1950 december 3
KANADAI MAGYAR MUNKIS
6. oldal
ai konnány halk^ elmi pénz
ió doHárt herdált el elvetélt légvédelemre
v,pPEN MOST. költött el Canada 250,000.000 *i dollái-t egy "hol a farkas, jön a farkas" mesére.
Hivatalosan egy úgynevezett kanadai radarvonalra (Canada Radar Une) költötték a pénzt, összesen 102 radar-állomást építettek fel a keleti tengerpartoktól Scheffervillén át Great Whale River, Winisk, Cranbeny Por-tage, Stoney Mountain és Dawson Creek érintésével nyugatig.
Amikor két esztendeig tartó munka után végre elkészült, meghirdették, hogy Kanada ezzel
• Az iii közölt nyilaikozatoi C. B. Limbrick elektronikus mérnök, repülöezredes (Croup Capta'm) tette az ország eg^ik legnag^bb konzervatív napilapjának, a Torontóban megjelenő Evening Telegramnak.
ges gépektől, jelezni tudja, hol tartanak a felénk jövő gépek és hol kell azok ellen ellentámadásba menni.
Ebből azonban semmi sem volt igaz. Jelzi
védve van egy esetleges légitámadás ellen. E   "ffyan a közelgő gépet a mi radarunk, de olyas-
hii-veréssel szemben az igazság egyszerűen az, hogy a Canada Radar Line semmi esetre sem védelem.
Sem katonai, sem pedig polgári védelemre nem alkalmas. Mindössze an-a volt az építkezés jó, hogy kitűnő haiászpontokat fedezzen fel az építkezés. A vonal épitőmunkásai jó halászországot csináltak Kanadából az adófizetők megnyergelésével. Hanem szörnyű dolog az, hogy 250 millió dollárt pocsékoltunk el halászlyukak felfedezésére!
Már 1954-ben megmondták a szakemberek, hogy kár a gőzért. Sokkal okosabb dologra költhettük volna el ezt a hatalmas összeget.
Azt jelenti az elpocsékolt 250 millió dollár, hogy minden adófíz^ető zsebéből 40 dollárt e-meltünk ki haszontalan célra. Meg lehetett volna építeni abból a 250 millió dollárból 20.000
valami ez csak, mint amikor a tolvaj beléptét jelzi egy villamos csengő. A csengő azonban nem jelzi, ember, majom vagy egy tégládárab van útban. Radarunk jelez mindent, repülő kacsákat is. Ugy tesz tehát, mint a mesebeli fiu, aki farkast káiltott akkor is, amikor a farkas nem jött.
Egy ellenséges bombázó kiküldhet ember- és motornélküli próbagépeket, amik riadót váltanának ki a radarból, mert képtelen a radar megkülönböztetni az igazi gépet a hamistól^ mint ahogy ellenséges gépet sem tud megkülönböztetni barátságostól. Amikor a radar riadója hangzik, az mindössze azt jelenti, hogy a radar-rendszer vonala ftöjé közeled'k valami. A közeledő gép távolságát sem képes lemérni. Legfeljebb annyit tudunk meg tehát, hogy valami jön felénk valahol az és?;akí Distant Early
családi házat vagy 40.000   kanadai   ifjúnak Warning Line innenső területén
klpl^f""'' volna 4 évre ingyenes eg>4temi ^J^Tf^STl^^^^^^^
gépeink felrepülhetnének, az ellenséges gépek
yGY KEZDŐDÖTT ez áz ostobaság, hogy irányt változtathatnának és az ellentámadásra
1954-ben a Honvédelmi Kutató Intézet (De- küldött gépeink háta mögött bombázhatnák Ka-
fence Research Board) 40 millió dollárt fordi- nada tetszés szerinti területét. A Mid-Canada
tott lég\'édelemre, noha az elgondolás már ak- Line nem rendelkezik olyan készülékkel, ame-
kor sem állta ki a szakvélemény kritikáját. A lyek követni tudnák a repülőgépek irányát,
légvédelemnek valami elektromos figyelmezte- Azért írok á Mid-Canada Line haszontalan-
to kerítést kellett volna megalkotnia, amit Kö- ságáról, mert magam is bele lettem keverve az
zep-Kanadai Vonal (Míd-Ganada Line) névre építésébe, ami ellen tiltakoztam. Leszögezem,
kereszteltek el. A tervezők maguk sem tudták hogy Kanada semmiképen sincs ellátva véde-
pontosan mit akarnak. A mult világháború a- lemmel. Ballisztikus rakétatámadás ellen nincs
att mi tanítottuk az amerikaiakat radar-véde- védelem. Ilyesmire a mi három radarvonalunk
lemre. Roosevelt elr^k a mi kormányunkat kér- alkalmatlan.
f^^^-'^^ radar-segitséget Japán ellen. Kanada lattá el radar-védelemmel az Egyesült Államokat.
A magam részéről azonnal tiltakoztam feletteseim előtt a terv esztelensége miatt. Kifejtet-tem, miert vagyunk képtelenek valódi radar-veaeJmet teremteni. Az egyik legmagasabbran-gu^emberünk kijelentette: "Nem bízom a kanadai mérnökökben."
Nem bízunk mérnökeinkben és nekiláttunk J'^^/^^szontalanabb radar-vonal megépítéséhez Az első ilyen vonalat a mnlt háború folyamán csináltuk meg az Atlanti és Gsendes-tenge-tpH!í"f-^^ védelmére. Kanadai mérnökök épi-ST' kizárólag kanadai anyagból. Ez a radar-n,?fl^"^ soha egyetlen repülőgép közeledtét azt m volt rá szükség. Egyszer —
tAh,r!r^í — észrevett radarunk egy japán ^ngeralattjarót. Mindazonáltal hasznát* vettük, int «^^í^^ f^^^szett vagy eltévedt repülőgépe-K pontos helyét le tudtuk radarunkkal mér-It^^^Pemket megmentettük, kpw később már arra sem voltunk
letp! í^íenlegi felszerelésünk kevésbé töké-m^Au^^ a költségvetést 40 millióról 100 szerSf '^"'^ emeltük. A kormány rendelete léS ,o\J^^^^-vonalnak szolgálatba kellett I El 11^?^ ..ianuáriában. I hanem 9Ía^"IÍ egy évvel későbbre, de nem 100, cséS: '"'"^ó dollárba került. Hallatlan po-nyoSi^l?* végbe. Ezt tényekkel és okmá-latíaÍKK bizonyitani. Ami ennél is hal-
teleríRÍ^ ' íi^^ egész elgondolás merő esz-cára rlUnl^A^^^Jobb szakértőink, ellenzése da-^oevT^TÍ^' Beharangozták Kanadát azzal, tán Kaí^^*^^ ^j*^ mérnöki teljesítmények u-,^'1 Kanada védve van.
^1üni^7^XT^^^  közelebbről,   mit cseleked-hoffvT; ^^"1 okolhatjuk á   kanadai népet, Pel hotv ^F** magát csapni. Elhitették a nép-i zelffő tSLu^^? 'adar-vonala van, amely a kö-Ndja jó előre jelezni képes, meg
i       Különböztetni a mi gépeinket az ellensé-
HÁROM ILYEN vonalunk van: Distant Early Warning (DEW), az Északi Sarkkör felett; a Mid-Canada, az 55. szélességi vonalon; a Pine Tree, az amerikai-kanadai határvonal fölött. Mi történne, ha a világ tetejéről érne bennünket támadás?
Katonai elméletünk szerint jelezné a támadást a DEW-vonal. Ez egy tökéletesnek hitt radarvonal, amely — nem mint a Mid-Canada képes lenne pontosan meghatározni, mely távolságban közelednek felénk a bombázók, útjukat követni tudná, minek folytán a mi repülőgépeink a jelzett helyen visszaverhetnék ő-ket. Igen ám, de a jelzéseket le kell adni a Pme Tree Line-nak, onnan az amerikai Colorado Springs-en székelő főparancsnokságnak és csak azután repülnének fel védelmi gépeink. Ekkorra viszont a támadó gépek már régen irányt
változtatva, messze lent a DEW-vonal alatt pusztítanának.
A következő vészjel a Mid-Canada Line radarjától jöhetne. De, mint mondtam, az csak azt jelzi, hogy valaminek a közeledtét mutatja a radarkészülék. A gépeket megállítani nem tudja. A gépek eltűnnek. A Mid-Canada vonai készüléke nem alkalmas azok követésére.
Ilyképen, hacsak tüzérségi vagy gyalogsági megfigyelők nem vennék észre az ellenséges támadást, nyugodtan jöhetfie a Pine Ti*ee vonalig, tehát Kanada sürün lakott területei fölé.
Ha itt lelőnék őket,a gépek nukleáris bombái, amelyek robbanásra vannak beállítva jövet közben, azonnal felrobbannának földreérkezésük pillanatában. De még akkor is, ha a levegőben robbanna a nukleáiis lö\eg, országunk óriási területére mérne megsemmisítő csapást.
Egyéb megfontolások ^
OZÁMOLNl kell azzal is, hogy a támadó repü-^ lőgépek el vannak látva olyan felszereléssel, amelyek jelzik, mikor közelednek radar-vonalhoz. Az ilyen készülék megmutatja a repülőknek, hol keresik őket a radarkészülékek. És ezt a jelzést ők jóval azelőtt kapnák, hogy a radarunk az ő közeledtüket jelezni tudná.
A támadó gépek rakétái igy elpusztíthatják az előttük levő radarvonalat, sőt a radarvonalak mögött fekvő városokat is. Radarvonalunk tehát nem védelem.
Egyesek azzal éi-velnek, hogy van a radar* vonalunknak legalább annyi haszna, hogy a lakosságot figyelmeztetné a közelgő veszedelemre. De mi haszna letine az ilyen figyelmeztetésnek, amikor képtelenek vagyunk a lakos* ságot megvédeni? Kadarvonalunk legfeljebb riadalmat, zűrzavart válthatna ki az egymást elgázolva menekülő lakosságból.
Esetleg az Egyesiilt Államoknak jelenthetne valamit a mi háromrétegű radarvonalunk. Any-nyiban lenne ez jó Amerikának, hogy Kanada lenne a hadszíntér, nem amerikai, hanem kanadai városokat nyírna ki a támadás. Én kanadai vagyok és nem kívánok hazámnak ilyen szerepet. Miért perzselődjék fel a kanadai nép csak azért, hogy az Egyesült Államoknak védelmet nyújtsunk?
Egész védelmi rendszerünk azzal az elgondolással van berendezve, hogy déli szomszédunk nyerjen védelmet, de ne a kanadai városok.
Továbbá: abban a hiedelemben épültek fel radarvonalaink, hogy az ellenség majd a szokásos bombázókkal fog támadni. Már kifejtettem, hogy ilyen támadás kivédésére alkalmatlanok vagyunk. Nukleáris rakétatámadás kivédésére pedig gondolni is felesleges. A támadó gépek készülékei radarkészülékeinket nemcsak zavarni, hanem elpusztítani is képesek. Nyomorúságos radarvonalaink régen idejüket multák.
Ha mármost meggondoljuk, hogy nem is kell az ellenségnek bombázókat küldenie, mert ártom- és nukleáris rakétalövegeit átküldtheti e-gyik földrészről a másikra vagy a közelbe férkőző tengeralattjáróiról, akkor egészen világos lesz, miről van szó. -
Amikor a kanadai kormány leállította az ARROW gépek gyártását, elismerte, ho^y ma nukleáris rakétaháboruról van szó, ami ellen az, ARROW semmit sem jelent.
Ha tehát a legjobb repülőgépeink sem jelentenek védelmet, mit érnek a radarállomások. És ha védelemre nem alkalmas az ARROW, mi haszna lesz a Bomarcnak, amivel majd csak 1962-re tudjuk magunkat ellátni?
Különös gonddal fontoljuk meg védelmi kölj tekezéseink teljes értelmetlenségét. Mire való 250 millió dollár elpocsékolása, hiszen legfeljebb arra jó a radar-rendszerünk, hogy a vándormadarak költözését jelezze. És ha mindig csak azt jelzi, ráun a jelzésekre a nép és azután már akkor sem fog figyelni, amikor esetleg tényleg jönne egy raj bombázó.
Nagyon jól tudtuk, amikor a radarvonalainkat építettük, hogy a szokásos bombázók ideje lejárt. Mégis nekiláttunk á radarépitésnek. Ráköltöttünk 250 millió dollárt és tovább herdáljuk pénzünket, hogy azt fenntartsuk.
mm
m