1967 július 13.
KANADAI MAGYAR MUNKÁS
iiiiititiiiifiiiiiiiHiiiiiiHiiiiiHiiiniHiiiinHiimiiiiugiiiiiiiiimniiiiiiiiiiiHiipi^
3. oldal
iniiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimHiiiiiiiiniiimiuiiiiiiiiiiiiiaim
APUNK ÉLETÉBEN ahhoz a forduló ponthQZ^ ^mely egy történelmi pályafutás határát j is jelzi. A Kanadai Magyar Munkás'ez év júliusában betölti Működésének 38. esztendejét. A Munkás a körülmények I adottságainál fogva főleg az elsa és második világháború' előtti inagyar emigráció lapja volt, de a tömegbázisa, fenntartója végig a két háboni közti eraig-i ráció volt. Ebben a korszakban született meg, ez az emigráció hozta létre; és — amit különösképpen számításba kell venni — ennek az emigrációnak á. gazdasági, politikai szükséglétéíiiek, tárea-dalmi, kulturális igényeineS megfelelő széllemben kezdte és yégezte tájékoztató, nevelő, vezető és szervező munkáját. Ennek az emigrációnak megvolt a maga élettapasztalata, felfogáisa árinak a korszaknak és helyzetnek megfelelően, amit az óhazában hagyott, majd pedi^, amit itt az uj hazában szerzett. íAz az ismert időszak volt ez, amelyben a gazdasági világválság Kanadát rendkivüli erővel sújtotta. Ennek következtében az az időszak is volt, amikor a munkásmozgalom szinte áradat szerű fellendülésben volt, amikor a, forradalmi eszme gyorsan és széles körben terjedt a kanadai dolgozó tömegek, igy a magyarok" soraiban is.
De a mai végtelenül bonyolult politikai életből visszatekintve arra is rá kell mutatnunk, hogy az akkori nagy gyakorlati harcok és mozgalmak közepette a munkásmozgalmi tanok, ^a tudományos elmélet terén az-elemi megismeréseknél nem sokkal jutottunk tovább. Ezt .mutatja az is, hogy e tömegmegmozdulásokból akkor a társadalom korai - átalakulását, a forradalmat véltük- bekövetkezni. De a történelmi tapasztalat tanított meg rá, s a mai napig tapasztaljuk, hogy a társadalom átalakulása nem o-lyan egyszerű folyamat, nem egy sima és egyenes ut, bármennyire kívánatos és bármennyire igazságos is. A célhoz — éppen azért, mert az osztályellenség áll útban — csak hosszú folyamattal, útvesztők, buktatók, ellenáUó erők akadá^~ lyain. gyakran a forradalmi erők saját gjengeségei, hibái .leküzdésével lehet caák elérni.
Tehát a mi lapunk, mozgalmunk ennek az időszaknak a terméke, az emberei ennek a korszaknak a harcaiban ismerkedtek meg a radikális tanok, az osztályharc, a társadalmi átalakulás szükségességének eszméivel. De ismételten mondjuk, akkor egyszerűen fogtuk I wl az elméletet, a gyakorlati harcok is egyszerűbb keretek közt zajlottak le. a vonalak tisztábban álltak, hogy ki me-yik oldalon áll. Ez jórészt'nem is lehetett másképp egy rendkivüli helyzetbén keletkezett uj. kezdetleges mozgalom-fan. Vannak körüllátó emberek ma, a-Kik olykor — igen helyesen — rámutatnak arra. hogy a mi mozgalmunk, lapunk a nagy munkanélküliség mozgalma J'olt. Ez jórészt igaz is. S ehhez párosulok a demokratikus jogokért, a háború, lasizmus elleni harcok. Persze mind az fxkon helyzet, a munkásmozgalom ak-«orr szervezeti, politikai felkészültsége, •nyertese színvonalán.
Változat* körülmények
A Változott HELY2ErrEL váitoz-
< a munkásmozgalom feladatai, tevé-aSr-^*' gyakorlata is. S azt
tni kell, hogy ez a hosszú harc mind l^nyolultabb, mind nagyobb politikai
lan. í"'^^^*^ is-igényel. S be kell válunk, hogy lassacskán ezen a téren ,J ^'^'"tetben lemaradtunk éa most fieU - nemzetközi és hazai
r/nseg láttán botorkálunk azok szőve-L.J^^^'^^Sében. Tehát ma sokkal na-feladat megérteni az eseménye-
ottuuk:^ket. változásokat és^^^^^ f<>Iytán a sa- pedig az uj. változott idő mindig kiter-
ját feladatainkat, azt, hogy. mit és hogyan tegyünk. : ^
Dé nem rejthetjük véka alá azt sem, hogy mi sem voltunk — és vagyunk —
mentesek a fogyatékosságok, hibák, tévedések emberi gyöngéitől, a vezetés, magatartás, politikai, elvi megítélések, megértés tekintetében. Vannak, akiknek véleménye az, hogy ilyen ^dolgokról nyíltan soha ne beszéljünk, mert az ellenfeleink, a tájékozatlanok az ilyet kihasználják stb. Ez az érvelés azonban csak akkor lehet részben helytálló, ha mi nem tudunk vagy nem akarunk a saját problémáinkon segíteni, változtatni. A társadalmi. tevékenységnek ess mindig velejárója és a baj az volna, ha azt képzelnénk, hogy híi nem tévedhetünk, nálunk htba' nem történhet. Mert ennek rendszerint az a következménye, hogy a fel nem ismert vagy fel nem tárt rossz felfogásában élünk, azt követjük és azzal önmagunknak okozunk kárt. Ebből jutunk olyan állapotba, amikor vannak, akiíc megnyugszanak abban, hogy mindig mindén jól van ugy, ahogy van. Mert ha hisszük, valljuk és cselekszünk az igazságért, abból az ügy még nem lesz varázsütésre valóság, mert annak győzelme nagyon is bonyolult, szívós, türelmes feladat.
Ezért, akik a régi névhez csak érzelmi, hagyományos okokból- megsssokásból ragaszkodnak, azoknak látniuk kell,hogy az élet minden más bonyolultsága mellett a lapunk és mi is estünk tévedésekbe, mi is fogtunk, mellé dolgoknak olykor-olykor, amiben nem értettek egyet sokan lapunk olvasói sem, ami természetesen olvasók vesztéséhez, a lap befolyásának csökkenéséhez vezetett. És mi tévedünk, ha azt hisszük, hogy mindenben és mindenkor nekünk volt igazunk kizárólagosan. Újra bmételnünk kell, hogy á végcélba vetett hit és bizalom nem elegendő a cél eléréséhez, az oda Vezető uton mindenféle baladó lépést, erőt számításba kell venni, ami segíthet az akadályok leküzdésében.
Tehát a lap nevének uj névvel való felcserélése sem csak divatszerü alkalmazkodás, hanem olyan politikai követelmény, aminek az említett fogyatékosságokat is számításba kell venni, mivel azok a lapnak a nevéhez is fűződnek, azzal azonosak., S maga a Munkás név már legalább három évtizede nem volt egy átfogó név, mindenkit a haladó táborunkban sem elégített ki, hiszen adtunk ki külön farmer lapot, több esetben ifjúsági lapok jelentek meg, s volt a nőknek szép, elterjedt lapjuk.
Nem jobbra — a nép felé tfordulni
MINDENKINEK látnia kell tehát, hogy a S7ük keret, a szektás szellemüség teszi követelővé nálunk is a változásokat, éppen ugy, mint mindenki másnál. Haladó szellemű embereknek ahhoz, hogy a haladással lépést tarthassanak, legelőbb fel kell ismerni azt, hogy mi visz előre és mi húz vissza a társadalomban. A merev gondolkozás, az aprólékos, szűk látóköruség oda vezet, amiből az a felfogás rögződik meg, ami szerint mi va-gj-unk a haladás kizárólagos képviselői; a régi formához, névhez való szigorú ragaszkodás néha azt a látszatot kelti, mintha azt hinnénk magunkról, hogj' a haladó, baloldali mozgalom velünk keletkezett és velünk fog lezárulni. Mar
meli a maga mozgalmait és végül is a níiaga módján és eszközeivel tovább fogja vinni, amit mi elkezdtünk helyesebben amit mi is folytattunk elődeink után — és ki fogja harcolni a társadalom elkerülhetetlen átalakítását
Ezért idejétmúlt egyesek kételyei, mások aggodalma amiatt is, hogy ha nem marad minden á régiben, ha bármit is változtatni akarunk, az, szerintük, elhajlást, esetleg jobbra fordulást jelent. Voltak és vannak esetek^ időszakok a munkásmozgalomban, amikor a szűk látókörű nézet, a saját magunk gyengesége miatt kerülünk kátyúba és azzal a bénító "baloldaliságba", ahol már csak toporogva hangoztatjuk - a "harcos multat", ismételgetjük a jelszavakat, hivat-- kozunk tantételekre, hitet teszünk a dolgozók eljövendő társadálma mellett. Csak a jelen feladataként azt felejtjük cl, hogy ez a nagy munka nem egyedül a mi feladatunk, ahhoz szűkség van a dolgozó nép döntő többségére.
így csak befelé fordulva önmagunkat agitálhatjuk, s ha ezen tul akarunk jutni, azzal nem jobbra, csak kifelé, a nép felé akarunk fordulni egyet, szembe nézni mindennel és mindenkivel, aki hajlan- -dó szóval és nem ököllel velünk is szóba állni. As április 16rán megtartott sajtókonferencián előterjesztett jelentésemben mint erre vonatkozó nézet éa javaslat'ez állt:
"A kanadai magyar-g részére, szerintem, a mai időszakban olyan haladó, baloldali, de széles szövetségi szellemben megjelenő sajtóra van szűkség, amely felölel minden olyan véleményt, irányzatot, szándékot, amely elfogadja a béke szükségességéit, a koegzisztencia helyességét, amely nem ellenséges szándékkal viseltetik szülőhazája iránt, amely támogatja a magyar — és minden más — kultúra ápolását, amely nem ellenzi és nem tevékenykedik Kanada népének demokratikus törekvései és mozgalmai ellen, amely hajlandóságot jnutat arra, hogy közérdekű magyar ügyekben; kölcsönös érdek alapján, és olyan elvet vall, ami azt a pontot keresi, ami összehoz és nem szétválaszt — szóval egy olyan kanadai magyar sajtóra, amely megfelel a mai kor változó körülményeinek és tovább viheti történelmi hivatásként a haladó szellemet a kanadai magyarság még hosszú évekre szóló életében."
Ebből nyilvánvalóan következik, hogy nem szabhatunk mindenkit a saját gondolkozásunk, tapasztalatunk, ismeretünk mintájára. Látni kell azt, hogy az uj tömegek, a fiatalabb generáció nem rendelkezik olyan meglátással, mint akik harminc, harmincnyolc éve követői a faláda gondolkozásnak. A helyes politika ma az, hogy a fentiek alapján sok felvetődő kérdésben, ha egy lépést telietühk együtt valakivel, akkor az egy lépést fogjuk megtenni; ne szélmalom módjára azt forgassuk, amiben mások nem értenek velünk egyet, hanem azt keressük mi, hogy hol, miben érthetünk szót velünk egysorsu emberekkel. Haladó lapnak, haladó embereknek manapság ez a mindennapi, okosan, türelemmel végzendő feladata. Amilyen okosan fordítottak ^ meg egy, ma már nagy visszhangra talált jelszót, amit igy ismertünk: "Aki nem velünk, az ellenünk!" — ebből lett
fordítottan ~ az a nyíltabb,szellemU jelszó, hogy: "Aki nem ellenünk, ac velünk!"
Tovább a foalaciéssa;
Jö POLITIKAí-eredmény csak abbóí lehet, ha a bírálatot alkalmazzuk önmagunkra is.- Az eredményeinket nem kell újra és újra külön bizonyítanunk, azokkal mindig benne voltunk a haladás fő sodrában. De a munkánkat állandóan kisérő ellenőrzés nélkül könnyen jutunk abba az állapotba, ahol a mult dicsőségén megfenekliínk, megállunk a tovább haladásban. Már pedig a haladás állandó hivei és munkálói hisznek abban is. hogy a haladás — ha olykor visszaesést szenved, vagy komoly nehézségekkel küzd —akkor is megűilálja lyra a kivezető Utat
Most éppen áz a problémánk: akarunk-e, képesek vagyunk-e a tovább har ladásra ? Megértünk-e a változásra ? Á kemény harcokban, szívós kitartásban eltelt évek érlelték meg az időt a sürgős változásra. Ezt érezte meg áprilisi és májusi konferenciánk küldöttsége, bár nem kevés aggódás és kételyek vívódása közepette. Dé végül is meggondoltan és megfontoltan döntött lapunk nevének megváltoztatása mellett, és fogadta cl — többek közül —, hogy őszre ás uj "KANADAI MAGYAH HANG" név a-latt jelenjen meg. Ugyanakkor magáévá tette, hogy a lehetőségekhez és erőnkhöz mérten tartalmilag is eszközöljttnk olyan változásokat melyek lehetővé éé-ozik Japunk szélesebb körű terjesztését.
Akik eljutottak álláspoptjükkal a változást meghozó döntésékig, tudatában voltak annak, hogy a mai olvasótábor túlnyomó része is elért arra a meggyőződésre, hogy lapunk életét csak á megújulással tudjuk tartóssá tenni. Ilyen feladathoz mulaszthatatlanul szükség van az egyöntetűségre, minden olvasó határozott segítő készségére ahhoz,hogy lapunkat az átállás nehézségein átsegítsük. Éppen ezért idegenül hangzik, mikor a saját sorainkban is az egyöntetű hangot, az egységes végrehajtás feltételeit próbáljuk megteremteni, ha valaki azt mondja, hogy mégsem a konferencia, hanem az olvasótábor fog dönteni, vagy egy pár ember szerint ők fogják majd eldönteni a Munkás sorsát és nem a konferencia. Mikor demo'^ráciát hirdetünk, annak szabályait magunk is igyekszünk érvényre juttatni a saját ügyeinkben való döntésekre is. S ha ezt nem igy alkahmazzuk, annak csak ismét hosszú, meddő és eredménytelen vita lehet a vége. Meg vagyunk győződve,hogy a konferenciákon résztvevő lapépitő gárda, amely ismeri lapunk problémáit,mely k mai helyzetet kellőképpen mérlegelni tudja, hivatott, komoly és felelősségteljes arra, hogy lapunk legjobb érdekében döntéseket hozzon.
A Munkás olvasótábora az a rétege a magyarságnak, melynek elavulhatat-lan érdemei vannak abban a nagy demokratikus, népi kűzdelemben,amit idestova négy évtizede folytat Kanada dolgozó népével egyetemben minden dolgozó emberért, igy a magyarságért is. Lapunk érdemeit, legalább ötéves évfordulókon kellőképpen értékeltük, de hivatásának, szerepének, az emigrációnak tett szolgálata történetének teljes megírása még előttünk áUó feladat Most még hidat kell építenünk az utódok számára. De a pillérek azok, akik a hidat eddig is tartották, és bízunk abban.hogy állni fognak még az uj teher alatt is, míg megpróbálunk uj pilléreket építeni.
Durovec* András
1 s
mmm
i
í
. í
' í
E í
■
t (
t
'"'"'""".in.,.„„.i!:;:r;::.!:,iiniiii,..,ini.ii..iiniMiniin.i.niniiiiiiniii.ii......lii.iiimm im.".....ii».i.."i.nii"iii......iiiminmiiiiiiHiim......«.........i.....«iiiHimiiiimmiimHii.ii..mi.miiii"