J05J december 24
_^ANADAI MAGYAR MUNKÁS
MIÓTA VAN KARÁCSONY iS KARÁCSONYFA
EMBER, aki a feny es a ^eieg forrását, a josagos S valaha istemtette^ ré-?Sve figyelte ^arovidul^^^ nappalokat, s hosszabbodó IzSkat, hite szennt az g harcát a Nappal. J^mikor Itán bekövetkezett á teli iapford«íó és a nappalok Sint hosszabbodni kezd-Sk az esztendő leghosz-£bb éjszakáját december ^égén ünneppé emelte. A világosság diadalát ,a^ sötétség felett, a nap újjászületését, a jó győzelmét a gonoszon; sokkal regebben jTe-jus születésénél ünnepelte.
Kezdetben a keresztények /Jézus születését egyáltalán nem ünnepelték. Az első néhány században a Júdeából terjedő uj vallásnak még iém volt karácsonya, bár ízámos jel mutat arra, hogy fiéhol már a kezdet kezde-!tén is akadtak egyházak, helyek Jézus születésnapját ^ünnepélyesen meg ülték. íCsakhogy nem december 25-én, hanem január 6-án. Ja-sBoár 6-át Dionyzosz isten %ületése napjaként először átrakok ünnepelték és őket (iövetve később a görögök, akik különösen sziriai és e-^ gyiptomi telepeiken ülték meg nagy dísszel ezt a na^ pot.
Az egyiptomi naptárban lyw 11-e felel meg a római jiaptár január 6-jának. Ennek a napnak éjszakáján az egyik templomban régtől fogva fáklyák lobogó fénye mellett a földalatti szentélyből arany keresztekkel ékes faszobrot emeltek ki, zene-és énekszó\al hétszer körülhordozták, majd ismét visz-szahelyezték a földalatti szentélybe. Ez a szertartás a pogány templomban még a keresztény idők elején is dívott. Ha pedig a kiváncsi-ak érdeklődtek, mi a szertartás jelentősége, a következő választ kapták: . — Ebben az órában szülte a Szűz Aiont. l:- Ne fűzzünk ehhez senimi .megjegyzést, nem a vallások törtenetet hasonlítjuk össze, jopan a karácsony eredetétől beszelünk. És éppen e-^zert csak megemlítjük, hogy íí"^ 6-án, az egykori ti-. ioj«atos éjen, a monda sze-^nnt, sok forrás vize válto-fOlt ott, ahol Dionyzosz napiját tartották.
kl^^ tehát először J^e^esztények tartották iS^^^ek, hanem sokféle is-lenhiyei December 25-e S volt minde-
fóÍw^^^^^^^*á^»ól Mitra ö^ztelete terjedt el. Ez az ;^«»ezen a napon született J^unnepet a Római Biroda-
hozták fel, hogy a pogányok ezen a napon, a téli napfordulón ünneplik a nap újjászületését.
Valóbán, á nép valamilyen formában mindenütt megtartotta ezt az ünnepet, s á Nap tisztelőinek szokása szerint mécsest, íáklyát, tüzeket gyújtottak ezen az éjszakán. A december 25-i ünnep annyira általános lett keresztények és pogányok köziött, hogy az egyház vezetői kénytelenek voltak eltűrni. Végül nehogy a Nap ünnepe elhomályosítsa Jézus születésnapjának ünnepét, január 6-ról erre a napra helyezték át.
Karácsony napja tehát tulajdonképpen még mielőtt karácsonnyá lett volna, ősidőktől ünnepe \olt már az embereknek.
Egyidőben újesztendő napját is karácsonykor tartották, bár akkoriban már március elsejéről a római naptár január első napjára helyezte. Az egyházi év a-zÓnbáh még ma is karácsonykor kezdődik.
A karácson3rfa pedig még ujabb keletű, Németországból elterjedt szokás. Egyes német vidékeken már jóval a kereszténység ^elterjedése előtt is a Nap újjászületésének örömére örökzöld fenyőt díszítettek és világítottak ki. A diszes fa szépsége megragadta az embereket, lassan egész Németországban mindenütt felállították a karácsonyfát, de például Berlinben csak 1816-ban az elsőt. Bécsben néhány évvel utóbb. Magyaroi-szágon csupán a mult század első felében terjedt el ez a szokás. Európa sok országában a-zohban ma is karácsonyfa nélkül ünneplik a karácsonyt. Pe majdnem mindenütt szokásos ilyenkor valami örökzöld növénnyel di-sziténi a házat, a szobát, az
9. oldal
HVIEZDOSLAV MAGYARUL
SZÁZ ÉVE erdők és hegyek a szlovák lélek szimbólumai, A kis nemzet költője őszinte hűséggel énekel a Kárpátok rengetegeiről, a Táüa ormairól. Nemcsak azt mutatja, hogy mekkorák, hanem azonosul velük, hangja s mondanivalója ehhez képest monumentálissá válik. Mi sem mutatja ezt jobban, mint Pavel Országh, irói nevén Hviezdoslav nevezetes
egyre több részletet, szint, arnyalatot. Lassan, méltóságosan bontakozik ki a gyan-taszagu fenyvesek közül egy nép mindennapi élete s ennek megfelelően a valóság rajza. A valóság .nemcsak kepsoi-ozat itt, hanem esemény is. Rövid a történet. Az erdei csősznek, aki mintaszerűen végzi munkáját, s védi-gondozza ura erdőit, szemrevaló ifjú felesége van. A földbirtokos szeret-
elbeszélő költeménye aHáj-!'^^"* ^r^^ . niIcov« Ti «e_ megkapni az asszonyt, s
nikova zsena (A csősz felesége), amelynek második, uj magyar fordítása nemrég jelent meg Pozsonyban. A Beköszöntőből ugy tűnik fel, mintha romantikus költeményről volna szó. A költő köszönti a hegyeket, a frissítő erdei életet, nemes érzelmek menhelyét, "hol ö-röktől él a szeretet", ahol nincs árulás, mert az erdei pázsit yédő anyai karokkal öleli át az embert:
Elég egy perc {elétek futni, s a bú tűnik, bilincse tágul, tisztul a szem, a vérkeringés, s már új reménység nö ki szárnyul.
Elég egy susogásnyi intés, hegyi zuhogó hogyha csobban, a lélek máris dalra hangol, a bűvös vonó fölötte reszket, s a szív ujjongó hévre dobban. Elég ha fent a sas kering, a sólyom szárnya égbe villan, merész fütty erdőn át ha illan, tisztáson pásztortűz ha gyul, már zsong, buzog, rajong az érzés,
tüzet csihol a lélek máris, s mint égbe hulló metaor, lángoló szárnnyal szállni lázit.
Ez az ő hangja, mélységes hit és nemes pátosz,mely ugy száll ebből a költeményből, mint a felhők a valódi hegyekből. De csakhamar észrevesszük, hogy szemünk egyre tiöbbet kap látókörébe,
ünnepesti asztalt. Még Európán kívül is, Szil-iában például, ahol a ház kapuját é-kitik pálmalevelekkel.
mikor egyedül van az erdei lakban, rátör, erőszakoskodni akar, minthogy hiábavaló volt minden rábeszélése. Anikó, az önérzetes és becsületes menyecske, visszautasítja, s a kezeügyébe kerülő késsel leszúrja. Éppen akkor tér haza a csősz, megesketi feleségét, hogy szót se szól senkinek, s magára vállalja a' gyilkosságot. A csőszt elkísérik, az asszony megőrül. Az elinduláskor jól ábrázolt osztályellentétek a-zonban \égül is osztálybékés megoldásba fulladnak, s az erdei lakra ismét zavartalanul süt a nap. (íme, a nagy költő belső ellentmondása!)
Az érzékeny történet, mely a költeményben hol terjengős, hol meg egy hir pár szavára soi*vad, tehát e-gyenletlen, csak alkalom és keret volt Hviezdoslav számára, hogy egyetlen és tökéletes ritmikus hullámban megszólaltassa szülőföldjét. A csősz feleségé valóban az árvái hegyek visszhangja. Árva a szlovákiai hegyvidék egyik legszebb, legzártabb l?atlana, tele az ember és a természet együttélésének ősi formáival. Hviezdoslav (1849—1921), akinek magyar irodalomtörténeti arcképét mi Sziklay Lászlónak köszönhetjük, ezt a müvét az északárvai Námesztóban irta 1886-ban. Érdemes meg-emliteni, hogy ez az ifjúkori alkotása, mely a régi Ma-
A NAGYRANÖTT KRISZTUSOK
IRTA: ADY ENDRE
Eső után a buja gombák S mini Florencban a májusi virágok, Ugy születnek srent garmadával Mostanában az új és új világok.
A Bibliának egy világa Milyen lassú, tétova kézzel készült S ma egy-egy új világ mily készen Ugrik ki terhes, tüzes emberészbül.
Bethlehem híres csillagának Hite maradt csak, se hamva, sem üszke. De ezernyi fényes csillagra Áz ember-agy lobogóját kitűzte.
lomban nagyon sok heíven Élet egy elgondolása, , .
^rtották. Sőt, a keresztény" csúf óránk megszépült,
»«geIso évszázadaiban a-volt a leikeinkben,
?, ^itra-hivQk száma Űjra-újra^ egy-egy új világ épült. ?üs^ V-^^J-P^^obbvolt Jé-
•keLÍK ^^^'^^í' ünnepét a |r^ztenyek is megélték.
^ekiy^ken talán Jézus °*«ieteset unnpnAifót ^
Ráépülő, lármás gépmadárnak Istenkísértő, bátor, büszke szárnya Vallja: Emberé a teremtés ünnepelték ezen á ^ ^^^^^ csak ^sr megóóskult koronája.
S mert halhatunk bármelyik percben >S célunk mégis az örökkévalóság, fi,^^^lMináea igaz ember ezért hős _ ' S az emberszívben van a legtöbb jóság.
tanon -""^pcitcK ezen a
SB;?*^?? niár a IL szá-
»ek fif^P^^K egy részé-csak a TV ^^^^^^^ ellenére beiében Jh 't^'^^^^ második Bek öínn ^^^^ születésé-
«zt a dátumot. Azt
Töthjénbűzös, gaz korszakokban. Mikor Öltek, raboltak Krisztus-hitben: Akkor is az Emberben maradt meg Egyedül és Ugtísztábban az Isten.
S az emberszivben mind tisztábbak. Boldogabbak, kedvesebbek a lángok S miket teremt a vágyó ember Egyre szebbek az új és új világok.
Egyre erösebb a nagy Szándék, Hogy az Istent ne szavakban vitassák. De adassék meg az Embernek Itt a Földön minden szépség, igazság.
Egyre többen hisszük és valljuk: Kenyér jár nekünk a ránk-dobált kőért S nem-magunkért mind többen küzdünk' A leendőkért, az ékes Jövőért,
Érezzük növekvő lelkünkben A Lehetetlent legyőző hatalmat S hogy egykor eggyé egyesülnek Az új világok, az új birodalmak.
Egy lesz majd millió világból. De ez az egy minden örömmel teljes S ez a szegény Siralom-Völgye Mindenkinek kedves, jó lakóhely lesz.
Kik most élünk, mink is örüljünk. Bár utódainknak fog Mennyország jutni. Ez a miénk szíveink által, ^ , , , -
Bennünk ragyog, él, mert mi gondoltuk kr.
Karácsony van, Krisztusok járnak. Nagy hadakban és nagyranőtt Krisztusok, Zengjen a dalod, szent Forrongás S te nagy Egy-Világ, zengjen a himnuszod.
(1912)
gyarországon is több kiadást ert meg, a szlovák nyelv e-rejének alighanem legna-^ gyobb megnyihánulása. Midőn Hviezdoslavot Arany-, Petőfi- és Madách-forditásá« ért 1912-ben a Kisfaludy Társaság tagjává választotta, már akkor, az indokolás* ban Kozma Andor "a rend-kivül becses és népszerű" költeményét, a Csősz fejeségét is említette.
Olimposzi napfény költője Hviezdoslav. Napja egyként világit jókra és gonoszokra, s nem zár ki senkit kegyelméből. Vasárnapi ünnepség ömlik el a hegyeken és erdőkön s az emberi kedélyeken. A költő határtalan hálaadással zeng az é-letről, melyet szinte nem is óhajt erdővidéki változatán tul megismerni és értelmezni. De ezt a patriarkális életet s az erdők roppant világát aztán kitűnően ismeri, s mesteri hitelességgel tudja rajzolni. Hviezdoslav költeménye csak hangszerelésében romantikus, közlésébén realisztikus. Arany János realizmusa az, a szemlélődd valóságrajz, kevés cselekvéssel, annál több érzelmi ábrázolással és bőséges árnyalattal. Derűje a drámai szakaszban sem szűnik meg, csupán árnyékba borul,hogy a felhőszántotta napfény e-rejévél menten süssön megint, amint a dráma véget ér. Hviezdoslav, ez a harmonikus lélek, aki költeménye állandó intermezzóiban Roussau-ként tárja az olvasó elé a természet rendkívüli igazát, különös nyelvet ér-léit meg magának. Hviezdoslav a szlovák költői nyelv teljes skáláján orgonált, s beleszőtte nyelvi képzelő-erejével mindazt a régit, tájbelit, idegent is, ami hozzáidomulhatott a szlovák szavakhoz. Egy szófordulatban, egy-egy hangsúlyban ez a költő többet fejez ki, mint történetével. Hangja o-lyan ritmus játék kai folyik, mely feledteti a történet zökkenőit vagy a helyenként soká sütő napfényt. A szlovák népdal gazdag melódiái kibuggyannak a betétekben, akár az erdei források, midőn magasból zuhannak a-lá a sziklára.
Mindezek ellenére a Csősz felesége nem olyan epikus mü, amely megkerüli a társadalmi mondanivalót, van benne, bizonyos igazságosztás. A szeretet és a természet nem merő hangoztatás nála, hanem élő erő. Hviezdoslav idilljében ez az élő, folyton ható, meg-megismétlődő erő tulajdonképpen a szlo\ák nép jelképes társadalmi ereje.
A szlovák irodalom e klasszikus müvét először/ Schőpfiin Géza közvetítette nyelvűnkön, azonban csak a Matica Slovenská által 1922-ben kiadott rövidített eredetit ültette át 1924-ben ma-gyaiTa (gyakorlati okokból választotta ezt a kiadást, iskolai olvasmány lett a költemény.) Most Moooszlóy M. Dezső megpróbálkozott a Hájnikova zsena teljes szövegének lefordításával. A tiszteletre méltó feladatot Ngy oldotta meg, hogy , Schöpflin Géza egész fordi-(Folytatása a 11. oldaloaX