••3 ü
a 3 5§ ^ " ^ • « :g § -3 . .2
<MJ . EJ ^
§ :2 S <! -.í
« > If « g „
-^^^^^ ISI
a. s. § ^ § « S
s & a S s a
>ca J3 ej
IŐ"^3 ággS SSSü öS-gr g^oj^ oí<Sc3^. {g'^ífl- ÖSfflg SJö;^^
2. oldal
KANADAI MAGYAR MUNKÁS
március 6.
A sogéd uraic mAr hazamentcli volt, a Icljüzott redőny mögött Gyula elővette a p&JstArktínyvot éa gondterhelt arccal nízcgctto a száravetést.
— Te, LiHUo — mondotta a nianl-ItttrlUsasszonynnlt, aki hites felesége volt iigyfm, de {Izlqtl érdekből „lUsaj^z-fizony" gyanitrtt*, fórepeit a vendégek előtt é.H fórjo blztatAsAra zsebrcvö^tty a hori-avalót í,íi -Vv.Císhyl munka, voassöd-sőgés egj!cUen;fiii,jrt nem tudunk-féU retonnl... _ ^ • .
Lilike kípirositottti ajkiit. calllámíéan szőko haJAt hAtrasimltotta, ilagíOcony kla testét mint egy kla macska 'meg-nyujtóztatta. majil ltocses ujjacskAlval ős-szccsukta a pénztArkönyvct és Átölelte fér.kH.
- No, no. OyuUiska - mondta babusgatva . nem olyan nagy bnj az. i-ratalol; vagyunk, rüéiünk takaréltos-kívJAsm gondolni... InkAbb sétáljunk *'ÍTyet,..
No, jrt foloito Gyula - -, úgyis t-zorotnéU bo.^zélnl voled...
Amint líiut karba öllvo HétAlgattak i'.:: onyho tavaszi ostéji íinyHzagö,uccíl-!;.Mi. íórjo íVlvototto n/.t az iitletot, mi lir5.\ ha Liliko kis.v^í büi'AtsAgos.nbb vl-íc!Ivo>lést tanúsítana a vendégek iránt" Tcrdét kissé
a nő. A jö feleségnek ravaszul csalogatnia kcU a férfiakat, aztán,a hátuk mögött kinevetni az egyUgyü csordát é's összebújni a féríecskével. hogy együtt gyönyöritödjenek a takarékkönyv egyre gyarapodó összegében. , ~ Ha akarod, Gyuluska.-—mondta némi gondolkodás után az asszony —, ezt Is megpróbálhatom.., . . . ■,
- ó. te drága ~ ölelte át á borbély te okos' kis asssEony... , .Holott Ő volt az okosr az üzlet roha-mqearv íöllendUlt. Olykor négyen-öten vártak Lilikére, aki alig győzte a munkát. Kissé szórakozottá is vált utóbbi időben, és mintha hltvestárei Igyekezete is ellanyhult voína .De Gyula annyira el volt mélyedve a pénztárkönyv vizs-gAlatába, hogy é.szrc se vette, mennyire megváltozott az ö ka felesége. Olykor esténként is kimaradt Lilike, egyik-má-.sik úr a lakására rendelte manikűrözni és Ilyenkor Gyula maga melegítette meg a vacsoráját. Bánta is Gyula! Mikor Li-lika jóltedvüen,- csapzottan hazatért, mchón rátrtma-,it:
--- Mennyit adott? í'i gyorsan elvette tö!e a pínzt. Lihkc pedig szaporán levetkőzött, ágyba bújt é.s elaludt.
Gyala oda se hedoritett. látván, liogy folosége egy pUlantúsra se méltatja a lakavékbetétkönyvet. De szétáradt a (kM'ú n mellében, ha észrevette, hogy' Li-
-.......~ odaszorítaná manilúlrözés •...............' ——
liözboii az urak térdéliez, raivsoly holyett ''""^"^^'1 ö.sszevillantja tekintetét fölkacagna, ha u vendégek ti-éfAlkoznak ^''»l""»'í.vik vendéggel. Megesett, hogy
endégck ti-éfAlkoznak volo. mert „meg liell mondanom, fiacskám, kevés mamkürforgak)nv van ná-hnik... A Simalcsilv llaletében valami künnyúvérii nőszemély látja el a köröm-.^l'ol,\st a az eredmény: ogymiUs kezébe adják simalcsIkmU a kilincset a férfiúk",..
Gyula. k<:rlok! felelte majd elpitye-vodvo Lilike. - Azt akarod, hogy.olyan logyok, mint a kőlmyüvérü nöszemé-l.vek? Anúkor én cíakis téged szeret-k^k... .
- Ah, dehogy akarom én azt - ingatta fejét elnízö mosollyal a borbély.
To szerethetsz engem tovább is c-<!akúgy. mbu eddig. De a férfiak szörnyen ostobák. Kis térdszorltás és máris n mennyorszAgban érzik magulcat.., Meglásd. ömHk majd hozzunk a sok rénz .^úiíta AtszeUemúlt arccal , a l\^nz az e>;y,>flen doloj;-, anúért érvk>mes cini...
Lilike sértődötten bií;i;vesztette le 'likat.
f-^ ön? v-;item nem érdemes élni?
^ViU-sik:lm - íelolte Gyulu titkolt t'Assi-usag^al, liojvy ily butúcska a fele-s^ó-e , az m;\s. .\ mi s;;erelnuin!< ur. r.i;Y,va!i. .\ pén.-ert kUz.í.'ni kell. erO-.•••.akkal, ravas;-.s;ioi.-.,i, ;i ,,óh;. Jiiany/k nokilnk.
l.o.-.-. még iiekiiüU piii/ilnk. Aki i-lyon ^i-orgalmas, okos fiú. miiit le... ;
, Kivált, lia pieikét okosabb az ó aianyos kis folesé);e., .
Liüke elgondolkozott. Végre is, ha a lei\ls;'oritáson múlik a.', ő GyuluskAjá-n:ík a boKlogulAsa. m.^;;- lehet éppen pr^W bálni. Más férfi lába? olybá veszi ő azt íüintlía fadarab lenne, mintha a mani-Kiuasztalka lábAhoz szorítaná a térdét. A kaoa!;ás pedig éppen nem keiül fá-ravJságbii.
Ma akarod, Gyulusliám.. megpró-báUiatvnu moiidla vé,s;ül és másnap megke.'dte új foglalatoskoiiAsál, Eleinte rehezen ment. lio csakhamar hozzászokott és olykor bizony fura érzések ful-•k;5roztak benne, ho^y egészen más a-n.vagból faragták a férfiak lAhát.mint íu- a.sztalokét. NemsokAra mutatkozott is az eredmíny a l^énztárkönyvben. De Gyula nem volt megelégedve,
Lilike - mondta töprengve - , tü'orítsz vagy simogatsz te a téi-dedel?
Szoiltok: Azt mondtad. Gyuluskn.
Nem jó! Kevés! Simogatás nélkül nincs ren.tes bevétel. Lilike losütötte szemét.
- Jaj. miket Itlvánsz tőlem, angya-lonj...
Gyula iugerllltcn felsóhajtott. Hiába! fíded teívmtés éa férjének engedelmes munkatársa i\z Ö Llllkője, de klaaó ne-hézfogílsú. E3 újra magyarázni kezdte noUI, hogy ily lángoló szerelem mellett; mint az övék. nlnca kísértésnek kltóvo
Lilike csy álló hétig se jött haza. Vidéki kastélyokba hívták, aliol az egész környék elburjánzott körmeit kellett rendbehoznia. Ilyenkor garmadában hoz ta haza a sok péhzt. .Egyizben négyszáz pengőt talált eldugva Gyula a fehírne-müs saekrényben,
- Ml ez? -- kérdezte boldog Izgalommal.
Lilike bosszúsan ütött egyet öklével a levegőbe.
- • Hogyan? Megtaláltad?
• Meg én, egyetlenem. Gyorsan, mi^ féle. pénz ez?... Megállj! kitaláltam. Félretetted; hogy meglepd a te Gyulus-kAdat a. születésnapján.
Lilike gúnyosan.fölkacagott é;!;s, csilingelő hangján.
Persze, azért tettem félre...
De Gyula nem akadt többé megtakarított pénzre. Kgyizben-este niegnt ü-re.sen találta a lakást, holott Lilike nem is JDlentette be neki, hogy elutazik. Két hét nuilva Ostendéböl írtu Lilike, hogy e,«y gazdag és kényes úr, aki másodna-
ponkéht ápoltatja a kezét, magával vit* te, mert senki másra nembizza a körmeit; Útiköltségen és ellátáson kivül öt, mondd öt pergőt kap minden kezelésért. Gyula a mennyekben érezte magát és azt az- összeget, amit Lilike kosztján megtakarított, azt is az üzleti nyereséghez irta. Mesterbarátalnak boldogan mutogatta takarékkönyvét. Egy napon betoppant .Lilike és hozta "a sok p^hzt. Gyula ilgy ugrált iörülötte ,iaint egy kis kutya. • •■' ■ ri -—-Ha tudnád, mennyire -irlgyeúien-gem a: többi mester — mondta lelkendezve.
— Jól van, barátom — felete Lilike fitymálva.—, a fontos, hogy solc pénzed legyen a takarékban,..
Lilike többet utazgatott, több időt töltött házon kivül, mint otthon. Már férje Is észrevette, hogy valamelyest megváltozott, finom ruhákkal, bundákkal tért haza, amiket borravalóként kapott az előkelő uraktól. Ha hazajött, egyenesen valamelyik dunaparti hotelba szállt és annyi dolga volt, hogy csak berendelte Gyulát é's a pincérrel küldte le neki a keresetét. Ezt már Gyula is meg-sokalta. Elvégre szép dolog, ha ily szorgalmas az ember felesége; de a férjnek egyéb joga is van, mint hogy. eltegye hitvese munkájAnak a gyümölcsét. Fogta magát és felment Lililce szobájába.
A drága kedveselDb volt, mint valaha. Habos selyempongyolában fogadta, érdeklődött hogyléte iránt, megkérdezte, jól szelel-e a kályha, a vicéné rendesen stoppolja-e a harisnyáit. Előjött a másik szobából az előkelő úr is, aki mellesleg elmebajos volt, mert amikor meg-
tudta,: hogy a. manikürkisasszonynak a férje a látogató, süti inkasszálni jött a felesége keresetét, térdét csapkodva hahotázott legalább három percig, majd se szó, se. beszéld, gallérjánál fogva ki-pöndörítette Gyulát a szobából. Az ajtóban éppen a pincér igyekezett befelé, aki az ebédet (hozta. Az előkelő: úr kivette a tálcájáról a^ spenótoatálat és uram-;: fia, a főzeléket Gyula" fejőre borította. Gyula prUözkölt, kápálódzottr. .tíühéböi,-dörzsölte szeméből a sürÜ, zöíd krémet és megdöbbenve látta, hogy: a'ruhája is: tökéletesen bemocskolódott.
— Kérem, nagyságos úr — kiáltotta —, a ruhám' tisztítását, azt-megtetszik fizetni! ; '
— Mibe kerül? — kérdezte a bolond úr, oldalát tapogatva kacagtában. A pincér közben bement a tállal a szobába.
Gyula alaposan meg. akarta bosszulni magát. Tudta, hogy hat pengő a tisztítás, sőt neki csak öt ötven, mert egyik szomszédja ruhatisztító.
-— Tíz pengőbe — mondta szemrebbenés nékül.
A bolond úr elővette tárcáját és átadta Gyulának a bankjegyet.
—Itt van, mester, fogja, legyen sze-rencst'm máskor is — szólt éa becsapta maga mögött az ajtót.
Gyula diadalmasah vágta zsebre a pénzt. Csak az uccán jutott" eszébe, hogy ügyetlenül járt el. Legalább tizenötöt kellett volna mondanom, gondolta a becsapott emberek tehetetlenségével. És elhatározta, megüzeni Lilikének, okvetlenül dupla árat kérgen a manikürö-zésért ettől az agyalágylult balektől.
Ras Desta Demtu, Halle Sellaslo veje, az •utolsó" ethlóp főnök, altit mostanában áUltottak fasiszta kivégző osztag elé, Addls Ababától délre. Vájjon hány •'utolsó" lesz még?
IRTA; LEONID LENCH
Kora téli reggel van. A lakosztályok első szobájában még teljes a. sötétség. Csak a folyosón világit egy álmos; villanylámpa. Katya Ermolayeva, a ver gyészetl főiskola hallgatója, kék skl kosztUinben—amelyen nagy. vörös 13-as szám van varrva — nagy Izgalommal áll a tükör előtt és teszi fel a fehér bárét sapkáját. ,
Katya izgalma onnan ered, hogy az anyja ctt áll a folyosón. Ksenya Lvovna egy töpörödött öreg asszonyka, tragik'us suttogás közben arra akarja rávenni Katyát, hogy parancsoljon magAnak, ne menjen el az esze és ne induljon Leningrádra skin,
• - Mi jött hozzAd Katya? — sirAn-kczott izgatottan le s felhajlongva Ksenya Lvovna. —• Olyan, messzire gyalog és még .hozzá, azokon a nyomorusAgos botokon!. Meg fogsz: halni az uton, Eka-torina!
— És mi a. csodáért halnék meg? Senki nem halt nioj; bele -- és majd ép' én fogok!. Nem tuJom. miért csinAl olyan nagy dolgot belőle,, amikor azt se tudja, hogy mi az.
—- Tudom én nagyon jól, hogy ml az! Te nagyon gyönge, vagy. Katya, kicsi korodban angolkóros TOltál. Térj eszedre Katenka, légy tekintettel anyádra.
— Még hogy angolkóros voltam! Legközelebb már azt fogja mondani, hogy bénaságban szenvedtem. Már mindenki elment Leningrádra; Mindenki, Senki sam maradt az intézetnél, csak egy tanár-, egy öreg ember. És még ö is elment skin egészen..Khlmkáig és onnan hozták vissza autóval. És nekem kell itthon ülni és .sajnálkozni rajta, hogy egy politikailag elmaradt anyám van! Ha tudni akarod, hát sajnvállak! Egy 50 éve nfelüll asszony és még nem tanulta meg a sklelés fontosságát!
A politikailag elmaradott mama eg>* pillanaü-a eltűnik a szobájában és egy borítékkal a kezében jött vissza.
— Itt van <s vidd— mondta, miközben átnyújtotta a Jjoritékot Katyának. — Van'benne 150 rubel. Téh kabátra tettem félre, de ha már annyira akarsz menni Leningrádra, aljkor csináld ezt: Menj el bolondos bai-iftaiddal az álló-másig és akkor mondjad)diogy megütötted a lábadat. Veszel magadnak jegyet
Leningrádra és azokat a karókat beteszed a csomagkocslba. Leningrádon ott lehetsz Zina néninél.
— Köszönöima, mamácska, hogy szökésre és árulásra-tanítasz! El se tudom képzelni, hogyan lettél te ilyen, mense-vlk!
— Na, tessék! Ez a mai ifjúság! — pörlekedett Ksenya Lovvaa; Pusetszky-nak, a Védők. Kollégiuma tagjának fogason lógó subája felé. — Meg akarja az ember őket tanítani arra, hogyan legyenek jók, okosak, és még mensevi-keknek nevezik saját anyjukat! Szegény jó uram, megfordulna a sírjában, ha ezeket hallaná!
— Ebből már elég volt. Nincs időm' folytatni ezeket. Már most is elkéstem. A viszontlátásra, mamácska. Majd irok neked Leningrádról.
Katya Ermalyeva eltökélten csókolta meg anyja arcát, vállára dobta a ski-jeit és már szaladt is lefelé a lépcsőn. Ksenya Lvovna mindenütt a sarkába, utána.
— Katuska! Gyere vissza! A farkasok Í3 megtámadhatnak az uton...
Ki fél a nagy rossz farkastól, farkastól ... énekelte Katya.
— Jaj istenem! Miféle leány lett ebből! Nem fél ez semmitől! Legalább cseréld ki ezt a 13-as számot, ne menj el ezzel a szerencsétlen számmal.
— Babonázol, mamácska? Jól van no. Ki fogom cserélni Nina Khovaros-
, továval. ö ezzel is biztosan odaér, ö a bajnokunk — most másodszor megy Leningrádra skin.
Több nap múlt el. Ksenya Lvovna e-gészen összement, sápadt lett. Amikor Katyát hívták .a telefonon, sirí hangon válaszolt: "Katya nincs itthon. Elment Leningrádra. Igen, elment Gyalog. A-zon a hogyishjjakon, a... skin ..."
Mindenki szimpatizált Ksenya Lvov-nával. Különösen szomszédja. Ábrahám MíchallovJch Pustesky, a. Védők Kollégiumából. Amikor reggelenként találkozott Ksenya. Lvovnával a folyosón. megkÍTdezte tőle: "Kapott valami hírt Katyánktól? Nem?" —-ezzel megcsóválta nagy szürke fejét éa balsejtelemmel cöcögött nyelvével.
Végül levél jött Ksenya Lvovnának Líubanból.
"Drága Mami. — mondta a levél — (Folytatása- a > 3. oldalon)
J
...?
.l^$5t:március 6.
KANADAI MAGYAR MUNKÁS
2'-
Kern aZ': elmebetegek: öngyilkosságáról fogunk szólni,: hanem- azokéról, akik tísztalbolátással, tudatos megfontoltsággal követik el a, tettet. Az-ellenvélemény, hbgy aki öngyilkosságot követ el,
. méntui|t>f>temíj^íjtjar:t^^^ máíis'; ^gö^ő^ólt ; taV száníaJí ií; löag^l^Va.;^^^^ nek, kiváltója-' nenl'.'hpirijí .feltételezett ./•piilánatnyi"';:;^)^^ voít, hanem sokkai Ínl4bl?iraz;eijiöV^
véigzetesen! öpiántósfíhi^^ Az u. n. egészséges^embe'r'é'rtelméH zavartan áll szemben az öngyilkos. tettével, hacsak nem elmebetegről van szó. Itt a titkosan ható lelki végzetekben való megnyugvás mentesiti a töprengés alól. Másként hat-rá az egyébként "rendes"; ember tette, aki váratlanul követi el az öngyilkosságot.. A;legtöbben ilyenkor is futó zavarodottságról .beszélnek, s ezzel csftk. eltussolják-a-valóságos lé-.. nyegét,és-megszabadítják.öhmagu.kat a •kínos t^pclödésektől. Az u. n. egészsé-geg azért nem érti mog az öngyilkos • magatartását, mert élethelyzeté nem ; ; teszi őt kéipessé annak átélésére,,A jól-; lakőtt.ném érzékeli az éhező testi és lelki állapotát, nem éli át létének sajá-. tos hangulatát. A társával lelki meg-, hittségben levő férfi vagy nő nem képes eszmélni a lelki társtalanság,, vagy a nemek vonatkozásaiból eredő lelki katasztrófák elemi visszahatását. Idegen életkörök, amelyek sohasem metszik egymást, s ezért • érzelmi átélésükben is idegenek maradnak egymás számára.
A "józan" ember — s minél józanabb, annál kevésbbé fogja megérteni az öngyilkosságot. De az ember létének vannak, olyan elemi adottságai, melyek elsorvaszt jálc az önfenntartás ösztönének legősibb, élettani gyökérzetét. Az életfenntartás ösztönével szembekerekedik a társadalmi életfenntartás reménytelensége, s ebben a konfliktusban akárhányszor az ősi élettani erők maradnak alul. Vannak emberek, akiket társadalmi helyzetük reménytelenségre és kllá-tástalanságra ítél — s ezek elkövetik önlíezükg a tettet, végrehajtják a tár-.■índalom ittlétét. De a tett cz'uttal nem kieii.t;csztelödés. nem jóvátétel, hanem vá.i és egyben elítélés - - a társadalom-m.'.l szemben. A céljában és tartalmában elvetélődött egyéni élet a halál önkéntes mcgo:,dá;\it választp, inintcg>' tehetetlen feiíletül élets(n'.''a Ezövőinek. Ma, vi-lágEZcrte, . rohaiTiosan emelkedik az ön-gj-ilko.íűk : s.^.áma. .s-hangsulyoz.-jttan, a nem elmsbettígeké. Előreláthatóan, ?. sta-Ui^::llkAk az utóbbi néhány év öngyü-küH-sági arányezáraainak feltűnő emcl-
•hedését fogják ábrázolni. Egyéni meg-: figyeléseim szerint, anélkül, . hogy
; pontos számadatok állnának rendelkezésemre — a krónikussá váló társadalmi
■ nyomor az öngyilkosság' íömegjclensé-gének legelsödlegcscbb oka.. Sajátságo-
■ san a eiklíkus konjunktúra célzata nem változtat a- dolgokon, s meggyőződésem
• szerint éppen az utolsó 3—4 évben szö-. ■ kött fel az öngyilkosság görbéje. Egy akut esemény, egy hirtelen megrázkódtatás nem dönti fel az emberi. Egy vas--utiszercncHétlcnség átélése, egy földrengés.' vagy akár egy-pénzügyi földcsu-ezamlás okozhat átmenő sckk-ot. de az életfenntartó pilléreket nem dönti le. Krónikus életsorsok, a nyomor,, a med-dö harc és céltalan erőlködés felismerése vezet az öngyilkossághoz, a midőn e-ZEket a pilléreket a tartósan ható életélmény észrevétlenül átfürészell. És ha
■ egj'szer bekövetkezik, s az egyén léte alól kicsu.szik a talaj, a pártatlan em-
' bcr könnyen elveti magától az életet.
■ Megdöbbentő; napról-napra figyelemmel kísérni: lapok- öngyilkossági rovatát.
>, -Egyhangú egymásutánba, váltakozik a két domináns oki a Henyér és szerelem. Aköltöw-, Schiller— azténekeltchogy
.. .az^^hségés szerelemí tartja: össze a; világ üzemét. A költő, a W^i nagy hajtóerőre célzott czzsi; amely, az ember e-rőfeszitéseinek. tápláló forrása- Ma á költő vereét visszájára íordithatnók —
az .-éhség, és a szerelem az,.amely a.har-Híóklkus élet' szétesését előidézi. Az éhség; mély .tényleg csodálatos ei-őfeszl-tésekre sarkalja az embert és sarkalta ia'%ész történeti- U'te folyamán; er-nj^ztő kétségbeesésbe. taszítja, ha az erőfeszítés a. reménytelen semmibe torkollott. És a javak bőségének közepette — amidőn az árszint kedvéért tömegesen semmisítik meg azokat, az egyén, a néjklilözö, önmagát semmisíti meg. Kegyetlen, Icérlelbetetlen szükségszerűsége egy. aiiott társadahni rendnek i.. Nehéz pontosan eldönteni, hogy ml hajtja az öngyilkost a.tetthez; a krónikus nélkülözés testet-lelket elernyesztő hatása, avagy .Inkább az a végső leszámo-
lás,, liogy minden Igyekezet hiábavaló s e társadalomban, "nincsen számodra hely?,.." Megflgyeleseim.szerlnt.cz u. tóbbl eszmélés a. végzetesebb. A lóte céltalanságára feleszmélt. )ember Inkább .követ el öngyilkosságot, mint pl. aktó-níkusan nélkülöző, bár gyakran ez a. két ál,lat)ot együtt jelentkezik. Az életszlnt.
iczuhanása, vagy süllyedése általában ott vált ki végzetes tette't, ahol a magasból a mélységbe esik — éíetszlnvona-lában — az egyén, viszont a prlöritlv
életvitelű sokkal kevésbbé menekszik az öngyilkosságba öz Cíotszlnt csökkenése miatt. Itt inkább a hasztalan erőfeszítés, s a jövő kilátáataianságának felismerése érleli meg a végső tettet
(Folytatás a 3. olflalról)
nagyszerűen érezzük magunkat. Nagyon jókedvűéit yagyunk, mindig nevetünk. Én a norvég lépéseket használom, s nem nagyon vagyok fáradt. Már majdnem ott vagyunk. Azt reméljülí, hogy megtörjük a világrekordot. Az újságok máris írnak rólunk és készülnek fogádtatÁsunkra Leningrádon. Nn tessék aggódni miattam. Olyan sokat o-yzek, hogy az borzalmas. Szeretettel:
KATYA"
Ezen az estén Pustesky átjött Ksenya Lvovnához. Gavallérosan kezetcsókolt neki és szokás szerint megkérdezte:
— Van valami hír Katyánktól?
— Persze, hogy van;'Ábrahám Mich-ailovích. Katuska levelezőlapot küldött Líubanból. Norvég lépésekot használja.
— Tessék, itt van, ez a modem ifjúság — magyarázta Pustpsky, elhelyezkedve a dívánon és rágj^ujtva egy cigarettára — az anyja majdnem magánkívül itthon van, a leánya meg isten tudja, merre jár. Elvégre ís, ha már annyira el akart menni Leningrádra, elmehetett volna skível az állomásig, ott vehetett volna magának egy jegyet a gyorsvonatra és békésen, nyugodtan mehetett volna. Akkor ő Is szórakozha-
Két ap.szony találkozik az uccán. Az egyik csomagot visz fl a másik kérdezi tőle, h.ogy mi van bsnnc.
„Oh, csak. egy kis' sonka: í'.s mindég Sandynél veszem a son-• kát. Az,uram olyan >:ülünö3, hogy cr.ak ,1 .Snndy sonk.'ijáL szereti."
A .'íonka szeget ütött a másik asszony fejébon s gondol tnmag.A-. bzn ha már annyira szeretik azt a sonkát, akkor jónak kell annaJt lenn:.' Bemegy hát .Sandyhcz és kér sonkát.
..MiUyen tcccik?" kérdi San-dy.
„Ugyanolyant, amilyent Mrs. MacDonaldnak adott."
.Sandy mosolygott és bizalma.san a pultra hajolva kérdezte:
.Hol van az üvegje?"
« * « VG\' 3IAtt IGEN!
,\ gróf ur. igen szeretett beszélni távoli or.szágokról, ahol 6 állítólag Járt.
„Igen —• mondja ismít egy ba- , Tatjának -— amint, közolrdtünl: a szigcthrz, az valósággal vöiö.-? volt a rákoktól."
„Most megfogtalak -az vissza — hisz a rák csak fú-.-e, vörös!
„De ez egy valkánikii.s szigcl volt" — válaszolt nyiigodta:: a •gróf.
Ö fll 0
MIT SZABAD ES MIT NEM Kisasszonyok, Itt nem szabad fürödni,
— Jfost szól! Amikor már levetkőztünk!
— Csak a fürdés tilos, a vétkezés nem.
ttott volna és az anyja sem agódott volna miatta.' •
. — Mi az, mirö gondol Ábrahám Mí-ühailovich! Maga szökésre éa árulásra tanítaná az én Katusltámat? így csak a mensevlkek csinálnak Ábrahám Michal-lovich.
— Mi köze van ehhez a mensevlkek-nek? Nem marsolhat mindenki gyalog Leningrádra. És a maga Kataskája egy Ryönge leányka.
— Még hogy én Katuskám gyönge? Az ég bocsássa nreg magánalí Ábrahám Michaílovich! Olyan erős az a leány, mint egy ló. Egy igazi sportlcány. Soha életében egy napra se volt beteg'. Maga a gyönge,
— De gondoljon arra, hogy ml minden történhet vele az uton lehet, hogy megtámadják á farkasok! s'
Nem fél ö a farkasoktól sem,! Ábrahám Mdchallovlch. Én mondom magár nak, nem fél ö semmitől. >
Pustesky meglepetéssel vetto' észré^ hogy Ksenya -Lvovnának kezd pirosodni, az arcaMSzemöídökét fclhüzvá' mondtaj
— De maga csak-nem akar talán skin Leningrádra menni Ksenya Lvovna?
— De bizony, magam is elmennők, ha egy kicsit f iatalably - lennékI;; Máris; ixi nak az újságok Katuskáról/ Abraí^ém Michaílovich. Sajnálom- magát. Itt v<m nl, már egy Idősebb ember és még mindég nem tanulta meg. a slkeíés fontosságát!
A telefon csengett. K-^enya Lvovna felvette a kagylót:
"Katya?... Katya nincs itthon .Elment Leningrádra, Mit? .. .Hogy hng.van ment cl? Termé.'3zcte!-:cn ugy, ahogy ma m'ndenkl menni .szokott Leningrádra. .Skin."
(8oyiet Kussla Today)■
Vtaó^ággol: megérleli* iKrónlkua .állapQ- , tok legyen botegaőg, nélkUlözés.vngy akár valami szenvedély,, kártya- vagy 1-vás.—- éppen loracgEzokás orojóvol kon- -zorválják aa egyén, lótót; a mindennapi tapasztalat, hogy krónlWus, olűrcláthatö-an. halálos kimenetelű betegségek hordozói akik ezt. tudjuk is csak elvétve, ritkán követnek cl öngyilkossá-, got. S. aki. elköveti, rendszerint magasabb ólotigényü cgyéin, aki nem. tud bo-letürödnl'a betcgfléggóíJefokozott.cíjQn-ka-lét,adottságához, ii á nyomorúságos .tengődés,helyett a megszabadító tcttüt választja^ De általában a Icrónlkus, :hi[l-lálraltélt botegek ~ hacsak nagy fájdalmak nem gyötrik — ragaszkodnak az. élethez, megbarátkoznak a rövid lejáratú élet gondolatával, a hátralévő l-dejUket Igyekszenek olvlselhetöcn leélni. A krónikusan nélkülöző, a munkanélkll-11, nem a nélkülözés foka és súlya hatása alatt, folyamodik a tetthez, — pcr-^ öze ez Is előfordul — hanem gyakrabban A jövő általánosságának mcgHOiít-mlsltö cHzmélésébcn. A halálos betog^ tudja, hogy ével, vagy napjai megvan-* nak számlálva, s ha ezt beldegzotto, nincs ~oka az élettől erő.szakkal megválni. De az egészségoa ember, akit a tárf sadalml lót előreláthatóan életfogytiglani meddö.ségrc kárhoztat, elviselhetetlennek őrzi ezt az őletrcszóló haldoklást. S ha nem tömegesebb ezeknek öngyilkossága,, .ugy csak azzal magyarAs;-hatjuk, hogy öl még'bennük a változás, a Jórafordulás őítetö remőnyo .-,,
AáöngyllkospkmáBlk nagy csoportja, ay.flzqrelmlikbcn okadályozottakö lé-jiyegiébon azlntén, társadalmi hátterű. Ííiiii4cnnápos Őszíelet, Jiógy a azerelme-BckJközó, a .társadalmi lót anyagi kor-v lát^V éíkclödnoú,.,hogy. a, szülök ollcn-MsQ, rr- niertá flu v^gylcáhy. szegény — végső Borbán fclcltía, a párosan, elkövetett tettőrt. Csak flgyoimcsen kpll ol-váenl a napi híreket. A;? ismétlődő c.iot a következő: szegény, vagy, állástalan . fiatalember törtőncleson egy "Jómódú" leányát venné cl feleségül, a lány szülei ellenzik a "partit", amire a fiatalok n, líalálba mennek, Ez a helyzet mindég tipikus volt, legfeljebb abban a változatban, hogy a "régi Jó időkben" a gazdag flu akart szegény leányt elvenni, most inkább a szegény flu a gazdagabb le. ányt. De. ismétlem, a Bzituácló jellegzetes, s az is marad: ha gazdasági önállóság híján az emberek nem önjoguak a vagy .szülői kommandó alatt vann'ik, vagy kény.szcrú nu-galkuváítra, s .önmoj-tagadAsokra fanyalodnak.
NEUFELD BÉLA
Egy e-ős, unalmas délután végre elhatároztam, hogy felkercHem a jóst. annál is inkább, mert valaki megjósolta, hogy egyszer még én in bekopogtatok hozzá. .
Fürklszö plUantá.st vetett rám. -~ TeK.sék helyet foglalni. Leültem.
~- Kérem a tenyerét.
'...... .H'jgyan? ün tenyérből Jó.<ío1?
— Amint látj.a. A má-sok tenyere az én kenyerem. Én minden reggel. így 1-mádkozsm; Uram. add meg nekem a min dcönapi kenyeret. Egyébként jól megy a boU. Nincsenek tenyérgondjaim. Ugy jó' .solük, mint a pinty. .' • "
..... É.-! mit jósol a tenyeremből?
Ez a vonal. Itt azt mutatja, hogy hKmarosan nagy szerencse fogja érni. Felesége révén nagy vagyont örököl.
— D;v hiszen nőtlen vagyok,
— ; Várjon, kérem. Hadd nézzem ;n:^ég!. jobban azt a vonalat
Nagyító üveget vett elő.
— Igen. Határozottan szerencso;. vár önre. .Ez a vonal nem csak Azonlian nem-házassággal éri a szerencse. Az Imént;, tévedtem. ,;
Belemélyedt a tenyieíembe:
r - Ez az elágazás Itt'a fővonal mr^l-lett azt bizonyltja, hogy önnek pénzre van szüksége.
Csodálatos, hogy llyon egyszeri; on meg tudja állapítani.
w. ön sürgősen pénzt akar.
— ördöge van, hogy. Igy eltalálta.
— Ez a mély vonal a hüvelyk ujj a-latt azt jelenti, hogy ön türelmetlenül vár egy Időpontot...
Bizony. Jövő héten hirdetik ki íz osztálysor.sjáték eredményét.
— Hát ez az! ön meg fogja üln: n főnyereményt.
Éppen távozni akartam, mikor felírj nyújtotta a tenyerét.
— Ml az? - álmélkodtam — talán azt kívánja, hogy én Is jósoljak a ís-nyeréből.
.Rámszügezte a szemét; Kérem a^ dl ját.' ■ Nagyon szívesen. A legnagyobb 'íi-jröromcl^ De előbb nyugtasson meg. b'.3. tos az a íőnyeremény?
•.Tömören kapom a választ^
•-—Biztos. - /1~ Hát altkor a viszontlátásra. Azon-'■na,\M fogom ílzetnla Jóslásl dijat, mihelyt megütöm a főnyereményt.
. Dyml