CO g
« Iá "   :s Q / -1 o ^     'S "3 ^ 'I c?? ^ ;3    ^   ;^ .i^ <í ^ ^/
d. «>i'.iMLr.
<IU'«álütot IctisiHInk itt n SzovJotszíJ-vot.'«i</ríJi'n <Md vnl< nuiírym* pitnUInn j'(>/ril".v>'uc'k i'l.id Jfiítcttíböl, molybun a íiiiKV iiuiK.viM' imiUHzti'on'uilalom oW/.mö-iiytilt foHtl Ic moHtcrl tollt^vnl. Az altmtl ríflzlct a "JcóborsAg".ra kóiiyazorlUt l>iij-UMchoz luizó Iro/jl Jdiioa volt hajtó, je-ionlcg Mur/»ft Mrttó Jobbrtgy-blí'ó elcsapott jobbApyn, óa Lózsy MlliAly hiima-iilalft vArnagy kÖ?,6tt jAtazódlk lo, akkor, Míiílkor a kóborok ogy része még nem jiitt viasza a stAjororazAgl paraszlfor-railulomból, mAarésKo pedig hópónzeaiJok nzüg(^dütt Sopron vAroahoz kupunállónuk 6a egyes füldoHiirakhoz, akik a JibbA-yyok éa beuomhöJolt kóborok ellen akar-tAk okot folhasznAlnl — Sz. I.)
^ , .r"? . 'É
Idővel elfogyott n vtlcAkról, a vArnagy-ról la a boazűlgotóa. írjra azóbahoztAk n HzUrotct. a sÜvényhAzlak azoroncaös caJÜAgzatAt. Murga MAtó Uölyfót. lazlk « blvó, kl ao jün iv plncóböl. Attól fél talAn, hogy egyszer oldózsmAljAk a ma-i'Adék borAt is. KiniUa Iregl utjAt. Mar Donictcrl pAvtoUa? Vun-o, aki ellen-Hógo volna n kóboroknak? Nincsen! Ht)gy is volna! HJAba, mondja a pap, hogy pogAnyok azok. Persze, hogy ezt mondja. Neki ví'go lesz, ha idejönnek Demeterek. Mert olöször nz ü hAzAra tll a verort kukua. Ugy blzojvy!
Do gyün-ci Domoter? Ha meg gyün, hogyan gyün? Némotalfühiön íArnalc. Me.sazo «z innen. Mog hAt lett volna itt is mit remlbeliozni, A vArban csak tlzcnilt csatlós tai\yAzott, mielőtt az er-iKtben «>ogazólalt u tillük. Csak belzent volna Diime; caUUikro boate... A tizon-<ilbűl kett() hozzAnk AU, Gyulai hozzAnk luiz.
- Nem a rikkantott SAiküzy Gergely      li\UAbb csak SArAhoz.
Meg Cser bAe.si • njondotta to-vAbb SA:ull, • Vén rabló az. MeHÖUo neUoni, as/.onta, a caehektöl la lehet ta-iwiliil Viílamtt. Pedig azok aztAn nagy rablök voltuk.
Rabló csak rabló korholta a gyilloUezotet Zomba, ^
- Nem a -   i'Zól közbe Iregl. aid e-
gész este hallgatott, néha nem is hallotta a beszélgetést, de most felriadt -n nagy kAti.íltsAgAból -- nem a ~ mondta újra —, ha tUUom, .szegénytUl rabol, ttkkor rabló.  Ha uitól, akkor nem az...
~- TUllcd mit rabolna? — kérdezte SAsdi. — Legföllebb a feleségedet.
Nevettek. A beteg asszony fel-felnyö-gtitt: hej, uramjézus, mór nem vész magadhoz, mAr rabló kezére adnAnak!
— Van itt kendnek mAs is — ezt SAr-közl mondta —, kincse...
— No. Hun van? - csudAlkozott Iregl. '
— - Ehun — kacagott Sárközi és belemarkolt Sára kemény mellébe —, ehun fogom má.
A sötétben nem láttak. Sára sikoltott, n mert Gergely elordította magát, hiszen a fülét markolta meg a lány, nevetve, térdüket csapkodva lármázott egy. másnak a vendégség, örültek minden derűs kitörőnek. Pillanatokra elfeledkeztek bajaikról, gondjaikról.
Reggelre megtIaztAlkodolt Iregl János és elindult a vArba. Sára hunyorgotté ki tegnap a várnagy uinál a kegyet, hogy apja mcginstálhassa az ur jószivét.
• Nagy jó uram  -- fohAszkodott mondanivalóinak Iregi.
Do Lózsy Mihály leintette. Fekete szeme rAperzaolt Ircgi arcAra.
Nyesse meg a sr:akállAt. Tövig, 'l'udhiitja kend, hogy csjik az urnák jussa a szakáll.
Nem szakAU eü, könyörgöm. Csak :':.'^irozóm 'lem vót. Szárazon nem szedi le a csorba kés.
Hát no csorbával nyo-^se. Nincs nu\3 nélcon\ ■ a várnagy el-moi-olyodott Iro^i JAucaon Ím klvlrág-r.ott a doril , kegyolmod, várnagy u-ram. iii;ynuesak megnycsle, pedig se nem p;ip, se nem jobbágy.
Lózsy Mihály mei;i\lUözve bámult a bizalniasUoiió nreba.
— .Hát mit akar lölem? Ki vele!
— Nincsen nékem gazdám...
— Dehogy nincsen. Kanizsay ur jobbágya vagy. Urdolgára jársz, háztelked van. Szentmlhálykor nem fizetted a félforint füstpénzt, el ne feledd Szentgyörgyre. .. meg karácsonyra az ajándékot ..,
— De urdolgán kivül mire járok? Semmire. A füstpénz nem kerül ki abból, ha csak urdolgára járok.
— Földet akarsz ? .
Jó volna, de mihez kezdjek vele! Se lovam, se tehenem, setíunim. Se magom ... VArjobbágynak mennék. Vótam én mA szAntó-vetö, csordás, kanász, csikós...
— Ahá, te hajtó voltál...
— Igen kérem. Sós Demeter számadó keze alatt.
A várnagy kétszer is felmérte lépteivel a szobát. KibAmult a hó alá foküdt várudvarra. Hirtelen megfordult.
— Fegyveres szolgának beállhatsz — mondotta.
— Vén vagyok é'n ahhoz — mondotta Iregl, csakhogy éppen feleljen —, harmincnyolc esztendős.
~ Hát Sós Demeter? Azt mondják ötven felé jár és mégis megüli a lovat, rátör az urakra... Te hajtottál-e mAr hajtót?
— Én csak göbölyöket hajtottam.
— HAt Lencsés Bercit ismered-e?
— - Láttam mí^. ü más tábornak parancsolt.
— Szolp.Alnál-e a kardja alíítt ?
— fin? — nevetett. - Má hogy én? Nincsen annak kardja. Kóbor lett, ha csak meg nem ették a nyüvek.
— - Nem ették meg. Aira felelj, a kardja alá állnál-o?
— Én? — most már furcsálkodva nézett a várnagyra. — KóborsAgva afl-jam magam?
— Nem.   Lencsé.=!   Berci beszegődött
: 0 ico)í^^
;Mii!vi!; lölóre Sal.có udviii-.Un K.uni'.ilti Dávid a íu-.óp in:\rl,)KM;k,il, V.:. »'!ilóiok nom adA jolót. Ati'ltnn tVkvélc annak kar.ialu: S/ivóbon a vért és o.-^'/méletcl AK'i'.iUlitá a felölöm s fiiti\s. Gyún.uéd karokkal totto ót a;: ifja V.\\\ luMovetro; osit\n;U bánt volo, Miltont a gyormek a kl.'siny madárral. .Vrlyot rés-/.klbül éppiu most lopott ki; S mc.nállt előtte s elmerülve iié::íe lí.i k'Ucest-dve Igy szólt: ' .M\ miért l'Vjem nem oly nagy, mint a;: ég, hogy
[annyi
SiUin volna rajt', ahány csillag van olt, Hadd bámulnAlak valamennylyel!.,. Ki vagy, kl vagy te?„. oh igen, n^ost Kmlékesem, líogy egykor láttalak. Kégcn, fölötte régen. Még midőn Mint gyermek jártam a va»lon homályin, Allktnl Artatliui gyermek, akinek Vér:'.ett szive, ha vérezett az őz Si'ilaj vadAsr.ok gyilkoló nyilAtól: <íh akkor, akkor gyakran lAttalak. Jla .szenderegtem a kis völgyi forrás Virágos partján; édes Almaimban :Mog. megjelentél, tündérek leAtv>'a: HoZ7ám jövel a lehaJlottAl rcAm, Miként lehajlik földre a szlvArvány. t? íillombo égi hangokat sugAl. Karom klnyuJtAm, hogy öleljelek, f? felébredek... te már távol valAl, A rengeteg sölétcökl mélyiben I.áttanx fehérlő Arny-alakodat. S íuték utAnad, mint az esti szél A tünedékeny pillangó utAn. Futék a hcgyj-e... a hegy tetején IlAmulvft Alltam és .ssomorkodám! már Oly messze voUAl tőlem, fönn aa égen Aa catl osllUig képiben ragyogtál. — Oyermekkorora tünt s gyerriiekévelmmel Kitűnt regényea AbnUídlm vilAga. ,S vad ifjuvA lett n íÁzelia flu, S azóta véled nom találkozám... De én bea.'.élok hozzád, és te nem
H.iIUhI hos;.u';.U>:n; r.'Siv.-aiil.;'l:\nul
Kok.-v',i<l, iniUóu'       r'.osoll f-.-c>hor.
1^1;;.:, va;;y iiu,\1 ? o\\ c.«ak mo.sr ne
InUAM) l-.e;wivijon     tv.iiuUn virág |4íalj,
-V t'ól.l .'í.-.inóa s n.^ ió,;yi u loM' lavasr,!...
Hab. viV.io, nyil;iaU s,:oir.i'i<,l:
Milye:! .^.\:aok. müy c!;otoi-!i-v:ikitók,..
lIo\A jiltnt.uu? h,>! v,ii;y.'k? talán a
'I' rc;;-.!i) ::ul!ielyébi<:i. ahol a
N:-.u,iU Uó.-^y.ühu-k? ottaa, ottan...; oh
\\\ 0 két nap a.', é^ro lolkoiül.
.■\ niindonsógot pornU^cíeü!" .,.
"KKg niih-, bátya, miv<t én ra'tam a sor;
K diá!r;\ k:ncíc:i k;^t*.i->:i osrtoi-.unk!"
lO.szmélt Peron:v.\. ét csodálkozással Nézett körül, c.s töredezve szólt: "Férjem!...de ez nem férjem...ez sem az; Ks 0 terem... hisz ez nom a miénk. Hová juték? és férjem hol marad. Hogy igy magára hagyja hitvesét?" "Férjed, menyec.-^ke. messze .itazott." Rkkép felelt Jób, "kár lesz vámod Öt, Mert mig útjából ismét visszajö. Kég olviritanak ifjú bájaid. Azért feledd öt. s add nekünk niagad, iIog>' részesüljünk n\i is a gyönyörben. Mit férjed a menyorszAgból bitorlott." ■•Fa oldalamtól! vissza, szemtelen!" Kláltá a nö, "vissza... és ne szólj. Mert minden azótrt s minden léptedért. Ha férjem eljön, rémesen lakolsz..." "Ha férjed öljön, akkor?" azóla Jób, "Hlaz Inondtam már. hogy messze uta-
[zott:
Oly messzire, hogy onnan, ahová ment. Porszemnek látja a nagy földtekét. Szóval—hogy Öt ne vArd hiába-nézd E kardot s ra^ta ezt a szép piros vért; Ks férjed víre... én megöltem öt. Most  hAt szabad vagy. szép asszony. A nöl hűség rabbillnesel [szabadi Nem korlátozzák többé lelkctjet. Szabad vagy, használd szabah-^ágodat. Két kar helyett most négy k;\r vár reád. Hogy boldogítson olelésivel."
századmagával kapunftUönak Sopronba. Hópénzoa lett minden kóbor. Oda beállhatsz.
— Ön? — sóhajtól Ircgi. — Máhogy én?   Dehogy — és elfordult.
— Izének a soproni deákunknak, ö .Tiajd szói érted.
— fin? Dehogy. 3VIá hogy mehetnék!... Nem vótam én még fegyver alatt.., — hátrált. — Én? ... HajltófánAl egyéb szerszám a kezembe se vót. Én — arcát elborította a szomorúság, sirni szeretett volna —, cA... köszönöm, nagy jó u-ram...
— Forint hópénzt kapsz, egy- rendi ruhát, meg szállást. Ide besegíthetlek. Mást nem tudok. Na?
Iregl lenézett az udvar-felé. A szive nehéz volt nagyon.
-- Hát nem akarsz kard alatt szolgálni?
— Nem — mondta elszántan. — In-káb)-) szántanék, vetnék.
— Sós Demeternek, mi?
-~ Hun van az kérem? ö volt az én gazdám. Számadó gazdám. Jó ember vót, k>i;ény igazság alatt élt nála mindenki. De hun van? Hun? Én má hat éve nem láttam. Azt mondják kóborságra adta magát U is.
— Hát az ö kardja alá beállnál-e? — a várnagy ur most nevetve zsebretette két kezét és előkerült. — ,Ha ö is beszegődik kapunállónak, alája állnál?
— Nem szegődik ő ...
— De ha mégis. »
— Nem —• mondotta csöndesen Iregl —, nem — elvörösödött —, én nem.
A várnffgy intett s Iregi kiment. Fa-bocskora fásultan kopogott a kőkockás folyosón.
Nagyot fohászkodva ment át a kapun. Az árkon tul elhagyta az ereje. Térdre zuhant és a falu felé vágva két karját, sirni kezdett. Nem tudta, miért, de sirt. Átkozódni akart, de csak zokogó hangok :ottek ki rajta.
(Fájt Lencsés Berciék árulása, de még jobban Sós Demeterek beszegödésének eshetősége ... De Döme nem szegődött! — Szerk.)
A
Porcnna némán és merően állt, Nóm:\:i, meröe:i, hidegon, fehéren, MikOnt halt. esendő? téli i^jsr.akán a Si-iára:; bokor, mit ellopott a hó. Ott állt Perenna és a karúra bámult, Amoly.n olyan drága vér alutt meg. -• E ni07Ahiliitlan nóniasá;; alatt Szivét lelkét mily harcok szaggaták! A lélek bonno ugy sirt. ugy nyögött. Ugy küzködött, ugy jajgatott, miként A jég alatt a befagyott patak. Kitört végiére a kétségbei?sés. Kitört belőle, mint a tűzokádó Hogy méhéből a füst .s lángoszlopok, És átkokat szórt, ixmos átkokat Zsivány fojéro férjo gyilkosának. De mintha minden átok egy virág Lett volna, egy-egy illatos virág. Miket feléje dobnak, hogy szagolja. Olyan kedvtelve állt a hölgy előtt Jób. S midőn az végzé. igy kezdette ez: "Hah. istenemre. hog>-ha átkozódva Ily szép vagy asszony, menj férjhez na-
[ponként, S én férjedet naponként megölöm!.,. Átkozz tovább, szép hölgy, én hallgatom. Ha minden átkod megfogamzik is." Peronná Dávid lábaihoz borult. Átfogta térdét, és igy esdekelt: "Oh Ifju. arcod nem oly ördögi. Miként ezé Itt... légy könyörülő. És ój meg tőle. ój meg engemet! Szerelni foglak, szolgálód leszek. Csak ments meg engem férjem gyilko-
(sától.
Csak e sátán ellen légy palzsóm." "Meg foglak óni, gyermekAlmaim Földönföimi tUndérgycrmeke!" Klálta Dávid fölemelve öt, "Meg foglak óni. palzsod leszek: S kis hozzád nyúlni kivan: annak e Paizst elébb ketté kell törnie. Most hát öcsém. Jób. ehhez tartsd ma-
[gad!"
"Nem ugy. jó bátya," monda Jób. s szc-
[mébon
Ellenszegülő dacnak lángja gy'alt,
"Nem ugy, jó bátya! igy nem alkuszunk. ^■•.^1áiunk minden martalék ■ közös, A"ért kiíltönké e menyecske is; I5s ha nem engedsz, tudd: o kard. amely-Fér;ének irtani uti lovolet Uyel A másvilágra, c kard most is éles, S karórának sincsen legkisebb baja!" Egym:\.s elébe állt n két fiu. Fgymás elébe állt és hallgatott, Nyelvök lielyett most kardjaik beszéltek. Kompolti Péter jött bo .s rajok ordit: •Mcgái;játok l" s a bajvívók megálltak. "Apánk, te légy hát köztünk a biró," Igy pzóla Jób. "oz asszonyt itt magának Akarja Dávid bátya tartani; De én azt mondom: ehhez nincs joga. Mert ö kettőnké. Nincs-e igazam?" •ülitvány fiuk", szólt meg\'ctőlcg apjuk.
Ily hasztalanság annjira feltüzel, Hogj- egymás ellen karddal rontotok? S ilyen mihaszna pörben engemet Mertek bíróul hivni, engemet!... jó; Igazságot hát én szolgáltatok. Halljátok: e hölgy nem lesz egyiké sem, Sem cgj'iké. sem másiké... i^n. E hölgyet bimi én fogom, magam!" Kihűlt a kard a két fiu kezéből. Vérök föllázadt .sustorgott, miként A víz. amelybe a villám csapott, S dörmögni kérdtek bosszús dolgokat. Keresztülszúró lángtekintetét Jártatta végig rajtok az apa, S parancsolólag igy kiálta föl: "Ki mer moccaimi és morogni, hogyha Kompolti Péter ezt kiáltja: csitt!"
Miből teremte isten a sziveket? Hogy annyi bútól, kintól sem hasad meg, Amennyi érte a szegény Pcrennát. ~ örizve Salgó szük falai között ült a fogoly hölgy napok óta csak. De mindenik nap századokra nyúlt. Azokra nyujtá azt a szenvedés.
(Folytatjuk)
o o
Nagy rlbilió volt naoat ötven éye a Japánnal szemközt fekvő ázsiai félszigeten, Koreában, amely akkoriban mint "önálló" királyság,a kinai császár fön-hatósága alá tartozott. Korea fővárosá-33an, Szöulban, mind több és több japán kereskedő telepedett meg s a "csöndes 3iájnal birodalma", ahogy,a feudális Koreát-még ma iS: nevezik,, nem birta ki a fajidíegen,, élelmes, kereskedő versenyét. Lázadás, töt-t. ki, amelynek során ne^ hány japán "kereskedőt legyilkoltak^' '
Japánban .az idén a "szosi"-k voltak, .•a hangadók, félmUvelt, fanatikus flatal-temberekj akik ősi kardjaikat meghordoz Iák Nipponban s hósszu-hadjáratra. tli-rzelték a közvéleményt. Az évekig tartó propaganda, amely mögött titokban maga a miniszterelnök, Ito márki kereskedő, végiil Í3 megérlelte a gyümölcsét: a; kormány "kénytelen volt" a közvélemény nyomásának engedni; az ellenzéki több-.ségli é's háborúellenes parlamentet fel-. oszlatta 1894 júniusában s augusztus végén a japán hadsereg már be la vonult Koreába.
A felvirágzott csapatok között egy lelkesítő nóta járta, melynek szerzője a, hadrakclt sereg egy fiatal tábornoka, aíareszuki Nogi volt. A 45 főtiszt nótájának szövege igy hangzott:
Részeg vagyok a rizsbort ól, nem kotyog
a c«utorám. És amig csak bírom szusszal, este, dél-
l>en vagy kcráh, IJccahosszat teli szájjiil mindig csak azt
dalolom: ' .\   letiport   Kina   föhljót yögcsvéglg
taposom!
Gyújtó hatása volt ennek a nótának, hangjai mellett bátran mentek a japáni katonák a halálba és a nóta vége az lett. hogy Japán elfoglalta Koreát. Egyelőre ugyan megelégedett azzal, hogy Kina elismerte Korea "függetlenségét," ■íle a koreai király mellé japáni tanács-.adó került s igazában ez volt ettől fogva Korea igazi ura. Mind több és több japáni tisztviselő került bc a koreai közigazgatásba. Korea királya maga tiszta bábbá lelt a japánolc kezében, ellenben a királyné annál koménycbb diónak bizonyult: titokban ellenállást szervezett a japánok ellen. Erre "palotaforradalom" ütött ki a szöuli királyi palotában, király és fia elmenekült az oro.sz követségre, a kir.-'dynél ellenben, aki bátran kitartott a helyén, kegyetlenül legyilkolták. Hogy ki volt a gjMlkos, máig sem derült ki, csak annyit leheteti megtudni, hogy a japáni követség elöro tudott a merényletről, mert az figyelmeztette idejében a királyt, hogy nicncküljon.
A TAEORNOK-POÉTA .HALÁLA
Ji-Höng király af.Mtán a japánok segítségével rövidcsen visszakerült a trónusára, Eöt jó magaviselete jutalmául Japán jóvoltából még a császári'cimet i.s felvehette s nagy évjáradékot kapott Tokiótól. Ettől fogva azonban Korea aorsa meg volt pecsételve. A félszigetre az oroszok is rá .szerették volna tenni a kezüket s Korea "függetlensége" végkép kérdésessé vált. Az 1904—1905-iki orosz-japán háború Korea birtoka mjatt tört ki. Nogi tábornok, akit úgyis, mint hadvezért, de úgyis mint költőt, a bárói cimmel tüntetett ki a mikádó, visszahívták í\ penzióból 3 Ö lelt az uj háború «gyik fővezére. Port-Arthur bevételét ő <rŐ!3zakolta ki 50.000 japáni katona é-lete árán, s amikor az orosz várparancs-nok. Stössel tábornok végül megadta magát. 11. Vilmos német császár ugy fellelkesedett, hogy Noginak elküldte a legnagyobb német hadikitUntetést: a Pour le Mérlte-rendjelt.
A háború eredményéhez képest Korea "Csőszén" néven Japán gyarmatává lett: Nogi 1912-ben, szeretett császárának, Mucsuhitónak temetése napján, feleségével együtt, harakirit követett el, hogy a tulvUágon ia szolgálhassa imádott u-rát. Nogi holttestét ncmzotl szentélybe helyeztík el -- mint az oroszok Leninét, vagy a kínaiak Szunjatszenét —•, sírjára rávésték nemcsak azt, hogy Nogi "a haza atyja" volt, hanem rávésték
fi fi
letiport GlÍEia földi(^^ véges-végíg lea^dsem"
a nótáját Is s az azóta eltelt huszonöt év óta Japánban minden gyermek Nogi nótáját tanulja meg elsőül s minden japáni hadivállalkozás során a japáni katonák Nogi tábornok nótájával az ajk'u-kon, mennek a halál. elé.
—• A lotlpcrt Kinu földjét végesvógig tapoE'O'jn!...
S ugy, ahogy ez a nóta fejezi kl ötven év óta Japán külpolitikáját, ugy nem változott meg félévszázad alatt Japán kinai politikája sem. Ugyanaz maradt célkitűzéseiben is, meg eszközeiben is.
Amikor 1894-ben Japán elhatározta Korea meg.szerzésót, az orosz birodalmat i anarchista merényletek, rázkódtatták meg (igaz, hogy ezektől a merényletektől Japán sem állott egészen távol, mert — legalább egy esetben, ~ a II. Miklós trónörökös korában ellene elkövetett merényletet határozottan japáni szoal-k In-té'zték). Angliát az Ir kérdés, a liberális párt válaága s az ébredő bitr kérdés foglalta el, ugy, hogy nem tudott a kínai problémának megfelelő figyelmet fordítani.
ÜRÜGYEK ÉS "JOGALAPOK"
Az időpontnak ez a feltűnően kedvező kihasználása jellemzi Japán egész Kina-polltikáját. A világháború alatt állította fel Japán Juansikkai kinai köztársasági elnökkel szemben híres 21 pontját, amely még ma is "jogalapnak" .számit Japán Kinaellenes politikájában.^ Mandzsúriát akkor szállotta meg Japán, amikor Ang-Ikiban   felborult az örökkévalónak hitt
aranystandard, amikor Oroszország az ötéves tervgazdaság olsö bajaival vajúdott s amikor Amerikában a prosperitást követő irtózatos. krack reszkototto meg a közgazdasági életet.
Dzseholra aHkor tetto rá a kezét, a-mlkor Itália Abcssziniát foglalta el a az angol flotta a Földközi tengeren volt lekötve. Keleti Hopel mostani megszállására azt az Időpontot választotta kl Japán, amikor a spanyol háború az ö.mz-azes fehér hatalmak figyelmét á végletekig leköti.
Ahogy Korea esetében a legyilkolt szöuli, ja^án kereskedőkért való bosszú volt a háború Ürügye, ugy szerepeltok 1905 óta a délmandzsurial vaaut körül adódó konfliktusok vagy a aanghajl partraszállás indoklásAra. egy hankaul rendőr legyilkolása tirUgyUl, Máskor a "bolsevista veszedelem" ellen való küzdelem, vagy Nanking pénzügyi politikája, esetleg a nakayamal incidens, most legutóbb pedig Kínában "egyre növekvő JapAn-cUcnes hang'iulat" szolgAl kellemes In-doklAsul.
S ha mAr semmi mAs nem adódik, akkor Japán a Pekingtől északra való csa-patösazcvonAsalt cgyszcrUon "BzokáaoH évi hadgyakorlatnak" minősíti, mint n-hogy a tokiói kUlügyminiazterium Tl-encsln 1933-iki elfogltilAsa előtt ezt a magyarázatot adta a sajtónak.
Az is régi prakazisAhoz tartozik a ja-pAnl politIkAnak, hogy a KlnAról lekapcsolandó kínai állnmrészt. nem foglalja cl rögtön a maga íicvében, hanem - -ugy, mint Korea cictébcn — előbb íüg-
S. *"fv,
a
(NOVELLA)
A kabátját a konyhában aka.sztotta fel. Rendes gyerek nem viszi bc a kabátját a szobába, hogy az ágyra ve.sse 3 aztán ugy gyűrődjék éccaka, az előszobában meg nincs fogaa, Így a kabátnak a konyhában van a helye. A konyha tiszta, de rémes hideg és rosszszagu. A csap alatt az öblítőből kiállhatatlan bUz jön már napok óta. de senki sem törődik vele, pedig ö itt dolgozik nappal és neki egész nap szljni kell ezt a levegőt. Ml! az? főzésnek nyoma sincs. Csak a papáriak van készítve egy zöld tálcán egy kis déli hideg bab és két savanyupaprika, jó! nézünk ki. Persze, már négy napja nincs fája, mert ö saját magának tart fát s a mama az ebédet is amellett főzi meg. kivált ha ö nincs otthon. Olyankor az egész család
itt ül a melegen, most bezzeg bent vannak a szobában, most ott l.s Jó, mert a pékkémény a falban egy kis enyhet tart.
— Az anyja szemit, — fintorította el arcocska ját Csibe s körülnézett a konyhában; do azért örült, megkapta a pénzét, negyvenet,8 tnoat mindent kifizet. Két lépés előre, egyet balra, táncosan libbent, ma mindent kifizet a mamának. Nevetett, a fát is hozzák rögtön, mAr azt is kifizette, hat pengőt egy méterért, lent a fűszeresnél. Ragyogó arccal nyl tott bo a szobába, akarta, hogy lásaék rajta, hogy örömet hoz. pénzt.
De odabont mindenki rosszkedvű volt. A papa éppen indult cl. mert őjjclcs a gyárban, már a bőrkabát Is rajta volt a olyan vad. nem Is fogadta egy szóval .•;c a Csibe köszönését. A majna Is o-lyan, mint aki ecetet ivott. A szoba egész nap nem volt megvetve. Az igy-
gctlcnltl, "autonömmft tcözl." Ezt a po*» lltlkát követte MandZBuUÖ olfoglalAsA'-nál, Dzsohol és Kclotl Hopoi mQgBzAltd* öAnAl 8 ezen a elmen mencd^aol most is ogéaz fiszak-Klnában ugynovczctt autq-nómlsta mozgalmat. Ilyonlior mindig yá« lamí holyl bAbut rak kl a kir,akatb!tí KorcAliah Jl-Höng "csAazArt,'/. Mandzsúriában/ előbb Caang-CHoHh bBndavczórt, majd amikor JapAn rájött, 4iogy oz a derék rablóvozó'r titokban Nonkínggol tárgyal, akkor rövid utón oltitto az útból,' 8 holyöro odaültette Puyl HcnrÜí urat. Kina,ogykbrl mnűdzaUjCflABzíirát, akit ft klnal ktíztArsaKAg csapott oÍ a 1012. óta a gyermek JapAn'kültsógcn, klnal japAii Bottlómont Itürébcn ncvolkb' dott fel 8 mióta a "fúggptién Máncizsiikö'' csAszArJa lett, azóta,japáni hercegnőt 1© adtak mcUéjo foiesóglií — kómnoU, i3 ugyanez a szerep jutott ment ^In-Jch* Kon tAboi hóknak Is, llopoj "klnal" t6-bornokAnaU,. oki azonban voltaképpen' a japánlak ki-oaturAja n azoknak az őr<!|c~ kelt képvlsoU a nank|ngl Itüzpontl viü* laszttiiAnnyal szemben.
A TITOKZATOS GYILOK • JapAn. ha lehet, almftn, kenogotóosel Intézi klnal politlkAJAt. Do ha cröaobb-akadAly kerül utjAba, nem riad vissza a végletesebb eszközöktől ,som. Ezért gyll-koltAk meg a korotil klrAlynót. Ezőrt ,robbantotAk fel 1028-ban Csang-Csoíln páncél vonatát a miikdonl lildon. S őzért követtek cl gyllkoa merényletet 103B-bon a nanklngl kormány mlntsztcrolnökó Í3 kUUlgyralnlDztcro Vaiig-Csing-Vcl ellen, aki a japAn-cllenes IrAnyzat legkeményebb képvlMclőJo volt tt kuomlntanghon s aki azóta vissza la vonult a mngán-élclbe, hogy átadja helyét Calang-Kol-Öck marí;aliiak. ukl - - legalább külött lAl.sz'itra - inkább hajlott a japAnokkal való békés egyczkcdé.'* felé.
ötven öv óla ciilpelnylt eom változott Japán magatartása Kínával fizcmbon o nom Ismerünk a vlágtörlénclcmbcn méjj egy esetet, ahol ogy birodalom-llyon flzt-vó.m kltartáK.Hal, ennyire változatlan cél-kitüzésHcl 8 ennyire azonos :technlkAval iparkodott volna a maga közvetlen hatalmi törekvéseit szolgálni. Ma. még Csalt Peking környékérül és az éKzakl tartományokról van ;izó, do holnapra ra&t Nanking. vagy a "bolsevlHta vcizcdolcm" elmén Kunton l:ctíilliot tí.wllékre. H altkor a nagyhatalmak iijra küldhetnek "j;íp j;;ijv( tíié.'íl Lylton-blzotlHágot" a _hcly/:tt klvlzfgáláHiira, mint moKl öt évo, vagy követTlhctlIt inajd továbbra la a "nyitott ajtó" politikáját, mint 1022 ő-ta, Az ajtó nyitva Ichz, de mögütto ott ficttcnkcdik majd Ja})án, halkan c.'ionz-Hzanó "nzajhó"-ban, a hlrc.s kolctázölol nemczlalpu üclyírmclpíílöbon. amely kiválóan .'ilkalmaa arra, hogy feltünéa nélkül közellthcMKc meg hátulról a aárga ember a figyelmetlen fehér cmbort,,.
Toklóban pedig az IfjuBág Iclknjicn dalolja egyre Nogi tábornok nótájAt:
A letiport Kina földjét vógcivéglg taposom ...
SUPKA GÉZA
mm
nemű, ahogy reggel hagyták, a ronss matracokból a rossz vacak zégrAz kilóg, áporodott özag, egész nop nom.azci-löztcttek, minek Is, C8ak n flzönporo3 köd mászik bc, ha ablakot nyitnak. Do Csibe azt gondolta, öcmmi Uözo az ' gé.-jzhez, neki caak ahhoz a.^l.s sarokhoz van köze, a kla fehér ágyhoz, moly most is oly rendesen várta, ahogy rc£r-gol Itthagyta, Szereti a ronöot, abból él, talán cl Is züllcno, ho nem volna, körülötte rend. Fizetni Js í«!őrt akor, hogy no legyen a főjén tohpr. Jaj, a? adósság rosszabb a totünöl.í^az cmbo? Jobban vakaródzlk. T
— Mama. mama! ~- klAlt a házlasá-szonyra — fizetek.
Do a mama rá se, néz, mintha .es semmi ee lenné. Pedig eleget plszkáltci érte már,
•— Megkaptam a' pénzem, a nogyvc<«