liktorok hatalmas vesszőnyalábja elérte az oszlopsorok tetejét; hatabnas szobrok fordultak arccal a küldöttek felé s Li-curgus — az elnök jobbján, Solon — a balján, s Platón — a Hegypárt padjai fölött foglalt helyet.
Az összorosz Központi Végrehajtó ple-náris ülése előtt, a nagy terem mellett, a volt "Metropol"-kávéházban gyűlt össze a bolsevík-frakdő, amelynek megbeszéléséi mindig lármásak és vidámak voltak. A fel* vetődött kérdésekben, bár nem minden vi-
ta nélkül, de mindig gyorsan határoztak. A beszámoló, vagy határozat alapvető kérdései fölött, amelyeket az összorosz Központi Végi'ehajtó Bizottság élé szándékoztak vinni, szavazással döntötték és kijelölték a szónokokat.
Dmitrij Zahárovics Maííuílszkij mindenkit mulattatott: csudálatos művészettel u-tánozta Kari Kautskyt, aki mintha álmában faháncsot rágna, bizonyítgatta, hogy az Októberi Forradalom "nem Mai-x elképzelése szerint ment végbe", ezért a bol-se\ikok kiközösítettek a II. Internacionálé szent templomából és egyházi átok alá esve a pokolba száműzettettek, s a szokásos serpenyőben sülésnél is borzalmasabb büntetésben részesittettek: fennszóval kell elolvasniuk Kautsky, Viktor Adler és Eduárd Bemsteín müveit.
Amikor a frakció-ülés befejeződött, csapatostól mentek a gyűlésterembe. Szverd-lov elfoglalta az elnöki helyet. Vlagyimir Hjics, amennyiben nem ő volt az előadó, oldalt egy lépcsőre ült, egyik szemével valami papírlapról olvasott, másikkal a felszólaló szónokot figyelte,
Szverdlov megnyitotta az ülést és felolvasta a javasolt napirendi pontokat. Utána azonnal, mintha rugó dobta volna a magasba, felugrott Martov. Beteg torkának rekedt üvöltözésével tiltakozott azoknak a napirendi pontoknak á besorolása ellen, a-melyeket beiktattak és tiltakozott azok-nak a pontoknak a be nem sorolása ellen, amelyeket nem iktattak be. A jobboldali eszerek egyike, Kogán Bemsteín, helyéről felugorva a diktatúráról és a demokráciáról beszélt. A baloldali eözerek a jobboldali, eszerekkel és á mensevikekkel mára* kodtak, de egyikük sem támogatta a bolsevikokat. Szuhánov, aki magát ménsevik internacionalistának szokta nevezni, lábát
félte
előrenyújtva dott és düh' ütemesen
— Atá Végül is
kat és me^ adónak, s " Gukovszkij A félszólal
kitották
vik előadó cs hangos szó-;
Megkezd tov szaladt
— Lenin
kezdte -r> ember, aki lom megsz szocializmiis
gyetlennéin
és nem így munkáspárt,,
lyan élenjáró Államokban dig a mf raat, a prol feltételek hogy a,szo teljesedh Aztán S ai*cát éltí hangon mos — Har zokat egy*
És ha . roszorszag, egész prs"
pedig i^
kényui^l{„ rendszer'
Ater sevikok