1959 október 20
KANADAI MAGYAR MUNKÁS
9. oldal
ától a holdrákétáig
A SZOVJETUNIÓ Gazdasági; Teljesítményei Kiállításán a Tudományos Akadémia pavilonjában a láto-gatók a 452 kilométer^ magasságba fellőtt "A;3*' rakétának a műszer-tartályát vizsgálják a visszatérés után.
AZ EMBERISÉG az égre e-meli tekintetét, de nem a legendák szellemalakjait, hanem saját fejének és kezének müvét követi szemmel, egyben azt a szédületes röppályát, amelyet az ember tett meg a kőbaltától a holdrakétáig.
Száz generáció messziségben sincs tőlünk a kór, a-melyben puszta kézzel küzdött az ember a puszta létért. S nemzedékek hosszú során át érkezett ej a k^ szikus ókor csodáihoz. Bármily meghökkentően irioriu-mentálisak azonban az é-gyiptomi épitészet, tökéletes szépségüek a g»örög szobrá-fizat, impozánsak a római ál-lamszenezet enatékei, még e korszak kivételezett kaszthoz tartozó emberei is^ esendőbbek a porszemnél, sém-niivé törpülnek az okét kör-nj^ző ismeretlen, fel nem mérhető és fel nem fogható végtelen nagysága mellett. Ezen mitsem Változtat a hellén szellem teljességre törekvő szárnyalása. Egy Herakleitosznak, égy Arisztotelésznek a világmiridéh-ségröl, benne a Földről és rajta az embarről: alkolott zseniális hipotézisei sem változtattak azon, hogy a kór embere egyaránt tehetetlen volt a tüdőgyulladás, a rendellenes szülés, vagy akár a barbárok váratlan támadásának végzetes következmér nyeivel szemben.
A középkor még a korlátokat is a misztikum: ködébe burkolta. Hajdanában titánok tartották ölés vállaikon azt a kerek tányért,: a-jnelynek valahol a közepe-tajan terült el a jiapsütötte, istenektől kegyelt Görögország. A középkor világtá-jyerja köré félelmetes ftaltesttt emberekkel, ször-
^zbol elegyitett—^ óceánt tteselt a legenda. Az égitestek a törvényszabtá rend szennt mozgó anyagnak e-fAi önnön, vágy tátsaikr tol kolcsönziött fényükben ^ogo óriásai, áz isten lá-j^elyet boritó Mrjpit ^ór degradálódtak; A Ul s^ralomvölgye, az em-»ei pondró lett roskadozva SLf^<^ndő bűii terhe ^sáz "tolso Ítélet szöriiyű fenyegetései alatt. -
tefe^^^^H valóságos is-^nkiserte^^ atoit' a hóbprtos lelencei hétszáz áwel eze-
GIORDANO Bruno (1548) olasz filozófus leOO-ban tanaiért vértanúi halált halt: máglyán égették el a lengyel Cppcamikus tanain alapuló abbeli tanításáért, hogy a világ végtelen, s ennek a végtelén világnak ^ középpontja nincs és a mi ismert világunkon kívül még számtalan más világ is létezik.
lőtt a fejébe vett? Ám, amikor Marco Poló huszonnégy esztendős barangolás után mégirta utazásának történetét, az ember felemelte alázatosan íehorgasztott fejét, hogy érdeklődő pillantását körüljártassa a világon. A világon, amely im*^^— kisebb lett: megismerhető, kitapasztalható, izgatóan sokrétű! Loboghattak a lángok Marseilleban éí Rómában, Madridban és Prágában az eretnekek alatt —• már nem volt megállás. Felfedezés felfedezést követett.
1492-t Írták, amikor Co-lumbus három törékeny, apró vitorláson nekivágott a végtelennek. Egj^re Nyugatnak hajózott, hogy elérje a távoli Keletét. Magellan felszerelésével ma egy tengeröbölben való sétahajózásra sem indulnának el. o 15iy-ben mégis nekivágott az ismeretlen, a végtelen tengernek. Atlanti-óceán — Csen-des^ceán, Amerika- Polyne-zia
Á szószékekről dörögtek a szónokok: "A Pöld, a mindenség középpontja! Az istentagadó eretnekek hitvány labdát ákamakfor-máin! belőle!*' A végtelen Földből mégis a bolygók e-gyike lett, amelyen tetszem szennmmm(eáéU & diadalmas ember. Copemikust ki-
átkozhatták, Galileit inkvizíció elé citálhatták — a Föld egy percre sem torpant meg; azóta is mozog . . ,
Az ember utja azonban továbbra sem bizonyult simának és egyenesnek. Pusztító válságok, véres háborúk szárnyát szegték és ugy tetszett, ho^y apróbb a hangyánál, esendőbb a leszakított virágszálnál. Amikor Blériot átrepülte a La Man-che-ot, még felragyogtak a szemek; Lindbergh óceánrepülése már csak egyike volt a "rekordoknak"; Piccar-don, aki mindig a íegesleg-magasabbra és a legeslegmélyebbre szállt, csak elnézően mosolyogtak; a sarkkutatókat szánták és aztán nekiláttak, hogy uj életet kezdjenek abból a kevésből, amit a példátlan világégés meghagyott', , .
Nem olyan régen történt, hogy furcsa zaj ütötte meg az ember fülét: ideges, szaggatott bugás. Az ezüstnyil-ként száguldó gépeket csak nehezen lehetett szemmel kiövetni. Aztán már a híreket is alig. "Nincs távolság a Földön —- mondtuk. —-Bál-mely pontja órák alatt elérhető.*' És akkor felröppent az első szputnyik. Aztán a többi. "A Föld egy teniszlabda az emberhez viszonyítva — mondtuk. —-Bármely pontja percek alatt elérhető az interkontinentális rakétával."
És most---nem egészen
másfél nap alatt -— az ember müve megérkezett a Holdba. 11.880 kilométeres óránkénti sebességgel. Az ember legyőzte az utolsó korlátokat is: Sic itur ad ast-ra!
Az ember? Még nem. Az ember nevében az az ember, aki újfajta eszméket választott magának; az az ember, aki az uj eszmék szerint rendezi be a maga világát: a föld egyik felét; az az ember, aki az alkotó tevékenységet teszi meg az emberség legfőbb mércéjévé; az az ember, aki szilárd hittel a maga történelmi hi\ atásá* ban nyújtja jobbját a Föld másik felének. Nem kétséges, hogy az uj eszmék, az újfajta alkotás embere, aki át tudja hidalni az égitesteket elválasztó járatlan tirt, hidat ver az atomháború szörnyű szakadéka fölé és átvezet az emberiség megálmodott aranykorába.
Teknős Péter
A torontói Kossiitli Eg3^et gyttléséröl
OKTÓBER 20-ÁN ismét olyan tagsági gyűlése volt a Kos-suth Betegsegélyző Egylet (IMBF) torontói részlegének, amiről érdemes jelenteni, kezd've azzal, hogy szép számmal jelentek meg az olyan tagok, akik a közös munkával elérendő célt mindennek elébe helyezik. Ezek az emberek teszik emelkedetté egész Kossuth-tagozatunk életét és teremtik meg azt a légkört, a-"^ melynek levegőjéből egész
magyar tái-sadalmunknak mély lélekzetet kellene vennie.
Miután Láncz titkár-tagtársunk közölte a vezetőség téli munkatei-vet, amelynek vonalán látható jelek mutatják, hogy kulturéletünk megújhodását objektív akadályok nem gátolják, rámutatott arra is, hogy a biztató jelek mellett a tennivalók még hátra vannak. A műkedvelő gárda, kórus és tornacsoportunk megszervezése egész tagságunk gondjára támaszkodik es kulturéletünk beindulásáért meg kell dolgozni akkor is, Jia nem valami nagy igényeknek kell eleget tennünk.
A tábori munka
RÉGI SZÉP maovor szokós o NÉVNAPI felköszöntés!
KÖNNYEBBEN eszünkbe jutnak rokonaink, barátaink névnapjai, ha minden héten megtekintjük itt: milyen névnapok következnek (magyarországi naptár szerint) a közeljövőben?
Nov. 5 Csimre " 6 P Lénárd " 7 SzOkt. Szoc. For. " 8 V Gottfried " 9 H Tivadar " 10 K András "11 Sz Márton
Koronyi elnöktagtárs beszámolt a nyaraló táborunk (Ady Camp) értékesítését, hasznosságát és hírneve elterjesztését célzó sokdimenziós munkáról, amelynek során sokan adják önkéntes munkájukat nemcsak hébe-hóba, hanem a legkövetkezetesebb rendszerességgel, feláldozva egész hét\égi pihenőidejüket, ragyogó tanújelét adva annak, hogy mélyen átértik és átérzik, nem lehetne elviselni, ha a nagy vállalkozásba vágott nagyvonalú teiTünk zárolt időn belül nem lenne sikeiTel koronázva. A nagy álmok helyét hamarosan át is veszi majd a büszke valóság, a-melyről az építő választ-niány pénztári felelőse. Nógrádi János ugy nyilatkozott jelentésében, hogy annak párja aligha lesz nem csupán Toronto és környékén, hanem egész Kanadában sem.
Joggal nyilatkozott igy Nógrádi János az Ady Camp most születő hatalmas uszodájáról, sporttelepéről, és parkoló térségéiről, mert noha az alkotásnak most még csak a körvonalai mutatják azt, ami ott készül, olyan impozáns, látvány az, amelynek megcsodálására többfe-lől tucatostul jjönnek és aztán mennék el a hírével, de nem ám csak magyarok, hanem angolok és más nemzetiségű érdeklődők is. Elkép-zelhetj ük, milyen büszkék lesznek azok, akik majd elmondhatják magukról, hogy nem mások által elkészített fészekben ülnek. Akkor majd a saját alkotásukra büszke emberek első sorában, azt hiszem talán első helyek középpontjában fog csíllogm' ifj. Ralbqyszky József neve, aki készpénzgyüj-tésben olyan érdemeket szerzett magának a köztudattól fűtött lankadatlan lelkesedésével, aminőhöz foghatót soha senki Magyar-Kanadában. És még nem
tett pontot a hadjárata vé-gére-
Hisszük, megbocsájtanak az aktivisták, ha mái kiemelkedő teljesítményekről nem m«Bt, haneirí táborunk nagy munkájáról beszámoló más jelentésűnkben fogunk időközönként mégemlékezni. ■V'.:.^;''.' ■ ^-''^^-v :;::;;'::::v;
Miihkas<«konlp4v^^
. ádi János nagyfontosságú pénzügyi jelentését a .táborpénztár ja\-ára benyújtott legújabban adományozott dollárok százai követték és amikor mindenestől áthatotta a taggyűlést annak az átérzése, hogy a nagy teljesítményeket még * nagyobbaknak kell követiii-ök, szót kért Hlésné, hogy a MUNKÁS kampánybizottsága nevében felhívja a megjelentek szíves figyelmét, más vonalon is folyó közösségi munkánkra, amelynek célja, hogy egy másik közkincsünket, a magyar dolgozók harcos sajtószervét segítsük mind eh eddiginél értékesebbé tenni azzal, hogy uj utakat törünk részére a magyar munkások ujabb, de nem idegen szellemű tömegei felé. Meghívta Jllés Bá-líntné tagtársnőnk a tagságot az ő otthonukban okt. 24-én rendezendő Munkás-partira.
Uj tagok
Állandó problémánk szervezetünk uj tagokkal való megszilárdítása. E tekintetben is sikert regisztrált ez a gyűlésünk. Láncz titkártagtárs által szerzett három uj tag felvételét szavazta meg a gyűlés egyhangúlag és megjegyeztük lélekben, hogy egyakaratu elhatározással örök sikereket arathatnánk a tagszerzés területén is. Az egyakaratu elhatározáshoz persze párosulnia kell annak a megértésnek is, hogy amig szemünk előtt bontakozik ki a nem messze távolbán ránk váró uj világ, most még dolgozni kell az uj tagokért, maguktól nem olvadnak még be szervezetünkbe.
Ilyen megértés tanújelét adta volt titkárunk Tulák Bálint, aki amikor a pénztári titkár jelentette, hány tagunk maradt el a tagsági dija és ezzel együtt aktiv tagsága rendezésével, felvette a névsort azzal, hogy a következő taggyűlésig minden lemaradt taggal felveszi a kapcsolatot. Nem kis munka ez, ha tekintetbe vesszük, hogy tagjaink Toronto és külvárosai 40 négyzetmérföld területén laknak. Ilyen távoli területeket kell bejárnunk, ha tagságunk eggyéfon*asztásán dolgozni akarunk.
egyszóval van feladatunk elég, annyi, hogy az elvégzésre a jelenleginél sokszorta több áMvistára lenne szükségűnk. Sch.
-' mi-
mÉmm
', ií
