KANABAl'^. HAGYAE MÜNKIS
(Folytatás)
Elöntötte a pírosz&g M. Papp János arcát. Azzal már tisztában volt, hogy a-mitől legjobban félt, bekövetkezeU:. meg csipték. De nem ez volt az, ami összeszorította a torkát, ami tigy meUbe vágta, Tnfntha nagykalapáccsal ütöttek volna szivére, hanem á — "te".
Neki M. Papp Jánosnak azt mondta ez a nyálas csendőr, hogy <TB'% IJgy beszélt vele, mint a cigányokkal, csavargókkal szokás,"TE!" —SáfiziS nélkíU pofonvágfta volna-sem fájt volna jobban.
— No, .mit bámulsz, nem tudsz felelni? Tán megnémultál?,.. Gyere fel. ^ Já. Papp János azon a ponton volt, hogy vastagon viszavág neki, hogy majd megmondom, hogy ki neki a "te", de amint rápillantott nyüttes ruhájára — ameljrről nehéz lett volna megmondani, hogy milyen volt az igazi szine — csak elfanyaritotta a száját és szónél-
- kül indult fel a parton.
- —Hozd a cókmókodat is, hé! .
' M.- Papp János erre sem szólt sem-. mit, összeszedte, a horgot, meg a halat
és odaállt vele a csendőrök elé. .    — Van halászati engedélye? — kér-. dezte a csendőr, inkább cdaJk azért, hogy évelőd jön. vele. Nem igen nézett ki Jánosból egy. engedélyre valót. .        Ntacs; — Jött elő rekedten Jánosból a szó.
— Hogy hívnak ?
• — M. Papp János. : —•Hóvá való vagy?
■ Zajárra.
— No ném baj, most eljössz hoz-.zánk Kenecsre látogatóba. Indulj!
M. Papp János tudta, hogy itt minden: ellenkezés hiábavaló lenne; megin-,dult.hát "bünjelíer' a kezében a csend-í    ör ^tal mutatott Irányban, akiit kö--i . .telpssééiiket jól végző emberek tudatával lépkednek utána.
Egy darabig szótlanul haladtak a parti fűi^abokrok mentén haladó homoko^ ösvényen. De aztán a mögötte haladó csendőrnek fúrta az oldalát, hogy ez se nem sopánkodik, se nem könyörög elnézésért (amin aztán jól elmulahat az ember) ismét megszólította hát:
- — Miért horgásztál engedély nélkül?
- — Mer" éhes vőtam.
• — Miért nem mégy dolgozni, ha enni akarsz? •
-    — Nem mondaná meg, hogy hová?"
• — Van munka elég, ha valaki dőgozni akar, csak utána íkell nézni. De persze
-Jobb a napon sütkérezni, a napot lopni, csavarogni.
^ Magának tfudni kell, mert maga azt csinálja — tört ki a visszofolytott mé-•   xeg M. Papp Jánosból.
- Vörös lett ia. csendőr, nünt rák. János szavai egy pillanatra elnyomták a lelkét, hogy aztán annál bőséjgesebbén törjön elő belőle az átok:
— Hinye,:.iiz istenit a tetves paraszt anyádnak! 'Hogy mersz te velem így beszélni ?!... Befogd a szád, mert én fogom be a puskatussal!... — Hogy^ szavának nagyobb nyomatékot adjon, a fegyverszljott nyugvó kezét leeresztette
^aonak nyákára.' — No megállj, mert
~majd megtanítalak én!
Ennyi aztán elég'volt mindkettőjüknek a társalgásból, szótlanul ballagtak tovább. V
.   Ba5ba volt a kenecsi csendőrség. Már hetek  óta - minden másod-harmadnap megjeleltek a falakon a kommunista .párt felhívásai és soha nem tudtak eí--tfogni egy lelket se a kiragasztok közül. A szolgabíró a csendőröket szidta tehetetlenségük miatt. Végül a helybeli földbirtokos telefonált egy pesti ba-"íátjának, aki elintézte, hogy a csendőrség eg3rik nyomozóját leküldje Kénesre, "aííegérkezése előtti napon utasították a 'kenecsi csendőröket, hogy minden gyanús egyént szedjenek össze, amire a de-'teWIy megérkezik. , '--~Minden:^ans egyén" alatt a kenecsi .^csendörö|s"^^^kat: örtették; akik valaha ■'is ríei'jíiét^cr^^ a szegé-
fi::
HATKEBEKES OSZXBAK TANK. — Dyenekkel készülnek iasiszták a világ békéjének felíorgatá-sára« -
(Folytatás á 2. Oldalról)
fiatal szervezd elgondolkozva.
— A szemei szomorúak, Klirikov! Mért kell egy egészséges, tízenkilenc é-ves szovjetlány szemeinek szomorúnak lenni? Szomorú szemek a burzsoá társadalom niaradványaí.
— Lehet, hogy valami szerelmi ügy?
— Ha még úgy is van; nem-e kell egy kollektív iözjólétnék egy. elvtárs segítségéré sietni, akinek a szerehni hajója sÜUyedöben van? : ^
nyek mellett, még akikre haragudtak.
így került M. Papp János is az előző éjjel összehalászott „minden gyanús e-gyén" közé.
* * * A-nyári nap meleg, derüfényes kábú-latában' ásított) a fala.~.jyiyan- csendes volt minden, mintha mindenki aludt volna. Csak a csendörlaktanya leeresztett redőnyei mögül hallatszott ki egyszeregyszer emberi ordítás vagy káromkodás. Nem sokan jártak az uccán:^de ha valakinek véüetlenül dolga Is akadt volna erre és el kellett mennie a csendőr-laktanya előtt, úgy tett, mintha nem j hallott volna semmit és ment to\n&bb:
Nem jó a csendőrség dolgába avatkozni.
ÍFolytatJuk^
— Ha a hajó süllyedőben vanakkor természetesen, "
— Majd ö fog neked áelenteniéö-ti őszintén fogjátok vele tárgyaüii az ü-gyet.
—- De én... én nem értek az Ilyen . . . hajó-ügyekhez.
—r Neked az a kötelességed, hogy mindenhez-érts.
~ Aznap este Klirikov • magához' hívatta Uenocskát. Bánatosan, leverten jött, letilt, a szék szélére és szomorú, szerelmes szeinét rávetel^te a Komszomol szervező-; jére.
-Micsoda gyönyörű szemek'.' — gondolta magában Klirikov,' mialatt lágyan szólt hozzá:  : :
; — Az utóbbi időben, úgy látszik, hogy kiesett a • rendes ^ kerékvágásból, Liena. Azt mondja Ríva, hogy az ön szemei nagyon szomorúak. A fiúk nem tudnak a tanulásra gondolni, az ön szemei miatt. Reá néznek, &3 megzavarja őketi így aztán láthatja, ^hogy az ön szemeiből társadahni kérdés lett. No, most jöjjön és mondja el nekem, hogy mi a baj? Talán én tudok segíteni rajta, n
liienocska leresztette a fejét, arca láng piros lett. Persze, hogy tudna segíteni rajta a csínos Klirikov! De hogy mondja ezt meg neki ?
A Kon a fenti ó;
„Most : széljen ej gyan az i
.....de t
no de noá dolom, h( szerelmi i Idena?
liienocs
„No m( koUektiv^ gom azt { lok őszi dolgot. » guk kettc szükség ' Szüteiége!
— Szül és olyaa I ra, hogy , ni kezdeti
— Ha ^szervezete naást gyal
iNiiuTORCSONAKON AT A- TENGEREN. — ií. Msüto Miaiié francia t^portember 40 láb bosszúvcsőnakján akár átkelni az Atlanti lOoeánon ZO nap alatt.
— De I suttogt
- 6h, ( nyebb. M( betyár nc
— Nem
— Még
— Még
. . -: .ÍSS J
-r- Nag; Koly£l £ felállt.
— Miőt IiienocsI
— Lesz Ldenocsi
ta.
— Nahá teljes nev szigorúan, venni a B
— Kolyi
— Kol3^ a znásUcn
— -Kliri könnyekre;
A' Komi ceruzáját," bábóL Egj más kezét tak ki az táncoltak lálkoztak 3 vot éssutt
.— Beszé
— Igen-
- Mi-^Q
— A prc zői^-munká: