1961 augusztus 10
KANAPAI BfAGYAR MüNKAS
S. oldal
VYAKRAN elhangzott már a tárgyalásokat ^ kizáró éi-vként a nyugati hatalmak — különösen Washington és Bonn — részéről, hogy *'a Sííovjetunió még nem bizonyította be őszinteségét", s hogy egyébként is: javaslataiban "nincsen semmi uj . • A Nyugat ezekkel az "érveivel" — a dolgok lényegét tekintve — nem tett mást, mint takargatja saját koncepciószegénységét, zavarát és programtalanságát.
A Német Demokratikus Köztársaság több mint száz olyan jayaslatá\*al, amelyek mind a német újraegyesítésre vonatkoztak, Nyugat-Németország egyetlen egyet sem tudott szembe-szegezni, hacsak valamiféle "javaslatként" nem könyveljük el azt az adenaueri kijelentést, amely szerint az NDK-val **nem újraegyesülni kell, hanem az ott élő németeket felkeli szabadítani ..." Nyilván fegyverrel, katonai erőszak^ kai, világháború kockáztatásával . , .
Á Szovjetunió és az NDK már évekkel ezelőtt javaslatot tett a német békeszerződés megalkotására, hiszen valóban képtelenség, hogy másfél évtizeddel a háború befejezése u-tán;még mindig rendezetlen legyen egy ilyen kérdés Európa szivében. Sem Bonn, sem Washington nem terjesztetté elő saját békeszerződéstervezetét, nem ismertette saját elgondolásait. Hacsak nem tekiiitjük iiíindennél világosabb válasznak Adenauer kanGéllárnák és ina is hi-\atalban levő néhány íriiniszterériek követelését ^ akik az 1939-es német birodalmi határok visszaállítására, Lengyelország,, Csehszlovákia, sőt Franciaország és Belgium egyes vidékeinek megkaparintására uszítanak.
A SZOVJETUNIÓ és az NDK javaslatokat tett *^árra is, hogy a mai Európa egyik leggyulé-koriyabb, legtöbb veszélyt magában foglaló kérdést, Nyugat-Berlin problémáját oldják meg.
Szovjetunió és'az NDK megmutatta a megoldás útját is. Az elutasításon és a különböző vélt jogokra való hivatkozáson tul azonban más válasz a Nyugat részérői itt sem érkezett. Hacsaknem tekintjük hivatalos válasznak azt az 1959-bén^ nyilvánosságra hozott nyugati elgondolást, amely szerint á Nyugat-Németország és Nyu-gairBerlin közötti uton amerikai páncélos éknek kellene erőszakkal előtörnie; — vagy ha
nem tekmtjuk válasznak azt a nemrégen amerikai lapokban szellőztetett tex-vet, amely szl leskoru hadmozdulatokat irányoz elő az NDK
^^^"yában, akár a harmadik világháború kockáztatásával is.
Akinek a békés megoldást kereső jávasíatök-kai es gondolatokkal szemben csupán egyetlen erve'; van: a fegyver, áz erőszak, — mint JNyugat-Nemetországnak s a vele rokonszenvező nyugati vezetőknek annak nincs érve. A Nyugat valójában saját politikájában nem találja azt, amit pedig a Szovjetunió javaslataiban manyol: az oszmteseget és az uj gondolatokat, időszerű erveket, é .
^/Vegyük akár a legbonyolultabbnak látszót: Nyugat-Berlin kérdését. Az itt kialakult helyzet rendellenességét már Eisenhower volt amerikai elnök, sőt Dulles volt külügyminiszter is elismerte." Mégis mi sem történt az ő részükről a nyugat-berlini helyzet megoldására, sőt most a bécsi találkozó után Kennedy elnöktől hallhattuk azt a nagyonis vitatható kijelentést, á. mely szerint "az Egyesült Államok és szövetségesei továbbra is ragaszkodnak nyugat-berlini jogaikhoz". De — vannak-e egyáltalán ilyén jogaik? Minden eli?.9ki kijelentésnél, vagy elŐ-jretörő páncélos éknél erősebb érv és őszintébb bizonyíték maga a történelem.
A NÉMET Demokratikus Köztársaság kormánnyá emlékiratot intézett a potsdami egyezményt aláíró hatalmakhoz és az antihitlerísta Koaliciőban részt vett összes államokhoz azzal kapcsolatban, hogy a bonni hatóságok rehabi-utaljak az ^-csapatok volt katonáit. Amint az emlékirat rámutat, a nyugatnémet Bundestag a J'^^etSZK kormányának kérésére ez év június ^»-en határozatot hozott arról, hogy állami nyugdijat folyósít a volt SS-eknek és lehetővé teszi e notórius, súlyos gaztettekben bűnös ná-
A NYUGAT legszívesebben "a győztes jogá-ra" szeret hivatkozni — de ez a jog nem illeti meg, hiszen Berlin egész területét a szovjet hadsereg szabadította fel, s a nyugati csapatok csak két hónappal á háború befejezése után, 1945 júliusában, "vonulhattak be a város nyugati részeibe.
Nyugat-Berlin sohasem volt valamiféle ötödik övezet. Ezt. maguk a nyugati hatalmak megbízottai is több alkalommal elismerték. 1948. augusztus 30-án például született egy olyan négyhatalriii megállapodás, amely kimondja, hogy "a Németország szovjet megszállási övezetében használt német márka az egyetlen érvényes pénznem egész Berlin teriileténj s a B-márkát (nyugati márkát) itt a forgalomból ki kell vonni."
A nyugatiak a saját maguk által aláirt megállapodást ugyan nem tartották be — de az idézett szöveg így is egyértelmű bizonyítéka annak, hogy Berlin egész területét az akkori szovjet megszállási övezet részének tekintették.
Közvetve ugyanezt elismerték akkor is, amikor 1949. március 2-i és április 8-í nyilatkozataikban Nyugat-Berlinnek Nyugat-Németországba való beolvasztása ellen foglaltak állást; amikor 1951-ben megtagadták hozzájárulásukat ahhoz a nyugat-berlini alkotmánytervezethez, amely ki akarta mondani, hogy Nyugat-Berlin Nyugat-Németország tartományaramikor az 1954-ben létrejött megállapodás a nyugati megszállók jogairól Nyugat-Berlint nem emliti Nyugat-Németország részeként — sőt 1959-ben a nyugati külügyminiszterek elvileg is leszögezték: "Nyugat-Berlin területe nem rész© az NSZK területének."
17ZEK VILÁGOS tények, amelyek egyértélmü-^ en bizonyítják, hogy Berlin egészében az
bizonyit
egykori szovjet övezet, s ma az NDK területén fekszik. De van e kérdésnek egy másik oldala is . . .
A Newsweek már 1947. június 14-i számábaii világosan megírta: "Hí\ataIos washingtoni személyiségek ugy hiszik, hogy a jelenlegi négy^ hatalmi megszállási rendszer fenntartása a kommunizmusnak egész Németországra való kitei^jedését vonná niaga után. Előnyben kell részesíteni azt a gondolatot, hogy Németország egy részét meg kell menteni a Nyugat számára. Ezért tanulmányozni kell egy külön nyugatnémet kormány. létrehozásának lehetőségét."
Ezt később valóra is váltották: 1948.ban ket-tészákitották Berlin közigazgatását, egy ówel később pedig — megbontva Németország állami egységét — létrehozták a nyugatnémet államot. Ezzel gyakorlatilag önmagát fosztotta meg a Nyugat attól, hogy bármifélé jogai ler gyének Berlinben. Hiszen a négy hatalom berlini jelenléte csak addig felelt meg á potsdami egyezményben körülírt feladatának, ámig a Szövetséges Ellenőrző Tanács közösen irányította az ország életét, s amíg egységes volt a berlini közigazgatás. Amint ez a feltétel megszűnt --megszűnt a nyugati csapatok nyugatberlini tartózkodásának joga is.
Minthogy — amint Kennedy szavaiból is következtetni lehetett — a Nyugat ragaszkodni óhajt vélt, a valóságban már nem létező jogaihoz, a nyugat-berlini kérdés megoldása — ha a Nyugaton múlnék — holtpontra juthatna, s mesterséges fenntartásával tovább mérgezné a levegőt.
Q MOST ÚJRA a Szovjetunió — amely állitó-~ lág sohasem mond "semmi ujat", amely álli-tólag "nem bizonyítja őszinteségét", — tesz ismét épitőjellegü javaslatokat.
A nemrég nyilvánosságra hozott szovjet ja-^^•aslatok— amelyek egyike a német békeszerződés és a. nyugat-berlini kérdés megoldására mutat a Nyugat.számára elfogadhatók len-jiének, anélkül, hogy presztízsveszteség érné bármely tárgyaló felet.
A Szovjetunió tehát nem' diadalmaskodni a-kar, hanem a vitás nemzetTcözí kérdések békés megoldását sürgeti; nem feszültséget akár, hanem békés kibontakozást amint azt Hruscsov a bárbár hitlerista támadás huszadik évfordulóján mondott beszédében ismételten kifejtette. Most már a Nyugaton a sor, hogy jóindulatát, őszinteségét, a békéért váló felelősségét bizonyítsa, (haynal)
.nyugatnémet kormány és a Bundestag po-lékira? ^^^^^ követi — hangzik az era-
A Német DK kormánya határozottan tílta-Kozik az emiitett monstruózus törvény ellen, és FJelenti: a bűnösök és hóhérok azért tudtak ^met hatalomra jutni Nyugat-Németországban, mert 32 országnak e részében lábbál tiporják a potsdami egyezménsrt. Itt az i hang-Wozza az enilékirat-i^ liogy á második világ-naooru maradványainak felszámolásával véget vessenek a nyugatnémet miliiaristák világbékét ISíS^tető agresszív terveinek. A volt SS-ek S l'**^4sa azt mutatja, hogy ma, inkább Kn r^^^<*^' a "^émet nép^^é^^^ téfS^^°^^^ részt vett államok érdekében fel-lecienul szükséges a békeszerződés megkötése. SLiJ^^tPK kormánya áhé^ összes uemokratikus. békeszerető erők érdekében jár
/elhívja az ánfí^^ g^^vett hatalmakat, högyr foglaljanak állást inpo^,« egyezinény ezen ujabb provokáló
se ellen és a két^^ vS« 1 H«s békeszerződés megkötése révén ^enek veget Nyugat-Németország fasizálásá-
A
Z HUMANITÉ közzétette a Francia Kommu-— nista Párt politikai irodájának nyilatkozatát a német kérdésről. A nyilatkozat a többi közt rámutat, hogy a német békeszerződés megkötése a két német állammal megfelelne ^ancia-ország nemzeti érdekeinek. A Francia KP ele-sen bírálja a De Gaulle-kormanyt, amiért létrehozta a Párizs—Bonn tengelyt és meggyorsította Franciaország alávetését a nyugatnemet imperialisták által vezetett európai hatalmi csoportosulásoknak. . , Ha Nyugat-Berlint szabad, demilitanzalt va-■rA«s«á változtatlak, ez nem
veszélyezteti lakos-sá^nS önrendelkezési jogát. Nyugat-Berlin lakói számára biztosítanák, >ogy szabadon, ya-Shassa meg társadalmi ^^VoM^^^^^^ *'A nvueat-berlini kérdés megérett e» azt feltétlenül níeg kell oldani, éppúgy, mmt a nemet hékeszemáéB pnoWcmáiat.
rjÜÁTEMALAI hü:ek szerint az országban du-ló politikai válság az utóbbi időben jelentősen súlyosbodott. Ydigoras rendszere egyre népszerűtlenebbé \álik,
A hatóságok véres megtorló intézkedései ellenére számos tüntetés zajlott le, amelyek során a részvevők elégedetlenségüket fejezték ki az USA szolgálatában álló Ydigoras politikájával szemben. A diáksztrájkok, amelyeket tiltakozásképpen rendeztek a megtorlások ellen, valamint a különböző tüntetések és a május elsejéi népi akciók alkalmával letartóztatott hazafiak szabadon bocsátásáért, bizonyítják a guatemalai dolgozóknak azt az elhatározását, hogy harcolnak a gyűlöletes rendszer ellen. A Guatemala njrugati részében fekvő Quezalte-nanga kulturális és politikai szervezeteinek vezetői nyilatkozatot adtak ki többezer személy, aláírásával, s ebben leleplezik Ydigoras kor** mányát, amely elárulja a nemzet érdekeit. ;
Ydigoras ameríkabarát politikája a hadse-í regben is elégedetlenséget keltett, pedig a hadsereg a guatemalai vezető klikk főtámaszaJ Még az USA Kuba elleni inváziója előtt egyea tisztánlátó katonai parancsnokok kijelentették,, hogy szembeszegülnek a guatemalai hadseregnek az invázióban való közvetlen részvételével. A dezertálások és sok katona üldözése miatt — amint maga a guatemalai hadügyminiszter is beismerte — jelenleg 74 katonai parancsnok és 263 tiszt funkciója betöltetlen.