10. Qim
KáHAPAI UAGYm WümM
AZUTTORO
A KOSSUTH Bwrmsw&Éim mim
HIVATALOS KÖZLÖNYE ^
Főirodas Toronto^ Chit. Cím: 214 Beverley St. Telefont WAlnut 2.9831 Országos elnok: Koroayi János. Országos titkár: Ferenczy Domokos BQn^ cannm VBgg tevéllceidem£ny: 214 Beroney ^ anee^ T^nto Z-B, OnU dmie teiUdendff. PéntírfUdeményi*, tagíjíafe csekbben ragy moaey oíderfiea adasdők m p SfotnaS Benefit Federationc oevére tölteadSU bL levélbea ismwtt p£nasekést felelfisséget cmi vfiUalunlt.
Homoici Hogy isfváü: ^
Kisasszony napfán
« o o
Nyár végét siratták szarkalábak, mikor reszkető bóbitával hü*ül adták: "Száll az ökörnyál .
Látszólag még ur i^-olt áz aranyrokolyáju nyár, hiszen zölden virított az erdő és vidáman verte a pinty kis e-züstharangját... mégis például a kis őrgébics már a muIt héten nyugtalanul cserregett a száraz kukoricaszáron és —^ szokása ellenére — nem az erdő felé kémlelt, hanem a válla fölött egyre Délre nézett. Az ökörfarkkóró pedig látta, a-mint a tengerikupon fátyolos szemmel bucsut csettegett és ma már csak hűlt helyét simogatja a reggeli szél
Egy hajnalon megjelent az erdőben a kóbor mátyásszajkó és a feketerigó sűdt-va jajveszékelte: "Kék párák úsznak az erdőn.
A legvénebb pók hideglelősen bujt a levelek alá, bal-jőslatuan motyogta: "őszt érez a hátam
A fecskék eddig gondtalanul rajzoltak az égre villás ákom-bákomokat, most szorongva ültek a rézhuzalokon és a legfiatalabb aggódva kérdezte: "Mondjátok miért sárgább a napsugár?... és lám a napraforgó olyan furcsákat kiabál a bárány-^ felhők után . . /
A hantmadár is felkapaszkodott a drótra és vidáman újságolta, hogy az ürgék szerint ezután csoszog még a vénasszonyok nyara.
Ára a középső villás megvakarta a csőre tövét és sut-togóra vonta a hangos csi-csergést: "Valami nincs rendben ... a hörcsög telepofával hordja barlangjába a kukoricát, amott a mezei pók fiainak vastag dunnát csinált . . . egy hete nyoma
lí-eszett a bábaszarkának és száraz akácágakon — amit eddig sohasem tett — koporsót csinált magának a zsákhordó lepke ... Ugy félek«. az augusztus rég elszállt "Még jobban suttogott: M& reggel dért láttam a huzalokon . . » nézzétek . . . ui-rakészen áll a pongyolaplty' pang , . . Csak el ne k^ sOaik! Mára szét kell ojszoj-nunk . . , Ezeifelé karnis-lünk . . . Megnézzük &z -erdei órát, nem ütí-é aeküxilj a nehéz indulást - , , " Csicsergett mé^^ sztáj^ a-
néhol lehullott egy sárga falevél . .. éjjelente pedig idegen kiáltozásokkal telt meg a vadmadarak utja . . . Az a nagy csapás, amit évmilliókon át taposnak igy kora ősszel, ami ott feszül a csillagos ég közepe táján ...
Egy viharos éjjelen aztán különiösen rosszul aludtak a száraz nádban meghúzódó füstifecskék, egész éjjel szerteszórta a háborgó szél a csicsergő hangfoszlányokat. Mire pedig kisütött mégis, a hold, százezer fecskének egy volt az óhaja: "Hajnalban indulunk
így is történt, igy beszélte fűnek-fának később a mezei bojtorján.
Azt níondja: Kora hajnala ban jnyüzsgő népség lepte el a huzalok tájékát. Odagyül-tek inínd á fecskék, messze kis tanyákból, bögölyös istállók mélyéről, tílmkózd pásztorok nyája mellől. Ki-ki gyorsan bucsut vett otthor nától és utolsó simitásokat végeztek az utíruhákon. A bojtorján látta/ amint^ oda telepedett a legvénebb fecske.
'Tudjátok i . — így kezdte — éppen ideje volt... tegnap berepültem az erdőt. A szilfa-tetír háza iminap még sárga volt, és képzeljétek: az éjjel mégf^^tte az ősz . . . Az üregi nyulak mélyebb járatokat vájnak, nyugtalanok a^baglyok i^... Igen . . . piros gömböcské
ket érlelt a májusi gyöngyvirág . . .**
Nyugtalanní forgatta fejét, de odanyílallott a második himök és folytatta u-gyanigy: "A lomberdőn bőglek a gímszarvasok, a szajkó nem fér a bőrébe, a fácánok azt mondják: beérett a vadszeder, A vakondok uj várat épít.. - A feketerigók már napok óta a kertekbe, fehér bogyókra járnak . .
Közben a drótvégre szállt hallgatózni a tövisszúró gé-bi<^, de egy^ölt erővel nyomban elzavarták, csak messziről kémlelt a kripta-kert rácsán- . .
Jött a harmadik jelentés —' a kis hírnek majd ha-m&timelt '& mk&3 áréthuza" Ion m&rm . . . nzmőrígók' k&l'h UUík9zt&m: azt
tam 0 rés^ Imrztanyát éa &zí A őszelő vörösre dörzsölte » ffalsironyát Végtgszállfcam a ' ' • .
mezőn & ... a vén kecske — Bár kutyabajom smcs, azt mekegte: "Mikor men- doktor ur — mondtam orvo-tek délnek?" A nádasok somnak — azt hiszem, nem közt gyékénybuzogány féke- árt időnként ellenónzm^a téllik, nyári felhők alatt szervezetet. Ugyebár, sok-égyre fogynak a vadvizek, kai könnyebb megelőzni a nyirkos partokon az ebszöl- bajt, mint később a me^zer-lő himbál zöld bogyót, de Ugtt nyavalyát gyogyitam. már kevés zöld bujkál a sok Tehát vizsgáljon meg dok-veres közt: elérkezett az o- tor ur, rendben vagyok-e e-ránk..." gészségilpg.
Ekkor aztán — igy mesél- Az orvos megvizsgált ap te később a bojtorján — róra. Nem talált semmit megrebbent a szárnya, drot- szomorúan rázta a fejet középre állt a rangidős fecs- Makkegészségesnek nyilva-ke és valamit belekiabált a Uitott. Végül, egy fényes ka-hajnali napsugárba. lapáccsal ütögette a térdem Csend támadt egyszerre. Arca rögtön kiderült az -aztán sorba lerepültek. Elő- römtől: ször egyesével, aztán tizes .1-. Az idegei — kedves rajokban, csillogott a sok fe- asszonyom — nincsenek tel-hér mell, cikáztak a villás jesen rendben. Jót tenne es-farkok. te-reggel egy hideg^es ku-
Egyre többen lettek, jöt- ra. Nagyon jót tenne tek az erdő felől, a náda- Reggel és este hideg viz-sok mögül, nyári ereszek a- Uel zuhanyoztam. Néhány lói . . .Jött a szomszéd íal- nap múlva ismét megjelen-vak népe és a kavargásnak tem az orvosnál, alig szakadt vége. „ — Eljöttem, hogy megkö-
Aztán mégis elrendeződ- Uzönjem jó tanácsát, doktor tek, sürü felhőként: rajokba Ur — mondtam. Idegeim va-szakadoztak. lóban sokkal jobban \iselik
Az utolsó percben még lé- magukat. A hidegvizes zu-lekszakad\a érkezett egy hany segített. Csakhogy, későnkelő partifecske, meg- mellesleg mondva, meghűl-pihent a dróton, azután ő is tem.
a távozók után iramodott. — örülök, hogy a gyógy-A barázdabillegető á sin- mód használt, ami á meg-párról integetett, hogy ő hülést illeti, az orvosi tudo-majd csak októberben vo- mány ismer ilyesféle esete-nul. ket. A hidegvizes zuhanyo-
A fecskék pedig már font zás^^ kavarogtak. Irdatlan magas- Pasztillákat irt fel. Még-ságból alig látták a tájat, köszöntem. Másnap taxival lámatatlan sugarakkal most állítottam be hozzá, már kéklő hegyláncok, szé-| i— Nagyon hálás vagyok
tosan véletlen.
— Az orvosi tudomátt nem^jsmer véletlenS ' mondta szigorúan. — a? szervezete tulérzékenv Igy reagál a ' ^
les folyók vonulatát keresr önnek, doktor ur. Csodálatok . mondom, nem néz- tos gyógyszert kaptám, egy-hettek vissza, mégis megé* szerűen nyoma veszett a rezték, ammt búcsúzott tő- nátháranák. Azóta viszont lük-az erdő-mező .v rossz a közérzetem,
A napraforgó utánuk bá- Gyakran van Úyen hamuit és ősztől sárgult fogai tása a pasztillákn^k — vi-közt ezt mormolta: "Csak gasztalt—• előfordul az
aztán sólyommal ne talál-j ilyesmi, kozzanak . . . " Az orvos atropint fecs-
A sárgafejű mezei virá- kendezett be, amitől pilla-gok bizakodva tárgyalták az natok alatt eltűnt a rosszul-elmenők sorsát: "Mi bajuk létem. Határozottan jobban lehetne? .. * Magasan vonul-j éreztem magam, nak ... közel a felhőkhöz..." _ Az atropin kiszántja A nádasbán pirosra lakó- a nyálkahártyákat—r mázott csengőkkel aggódva bu-gyarázta-r- érdes lesz tőle csuzott az ebszöllő; "Nagy a torka.
egy sziru-
van-e ott^ v pihentető nad- rekedtség ellen. .
^^^iii..Ái'Jl.«,, i»^r«r vs Tíít Néhány nap multán ismét
Arról meg, bogy az o luk- felkerestem, tető szmeit meg mmdig lat- « . .. ják: bizonyos volt az öreg ,7" f a szirup csodát mu-kei^kcráffó: »|velt,doktor^ur.Alig hiszek
a szememnek. Ket nap alatt megszűnt a rekedtségem. Dé ha már itt vagyok, kérem, mi baja á bő^
Gyakori jelenség. Bváló n
j miivé
ra, ott álltam előtte. MinS; ket kezet ráztam örömá ben. .
— Milyen csodálatos is orvostudomány! Alig mi tenr le egy-két tableti mintha elvágták volna áS fájásomat, ön az éa jótt vom, doktor ur!
Az orvos udvariasan mee-hajolt és állapotomról ér-deklődött. :
kecskerágó.
Pedig az eleven felí»őnek már nyoma sem látszott.
üresen tátongott a szeo-, temberi égbolt és az ut szé- ".^^^e ^ meg, lén azt füllentette az ökör-M***?l^®^-farkkóró, hogy harmat volt, Megnézte és arca csak pedighát mindenki tudta :h'^ sugárzott az ör,Dmtől. könnyeket morzsolt. , — Kiütések. Teljesén sza-
Elnémult a mező, a labo- bályázerü dolog, a szhrup o-da-bogár megszeppenve be- kozta. Gyakori jelenség.
húzta csápjait, fázósan lapult a vörös poloska ... Hűvös fuvalom támadt s ^ szar-kaláb figyelmeztetően emelte sarkantyúját.
Mindjárt segítünk rajta
Három nap múlva ismét nála voltam.
i nem tudona, doktor ur, hogyan köszön-
F^l!íí2?!?^5!f_?? ég al-j jem meg. A kiütések egy-
f«^: ''Csak már tM^'^mk kmmék^ mpmme Multak a hmm jpgg^^l^^
álíak m^fnm^^Afl» ^^^^^^^^^^
tvSÍ ' ' ' /^fB}mny&m amgar, szel zörgött a bokrok három nania m6ff«?zakit4«4 5f Fatak hsír4t lom- alatt és borzongva szólt a nélkül hSat a Biz! yfjt «^or -méfk^Mi-'m iwngyola-pítypang: "Elszállt^ ^ ^
az ütolüó fecske .. . " .Ebben a pillanatban —
hmjtm fejjel mindenki! Ottawa—Áz Állami sta-
Sertésállománjnmk
W'^^^*'^,^^^^ (DBS) sze-
„IS^ll?^^*^^^^^ nőtt meg ez év-
W^JSSÉ^^^^^ -5,88^.000:
sertése van.v
— Köszönöm, igazán W tünoen érezném magam, ha nem kínozna erős szivdoböí gás, májtáji fájdalmak, gyoi morrenyheség és álmatlafr ság* ^ 'i|
Semmi baj — mosoly^ gott az orvos — mindennet a gyógyszer az oka. Az ilyejí tüneteket gyakran szdvátei szik az orvosi folyóiratokban.
Mind a négy panaszom felirta a megfelelő gyógj^ szert.
A májinjekciótól kiütése* ket kaptam, a szivcsepjiek-;ől még rosszabbul éreztem magam, a gyomorfájás elle^; ni portól berekedtem. Az álmatlanság ellen több sétát ajánlott. A több sétától ítiüí^ szemet'kaptam.
Amikor ismét felkerestei rendelőjében, bűntudattal mondtam:
•p- Aki nem kéri ki mindenben az orvos tanácsát^ maga issza _ineg főztjének evét. A tyúkszemem inialt; ugyanis nem akartam zafe atiu s vettem égy tyukszpin-rtő tapaszt. Mindkettő áss-óta. is megvan. Hiába, aí embert csak a saját káráí szerzett tapasztalatai t '* ják meg, hogy becsülje « orvosokat, A fájdalmak M atlanul felizgatták az wr geimet.
Felizgatták az idegeftí — nézett rám kérdőn. —fl» ideges, kedves asszonyom ^ ót tenne este-reggel egy i* degvizes kura!
(Fordította: Szűcs Jstván)
A FÁNK !
A TTieater an der W*]
nek egy időben a magy^ gróf Pálffy Ferdinánd voB az intendánsa (főfelu^^fl tévéi megbízott személye;. A grofoak sikerült egy^g koriban^ilághirü vészt szerződtetme
házba. És hogy ezt az^^ ményt még jobban emte^ zetessé tegye — högjr nagyobb rekl^ csináljon az indián ©^g
felléptének szákácsát, találjon mi olyan süteményt, hasonlít az in^iaa m«f^. bőrszínéhez. A szakács
a törtenelem ---a ma is ismert jemeKi^ kot. amit a közonse^^ gyen osztogattaK.^_ már egész
Bécs az
nert" ker^« . (Tarka Tudo: