lO; oldal
KANADAI MAGYAR MUNEáS
J962 december 20
|j|iiniiBBÍieiiüBiiBiiiieei8iiiiiiiiiiDiiiBiiiiiiiiiiBiiiBiiiBiiiigiisiiiii
ülBBBBBIBBIBBBBBBBBBBBBBBiBBBfllBBBflBBBIBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBflBBBBBBBBBBBBBBBBBBí:
AZ ONTARIOI Hamilton-ban töi-tént nov. 25-én, hogy egy alig 2 éves fiúcskát iskolás gyerekek ütlegeltek, megszúrtak és kötelet tettek a nyakába, hogy felakasz-szák. Tetten érte a rendőrség a 8 éves bűnözőket a házak mögött. A kegyetlenség kicsiny áldozatát kórházba szállították, ahol egészsége azóta helyre jött.
Másnap kiszálltak a megkínzott gyermek apjához, a 29 éves William Hanrath-hoz, a délontáriói lapok hírszerzői és fotóriporterei, a-kik előtt Hanrath, a város alkalmazottja kijelentette, hogy kisfia szerencsétlenségéért a vadállatiasságot dicsőítő amerikai filmeket és TV programokat okolja. **E-zek a 8 éves gyerekek a szadista filmek és TV programok hatása alatt lettek fenevadak," mondta Hanrath a sajtónak és igy folytatta:
"Elképzelhetetlen, hogy e-zek a gyermekek maguktól agyalták \olna ki a támadást, és bizonyára nem a szüleiktől tanulták, akik jóravaló emberek."
Hidegháborút prélikáló a merikai vademberek megvadult filmkultúráról, az ö-rökké lövöldöző, gyilkoló ösztönöket, amerikai kato-
násdit magasztaló romlott kultúráról sokkal több és e-rélyesebb szóban mondott véleményt Hanrath, mint a-mennyit a lapok közöltek.
"Ez a romlottság áthatja a *comic strip'-eket, az úgynevezett szatirikus folyóira-tokatj a regrényeket, sőt még a rajzmüvészeti kiadványokat is," mondta Hanrath és kihangsúlyozta, hogy mivel a TV adások zöme szadista, annyira meggyülölte, hogy lakásában TV-t nem tür meg. "Hallatlanul megromlottak á TV programok,nagy hellyel-közzel lehet egy rendes filmet látni. Nagyobb részük arra való, hogy gyermekeinkből fenevadakat neveljenek," mondta Hanrath.
Aznap, vagyis nov. 25-én, a Hamiltontól nem messze fekvő St. Catharines város napilapja jelentette, hogy a TV adások hatása alatt rendszeresen lopott egy 6 é-ves fiu. Oldalán két játékrevolver csüngött, cow boyok mintájára, amikor —'■ egy autóból lopott szivarral a szájában — egy boltban rakta uj zsákmányát a zsebeibe.
A kis tohaj apja megígérte a rendőrségnek, hogy addig fogja verni a gyerekét, amíg le fog szokni a tolvaj lásról.
és egy félidőt szolgáló pszichológusa van a Board of Education-nek. Ezek az iskolák kötelékében, a szellemileg beteg gyermekek részére épített tennekben dolgoznak.
Nem négy. hanem'16 pszichológusra volna szükség. Dr. Stogdill mondta ezt a tor(mtói napisajtónak.
A szellemileg súlyosan megbetegedett gyermekeket a Toronto északi határán levő Thistletownban épült gyógyintézetbe viszik, de ott csak 62 gyermek részére van férőhely, s nemcsak a torontói, hanem az egész tartomány beteg gyermekei részére követelnek itt elhelyezést.
Dr. Stogdill hosszú, részletező sajtónyilatkozatának ez csak egy kis töredéke. E-lég azonban ahhoz, hogy olvasóink lássák azt a szörnyű gaztettet, amit a kapitalista rendszer elkövet a szerencsétlen, szellemileg beteg torontói gyei-mekek ellen, s meg kell jegyeznünk,' hogy országos méretben ennél is kedvezőtlenebbül alakul a szellemileg beteg gyei-me-
December az a hónap, a- reshessék a nélkülözött mely ehezet bennünket ka- pénzt, amelyen karácsonyi rácsbny ünnepéhez. A ke- boldogságot vásárolhatná-resztény világ városai, fal- nak, ha maguknak nem is, vai es otthonai ragyogó ün- legalább drágán szeretett nepi díszruhát kapnak, gyermekeiknek.
Szórják fényüket a karácsonyi csillagok és lámpák. Glória, dicsőség légköre vesz körül bennünket, de minden fény és ragyogás mögül is kilátszik a nélkülözők, a szegény munkanélküliek karácsonya. Nem lehet ezt még a karácsonyi kápráza-tokkal sem eltakarni szemünk elől.
Erősen dolgoznak a Santa Clausok a propaganda minden eszközével. Látjuk őket a TV-n, amint kínálgatják a szebbnél szebb karácsonyi ajándékárukat. Propagandájukat különösen a gyermekek felé sugározzák. A gyermekek erre fénylő szemekkel és örömteli szívvel reagálnak. Képzetükben csillog a sok kedves ajándék, s alig tudják elhatároz-
jv..xx»v. melyiket is szeretnék a kS"sorsa^ ők iri hideghá- sok ajándék közül a legjob-
boru, a monopóliumok rémuralmának áldozatai.
_ (Sch.)
A torontói iskolahatóság (Board of Education) gyermekvédelmi részlege jelentette, hogy 6.500 szellemileg beteg gyermek vár 8 hónapja gyógyintézeti elhelyezésre. Nincs 1észükre kórházi férőliely.
Dr. C. G. Stogdill, a Board of Education "chíld adjustment" osztálya tehetetlenül nézi a gyógyintézeti elhelyezésre váró gyermekek szenvedését, meii; sem ő, a lélektani tagozat főnöke, sem pedig az iskolahatóság, nem helyezheti el a lelki beteg gyermekeket magánintézetekben pénzhiány miatt. De nem is valószínű, hogy a gazdagok részére létesített magánintézetek befogadnák ezeket a gyermekeket.
A szellemi betegeket gyógykezelő klinikák, a gyermek-kórház (Hospitál for Sick Children) és az elmegyógyintézetek annyira
Szt&rok a telefonnál
Judy Garland amerikai filmszi-nésznd Londonban telefonrekordot ért el. Naponta 500 doUárt költött óceánon tuU telefonbeszélgetésekre. Az elözö csúcstartó Frank Si-natra volt aki naponta 400 dollárért telefonálgatott Hollywoodba. A nagy telefonszámlák ösztönzője azonban nem a szerelem, söt "ellenkezőleg". A filmsztárok válóperes Ugj'Védjükkel beszélgetnek
ilyen sokat.
« «i «
Váló oh
Detroitban EHena Groze asszony válókeresetet adott be. mert férje egészségtanár s a bacilusoktól félve, soha sem akarta megcsókolni. A bíróság a férj hibájából kimondta a válást
túlzsúfoltak, hogy a folyosók nagyobb része is foglaít. Ez a helyzet a Toronto Psy-chiatric kórházban is, és a Toronto Mentái Health Clí-nic-ben is.
Mindezt nem szégyelli a kormány, nem szól ez a helyzet a milliárdokat felhalmozó ipari és bányamonopóliumok gazdáinak lelkiismeretéhez. A bankok, a biztosító vállalatok és más dúsgazdag cégek süket füleket fordítanak az ilyen ügyek irányába.
Dr. Stogdill sajtónyilatkozata szerint "gyógykezelés hiánj'ában egyre rosszabbodik az elhelyezési-e váró gyermekek lelki betegsége.
Kijelentette Stodgill doktor azt is, hogy a gyermekek ezrei várnak lélektani vizs-g'álatra hetekig. Mindössze 21 pszihológus vizsgálatán szűrődik át évente átlag ^
Az oi-vosom berendelt a St. Joseph kórházba operálás végett. Bizony, nagyon el voltam keseredve. Nagy megkönnyebbülés volt részemre, hogy a barátaim és ismerőseim igyekeztek megvigasztalni. Három heti kórházban létem alatt, hogy milyen jól esett a látogatásuk, azt leírni sem tudom. És e-zért szeretnék köszönetet mondani férjemmel együtt a látogatóknak a sok szép virágért és más ajándékokért. Különösen köszönöm a Kos-suth-fiók Nöi Csoportja csí-gatészta csináló asszonyainak a nekem küldött szép virágot. Éreztem, hogy értékelték azt a kevés munkámat, ami nekem is jó szórakozás volt.
Még pgyszer köszönetet mondok a látogatóimnak és boldog karácsonyi és újévi ünnepeket kí\ánok mindnyájuknak.
Csapó Jánosnéy HamíUon, Ont.
7000 lelki beteg gyermek. Mindén 4000 iskolás gyermekre csak egy pszichológus jut. "Ezzel szemben az E-gyesült Államok északi városaiban minden 500 gyermekre jut egy pszichológus," mondta Stogdill doktor.
Sok gyermek gyógykezelését otthon, a feldúlt családban kellene kezdeni, mondta Dr. Stogdill, de erre a munkára csak 5 tagu szakszemélyzete van a Board of E-ducation-nek. Nem egy esetben 3 hónap is eltelik, míg végre \édelmet nyújthat a feldúlt családban szenvedő lelki beteg gyermeknek e személyzet egyik vagy másik tagja.
Négj-teljes időt szolgáló
ÉDESANYÁM
Édesanyám, kivégzett emlék, meddig őriz a szenvedésed? Útjaimon utánad lesnék, fakult fényképen keresgéllek.
Nézem az utcát — förötí ablak szilánkjai megsebzik arcod. Megyek a téren — elhallgatnak az utcakőre rebbent lombok.
Árnyékok emelkedő dombján éjszaka fáradt szél barangol. Asszonyok szeméből nézel rám, kihajolsz egy eltűnt vonatból.
Anyu, te fényképen ssm élhetsz? Ellened dobognak a csizmák, elképzelt mosolyodra törnek, emlékedet is szétszakítják.
Járkálok az utcán — egy versen tűnődöm, riadt jelző suttog, fákon a homály félve rezzen, alvó ágra az éj vet hurkot.
Te vallatsz^ mikor elhallgatnék, te kérdezel, ha szólni féfsk, — édesanyám, kivégzett emlék, meddig őriz a szenvedésed?
ban. A szinte napról napra fejlődő, eszesedő gyermekek rövid idő alatt sokszor megmásítják ajándékígényüket. Hol erről, hol meg a másik ajándékreményükről súgnak valamit szüleik fülébe.
Nézik, figyelik, vizsgálgatják az ajándékkinálat bugyborékoló, turbékoló és ezernyi trükkel megfogalmazott propagandáját a nem dolgozó nők is ezrivel, meg a nem dolgozó féi-fiak is ezrivel, pontosabban: millióival, hiszen egyedül Kanadában 320.000-re teszi a munkanélküliek számát az állami statisztikai hivatal. Figyelik ezek a mutogatott ajándéktárgyakat megszomorodott szívvel dúdolják karácsonyi ének helyett, hogy:
Nézlek, nézlek, de hiába nézlek,
Nem való vagy te szegény legénynek.
Az ünnepek zsolozsmája még jobban megfájditja szívünket a szegényekért, mert tudjuk, hogy mennyire szeretnének szerszámot szorítani öklükbe, hogy megke-
Szomoruan sejtjük, hogy a munkanélkülieknek talán fájhat az is, hogy mások dolgoznak és megvásárolhatják a boldog karácsonyt. Még jobban gyötörheti őket az a fájdalom, hogy a társadalomnak nincs rájuk szüksége : bezárták előttük a gyárakat és irodákat. Mélyen rokonszenvezünk azokkal, akiket gyötör á munka utáni vágy láza. Az ő részükre munkalehetőség, kereseti lehetőség volna a legértékesebb karácsonyi ajándék.
Reméljük, hogy kínzó gondolataikban megvillan az is, hogy lehetne minden másképpen is, és elviszi gondolatmenetük arra a következtetésre, hogy a társadalmi renden kellene változtatni. A szegények karácsonya sokak gondolkodásában hajt végi*e változást.
Aligha tévedünk, ha feltételezzük, hogy nem minden szegény anya fogja beérni évről évre azzal, hogy a szeretet, az ajándékozás ünnepei idején könnyekkel enyhítsen gyermekei és saját mostohaságán. Többet kell tenni a családért. Küzdeni kell érte másokkal,szer-vezetten másokkal. Nem takarni kell a szegénységet, hanem eltüntetni a föld színéről.
Tisztelet azoknak, akik nem elégszenek meg a karácsony tömjénezésével, s nem csinálnak szennyes üzletet a szerétet ünnepéből, hanem áttöi-ve az atomos vészfellegeken is, tettekkel harcolnak annak a boldog jövőnek az eljöveteléért, a-melyben nem lesz munkanélküliség, nem lesz fekete karácsonya senkinek sem. A legboldogabb karácsonyt a-zoknak ki\ánjuk, akik nem adják fel a küzdelmet a háború nélküli világért, mert csak az lehet valóban békés, csak az nyújthat boldog karácsonyi ünnepeket.
Forray Józsefné, St. Catharines, Ont.
Éhen puszfyinak a csecsemők
A MGOLOLE-ben levő csecsemő gondozóban levő csecsemők részére sok tápszerre volna szükség, legjobban a tejre, amiért a világ jóakaratú népeihez fordulunk segítségért. Talán igénybe lehet venni a "Tejalap a csecsemők részére'* néven működő szeiT segítségét.
A csecsemők száma ebben a csecsemőgondozó intézetben megkétszereződött egy év leforgása alatt. A szülők legtöbbje idegen ebben a városban, menekültek Kongó, Urundi és Mozambique területéről. Mikor az anya elpusztul, nincs remény a családi élet fenntai-tásában. A legnagyobb nehézséget a tej-hiány okozza. Majdnem mindennapi eset, hogy az apák csecsemőiket a gondozóba adják.
Nemrégen egy kisírt szemű apa hozta be kiéhezett kislányát nővérével a gondozóba. Mivel itt nem fogad-
ták be, mert már nem volt több csecsemő részére férőhely, a kétségbeesett apa csecsemőjét az útszélre tette és ezt mondta: "Itt kell elpusztulnod, nincs más választás", és tovább ment.
Ez után az eset után a gondozóban felvették a csecsemőt. Itt azonban nem tudják, hova forduljanak, mit tegyenek.
Ez év január elején 55 élő csecsemő volt a gondozóban (ezek 50 százalékának életét itt sem lehetett megmenteni), s az intézet adóssága meghaladta a 12.000 dollárt és semmi be\'ételre nincs kilátás. /
így arra kényszerültünk, hogy a világ jóakaratú embereinek támogatását kérjük s reméljük, hogy ezt meg is kapjuk.
Rev. Hubert Egelmeei-s, Morogoro, Tanganyika, E. A.