12. oldal
KANADAI MAGYAR MUNKÁS
1962 július 12
KANADAI MAGYAR
1
LJNJ
Published weekly by rbt Canadian Hungárián Publishing Association, Proprietors, 44 Stafford St., Toronto 3. Ont. Szerkeszti: Schaeffer R. Adám ügyvezető: Medgyési Sándor Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési ár:
Kanadába évi ST.OO.félévre $3.50, az Egyesült Államokba és óhazába $8.00
Blinden levelet, csekket és money ordert küldjük: KANADAI MAGTAR MUNKÁS, 44 Stafford St., Toronto 3. Ontario, Canada. - Telefonszám: EMpire 4-6097. — Levélben küldött pénzekért
felelősséget nem vállalunk. Prlnted by ffiveready Printers, Limited, Toronto, Ont.
FPTP
LEGFELJEBB azok vonják kétségbe, akik a tórikra szavaztak, hogy a kormány úgynevezett "Emei-gency Mea-sures" politikája, amely állitólag a dollárunk hasmenését akarja kigyógyítani, a dolgozó lakosság életszínvonala ellen irányul. De alighanem már azok is tudják, akik Diefenbakerékre szavaztak, ha nem is vallják be nyiltan, hogy a koi-mány szükségpolitikája sok ember munkájába fog kerülni.
Kevés ember lehet annyira hiszékeny, hogy bevegye a kormány abbeli állítását, miszerint a nemzeti bank (Bank of Canada) 6%-ra emelt kamatlábja épiteni fogja az oi-szág gazdaságát, be fogja szüntetni a munkanélküliséget és rá\ezet majd bennünket az egyetemes jólét útjára. Gyanítja már a tóri soi*tagság is, hogy nemigen túloznak azok, akik minden eddiginél tömegesebb munkanélküliséget jósolnak.
A már kivetett magasabb vám, amiről azt mondja a kormány, hogy a hazai termelést fogja fokozni, máris felfokozta az árakat, vagyis lejebb kényszeritette életszinvonalunkat.
A kormány minden hitegetésével szemben a valóság az, hogy a dollár leértékelése és a vámdrágitás, felfalta ozokat a bér javításokat, amelyeket a szakszervezetek a mostanában kiharcolt szerződésekben biztositottak. Közgazdászok véleménye szerint 10%-os bérveszteséget jelent a kormány "Austerity*' politikája, anélkül azonban, hogy a nagyvállalati profitokon csorba esne.
Hogy a keserű pirulát bevegye a nép tiltakozás nélkül, cukorként teszi hozzá a kormány, hogy az "auste-rity" intézkedés fellendíti majd az ipaii; és kereskedelmet. De vajon olyan bárgyúnak nézi a kormány a polgárságot, hogy propagandacukorral beyont keserű piruláját minden gondolkodás nélkül beveszi ?S hogy a pirulák bevételét a kormány megkönnyítse, álíitja, hogy a szükségintézkedések átmeneti jellegűek, vagyis hamarosan — Diefenbakerék szerint 6 hónapon belül ki fog múlni az "austerity" politika. Ha a kormánynak ez az Ígérete fedi öz igazságot, akkor hova tegyük a kormány abbeli igéretét, hogy az "austerity" politika fokozni fogja a termelést, az ipar fellendülését?
Ilyen handabandázás közepette kéit kölcsön a kormány egymilliárd dollárt ($1.000,000.000) az International Monetaiy Fund igazgatóságától és más központi pénzintézetektől, ahogy azt már felsoroltuk lapunk korábbi számaiban.
HA DIEFENBAKER "austerity" politikája Nagy-Britannia "austerity" politikájára \an mintázva (s mi másra lehetne mintázva?), akkor — miként Nagy-Britanniábua — nálunk is várható bérrögzitö kormányparancs, ami ellen a brit munkások mintájára, a kanadaiak is kénytelenek lesznek sztrájkküzdelmekbe menni.
Braziliában a szakszervezetekbe tömörült munkásság vezetésével megakadályozta a nép azt, hogy a kormány adósságba keverje az oi-szágot az International Monetary Fund-nál vagy más központi pénzintézeteknél, mert tudta a lakosság, hogy annak révén egyáltalán nem fog emelkedni az életszínvonal.
Az elmondottak világánál nehezen érthető, miért c-gyezik T. C. Douglas, az uj párt (NDP) országos vezetője Diefenbakerék "austerity" politikájával? Bizonyára nagyon jól tudja az uj párt vezetője, hogy sokkal többről van szó, mint a dollár értékének visszaállítása.
Az oi*szág eladósodása azt jelenti, hog>^ feladjuk függetlenségünket, Kanadának a nemzetközi bankárok diktálnak, a nemzet vérét USA-kanadai monopóliumok szipolyozzák. Idegen gazdasági érdekek garázdálkodásának eredménye az "austerity" program.
Elsőscnban a szakszen*ezeti mozgalom és az uj párt vezetőitől várná el az ember, hogy tiltakozzanak a tóri-liberális ország^^ esztés ellen.
DEAN RUSK, az Egyesült Államok külügyminisztere befejezte tíznapos nyugateurópai körútját, melyről e-gyes nyugati kommentátorok már bejelentésekor azt Írták, hogy diplomáciai maratoni futás, és erősen emlékeztet a nem éppen jó emlékű John Foster - Dulles munkamódszerére. A hasonlat, ha csak a külsőségeket tekintjük, tényleg helytálló, mert Rusk Párizsban, Nyugat-Berlinben, Bonnban, Rómában, Londonban és Lisz-szabonban tárgyalt tíz nap alatt, s érthető, ho^ a megvitatott bonyolult és nehéz problémák percnyi megállást vagy szemlélődést sem engedtek az amerikai államférfinak.
A nagy sietségnek azonban kétségtelenül volt oka, mert Rusk utazása valóban csak külsőségeiben hasonlított Dulles hasonló vállalkozásaihoz. Dulles ugyanis inkább utasításokat vagy legalábbis kész terveket hozott magával, s ezeket a NATO-partnerek általában ellenkezés nélkül tudomásul vették és végrehajtották. Rusk viszont vitatkozni és alkudozni érkezett Európába, azzal a céllal, hogy megpróbálja enyhíteni azokat a több águ konfliktusokat, melyek az e-urópai NATO-partnerek között, illetve az Egyesült Államok és európai szövetségesei között hosszú idő óta meg\-annak, s megerősítse az Egyesült Államok meggyengült vagy fenyegetett politikai, gazdasági és katonai pozícióit Nyugat-Európában.
Az eszmecsere alaptéte. lei, Lisszabont leszámítva, mindegyik fővárosban u-gyanazok voltak: a NATO atomstratégiája, a nyugat-berlini kérdés, á kelet— nyugati kapcsolatok és az Európai Gazdasági Közösség további fejlődése. De e kérdések megvitatásának sorrendje már mindenütt
• • •
(Folytatás a 2. oldalról) minősítette a két nap és két este —sokak felszólalásával gazdagított plenáris gyűlés, amely elhatározta uj kiáltvány kiadását és terjesztését 500.000 példányban.
Népi egységfront kovácso-
lását javasolta a plenáris gyűlés béke, demokrácia és a lakosság gazdasági szükségleteinek kielégítése érdekében.
A plenáris gyűlés határozata értelmében készül a párt a hamarosan bekövetkezhető általános választásokra.
más és más volt, és Rusknak nagyon gondosan kellett ü-gyelnie arra, hogy kinek melyik kérdésben járjon a kedvében a széthúzó erők ujjá-rendezése, a NATO épületének megerősítése céljából.
Tárgyalásait Rusk Párizsban kezdte, s nyilván nem véletlenül: a francia—amerikai ellentétek eléggé elmérgesedtek. De Gaulle u-gyanis — nyugatnémet segítséggel — kitart azon elhatározása mellett, hogy saját nukleáris fegyveiTef rendelkezzék, teháf a NATO-n belül megtörje az amerikai—angol nukleáris monopóliumot. Az ebből fakadó politikai és katonai erejét pedig an-a akarja fordítani, hogy F r a n ciaországnak Nyugat-Európában hegemóniát szerezzen. Ennek a politikai és katonai koncepciónak a gazdasági alépítményévé kellene fejleszteni — De Gaulle szerint — az Európai Közös Piacot. A párizsi kormánynak ebből az a-1 a p á 1 lásából következik, hogy nukleáris fegyvereit még a NATO-nak sem' óhajtja alárendelni, továbbra sem hajlandó részt venni a genfi leszerelési tárgyalásokon, és elvileg ellenzi Dobrinyin
és Rusk puhatolódzó megbeszéléseit Nyugat-Berlin ü-gyében. Rusknak egyetlen kérdésben sem sikerült eltérítenie De Gaulle-t és kormányát kialakult nézeteitől, s párizsi tárgyalásairól az a-merikai, a francia és az angol sajtó egyöntetűen állapította meg, hogy sikertelenek voltak.
Utjának két és háromnegyed órás n3mgat-berlim in-termezzója alatt Rusk megelégedett a szokásos frázisokkal — amelyekben az NDK-t rágalmazta, de egész magatartása, a Brandttal folytatott mindössze tízperces beszélgetése, an*a enged kö\ étkeztetni, hogy Nsrugat-Berlin ügyében ki akar tartani az időhúzás taktikája mellett. Erre utal az a körűimén^ is, hogy az Adenaüer-rel Bonnban folytatott tárgyalások után a szóvivők kijelentették: a szövetségi kormány egyetért a Berlinbe vezető utak ellenőrzésére kidolgozott amerikai elképzelésekkel, jóllehet nemrég éppen ez az ügy volt a nyugatnémet—amerikai ellentétek kirobbantója. Ebből csak arra lehet következtetni, hogy Washington javaslatai még igen távol állnak attól, amit a Szovjetunió és az NDK a nyugat-berlini kérdés rendezéseként elfogadhatna. Vagyis, hogy a "megegyezés veszélye" Adenaue-rék szemében nem éppen közeli.
A Bundeswehr atomfelfegyverzése és a Párizs— Bonn tengely Washington nyugat-európai hegemóniáját fenyegető elképzelései a-zonban a nyugatnémet fővárosban pontosan olyan határozott követelések formájában kerültek Rusk elé, mint Párizsban. Mi több, Ade-nauer éppen Rusk látogatásának előestéjén pendítette meg a nyugatnémet—francia—olasz hármasszövetség gondolatát. Rusk megpróbálta ugyan elérni, hogy a
nyugat-európai politikai u-nióról majd csak akkor tárgyalnak érdemben, ha már Anglia is tagja lesz a Közös Piacnak — tehát amikor már lesz a francia—nyugatnémet hegemóniának hathatós ellensúlya a Közös Piacon belül —, erre azonban még csak ígéretet sem kapott.
Ezekkel a kudarcokkal magyarázható az a tartózkodó nyilatkozat, melyet Rusk a római repülőtéren tett, s mely szerint "a NATO tagjainak alapvető elkötelezettsége tekintetében nincs kérdéses pont". Ez a kijelentés önmagában véve igaz. ha alapvető elkötelezettség alatt azt értjük, hogy a NATO a világ békéjét, a szocialista országok biztonságát fenyegető militarista szövetség. (A belpolitikailag "középbal" olasz kormány külpolitikája is ebben erősíthette meg Ruskot, hogy Olaszorezág to\ábbra is a NATO-ra támaszkodik, és elutasítja az olasz néptömegek semlegességi törekvéseit.) A stratégiai és'taktikai elképzeléseiben megosztott nyugati tömb irányítása a-zonban nincs olyan szilárdan az Egyesűit Államok kezében, mint néhány évvel ez-
előtt. Rusk idézett njrilatko-zata éppen ennek a ténynek a leplezését célozta.
Londonban a Macmíllan-nel és a Lord Home-mal folytatott tárgyalásain Rusk nem ütközött olyan nehézségekbe, mint Párizsban vagy Bonnban. Angliának az Európai Közös Piachoz való csatlakozását a két kormány azonos nézőpontból vizsgálja, hogy Nagy-Britannia csak az Egyesűit Államok politikai támogatásával válhat egyenrangú tagjává a Közös Piacnak, s Anglia nem kívánja sem Franciaország, sem Nyugat-Németország vezető szerepét Nyugat-Európában, amely természetesen, az ö érdekeit is sértené. Viszont ugy látszik, hogy az atomstratégia kérdésében London — nyilván éppen Rusk párizsi és bonni kudarcai láttán — már hajlik a kompromisszumra, ha nem is siet a megvalósításával. Legalábbis eri'e mutat, logy a szóvivők beismerték: az egész kérdést december-jen, a NATO tanácsülésén újra elő kell niajd venni.
Rusk maratoni utazásának célja első perctől világos volt: az amerikai külügyminiszter, híven a Kennedy - kormány általános stratégiai elképzeléséhez és a nagy tengerentúli monopóliumok gazdasági terveihez, a lehető legszorosabb kapcsolatokat akarta helyi^eálli-tani és megerősíteni nyugateurópai partnereivel — biztosítva ugyanakkor az amerikai hegemóniát is. Ezt a célt Párizsban és Bonnban nem sikerűit elérnie. A Rusk utján tapasztalt ellentétek azonban nem értékelhetők ugy, mintha akár az Egyesült Államok, akár a NATO többi tagja, megváltoztatta volna eddigi politikájának lényegét. A harc a vezető szerepért, a vita pedig csak e politika megvalósításának módszerei körül folyik.
Hajdú János
Népszabadság
az alábbi helyeken vehetik meg a Munkást:
CALGARY
Petrie's News Stand 721A — 2nd St. E.
HAMILTON
Doneff Shoe Shine and Magazines 294 James St. N.
LETHBRIDGE
Club Cigar Store
5th Street—Srd Ave South
MONTREAL
Magyar, Gyógyszertár 1469 St Lawrence Bhd
TORONTO
Ukrainian Book Store 324 Queen St. W.
Magyar Otthon 350 Dundas St. W.
College és Bathurst Street sarok
VANCOIA'ER
Universal News Stand 112 E. Hastings St.
WELLAND
Cirocco Confectionery 529 King Street
WINNIPEG
Co-Operative Book Store 882 Main Street
HOLLYWOOD
Universal News Agency 1655 N. Las Palmas