ÚÍÚBÍ
UmáBAl MAGtAU UmEáS
tmi okUhev 12
(29.)
A gáfár, bizonyos Mágócsy Mihály ne-vezetü. figyelmesen hallgatta Kruchina elbeszéléséi miután kifizette neki szolga-data soVáiíyí diját. Ismerte jól Kruchinat, de mégjobbán Boldizsár urat. Mert áz elbeszélésvégeztével elmondta a lóvásár regi történetét.
— Ti is olyanok vagytok, mint az egyszeri kupec, akit á társa arra figyelmeztetett, hogy pókos lovat vett a cigánytól. Be-csapott a cigány, nem vettem észre, hogy. pókos. De én minden eshetőségre számitva, hamis pénzt adtam neki— naöndta a vásár után. • • ■
Kruchina elkezdte vizsgálni a forintokat, A sáfár nevették , Nem ez a hamispénz. ■ De az, amit te adtál Boldizsár urnák. Mert nem azért vAgy te JKruchina, hogy engedd magad becsapni Boldizsártól.
Boldizsár ur ezalatt megfeledkezve be^ tegségéról, kiugrott az á^bóli magárakapta a térdigérő; olajzöld bársonydolmányát, bezárkózott és vizsgálat alá vette a kutyabőrt. , , , ,
• Már a fogásáról is érezte, hogy dupla, mint áz övé. Eigyazonhéráldikus is pingál ta, mert hajszálra hasottlitottak egymáshoz. A Lajös-legeiida tehát igaz, igy a kincs is létező valami, nem puszta szóbeszéd. És most már itt is tartja a markábán. Mind a negyven hordót, arannyal és drágakővel színültig telve. . . . ^
Lilaeres csontos kezének ujjai begörbültek, mint a ragadozóé.' Hosszú, kemény körmei rácsaptak a nemesi oklevélre, mintha csak abból akarnák egyszerűen kiborítani a temérdek kincset.
De, ha Boldizsár ur tudott volna afféle párbeszédeket folytatni önmágá\;al, mint aminőket Kruchina, bizonnyal megkérdez-
te volna ama belsejében lappangd másik és ismeretlen Alapy Boldizsártól:
— Mondd, te hetvenegyéves, vén göthös ember, ugyan miért örülsz ennyire a kincsnek? Mi hasznát veszed?
— Há nem én, hát a fiam meg az unokám, — felelte volna.
— Ugyan, ugyan. Sohasem buzgott benned az apai érzés. János mitsem törődött veled, unokád meg éppen csak csúfjára van a családnak. .
— Igaz. De á név. A kemlényi és alapi Alapyak neve. Ezt disziti majd a sok kincs. A családfát, amely egyre növekszik, lombosodik. • .
•— Ugyan, ugyan. Most a koldus Alapi--akkal növekedett meg. Egy közíis gyökérből származtok. Csak két ágra szakadtatok. Nem nagyon büszkélkedhetsz azzal a másik ággal. És még majd osztozkodni is kell velük.
Homályosan mindezek felrémlettek benne. De nem tudta olyan tisztán feltenni a kérdése!cet, mint Kruchina. Következésképpen nem is adhatott rájuk olyan hatá-
rozott feleleteket - , , - ,
Csak belépett zsákmányával a mély ablakfülkébe, sokáig szemlélte dülledt, véreres szemével, aztán felvágta az alját remegő kézzel. ■ . , „ ^
Rázta, rázogatta, de semmisem hullott ki belőle. ; ■
—. Mi az, kutya, becsaptál? Nem akarsz ugatni? Na, megállj! ,/
Kését a két lap közé fektette, oldalán és tetején is felhasította. Aztán kinyitotta; mint egy könyvet. ■
A kutyabőr igy sem felelt, hiszen üres volt. ■ .■ ■ ' ■ ' ^ ■
Boldizsár ur dühében a földhöz "vágta, ráköpött és megtaposta a ^zegény kardos
oroszlánt. Halá^ elfogta a köhög' szatántorogni at doljon rajta. ^De amikor
ujbol a kutyabw Nem azért vo! beli rablóivaíék a harcot. Feltáí a kutyabőrh% ablaküvegje.
És -ekkor,-ui rancsszavának« kutyabőr üres 0 rajz halovány
\7ALAHOL, talán az erdőn tul, két lövés ^ dördült. A partizánok megálltak. Több lövés azonban nem következett. A parancsnok intett, és áz emberek újból mégindultak. Most hegymenet kapaszkodtak, libasorbán, kis távolságra egymástól. Borús, nyirkos nap volt. Észak felől langyos szellő fújdogált. Az emberek ziháltak. Az ut meredek volt. A sor élén Pavel kaptatott. Lassan. Csak meg ne eredne az eső, gondolta magában. Még csak ^az hiányozna. Ugiyanugy el volt kes^eredve, mint az előtte való napon. Újból megpróbált összeköttetést teremteni á "Tölgyfával", de sikertelenül. Hajnalban, amikor kiadta a parancsot, hogy folytassák a menetelést, Emil megkérdezte:
— És most merre, Pavel ?
Északnak — felelte, mintha már réges-régen megállapították volna az ut-iránji;.
A
KOSICEI vasútvonalon már üzembe helyezték a 669.1, sorozatban gyártott első, legkorszerűbb szerkezetű villamosmozdonyokat. A nehéz tehervonatok szállítására kiválóan alkalmas mozdonyokat három, több mint 4000 lóerős motor hajtja.
Ilyen mozdonnyal vontattak Kosícéről Spisská Nová Vesbe egy 2159 tonna sulyu szerelvényt, és emellett a menetrendben megállapított időpontnál 46 perccel előbb
érte el célját.
* * , * ' '.
A BÁNYÁSZNAP tiszteletére indított szo-^ cíalista munkaverseny során a handlo-vai bányászok ez év 8 hónapján 15.000 tonna szenet fejtettek terven felül, ebből
augusztusban 4600 tonnát,
* * , *
A PRÁGAI Károly Egyetemen nyári szláv •^tanfolyamot rendeztek a külföldi szlavisták részére. 17 oi*szág 61 tudományos dolgozója, főiskolai hallgatója, tanára és docense vett részt a tanfolyamon.
ÖIKER koronázta a brriói "E. Krásnohors-^ ká" női énekegyüttes magyarországi vendégszereplését. Az énekkar tagjai részt vettek a debreceni énekegyüttesek fesztiválján, ahol a harmadik dijat nyerték él.
VISSZATÉRT Csehszlovákiába az állami ^ ének- és táncegyüttes 40 tagu müvésa-csoportjá franciaországi vendégszerepléséről. Az együttes kéthónapos vendégszereplése alatt számos nagy sikerű előadást tartott.
A BALESETEK elkerülése végett 175.000 gépkocsivezető rta alá a "baleset nélküli vezetés" nevü orezágos vei^enyfelhi-vást. A legtöbb versenyző az észak-morva-oi^zági kerületből -jelentkezett.
"pZER kilogram rákot küldenek Francia-országnak a Csehszlovák Halászok Szövetségének tagjai. A nagy mennyiségű üákot Cseh- és Morvaország halász-szövetségeitől vásárolják fel. V
XJARMINC oi-szágba szállította eddig a Geské Budéjovice-i sörgyár a 12 fokcá világos Budvar és Crystal exportsört, melyet most Japán és Olaszorezág is megrendelt.
Megtorpant. Megálltak a többiek is. Pa-\el körülszimatolt a levegőben. Észak felől a szél alig érezhető emberi veríték- és bakancszsír-szágot hozott magával. Pavel mozdulatlanul állt, felajzott érzékekkel figyelt. Valami azt súgta neki: "Veszély Az erdő zúgott, susogott. "Fáradt vagyok! — mondotta magában Pavel. — Ezer rém riadozik bennem!" Mégis intett a többieknek, hogy ne kövessék, maga pedig óvato^ san, egyre szimatolva, előreindult az ösvényen. Nemsokára felért egy magaslatra. Azonnyomban egy fatörzshöz lapult. Nem csalódott. Az erdő másik oldaláról vegyes járőr kaptatott az ösvényen — csendőrök és hegyivadászok. Kópékkal jöttek. Pavel megrendült; lelki szemei előtt látta a váratlan" összecsapást a csendőrökkel, és főleg a csetepaté kimenetelét. "A szél! Ez mentett meg . . . Ha délről fuj, elvesztünk volna!"
17ISSZASIETETT az ö\éihez; igyekezett " m*alkodni az idegein. A fáradtságát mintha elfújták volna. Nyugodtan mondta :
- Egy vegyes járőr közeledik . . . -—Sokan vannak? — kérdezte Mihut. —- Húszan . . . Kutyákkal jönnek.
---Oda se neki! — szólt közbe Emil. A
terep nem rossz . .. Meg\erekedhetünk ...
— Nem . . .az összecsapást el kell kerülni—■ döntött Pavel erélyeseri, értésére adva, hogy ebben a dologban kár minden szóért. Elővette térképét és hosszan nézegette. A partizánok aggódva figyelték. Tekintetük ólomsuUyal nehezedett a parancsnokra. Pavel higgadtan vizsgálta a térképet, senki sem tudhatta mi megy végbe lelkében. Vállalja a harcot? Áldozza fel embereit? Nézte, nézte a térképet és töprengett: "Men-e mepjenek? Vissza, u-gyánazon az ösvényen? Vájjon nem arr-íl jöttek-e a lövések ? Letérünk az utről . . . Nekivágunk az erdőnek . . . Még ha utánunk j.önnek is . . . A sm-üben könnvebb lesz a harc, a helyzet nekünk kedvez.'^'
Felemelte tekintetét. Szája körül a redők elmélyültek, arca keményebb lett.
— Elvtái^ak, elvágták az utunkat . . . Vissza sem mehetünk . . . Letérünk az útról? bemegyünk a sűrűbe.
megállt. Ugy érezte, kelepcébe esett, többé nem menekülhet. A patak nem volt mély, könnyűszerrel átgázolhattak volna rajta. Ám a túlparton szűrkén meredező hegyfái zárta * el az utat. Pavel komoran tekintett körül. "Csakugyan nincs menekülés?" töprengett. A partizánok körülállták. Várták a szagát, de Pavel hallgatott. Még nem látott kiutat. Ujjai között remegett a térkép. Újra felharsant a kopók ugatása, s mintha most közelebbről hallátszott volna.
A partizánok riadtan néztek a hárig irá-. nyába.
—- Jönriek! mondta Valentina
"Kell hogy legyén kiút!"—^ hajtogatta magában Pavel.
— Elvtársak, egyetlen lehetőségünk van: meg kell tévesztenünk üldözőinket. — Szünetet tartott. Fülelt. Hallotta a közeledő csendőrök törtetését. Majd nyersen folytatta: — Belegázolunk a patakba és leereszkedünk a vízen . . . Egyikünknek a-zonban ..." Hirtelen elhallgatott. Látszott, hogy nagyon súlyos mondanivalója van, s nem birja egyből rászánni magát. Az emberek fáradtságtól gyulladt szeme rajta csüngött, mintegy bíztatta, hogy beszéljen. Végre megszólalt:
— Egyikünknek azonban itt kell maradnia, hogy magára vonja az ellenség figyelmét.
Terhes csend nehezedett rájuk.
— Miért nem máradunk itt mindannyian? — csattant fel Emil szilájul^ — Hova fussunk? f
Pavel ezúttal is megőrizte önuralmát, de nem engedett:
— Nem maradhatunk itt. Kerüljük a harcot . . . Kutyákkal jönnek, többen: is vannak mint mi, s nagyobb tüzelővel. Hányszor mondjam még? A mi csapatunknak életben kell maradnia, nem. érted ?
~ Ném,. nem értem -— vágott vissza E-mil.
—-Elég legyen már, Emil! — kiáltott rá Andrei. .
t:,.,T" értem —- szólalt meg váratlanul Filip. — Én értem ismételte és minden
° Részlet a megjelent cimü regény könyvében lit a román p: A regény játszódik le hogy gyengíti jet hadsereg ban álló fa . pességét.
dott az indulái — Megértet szőnöm...Sie intésére a pa Filíp előtt, és Ic sebesült pedig 1 vatal előtt vonol
Mélységes fáj visszavonulását, szín, aszott enyhén remege valamit. Talán bíztatást. Pável barátja előtt, és ten nézte:
—. Filip!
Filip meleg Neked, Pai az, harcban kar miatt meg nyugodt vaj
erejét összeszedte, hogy eltitkolja fájdalmait. — Megint csak azt mondóm: Pavel-nek igaza van. Folytatnunk keíl áz utat. Nem minden visszavonulás vereség .. .A csendőrök mindjárt itt lesznek. A Pavel terve jó. Ti ereszkedjetek le az éren . . . A nyomok-pedig . , . — A biktos egyre szaggatottabban, egyre elhalőbban beszelt: a nyomaim pedig majd; felfelé vezetnek az erdőbe . . .utánam indulnak... nem pedig utánatok . . .
PGY PATAKHOZ értek, amelvet a téiv ^ kép nem tüntetett fel. Pavel bosszúsan
A PARANCSNOK nem birta elfojtani a torkán .kiszakadó kiáltást:
— Filip! . .
Aztán nem hallatszott más, cs^k az erdő sóhajtása..
— Maradok én — ajánlkozott Emil.
— Elvtársak mondta Filip —, nincs senmu értelme a vitának ... a sebem . . . ruűjatok ... nekemmár nincs sok hátra ...
«}agad mondottad Emil.. . ^ H-lhallgatott, magán érezte társainak szomorú tekintetét. A parancsnok jelt a-
PAVEL MOiND toritó szót, pillanatokban I ő, igy hát nem
— Hallod? J w Hallod a t várj csak .. •
Pavel átnyu] homlokát a 1 egyszer a d'
— Filip!
— Jó párán" ni az embereid, tűzbe. Ha nincs hogy mindkeííe ha a győzelem^ nének a harc,-fognak ?
— Igen,
fognak. !- Most er , A parancsBf sem vette szf^ zolt a jéghider
Miután Paj:^] felnyögött
ugy égett,^® na. Nekitama el ne essék. ^
hült, a ffl; ereszkedett,«
vizet, és lefflc
hideg víz ,f€^ gasfenM'sa
kis darabja. If eget, elszédült