5. oldal.
ATÉZISEK hangsúlyozzák: A nyvagat-^irópai ''integráció": a monopoUőke Idsérlefte, &ogy összehangolja a gazdaság magánkapitaliste. formáját a i&emzeti iiatárokon tolnőtt termelőerőkkel. Az unpérializmus arra tor^zik, hogy a termelőerőket, ámely^ parancsolóan követelik az áttérést a szocializmusra, állammon^o-lista keretek között tartsa.
A Közös Piacbán — mondják a tézisek — megnyilvánul az imperialisták osztályszolidaritása. Az imperialisták kö]csönl>s ellenségeskedéseik dacára, összefogásra törekednek. Az a céljuk, hogy nemzetkőzi állanunonopolista szövetségek segítségével erősítsék a kapitalizmus pozícióit, meggyógyítsák vagy legalábbis enyhítsék a kapitalizmus sebeit és hibáit (a termelés anarchiája, válságok). A pénzügyi oligarchia az "integráció" kifejlesztésével keresi a választ az emberiség fejlődésében döntő tényezővé váló világsz<^alizmiis fokozódó erejére, a Közös Piac segitségével igyekszik ciz imperializmus hatalmában tartani a volt gyarmati és félgyarmati országokat, enyhiteni a világpiacokon folyó konkurrenciaiiarcot, és megteremteni az imperialista tábor konszolidációját.
A Közös Piac egyben a rendkívül éles kon-kuiTenciaharc uj formája. Ez a harc az imperializmus táborában kialakult erőviszonyoknak megfelelően, a kapitalista világpiac újrafelosztásáért folyik. A Közős Piac uj eszköz is, amelynek segítségével az imperialista államok hatalmas monopóliumai behatolni törekednek gyengébb partnereik gazdaságába.
® A Szovjetunió Tudományos Akadémiája-nak Világgazdasági Intézete téziseket dolgozott ki a nyugat-európai apsperialista '*in-tegracio" (Közös Piac) lényegéről. Es a dokumentum, melyet a Pravda közölt, a Moszkvában tartott közgazdaságtudományi konfer^cia egyik alapvető vitaokmánya. Az alábbiakban kivonatosan két részben ismertetjük a 32 tézist.
A TÉZISEK rámutatnak, hogy a finánctőke uj ^ támadást próbál szervezni a munkásosztály ellen gazdaságig politikai és ideológiai téren.
A monopóliumok tulajdonképpen egyesült frontot akarnak alakítani a nyugat-európai munkásosztály ellen, arra törekednek, hogy a dolgozók rovására küzdjek le a kapitalizmus mélyenszántó ellentéteit.
A nyugat-európai "integráció" egyúttal az imperialista hidegháborús politikának, a nemzetközi feszültség fokozásának eszközeként is jelentkezik.
A tézisek elemzik a Közös Piac küljönf éle vonatkozásait:
Az "integrált" Európa termelésének és áruforgalmának növekedése egyáltalán nem a Közös Piac megteremtésének köszönhető. Amikor ez a társulás megalakult, olyan országok váltak tagjaivá (Német Szövetségi Köztársaság. Franciaország, Olaszország), amelyeknek gazdasága amúgy ig viszonylag gyors ütemben fejlődött. A termelés bővülésének alapja az volt, hogy a világon végbemenő tudományos és technikai átalakulás következtében tömegesen újították fel a termelőeszközöket, megváltozott a gazdaság struktúrája, és uj termelési ágak keletkeztek. Ezenkívül Nyugat-Németország, O-laszország és a "hatok" néhány más országa
felhasználhatta azokat a nagyarányú felhalmozásokat, amelyek a viszonylag alacsony munkabérek alapján keletkeztek, különösen a jelentős munkanélküliség időszakában. Eaek-ben az országokban az Egyesült Államok óriási befektetéseket eszközölt.
A tézisek á továbbiakban megállapítják, hogy a gazdasági "integráció" még az eltorzult kapitalista formák között is l<ökóst adhat a termelés növekedésére, a bel- és külkereskedelem fokozódására. Ámde nem szabad túlbecsülni e tényező jelentőségét. Jellemző, hogy Japán, a-melynek semmi köze a Közös Piachoz, a terme-
es és a kivitel növekedésének ütemét tekintve, lényegesen megelőzi a Közös Piac országait.
Az "integráció" nem tudta meggátolni a mai kapitalizmus gazdasági helyzetének rosszabbodását, még kevésbé megoldani a mai kapitalizmus legélesebb gazdasági problémáját: a piac kérdését.
imperldiisf'ák régi eiienféteiffBes
gram e legkönnyeb részének végrehajtása is ó-les ellentéteket váltott ki, a régi ellentétekhez UJak járultak. A hat nyugat-európai ország gazdaságának történelmileg kialakult struktúrája természetes konkurrensekké változtatta ezeket az országokat az olyan iparcikkek eladásában, amelyeket mindegyikük termel. Az ily módon keletkező súrlódások összefonódnak azokkal az ellentétekkel, amelyek a Közös Piac keretei között s specializáláo kibontakozása nyomán keletkeznek.
Igen éles ellentéteket okoz az a kérdés Is, milyen egységes árszintet állapítsanak meg a mezőgazdasági termékekre, mennyiségileg hogyan korlátozzák e termékek behozatalát.
A Közös Piac, amely arra hi\atott, hogy erősítse a kapitalista rendszert és a termelési eszközök magántulajdonát, a termelés anarchiája, az egyenlőtlen fejlődés t^irvényének az imperializmusban mutatkozó hatása következtében nem képes biztosítani a gazdasági élet iiarmo-nikus fejlődését, kiküszöbölni az osztályellentéteket.
Az "integráció" semmiképpen sem változtatta meg a mai monopoltőke természetét, miként a burzsoá ideológusok állítják.
A nyugat-európai "integráció" fokozza a kistermelők tönkretételének folyamatát. A monopóliumok tíz- és százezrével teszik tönkre a kisiparosokat, kisvállalatokat és kiskereskedőket.
óriási méreteket oltott a parasztság tÖnkre-jutása. Nyugat-Németországban például évenként legalább százezer ember hagyta el az u-tóbbi években a mezőgazdaságot.
A pQllfikm "Ifategréeeé" m eif nf-eyrépai népek ö^áilé Eietsi^efl iéféf íeiiyegefi
AZ "INTEGRÁCIÓ" gerincévé — állapítják ^ meg a továbbiakban a tézisek — az Ade-nauer-félé^ klerikális-militarista diktatúrának De Gaulle tábornok parancsuralmi rendszerével kötött szövetsége vált. A nyugat-európai "integrációt" a politikai reakció fokozódása, az ál-
lamhatalomnak tekintélyuralmi rendszerek kezébe kerülése kiséri.
A nyugat-európai dolgozók demokratikus jogait, az ott élő népek életbevágóan fontos érdekeit nagymértékben fenyegetik azok az elgon-dolasok, hogy valamilyen formában megteremtik a Közös Piachoz tartozó országok "államok feletti" politikai egyesülését a megfelelő "nemzetek feletti" szervekkel. Az imperialisták agresszív katonapolitikai tömbjeik erősítése céljából törekednek az említett egyesülés megszervezésére.
A politikai "integráció" terve komolyan fenyegeti a nyugat-európai népek önálló nemzeti létét — állapítják meg a tézisek, majd a továbbiakban rámutatnak, hogy miközben az imperializmus ujabb támadást szervez a Közös Piachoz tartozó országok népeinek demokratikus jogai eHen, fokozza a harcot a nemzeti felszabadító mozgalom ellen is. A nyugat-európai "integráció" valójában olyan eszköznek bizonyult, amelynek segítségé^-el rá akarják kényszeríteni a népekre a gyarmati kizákmányólás uj formáit és módszereit.
A Közös Piac nem vezetett és nem vezethetett egy konfliktus nélküli harmonikus Nyugat-Európa kialakulására. Nemcsak a Közös Piac részvevői között élesedtek ki a gazdasági és politi-(Folytatása a 12. oldalon)
£DDIG a Közös Piaccal kapcsolatos intézke- tízezer nénviselctu babát exportál a
^ déseket magában foglaló programnak csu- l^^^^^'Í^SXetkezet. Húszezer
Pan azt a részét hajtották végre, amely arány- ^",f"^f*^^^^^1 %!
lag kisebb nehézségekkel jár. Mégis, már a pro- a hazai piacon kel el.
AZ ARAB Liga a független arab államok szer-^ vezete, amelyet 1944-ben alákitottak meg, eredetileg Egyiptom, Szu^ia, Irak, Jordánia, Szaúd-Arábia, Libanon és Jemen részvételével. Később, függetlenségének kivívása után csatlakozott Libia (1953), (Szudán (1956), Tunézia és Marokkó (1958), valamint 1961-ben Kuwa-ít. Algéria fehételére az idén került sor.
A liga célkitűzése a szerződés második pontja szerint "... a tagállamok egymás közötti kapcsolatainak szorosabbra fűzése és politikai tevékenységük összeegyeztetése abból a célból, hogy egymással szoros együttműködést teremtsenek, megvédjék függetlenségüket és szuverenitásukat és általában figyelemmel kisérjék az arab államokat és érdekeiket érintő kérdéseket." Ehhez hozzá lehet fűzni Hasszuna főtitkár kijelentését, mely szerint a célok közé taiv tozik még "minden arab állam felszabadítása, a teljes arab egység megteremtése és az arab államok együttműködésének biztosítása az ENSZ kebelében, a nemzetközi igazságszolgáltatás és a világbéke szolgálatában". A szervezet tagjai támogatták és támogatják a függetlenségükért harcoló arab államokat.
Gazdasági téren az Arab Liga egyezményeket készített elő és hozott létre az arab országok műszaki és kereskedelmi együttműködése végett. 1959-ben a liga gazdasági tanácsa 20 millió egyiptomi font tőkével létrehozta az A-rab Fejlesztési Bankot.
A liga vezető szervei: az Arab Liga Tanácsa, amelyben minden tagországnak egy-egy szavazata van, és amely évenként kétszer ülésezik; a politikai bizottság, tagjai a szerződés tagországainak külügyminiszterei; a gazdasági tanács és az állandó titkárság, amely Kairóban székel.
A nyugati imperialista hatalmak a liga megalakulása után több kísérletet tettek, hogy e szervezetet közép-keleti politikájuk megvalósítására használják fel. Miután ez a terv csődöt mondott, igyekeztek megosztani a tagországokat, illetve kihasználni a maguk javára az arab államok között felvetődött nézeteltéréseket.
Története folyamán a liga több alkalommal került válságba. így 1955-ben, amikor Nurí Sza-id, Irak akkori miniszterelnöke, az Egyesült Államok befolyására aláirta a bagdadi egyezményt, tekintet nélkül a liga alapokmányára és az arab államok kollektív biztonsági egyezményére. Kuwait — amelyet Irak országa részének tekint — fehétele óta a bagdadi kormány bojkottálja a tervezetet. Szíriának az Egyesült Arab Köztársaságból történt kiválása is éreztette hatását. Szíria a belügyeibe való beavatkozással vádolja az EAK-ot. Az EAK ezt rágalmazásnak minősiti, és kÖZíölte, kilép a ligából, ha az nem itélí el az EAK elleni rágalomhadjáratot. A közvetítő kísérletek eddig sikertelenek maradtak.
Az Arab Liga mellett — elsősorban az EAK népi erői júniusi országos kongresszusának kezdeményezésére — uj arab szervezet létrehozását kezdtek meg. Az Arab Népek Ligája elnevezésű szövetség az arab államok társadalmi és politikai szervezeteit fogná össze.